Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-08 / 106. szám

a D£LMAG¥ARORSZÁG 1927 májusi 8. Az ilyen kormánynak ereje csak látszólagos. Nem erős, csak felelőtlen, kormány. Ereje abban van, hegy a vele szemben felelősséget gyakorló tényezőket inegbénitja. — Ma már egyetlen szószék áll rendelkezésre: ez a parlament. Feladatunk, hogy összeszedjük a választás alkalmával a kormány és pártja részéről szétszórt ígérvényeket és azokat napról-napra prezentáljuk az ország közvéleménye előtt a kormánynak és pártjának. Az elmúlt pár hónapi kormányzás már igazolta, hogy a számtalan ígéret, amely a választások alkalmával a kormány és pártja részéről elhangzott, nem volt egyéb, mint olcsó választási agitáció. Az adómérséklés, a forgalmiadó eltörlése, amelyek a válaszlási agitációban a kormánypárti jelöltek részéről, mint ígéretek szerepeltek, ma mint megvalósíthatatlan követelések lesznek kezelve a kormány részéről. A mi kötelességünk ezeknek az Ígéreteknek a reklamálása. De a mi működésűnk nem merülhet ki ebben. Nekünk többet is kell tennünk, minket politikai programunk és a választópolgárainktól elfogadott megbízás többre is kötelez. Nekünk kötelességünk ébren tartani a nemzet, lelkében a ragaszkodást alkotmányos jogainak a visszaszerzésére. Kötelességünk küzdeni a politikai és polgári szabadság teljes helyreállításáért. — Én azt hiszem, hogy elérkezett az idő, amikor a titkos választójog híveinek, tekintet nélkül politikai pártállásukra, közös akcióban kell meglalálniok egymást. Mert mindaddig, amig a titkos választói jogot ki nem küzdjük a választópolgárság számára, addig az alkotmányos élet és minden a jelenlegi kormányzattal szemben álló alkolmánvos törekvés csak hiu ábránd. — A titkos választójog mellett a magyar közélet kiválóságainak egész sora tett hitvallást, élükön Appony i Alberttel, Andrássy Gyulával, Hegedüs Loránttal. Lehetetlen azonban nekik megmaradniuk az egyszerű elvi állásfoglalás mellett. Minden tiszteletem mellett is ki kell jelentenem, hogy ma a titkos választójogért megindított akciótól való huzódozás egyet jeleni az elvi állásfoglalás őszinteségének veszélyeztetésével. — Kiérkezett immár az ideje annak, hogy nyíltan felhívja a társadalom mindazokat a közéleli szereplőket, akik a titkos választójog elvi álláspontján állanak, hogy alkotmányos életünket gyöj kerében érintő politikai programpont megvalósítására találják meg az együttműködésnek megfelelő formáit. — Nagyon nehéz a mai vsizonyok között ellenzéki politikusnak lenni — fejezte be beszédét Rassay —, de a küzdő haroos számára nincs szebb cél, mint a becsületes, a nehéz, a nagy és nyílt eszmékért küzdeni. Szegeden ma ülést tart a Petőfi Társaság, fin ugy érzem, hogy nem hozhatunk szebb, igazabb áldozatot Petőfi szellemének, mintha az igazi szabadságjogokért szállunk sikra, a szabadságjogok forrásáért, az általános titkos választójogért, a nép igazi akaratának érvényesítéséért. Petőfi szellemének kívánok áldozni, hogy beszédemet egy Petőfi idézettel fejezem be: Hiába fent agátyá, Alatta a v iznek árja: M é g i s v i z a z u r. Rassay Károly nagyhatású és lelkes tapssal fogadott beszéde után a pártvacsora közönsége Hegymegi-Kiss Páli, Debrecen város kövelét kívánta hallani. Hegymegi-Kiss azzal kezdte felszólalását, hogy Szeged Délmagyarország fővárosa, Debrecen pedig Keletmagyarországé, a két nagy város között terül el a nagy magyar Alföld. Hogy a két nagy magyar város népének szivében ugyanazok az érzések uralkodnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindkettő ellenzéki kövelet küldölt a parlamentbe. Meg van győződve