Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-24 / 119. szám

DELMAGYARORSZAG SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Teleion: 13-33.^Kiadólilvatcü, kiiScsönkiínyv(ár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Teleion: 306. -- Nyomda: LBw Lipót ucca 19. Teleion: 10—34.« » « » « » KEDD 1927 MÁJUS 24 <S <5 9 III. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Telelőn: 131. szám.« » « »•« » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Teleion: 49. szám. « » « » « » « » « »» Eiöilzelésl ára havonta 3-20, -vidéken és a fővárosban 3-60, klllIUldőn 6-40 pengő. Egyes szám 1©, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. U| héroszok. Ujjongó meghalottsággal áll most a tapsoló gyermekké szelídült emberiség a Spirit of St. Louis szárnyai mellé. Egy amerikai pilóta csodatelte — ma csodatett, holnapra már meg­szokott unalom; csodatett volt az első gőz­gép is, az első villamos motor, minden jámbor középszer a csoda ágyában fogantatott, — egy ritmusra dobbantotta össze az emberi sziveket. íme az emberi szolidaritás, mely a csodálkozás és áhítat óráira megszületett az akarat attrakciója, az energia bravúrja nyomán. Az emberiség csak az aktort ünnepli, de ki gondol az értelemre, mely ezer esztendők meddő kísérletezése után először emelte fel a buta anyagot a föld felé? Ki gondol az ál­dozatok végeláthatatlan sorára, akik piros vér­rel mosták föl a siker útját? Ki gondol az összetört karokra, szétloccsant agyvelőkre, ki­fordult belekre, melyek ennek a világraszóló és világtörténelembe szálló sikernek talaját Irágyázták? Ki gondol a műhelyekre, melyek­ben a megfeszített erő és megfeszített értelem hívta életre a csudagép egyre tökéletesedő formáját? Pedig ők is az idők uj héroszai. A hősiesség uj ideáljai a tébolyult siker szerencsései, az akarat hősei, Eddi Polo-i a világtörténelem örök filmjének. De csak órákig héroszok, csak hetekig ünnepeltek. Történelmi emlékké vál­nak, mint Wright, akit ujjongva ünnepellek, mert tizennégyméteres utal tett meg repülő­gépen s Blériot, aki először repülte át a csa­tornát. Ma kicsit szégyenkezve emlékezünk rájuk: milyen gyermekek voltunk őket ün­nepelve, bennük látva a véghez vitt csudát, a végső eredményt nyugtázva az első bátor­talan bukdácsolásokban. A siker glóriája le fog a ma héroszá-ról is foszlani s csak adat lesz, évszám kilométerköve, az eredmény- j fejléce annak az útnak mentén, melyen az emberiség tántorgó lépésekkel, de hitének kí­kigyulladó lampionjával keresi az örök köd­ben örök célját. A siker görögtüze hamar hamvába fullad, de ragyogni fog az értelem s a gondolat, melynek csak vakmerő inkasszánsa a ma hé­rosza. A siker lehet az övék, de az emberi hála nem őket állítja a nagyság piedesztál­jára. Az emberiség kinőtt a gyermekfantázia héroszainak ünnepléséből. Azokat a cselek­vőket keresi, akiket gondolataik újszerűsége és hatalma emelt magasra s akik arra vállal­koznak, hogy a történelmet átformálják az igazság és emberiesség követelései szerint, akik uj Mózesei lesznek vaksággal megvert népeiknek. Minél forróbb a siker és lármásabb az ünneplés, annál fájóbban érezzük: hogyan tudnánk ünnepelni az igazi hőst, hogyan figyelne fel szavának és cselekedetének egész kozmoszunkat betöltő áramára millió és millió szivantenna. Az uj héroszok nem kadetiskolából nőnek ki, nem sima parkettról táncolnak elő, nem kastélyok lovagtermeiből