Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-02 / 126. szám

DBLM AGVARORSZАО SZEGED: Szerkeszlöség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^ Kladólüvalal, kttlcsünkünyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: 10—34.« » « » « » CSÜTÖRTÖK 1927 JUNIUS 2 ООО III. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca ö. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « >» Előfizetést ára havonta 3-20, -vidéken és a fővárosban З-бО, kUUUldtfn 6-40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Leszámolás. Az angol—orosz ellenségeskedés első feje­zete azzal telik el, hogy az angol militarizmus közgazdászai elkészítik az angol birodalom­nak, mini nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak Oroszországgal való kereskedelmi forgalmát feltüntető mérlegét. Ez a külkereskedelmi mérleg valóban meg­lepő eredményeket tár fel s meglepő őszinte­séggel vetkőzteti meztelenre a politika jel­szavait. Számdrednautok keringenek a kép­zelet tengerén s a fantázia Eifel-tornyait meghaladják a számoszlopok magasságai Az Arcos-ügynökség tízmillió fontot kapót,t fel­vásárlásra az angol piacokon, — hangzik az egyik oldalról a munkanélküliséggel lázitolt aggodalom. A másik oldalról azonban adatok­nak és számoknak pergőtüzével árasztják el a tízmillió fontból kisar jadozó reménységeket. A kinai piacon ez év elejétől kezdve az an­golok ötvenmillió fontra becsülik veszteségei­ket s ezt a veszteséget a szovjet politika számlájára irják. Az utolsó három évben Anglia Oroszországba tizenötmilliót valamivel meghaladó l'onl értékű iparcikket szállított, inig ugyanezen idő alatt Oroszországból het­venmillió font értékű nyersanyagot hozott ki. E mellett a passzív téleí mellett természetesen csak cltörpülten szerénykedhetik a tízmilliós oroszországi átutalás. Még a világháboruban a megüzent háborúk­hoz nacionalista jelszavakkal fűtötték fel a tömegek lelkesedését. A megbántott nemzeti önérzet követelt elégtételt a vezércikkek ha­sábjain, hadikölcsönök propagandairataiban, hadvezérek és politikusok vérrel töltött bil­Jikomaikat uszitó szavak kíséretében koccin­tották össze. Ma már nem frázisok puffannak s nem szavak rakétái röpülnek fel. A bilánc beszél ultimátumokban és külügyminiszteri expozékban. Ceruzák szorgalmasan szaladgál­nak a papíron, számadatok hadseregeit cso­portosítják át, mérlegek negyvenkettesei szó­lalnak meg s várható veszteségek gázbombái törik meg az ellenállást. Vége van a háború romantikus korának. A háború a nemzetgazdálkodás egyik üzleti mód­szere, Kinába, Indiába s talán majd Orosz­országba is nem üzleti levelek, nem árjegy­zékek. hanein katonák viszik majd be az árut. Mindez természetesen mehet a kuliura védelmében is: akik tőlünk vásárolnak, azok kulturniépek, akik a konkurrenstől, azok a kuliura pacifikálására váró ellenségei. Ez az érv természetesen nem itthon robban, ez az érv olyan export cikk, mint az üveggolyó s a nyakék, amikkel magasabb kulturánk el­árasztja a gyarmatok sötétségben tartott népét. A fény a szabadság, a sötétség a kizsákmá­nyolás tolvajköpönyege: Európa hatalmai nem lehelnek szentimentálisak. Az angol—orosz szakítás igazi okai igy tá­rulnak fel Anglia külkereskedelmi mérlege adataiból. Ami ezeken kivül indokul és hivat­kozásul szerepel, az mind csak ürügy. Mit bánta volna Anglia az Arcost s az állítólag ellopott aktákat, ha Oroszország annyit szállí­tott volna Angliábó/, mint amennyit szállított Angliáta? Az orosz gabonát Anglia pótolni tudja Kanadából, a hiányzó bőrt sokszorosan be tudja szerezni a rotterdami piacon, Nyugat­Afrika fája nem drágább, mint Oroszországé, .