arról, hogy abban az esetben, ha az ország lakossága mindenütt titkos választáson vallhalott volna szint, az Alföldön nagyon sok hívőre talált volna a baloldali ellenzék. Rassay Károlyt a magyar polgári ellenzéki gondolat letéteményesének tartja. Bródy Ernő volt a következő szónok, aki többek között azt mondotta, hogy igazán szabadelvű, demokratikus parlamenti működést csak az általános titkos választójog alapján összeülő parlamenttől tud elképzelni. A városi polgárságról beszélve, megemlítette, hogy a városi polgárság csak arra jó, hogy a terheket viselje, dle az ügyek intézésébe semmi befolyása nincs. Ezután Wimmer Fülöp szólalt fel, aki felemlítette azt az epizód/bt, amely a szegcdi mandátum körül felmerült. Örül annak, hogy Rassay a szegedi mandátumot tartolta meg, ^szeme ,előtt tartva, a? országos érdekekel. reflektálva Wimmer fewzoliilá'sára; kijelentette, hogy bátran íijeri qMmdjáni. hogy a \t<wyai választók ^l'ekcit ugyanúgy, vagy ihég jobbcyi fogja tí'jf$[sclni~ nitnt bárki más. A pártvacsorá ofleróékí jiölitika lelkes éltetésével éri végeket Rassay Károly vasárnap Szegeden marad és különböző látogatásokat l'og lebonyolítani. Vj válassztás less Kecskeméten. Budapest, május 7. Jelentettük tegnap, hogy Zsitvay Tibor és Pékár Gyula lemondott kecskeméti mandátumáról. Lemondásukat ma nyílt levélben hozták a választók tudomására. A Ház elnöksége táviratban hívta be ezek után a pótképviselőket, akik azonban ugyancsak lemondtak. így most már haladéktala, nul ki kell irni az uj választásokat, amellyel megelőzik azt, hogy a bíróság Ítéletet hozzon a petíció ügyében. Horváth Mihály minden bizonnyal listavezető lesz, míg az egységes pártban még nem dönlöttek. Az valószínűnek látszik, hogy Pekárt nem kívánja újból Kecskemét. Gyermekgyilkosságéri letartóztatták az apát, feleségét és leányát. CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bécsből jelentik: A bécsi rendőrség ma borzalmas gyermekgyilkosságot fedezeti fel. Cheljawa szabómester három éven keresztül bűnös viszonyt folytatott tizenhat éves leányával. A viszonynak következmenvei mutatkoztak, mire Cheljawa és felesége egy Slavl nevű szülésznői kértek meg arra, hogy akadályozza meg a gyermek megszületését. A szülésznő egy orvos segítségével meg is operálta a leányt, a műtét azonban nem sikerült, mert a hat hónapos magzat a világra jött A szülésznő ekkor a csecsemőt lakására vilte és a takaréktűzhelyen elhamnasztolta. A rendőrség a szabómestert, a feleségét és leányát, valamint a szülésznőt Ierartózt9tla. A német pénzügyminiszter Budapesten. Budapest, május 7 Köhler Oltó német birodalmi pénzügyminiszter, aki ma háromnegyed 4 órakor a fővárosba érkezeti, a magyar kormány vendége. Tiszteletére Bud pénzügyminiszter a Hungáriában ebédet adott, amelyre a kormány összes tagjait, a diplomáciai testület számos tagját, továbbá a pénzügyi es közgazdasági világ több előkelőségét hivla meg a pénzügyminiszter. Tömörkény művészetéről*) Irta: Juhász Gyula. Tömörkény művészete olyan, mint a nagy magyar Alföld: egyenletes sikság, amelyen a dolgok látszólagos egyformasága a dolgok végtelenségéi és maradandóságát érezteti velünk. Tisztaság és világosság mindenütt, kezdettől végig, semmi nyugtalanság és semmi bizonytalanság, ez az iró teljes fegyverzetben lépett föl a nyilvánosság előtt és első és utolsó Írásai lényegben néni külömböznek egymástól. Az irodalmi és politikai divatok egyaránt nyomtalanul jönnek és múlnak el fölötte. Róla is el lehet mondani, amit Arany Jánosunk Beranger halálakor zengett: nem léha töredék, de egy és egész az élete és a müve. Tömörkény pályájánál