lépnek ki s nem hordanak marsaibotot tarsolyukban. Az uj héroszok tanári katedra mellől, műhelyek mé­lyéből, bányák sötétjéből és könyvtárak fél­homályából lépnek majd elő, ahogy egyszer diadalmaskodik majd a gondolat, amit ka­tedrán hirdetlek, amiért műhelyekben és író­asztalokra görnyedve dolgoztak s amivel, mint hajókötéllel magukhoz kötözték a reménység gályapadjára a szenvedésben testvérekké vált milliókat. Bámulva nézzük az utat, amit a levegő Óceánnál veszedelmesebb tengerében hasított magának az akarat akrobatája mások gondolatának és mások munkájának eredmé­nyével, de lelkünkkel már azt az utat szeret­nénk traszirozni, ami kivezet bennünket a ránkborult éjszakából. Lindberg nekivágott az útnak, pedig az Óceán meteorológusai vi­hart jósollak. Csüggedhetünk-e hát mi, kiket orkán nyöget és vihar ráz? Lehet, hogy meg­üvegesedett szemeinknek csak a tébolyig föl­kinzott hasztalan vágyakozás mulatja a déli­báb képét s ha még tudnánk tiszta szemmel látni, megborzadnánk és elijednénk. De a hit motorja nem engedelmeskedik a gyáva le­szállást parancsoló kéznek. Hol vagyok? — kérdezte a levegő Kolum­busa, amikor kiemelték nyergéből. Hol na- 1 gyünk? — kérdezhetnénk mindnyájan, akik viharban, ködben Óceán fölölt s szürke fel- . hők alatt iránytű nélkül is messzibb utat te­szünk meg, messzibb partoktól indultunk el s még távolibb partokon várnak a célok ref­lektorfényei. De közelebb leszünk a célhoz, ha egyszer a béke héroszának is annyi ün­neplésben lesz része, mint amennyi az akarat bajnokát köszönti s ha egyszer a gondolat hősének csodalette előtt is olyan alázattal borul majd le a szolidaritásba összeforrott emberiség, mint amilyennel most záporozza be a dollárok aranyesőjével a levegő prima­donnáját. Fejedelmeket megillető ceremóniák kő szőtt ünneplik Lindberg kapitányt. Doumergue átnyújtotta a becsületrend Keresztjét. — Oceán­repülés : fantasztikus dijak. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Párisból jelenlik: Az egész világ egy névtől harsog: Lindberg. A huszonöléves kapitány, aki a kávéházból kiment a repülőtérre és egy könnyű ruhában, egy régi szalmakalap­ban átröpülte az Óceánt. Mint jelentettük, a Le Bourget-i repülőté­ren a tömeg szinte magával sodorta a fiatal kapitányt, aki az üdvözlésekre alig támo­lyogva ennyit mondott: — Szörnyen szomjas vagyok ... A kapitány vasárnap meglátogatta a sze­rencsétlenül eltűnt Nungesser édesanyját, majd kábelen keresztül beszélt édesanyjával. Az eddigi hirek szérint Lindberg körül­belül 200.000 dollárt keresett repülésével. A 25.000 dolláros Orteig­dijon kívül 80.000 dollárt kap filmjogért, azonkívül honoráriumot kap cikkeiért, vala­mint a gyáraktól, amelyek alkatrészeket szál­lítottak gépéhez. Párisból jelentik: Lindberg kápitány ünnep­lése ma is folytalódott és még napokig fog lartani, amig a tervbe veit ünnepségek le­zajlanak. Lindberg ma délelőtt a Le Bour­get-i repülőtérre ment, hogy megvizsgálja gé­pét, amelyet alaposan megtépázott az emlé­kekre éhes tömeg. Főleg a repülőgép vászná­ról hiányoznak méteres darabok, amelyeket száz és száz részre széttépve vittek el az emberek. Lindberg megállapította, hogy . a gépet különösebb baj nem érte. Lindberg a Le Bourget-i repülőtérről az j Ellyseébe hajtatott, ahol fejedelmeket meg­illető ceremóniákkal fogadták. Doumergue el­nök hosszasan elbeszélgetett a pilótával, átnyújtotta neki a becsületrend tiszti