-— immár elveszett annak reménye, amit a kereskedelmi viszony helyreállításához fűztek, hogy a cári Oroszország elvesztett tartozásai majd megtérülnek a szovjettel kötött üzleten. Anglia exportált áruinak egyetlen százalékát sem tudta Oroszországba kivinni, ez nem bolt az angol kajiitalizmusnak, melyet az elvesztett l>énz utáni loholás szatóesősztóne nem sarkal. Az üzlet rossznak bizonyult s a rossz üzletet szentimentálizinus nélkül kell likvidálni. Ezt a likvidálást végzi el a diplomácia. Erá­zis nélkül, majdnem hazugság nélkül. Min­denesetre jelszavak nélkül, mert a töke na­cionalizmusa az érzelmi politika pókhálóból szőtt köpönyegét is lerázta magáról. Ezt az ellenségeskedést a mérlegek de marsa vezeti be, főkönyvelők a vezérkari lisztek s nagyipa­rosok a hadsereg mozdulatait, sőt: a háborús célt megszabó hadvezérek. A kalkuláció csak egy vonatkozásban nem teljes még. Azt már tudják, hogy a két or­szág üzleti összeköttetése Angliára nézve mennyi hátránnyal jár, de nincs az a kalku­lációs fenomén, aki meg tudná mondani, hogy az a világbonyodalom, ami felé zuhanunk, milyen és mennyi kárt fog okozni a vesztesé­geit joggal megelégelő brit birodalomnak. A játék kísértetiesen hazárd, a tét mindannyiunk maradék nyugalma, töredék élet java, a nagy összeomlásokból kimentett békéje. A lét ez, de senki sem tudja, hogy milyen keveset nyer­het s hogy mindent veszíthet. Hoyalisia puccsoi várnak Athénben. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Athénből jelentik: A politikai helyzet tel­jes felborulással fenyeget és Athénben ma már számolnak a küszöbön álló rojalista­puccs lehelőségével. A hadügyminisztérium őr­ségét leváltották és helyébe megbizhaló kato­naságot állítottak. A középületek őrszolgála­tának ellátását a köztársasági gárda vette át. A minisztertanács Konduriotisz elnököt vidéki kastélyából táviratilag Athénbe hívta, ahova ma a késő délutáni órákban repülőgépen meg is érkezett. MMWMMIMIMfMMIMWIMIMMMMMMMWMIMMAM Pénteken uíazfk el Londonból az orosz nagykövet. (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) J sége holnap este utazik el Londonból. Az Londonból jelentik: A Daily Herold jelenti, | ügyvivő pénteken utazik utánuk, hogy a szovjet nagykövetség tagjainak több- I „Éljen Olaszország! — vesszen a fascizmus!" Viharos jelenelek Mussolini körül a belga parlamentben. (liudapeaii tudósítónk telefon jelentése.) Brüsszelből jelentik: A belga kamarában ma szokatlanul heves külpolitikai vita fejlő­dött ki, amely bővelkedett izgalmas jelenetek­ben. A katolikus párt egyik képviselője ugyan­is meginlerpellálta Vandervelde külügyminisz­tert és azt vetette szemére, hogy Olaszország­gal szemben folytatott politikája nem kor­rekt. Vandervelde azonnal válaszolt és kijelen­tette, hogy Olaszországgal szemben minden­kor a nemzetközi jogszokások állal diktált ud­variassággal járt el. Legfeljebb azt vethetik ellenfelei szemére, hogy védelmébe vette az Olaszországból kiutasított emigránsokat, meg­hallgatta