Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-08 / 106. szám

DELMÄÖYARORSZAQ SZEGED: Szerkeszlőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kiadólüvatal, kitlcslinkiSnyvlár és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon: 1©—34.« » « » « » VASÁRNAP 1927 MÁJUS 8 • • • in. ÉVFOLYAM, 100. sas AM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Urf ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladóhlvalal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-ftO, külföldön 6-40 pengő. Egyes szám lő, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. 13 Hassay Károly szombaton esíe nagyjelentőségű besszédet mondott a sxegedi balpárt vacsoráján. Rassay felszólította Apponyit, Andrássyt és Hegedűs Corántot: lépjenek elö a passzivitásból a titkos választójogért való küzdelemre. „ASL olyan kormányxat, amely nem a nép akaratából léteszik, Képtelen betölteni hivatását." ' (A Délmagyar ország munkatársától) Szombaton délután a budapesti gyorssal Szegedre érkezett Rassay Károly, Szeged város országgyűlési képviselője 11 egynie gi-Riss Pál és Bródy Ernő képviselők társaságában. A balpárt vezérét elkísérte Szegedre dr. G r ü n Béla, Boros László és még számosan Rassay politikai barátai közül. Az ellenzéki politikusokat az állomáson a szegedi bal párt vezetősége fogadta. Ott volt 0 11 ov a y Károly pártelnök, W i m m e r Fülöp, dr. Bodnár Géza, G o m b o s István és még többen a szegedi vezetőség tagjai közül. Rövid üdvözlés után a vendégek a Kass-szállóba hajtattak és ott a nyolc órakor kezdődő pártvacsoráig beható eszmecserét folytattak. A pártvacsorát a Kass-szálló nagytermében rendezték meg és azon nagyon sokan vettek részt a szegcdi balpárt hivei közül. Rassay Károlyt és a vele érkezett politikusokat a szegedi balpárt nevében 0 11 o v a y Károly üdvözölte, ezután Rassav Károly tartotta meg nagyszabású politikai beszédét, amely talán fordulópontja a magyar politikai élet-Éf ben. — Amikor a választások után először jelenek meg körükben — kezdte beszédét Rassay —, lehetetlen, hogy első szavam ne a hálának kifejezése legyen önöknek és önökön keresztül mindazoknak, akik annyi fáradtsággal, lelkesedéssel és önfeláldozással a legnehezebb idők között győzelemre vitték Szeged városában közös eszméinket. Többet köszönök önöknek, mint egy mandátumot, mert többet adtak nekem, mint ami rendes körülmények között képviselői megbízást jelent a közpályán lévő egyénnek. .4 szegedi mandátum nekem nemcsak érdemeimet meghaladó megtiszteltetést és dekórumot adott, de visszaadta eggbep. az önmagamban és politikai célkitűzéseimben már megingó bizalmat és hitet is. károkat okoztak. És ezek felett az erők felett nem az államhatalom mondta ki a halálos Ítéletet. Pedig milyen kevés kellett volna hozzá. Egy erélyes gesztus, egy hatalmi pozíciónak nyilt, indokolt odadobása elég lett volna az elnyomott közvélemény felszabadítására, hogy nyomában meginduljon a tisztító folyamat. Hiába vártuk. Éveknek kellett elmúlnia, hogy ezek a romboló erők a saját bünük és erkölcsi deffektusaik következtében leszoruljanak, legalább a nyilvános szereplés teréről. De mennyi erkölcsi és anyagi érték pusztulása jelzi multukat. Ma már erről senki sem beszél. Ma a löinjénezés korát éljük. A tolakodó és kéregető szervilizmus, a szanálás, az országmentés, sőt országszerzés dicsőségét hirdetik és mint ünneprontó! kövezik meg azt, aki emlékezetbe idézi azokat az éveket, amikor ugyanezek a hatalmasok mulasztásaikkal, hibáikkal, rövidlátásukkal a megalázások és megpróbáltatások sorozatát idézték a nemzetre. — Ma a munkásbiztositás reformjáról szóló törvény fekszik a Ház asztalán, amely kizárólag a társadalom érdekeltségeinek filléreiből fent ártott intézményt helyezi a kormány ' korlátlan rendelkezése alá. De már felröppent az ügyvédi numerus clausus gondolata is. És senki sem tudja, hogy holnap milyen^ társadalmi rétegre, vagy foglalkozásra, azok exisztenciáira fog kiterjedni a kormány befolvása. Ez az ut vezetett a mai állapotokhoz, amely a választások alkalmával brutálisán megmutatta, hogy a társadalom ellenálló ereje a mindenkori kormányhatalommal szemben a minimumra csökkent. — Látnunk kellett az önérzetét elveszteti társadalom gyávaságát, majd szolgai beletörődést egy olyan kormányzati rendszerbe, amelyben a hatalom minden komoly ellenállás nélkül vehette el azokat a polgári jogokat, amelyeknek kivívásáért letűnt nemzedékek sora börtönökben, vérpadon és csatatéren áldozta életét. A szó, a gyülekezés, a sajtó, a tanulás szabadsága, a polgári szabadságjogokon felépített népképviselet, a néptől függő helyzetben lévő és valóban felelős kormányzat intézményei egymásután