Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-08 / 106. szám

1927 május 8. DÉLMAGYABORSZÁG 325 Egy cseh érdekeltség nagyarányú szövőgyárat akar építeni Szegeden. Telket és téglát kérnek a várostól. (.1 Dél mag ga rors zág munkatársától.) Néhány nappal ezelőtt számolt be a Délmagyarország arról, hogy valami nagyobb tőkeérdekeltség cukorgyárat kiván létesíteni Szegeden és már ebben az irányban meg is kezdte a tárgyalásokai a polgármesterrel az érdekeltség kiküldöttje. A gyáralapitás feltétele az, hogy a város megfelelő mértékű hozzájárulással vegyen részt benne. A polgármester az érdekeltség képviselője előtt már tett is félig-meddig kötelező Ígéretet erre, kijelentve, hogy a város hajlandó átengedni ingyenes használatra a bodomi réti földekből nyolcvan katasztrális holdat, amely évente mintegy tízezer pengős készpénzhozzájárulásnak felelne meg. Ezen a földterületen építenék fel a hatalmas gyártelepet, amely az első évben már többszáz munkást foglalkoztatna és kétezer hold föld cukorrépa termését dolgozná fel, de évről-évre tovább fejlődne. A tanács utólag hozzá is járult a polgármester ígéretéhez, de azóta ujabb lépés nem történt ebben az ügyben. Most ugyanilyen módon egy szövőgyár létesítése ügyében indultak meg a tárgyalások. A napokban megjelent Szegeden egy csehországi pénzember, meglátogatta a polgármestert és bejelentetle neki, hogy szeretne a városban egg nagyobb méretű szövő- és selyemszövőgyárat létesíteni, amely még ebben az évben kétszáz munkásnővel kezdené meg üzemét és rövidesen ezer szövőszéket állítana munkába. Az uj gyártelephez telket és téglát kért a várostól. Elmondotta, hogy a gyáralapitásban érdekeltséget vállalna egy cseh és egy angol tőkecsoport. A gépek és a gyárhoz szükséges egyéb felszerelési tárgyak Csehország egyik nagyobb gyárvárosában szállításra készen állanak és az érdekeltségek ebben az évben feltétlenül üzembe akarják helyezni az uj gyárat. A magyar kormánytól más segítséget nem kérnek, mint vámmentességet a beszállítandó gépekre. Ha a magyarországi gyáralapitási terv nem sikerülne, ha sem a várostól, sem az államtól nem kapnák meg a kért kedvezményeket, akkor Jugoszláviában állítanák fel a gyárat, ahol ugyanezeket a kedvezményeket már kilátásba helyezték számukra. A polgármester közölte a cseh gyárossal, hogy a város készségesen megadja a kért ketívezméngeket és megbízta a mérnöki hivatal egyik tagját, hogy kalauzolja el a gyárost a városban, mulassa meg a rendelkezésre álló üres telkeket. Először most is a szeszgyár lelke került' kombinációba, ezt azonban a gyáros nein találta megfelelőnek, mert nincs csatornája, már pedig lizezer négyszögölnyi terület beépítéséről lenne szó és így nem lenne lefolyása itt a csapadéknak. A telek különben is mélyen fekszik. Nagyon megtetszett azonban a gyárosnak az a hatalmas lelek, amely a dohánygyár mellett terül el és amelyet a város régebben a dohánygyár számára engedeti át az államnak azzal, hogy legyen helye a gyárnak a további terjeszkedésre. Nagyon sok idő eltelt már azóta, de az állam nem teljesítette a telekajándékozás feltételét, a telek még nia is üresen áll, illetve herével vetette be a dohánygyár. Ez a telek alkalmas is lenne a selyemgyár céljaira, de bizonytalan, hogy a város vissza tudja-e majd szerezni az államtól. Megnézték a többi telket is. majd a gyáros beadványt intézett a város tanácsához. Beadványában pontosan megmondotta, hogy mit kiván a várostól, azután elutazott Szegedről. A lanács az érdekes beadvánnyal rövidesen foglalkozik és azután értesíti határozatáról a csehországi érdekeltséget. n/ 8 embert megölt, 13-at megsebesített egy vérengszö farmer. Charleslownban, Nalal ha- 1 került is a csendőrök gyűrűjéből kiszabadulni és visszatért Charleslownba, ahol nagy vérengzést