jajkiáltásukat és nem nyomta el ' politikai véleménynyilvánításukat. lapaj' minir/teretnök is felszólalt és azono­sította magát Vandervelde kijelentéseivel. Utá­na Brumfaut szocialista képviselő beszélt és beszédét azzal fejezte be, hogy a belga és olasz proletariátus egyhangúan kiáltja oda a világ közvéleményének: Éljen Olaszország, vesszen a fasciz­mus, vesszen Mussolini! A kamara elnökének arra a felszólítására, hogy vonja vissza az olasz kormányt gyalázó kijelentéseit, Brumfaut igy válaszolt: Vesszen Mussolini a gyilkos! A kamara elnöke erre erre óriási zajban rendreutasította a kép­viselőt. ИМММ мммммйммммт „Ha nem kell ellenzék, miért van parlament, miért van felsőház V Isméi „Tólógas"-nap voll a parlamentben. Budapest, junius 1. A nemzetgyűlés mai ülésén ; Csizmadia Vndrás volt az appropriációs javaslat első szónoka: — A kisgazdák nein kaplak hitelt, csak a nagy­gazdak julottak hitelhez. Ezután a Tótágasról beszél részletesen. Vissza­utasítja a kisgazdákat ért támadásokat. A szegedi ünnepség — mondja —, szép volt, de furcsán végződött. Egy Mészöly Tótágas darabot irt ... (Derültség.) 6 Ktuia 1». András: Nem fért a böribe ... Csizmadia András: Meghajtom az elismerés zász­laját a ludas elölt, de hát ez a Mészöly tanár miért mosl adalla elő a Tótágast? ót esztendeig nem meri kibújni a darabbal. Mészöly tanár nem a saját szándékából adta ki a könyvel. Szégyenle­tes, hogy a legmagyarabb vidéken, a legmagya­rabb alföldi városban adtak elő egy parasztgya­lázó színdarabot. * — Az egyetemek előtt meghajtom a zászlót, de ez a tótágas eimü Mészöly, ez kivétel. (De­rültség.; Ha ilyen emberekre bizzuk a magyar if­júságot, mi lesz vetünk? Ne bántsák a parasztot, akinek keserves garasaiból kapja a fizetéséi a Mé­szöly tanár ur. (Ugy vau, ugy van! a szélső jobb­oldalon.) Azt ize nem Mészölynek — mondja tovább Csizmadia András —, hogy a falusi magyarság véleménye szerint a tanúr úrban nagyon kevés magyar vér persfg. Kun Béla a következő szónok, aki hosszasab­ban foglalkozik azokkal a bonyodalmakkal, ame­lyek Mészöly darabja körül keletkeztek. Mészöly Gedeon darabja a kisgazdatársadalom ellen inté­zett előadásos merénylet, amely ellen igen helyesen tiltakozott Csizmadia András, nem ment azonban el a konzekvenciák levonásának végső határáig. Mészöly professzor ur először azt mondotta, hogy darabja szépirodalmi mü és igy politikusoknak ahhoz semmi közük, egy későbbi nyilatkozatában pedig már bocsánatot kér. En ezt a darabot ugy veszem, mint egy tervszerűen megcsinált és elő­készített rohamot, amely az úgynevezett kisgazda­társadalom ellen indul meg, annak ország-világ előtt való kompromittálása céljából. — Ebhen a darabban szó van a kistermelők­ről, azok vezéréről, szó van kivileli engedétvek­ről, magyar parasztruhába öltözött handabandázó tömegről. Ezek a kistermelök. A vezér, akiből képviselő lett, először a falu nevét függeszti a maga neve elé, később pedig már a sajál névét el­hagyja és csak a falu nevét tartja meg Hát kl lehel ez más. mini nagyatádi Szabó István. Mándy Samu: Talán sokorópálkal? (Viharos de­rültség.) Kun Béla: Akár Nagyatádi, akár Sokorópulkai, • gyformáu sértés a magyar klsgasdaosztállyal szemben. De szó van a darabban egy titkárról is, aki kivileli engedélyekkel üzérkedik, szó van

Next

/
Thumbnails
Contents