és alkotásánál kerekebb kompozíciót nem találunk a magyar irodalomban. Ebben a csöndes, komoly férfiban — első pillanatra talán különösnek tetszik ez a kijelentés —, nincsen semmi irodalmárság. Olyan egyszerű és igaz, mint maga a természet. Még csak nem is népies. Mert nem akar se népies lenni, se másmilyen. Nála az írás az élet egyik megnyilatkozása. Ha soha semmi sem látott volna tőle nyomdafestéket, akkor is a legelső elbeszélők egyike maradt volna. Mert Írásait olvasva is, mintha a z élő hang ját hallaná az ember. Meleg, bensőséges hangot, amely egyaránt megragadja értelmünket és szivünket. Tömörkény nem mesél, mint Jókai, nem anekdotázik, mint Mikszáth, nem no*) Részlet egy nagyobb tanulmányból. vellázik, mint Gárdonyi, Tfimörk é n y beszél. Semmi sincs tőle távolabb, mint a mesemon* dás. Egyenes és józan szelleme nem bizza rá magát az anekdota fordulataira és csattanóin. És a novella sem az a köntös, amelyben otthonosan érezhetné magát. A novellában mindig van valami kitalálás, valami kikerekités, valami költött, valami különös: Tömörkény csak azt mondja, amit lát és csak ugy mondja, ahogy látja. Semmi romantika, semmi a népszínmű vasárnapi sallangjából és sujtásából, hiszen ő maga jegyezte meg egyszer, hogy egy egész estét betöltő darabot nem lehet irni a magyar parasztról, mert hiszen az egész esztendőben nem bef szél annyit, mint amennyit a népszínművekben rövid két óra alatt beszélnek. (A Barlanglakók ennek a magyar arisztolelesi törvénvnek szellemében íródott és valódi remekül bevált.) Nem volt még eddig írónk, aki annyira egy lett volna az alakjaival, lélekben, sorsban és szemléletben, mint Tömörkény István. Hogy intellektusa magasan fölöttük állott, ez a dolog érdemén nem változtat. Jókai a komáromi nemes patríciusnak mintegy atyai szeretetével nézi a föld népét, a fölszabaduló jobbágyot, valami uri fölény érződik ebben a szeretetben, Mikszáth is felülről szemléli a kis embereket, valahonnan az Országos Kaszinó és a Tisztelt Ház magasságából, Gárdonyi a lanitói tekintély tisztes távolá-t ból, de Tömörkény ott üldögél velük a söntésben, ott álldogál mellettük a rakparton, ott bandukol közöttük a jegényék alatt. Ez a páratlan beleérzés és veleérzés emberi és irói nagyságának alapja és erőssége, ez teszi kivéleles eredetiségét. A magyar géniusz egyik legcsodálatosabb és legmaradandóbb hóditása ez a Tömörkény, aki Steingassnerből válik lelki kincseink, örök értékeink és büszkeségeink egyikévé. Mert a lélek a fő, az a szellem, amely teremt és elevenít. S pirit os Dei ferebatur super aquas: és a magyar Tiszának vizei fölött Tömörkény lelke lebeg, megszentelve a folyót és a földet, amelynek érintése a művészet tiszta magasságaiba emeltet. Milyen magyar például a szeged i parasztok és egyéb urak, a vizenjárók és kétkez i munkások írójának tartózkodó sze[mérme a szerelem dolgaiban! Az élet és a munka komolyságának mély átérzése és átlátása nyilatkozik meg itt, hiszen igaz, Zsák a foltját lelje meg Jancsi, Pannit nyerje meg, de emberek, erről nem kell annyit beszélni és az irodalomnak vannak még más mondanivalói is, különösen a nehéz időkben, a magyar sors ^válságaiban. E tekintetben Tömörkény a legférfiasabb iró és nem csupán minálunk. Még Mikszáth is szeret néha incselkedni a menyecskék és lányok fodrai körül, de a szeged i föld és nép tisztasziv u iró művészének alig akad néhány korábbi története, amelyben a szerelemnek döntő Szerepet juttatna. Akkor is valami tragikus felhő borul reá és valami balladai elhallgatás. Egyáltalában legkerekebb és legerősebb kompozícióiban van valami a magyar népballada tő-