rendezett. Nyolc embert agyonlőtt, köztük feleségét és menyét. Tizenhárom embert megsebesített. Végül maga ellen fordította a fegyvert és öngyilkosságot követett el. Fokváros, május tárán a rendőrök leakartak tartóztatni vérfertőzés és gyilkosság kísérlete miatt egy farmert. A farmer lövéssel megsebesiletle az üldözésére indult csendőröket, majd egy pajtába menekült, ahonnan lőni kezdte a körülzáró csendőröket. SiKozma Ferenc nyilatkozik legközelebbi programjáról. Huszadikán foglalja el hivatalát. (A Délmagyarország munkatársától.) Megírta a Délmagyarország, hogy Kozma Ferenc, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár most megválasztott uj vezérigazgatója tegnap Szegedre érkezett. Elsőnek a Délmaggarország munkalársát fogadta hivatalában az uj vezérigazgató, aki egyszerű közvetlenséggel nyilatkozott legközelebbi programjáról: — Legfőbb ambícióm ebben a percben — mondotta Kozma —, megismerkedni a szegedi viszonyokkal és megismerni az embereket, hogy képes legyek követni azokat a tradíciókat, melyek naggyá tették ezt az intézetet. Azt akarom, hogy intézetem a szegedi közgazdasági élet mindenkori szilárd pillére legyen. Üzleti politikám pedig az, hogy a közönséget minél előzékeiig ebben és kulánsabban szolgáljam ki. — Szegedre a legnagyobb ambícióval és szerelettel jövök, mert az intézet igazgatósága és tisztviselőkara olyan harmonikus működésben van a gyakorlati élettel, hogy adva látok minden lehetőséget arra, hogy az intézet rövidesen elérje a legnagyobb arányokat. — Alkalmazkodni fogunk mindenkor a Magyar Nemzeli Bank azon felfogásához, hogy a termelés és a foggasztás érdekében a legminimálisabb kamattételek felé kell tendálni. Hogy ezt elérhesse a pénzpiac, ahhoz szükséges a beléti kamat olcsóbbodása, mert a hitelintézetek legnagyobb pénzforrása a betét. — Ma az általános gazdasági helyzet az, hogy még a távoli Amerika nagytőkéje is állandóan érdeklődik a magyar pénzpiac iránt és nemcsak egyes tranzakciókat bonyolít le, hanem szívesen vásárolja a nívósabb pénzintézetek részvényeit is, mert látja, hogy ezek képezik a nyugati országok számára az öszszekötőkapcsot az egész Balkánnal. így minden remény megvan arra, hogy a nyugati tőkét fokozottabb mértékben is megnyerjük a a magyar i>énzpiac számára. — Rövidesen sikerülni fog a magyar mezőgazdaság részére egy nagyobb hosszúlejáratú olcsó kölcsönt szerezni, mert e téren a termelés állandó javulást mulat és ma már a nagyipar is jól van foglalkoztatva. Ettől pedig én a kereskedelmi forgalom gyors élénkülését várom. — Igen üdvösnek tartanám a nehéz közterhek hathatósabb könnyítését, mely szintén egyik előfeltétele az olcsóbb kamatnak. Szeretném a szegedi sajló állandó és őszinte barátságát birni, hogy együttesen végezhessük el mindazt, amire most gondolok. Ma egyébként visszautazom Budapestre és hivatalomat 20-án véglegesen elfoglalom. Az uj vezérigazgató szombaton délután a gyorsvonattal utazott vissza a fővárosba. mörségéből és végzelességéből. A Csata a katonával, (a Jegenyék alatt legszebb darabja), a Megy a hajó lefelé, a Valér a földbe megy, aBábocskay szelet hever, az Etel a dobban, a Fecskék tartoznak ide elsősorban, Tömörkény alkotó erejének ezek a mesterművei. De, ha mégis fejlődésről lehet beszélni nála, azt mondhatjuk, hogy az addig megszokott irodalmi formákon tul a tökéletes rajzig jutott el, a realista ember és életábrázolás egészen egyéni, mondjuk, tömörkényi miivé-, szetéig. Vannak, akik a nagy oroszokkal hasonlítják össze. Mindenesetre, hozzájuk áll a legközelebb, délekben rokon velük az igazságos áhítatos és buzgó keresésében és a mélységes részvételben, amelylyel nézi és becézi alakjait. Tömörkény talán soha életében nem irta le ezt a két nagy szót, hogy emberi szolidáris t á s, de minden sorában ezL szolgálja, ezt