keresztjét, majd megölelte és megcsókolta. Eközben a palola előtt összegyűlt óriási embertömeg ün­nepelte a kapitányt, akit az elnök után Poin­caré miniszterelnök fogadott. Szerdán a ka­mara léghajózási bizottsága, csütörtökön Pá­ris városa rendez nagy ünnepséget a pilóta tiszteletére. Lindberg anyag! ügyel egyre kedvezőbben alakulnak. Deutscli de la Meurte báró, a mult évben elhalt nagyiparos özvegye 150.000 frankot juttatott Lindberg részére és 100—100.000 frankot ajándékozott Nungesser és Coli családjának. Erenward gróf párisi svéd követ délután az amerikai követség épületében meglátogatta Lindberget, aki tudvalevőleg svéd származású és a svéd nemzet, a svéd kormány nevében szerencsekivánatait fejezte ki, egyben közölte, hogy Svédországban országos gyűjtést indí­tottak javára és hogy a svéd léghajózási klub aranyéremmel tüntette ki. Párisból jelenlik: A párisi mozgóképszín­házak ma este már bemutatták a Lindberg Kapitány megérkezéséről felvett filmvételt. Az előadáson a Lindberg melletti tüntetések meg­ismétlődtek. Lindberg nemcsak a gratulációk özönét kapja, hanem házassági ajánlatok tö­mege is érkezik hozzá, melyeknek legnagyobb része párisi bakfisoktól ered. Lindberg ma Bleriotnál, a La Manche csatorna átrepülő­jénél ebédel. Newyorkból jelentik: Chamberlain repülő, aki Newyorkból Párisba akart repülni, a kö­vetkező kijelentést tette: Páris már elintézett dolog, ha mi útnak indulunk, valószínűen nyugatra repülünk és nem keletre. Lehet, hogy Honoluluba megyünk. »I Segíteni keíl a kormánynak a hadikölcsöntulajdonosokon!" Pakots József nagy beszéde. Budapest, május 23. A képviselőház mai ülé­sén mentelmi ügyeket tárgyallak. Egész sor men­telmi ügyben a Ház a mentelmi bizottság javas­latára nem függesztette fel Prónay György báró, Peyer Károly, Bíró Pál és Szabó Imre mentelmi jogát. Felfüggesztették Kálmán István mentelmi jogát rágalmazás és becsületsértés miatt. Urba­nics Kálmán mentelmi jogát párviadal vétsége miatt. Rátérnek ezután a Népszava Zadravetz ügyei­nek tárgyalására. Néhány ügyben az; iratokat a Ház visszaküldte a mentelmi bizottsághoz érdemi döntés végett. Ezután Szabó Imrének ujabb mentelmi ügye következett sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt. Zadravetz István 4>ört indított a N é p s z a­v a ellen »Zadravetz István tanu< eimü cikke miatt, i Kálmán Jenő előadó szerint a bizottság a po­litikai zaklatás eselét látja íenforogni és ezért azt javasolja, hogy Szabó menteimi jogát ue füg­gessze fel. v Kriiger Aladár: A zaklatás eselét nem látja fen­forogni. Farkas István: Szokatlan, hogy az egységespárt részéről a mentelmi bizoltság javaslatával szem­ben hangzik el indítvány. Kálmán Jenő előadó: Az inkriminált kifejezé­sek nem haladják tul a jogos kritikát, hiszen más lapok is hasonló szellemben foglalkozlak az üggyel. Szabó Imre képviselővel szemben a zak­latás esete nyilvánvalóan fenl'orog. A Ház többsége elfogadta a mentelmi bizott­ság határozatát, így tehát Szabó Imre mentelmi jogát Zadravetz István pőréből kifolyólag nem iiiggeszteKék fel. Egymásután kerülnek ezután sorra a többi men­telmi ügyek, amelyek Zadravetz püspökről a Nép­szavában irt cikkekkel kapcsolatosak. A men­telmi bizoltság egymásután javasolja, hogy Szabó Imre mentelmi ügyét ne függesszék fel, mert zaklatás .esetét látja fenforogni. Ezután áttértek az appropriáció tárgyalására.

Next

/
Thumbnails
Contents