vesztek el a nemzet erkölcsi javainak birtokállományából, hogy a végén itt maradjon egy társadalom, amelyről a hivatalos vezetői büszkén hirdetik, hogy nem érdekli semmi egyéb, csak a mindennapi kenyér megszerzésének gondolata. — A rövidlátók megelégednek azzal, hogy a hatalom élvezéséhez csendet és fegyelmet teremtettek. ••• — Csendet és legyeimet. De ez a csend nem a munkában, alkotásban, közös nemzeti ideálokban egybeforrott békés társadalom csendje és nyugalma, hanem az a látszólagos nyugalmi állapot, a melyről már Montesquieux megállapította, hogy »a felszín alatt mindig ott van a harc és ha egyetértést látunk, nem barátsággal összekötött polgárok vannak ott, hanem e g y m á sí mellé temetett holttestek.« Fegyelmet teamikor a magyar alkotmány immár a tényleges hatalommal szemben csak fikció. remtettek, de ez a fegyelem inkább emlékeztet a reménytvesztett, lehorgasztott fejjel lélek és hit nélkül masírozó rabok rendjére, mint a harcba győzelemért induló, önmagában és vezetőiben bízó és minden áldozatra kész seregek fegyelmére. v — És mégsem ezek a jelenségek azok, amelyek engemet mélyen lehangolnak. Nagy történelmi katasztrófák és gazdasági válságok után az ilyen jelenségek nem ismeretlenek a nemzetek életében. Ami szomorú, az az a körülmény, hogy a társadalom általános közönyösségével szemben nem látjuk a közéletnek azokat a férfiait, akik szembeállanának ezekkel a dekadens jelenségekkel. A magyar politikai világ vezérlő nagy egyéniségei épp ugy eltűntek, mint azok a politikai pártok, amelyek még csak pár évvel ezelőtt is programot és tömegeket jelentettek a magyar politin kában. — Évtizedekig uralkodott itt a szabadelvű párt, amelynek tagjai az uralmon lévő kormányoktól kaptak fényt, kitüntetést, pozíciót és gazdasági előnyöket. Sehol sem láttuk őket az elmúlt évek alatt, amikor a szabadelvüséget, mint nemzetrontó gondolatot állították a közvélemény elé. Volt itt alkotmánypárt, amely a nemzet alkotmányának teljességét és megvédését irta programjául. Eltűntek. Sehol sem látjuk őket akkor, TSbb mint hét éve töltök be szerény szerepet a közéletben és ezalatt az idő alatt, rövid pár hónapot leszámítva, változatlanul a politika frontjának ellenzéki szakaszán állottam. Sokat láttam és sokat tapasztaltam. Sajnos, meg kell őszintén vallanom, vajmi kevés olyat, ami vérmes reményekkel tölthetne el a nemzeti demokrácia — Zajos szerepet töltött be még csak egy évtizeddel ezelőtt is a néppárt, amely a maga egyoldalú, egyházi szempontokat előtérbe helyező programjával talán kisebb körre szo^ritkozott, de amely bátran harcolt a közélet * tisztaságáért, a nép jogokért, az általános titkos választójogért. Eltűnt a politika porondjáról, tagjai pedig némán félreállottak, vagy siettek behódolni a mostani kormányzati rendszernek, amelynek tényei, szelleme és iránya homlokegyenest ellentétben áll egykori politikai ideáljaikkal. Be kell vallanunk őszintén, hogy a mos. v/Aiiiviiiv V i <l J1V ui.liivivim.ia, . 1K 1\V 11 V ailillLUll A wa/.liutll. UUg^ cl 111UÖ— és minthogy az én szememben a demok-W lani politikai pártoktól és azoktól a politikai rácta és a nemzet fogalma elválaszthatatk lan —, azt kell mondanom, hogy a nemzet közeli jövője iránt. Éveken keresztül láttam gát nélkül tombolni körülöttem a társadalom csatornáinak szennges áradatát. Láttam ugyanakkor a hatalom passzivitását, vagy legjobb esetben tehetetlenségét olyan erőkkel szemben, amelyek a nemzetnek a legkritikusabb időszakban mérhetetlen és a történelem meg fogja állapítani, sok tekintetben jóvátehetetlen tényezőktől, amelyek Magyarországon éveken keresztül a közéletet irányították, a nemzeti demokráciának nincs sok várnivalója. Ami azonban nekünk erőt ad, az a hit és meggyőződés, hogy az a magyar társadalom, amely a szabadelvOség és a nemzeti függetlenség, a polgári önérzet, a polgári jogokért való küzdelemben nevelkedett fel, nem lehet hűtlen ezekhez az ideálokhoz. — Ezt az értelmi osztályt találtam én itt Szegeden, amikor az általános lehangoltság, közöny és csüggedés közepette önzetlen lelkesedéssel odaállolt azokhoz az eszmékhez, amelyeket itt az én személyem képviselt. Ezért mondom én, hogy a szegedi mandátum többet jelent nekem, mint eggszerü törvénghozói megbízást. — Én nem vonom kétségbe a hatalom jelenlegi birtokosainak hazafias érzését, dacára annak, hogy a mult tanúsága szerint nem találkoztam részükről személyemmel szemben ugyanazzal a lojalitással. De állítom, hogy a mai viszonyok között egy olyan kormányzat, amely nem a nép akaratából létezik és amely a hatalmát nem a közvélemény erejére támaszkodva, hanem a puszta hatalmi eszközök segélyével gyakorolja, képtelen betölteni hivatását.