vallja, ezt akarja. Mennyi gyöngéd, megértő együttérzéssel van különösen azok iránt, akik erőtlenek és védtelenek. Az állalokat és gyermekeket, hogy ajnározza* hogy öleli magához ez a nagy, jó ember! A nin-. esetlenek sorsát mennyire szivén viseli, mennyire vállalja velük a közösséget! A magyar földmives szegénységének legnagyobb írója ő! De azért nín-i csen benne semmi idegen szentimentálizmus és józan mértéket tarl még a megindulásában is. Hatalmas irói szem az övé, amely a lelke, és zsebe mélyére néz alakjainak. Nem nagy világ az ő világa, nem gazdag világ, de egészen az övé, Tömörkény az az erdőkerülő, aki a maga kis birodalmában minden fát és bokrot, minden embert és vadat ismer, számontart és megmulat nekünk. Mint a hogy Kipling ismeri Indiát, a dzsungelek hazáját, Pierre Loti Kínát, a sárkányok földjét, ugy ismeri ő a tiszai tájakat és népeket, de a mi Kiplingnek és Lotinak fantasztikus exolikum, az neki kedves, megszokott, meghitt és megáldott valóság. És a legelőkelőbb, meri legtisztább érzés, amely benne élt és munkált, a részvét, elvitte őt azokhoz is, akik mintegy a társadalom kerilésein kivül rekedtek, a nincsellenekhez, a magyar vidék elhagyottjaihoz és kilagadolljaihoz és ezzel Tömörkény irói művészete nagy e mberi, szociális értéket is nyert, amelynek történeti jelentősége csak nőni fog az idővel. Van«; nak irók, akiknél az ember a grófnál kezdődik, nála befogadást és vigasztalást talál minden teremtett lélek, aki az istennek képmását viseli. Tolsztojnál olvasom (mellékesen Tolsztoj egy könyvében idézi Tömörkényt), hogy a művészi alkotás nagyságát sohasem a téma nagysága adja meg és egy kutya halála igaz művész kezében sokkalta nagyszerűbben festhet, mint Róma égése. Tömörkénynél e tekintetben semmi sem jelentéktelen, ő róla is áll annak fele, amit a biblia nyomán egyik klasszikus költőnk mondott a világ első drámaírójáról: nagy vagy a kicsin y e k b e n! Milyen hétmérföldes messzeségre van ő és milyen magasságban azoktól az olcsó, üres, han-j gos pesti népieskedőktől, akik mostanában a divatnak engedve, éppen olyan meggyőződéssel és erővel fújják az irodalmi bőrdudát, mint aszfaltos rokonaik a jazzbandel! Milyen más a Tömörkény humora, amely világnézet és nem tréfa, amely egyenletes, akár csak a nap mosolya és az eső permetege, mint a mondvacsinált humoristák erőlködése, hogy nevettessenek! Tömörkény humora az igazi könnyek között mosolygás. Ebben a jóságos és igazságos emberben nincsen semmiféle fölény, de csupa érdeklődés, csupa részvét él minden lélekkel és minden dologgal szemben. Tisztelet van Tömörkényben a láthatatlan ismeretlen iránt és alázat az élet és világ csodája előtt. Humora a ballagó és darvadozó magyaré, aki a tréfához is komoly arcot vág és aki a legsiralmasabb állapotnak is megtalálja a maga orvosságát. Sehogy még sohase volt, ez a magyar bölcseség szivárványlik minden irása fölött és még a föld alatt, a barlanglakó zsellérek odújában is elhinti a boldog és békés napáldozatnak néhány meleg és fényes aranyát. Ha igaz a Maeterlinck mondása, hogy a dolgok annyit érnek, amennyi szeretettel nézzük őket, akkor Tömörkény művészete valóságos aranymüvesség: szépséget és értéket ad igénytelennek és jelentéktelennek tetsző holmiknak is. Magányos iró ő, akinek kincseit nem tudja fölváltani senki. Maga a nyelve külön tanulmány, lefordíthatatlan és utánozhatatlan. Menynyi gazdagság fekszik ebben a nyelvben, amely erőt és bájt egyesit, régiséget és örökséget, mint ahogy a nagy magyar alföld öle tele van fejedelmi sirok aranyával, ezüstjével. Gazdag szegények kincse az övé, melynek, föltárása csak most kezdődik és ehhez a termékeny munkához akar ösztönzést adni ez a tanulmány, amely csak ugy nagyjából prcW bálja fölmérni ezt a páratlan szegedi öröksén get.