Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)
1927-05-22 / 118. szám
2 D£LMA<iYAROHSZAG 1927 május 22. igy 3 4 óra alatt átrepült Amerikából Európa b a. Cherbourgtól Parisig francia repülők raja kisérte Lindberghet, aki néhányszor körülrepülte a repülőteret, majd ott szállott le, ahol nem állott tömeg. Valóságos hajsza kezdődölt meg ezután a pilóta felé. A tömeg rohama miatt nem is tarthatták meg teljesen a hivatalos fogadtatást. Párisban a lapok rendkívüli kiadást adtak ki, mire az autók egész áradata száguldott ki Le Bour<íet felé. Vu-T>ei-Fu megszállta Hankaut. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelenlik: A hankaui kormány kommunista csapatai kiürítették Hankaut, amelyet Csang-Cso-Lin és Vu-Pei-Fu csapatai megszálltak. A város lángokban áll A helyzet komolyságára való tekintettel japán és amerikai hadihajók Sangliaibói elindultak Hankauba. Szombaton megkezdődtek a város és a gázgyár közötti tárgyalások_ (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délelőtt nagyjelentőségű tárgyalások kezdődlek meg a városházán Buócz Károly műszaki tanácsos hivatalában a külvárosrészek világítására beadott gázgyári ajánlattal kapcsolatban. A tárgyaláson, amelynek csak informativ jellege volt, megjelent Pongrácz Albert igazgató és a gázgyár egyik budapesti műszaki embere, a várost Buócz Károly műszaki lanácsos és Csángi Ferenc városi főmérnök képviselték. A tulajdonképeni tárgyalások csak vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődnek meg a polgármester hivatalában és ezen a vasárnapi tárgyaláson közlik majd a gázgyár képviselői, hogy milyen változtatásokra hajlandók a nemrégen benyújtott ajánlattal kapcsolatban. A szombati tárgyaláson értesülésünk szerint a mérnöki hivatal a gázgyár képviselőivel közölle, hogy az eredeti ajánlat tárgyalásához milyen adatokra, tervekre és számításokra van szükség. A tanács ugyanis, amikor foglalkozott az ajánlattal, kimonaotta, hogy azt mindaddig nem veheti részletes tárgyalás alá, amig a hiányzó adalokat nem közli a gázgyár igazgatósága. A szombati tárgyaláson a gázgyár képviselői pontos jegyzeteket készítettek a mérnöki hivatal jelentéséről és valószínű, hogy vasárnap délelőtt kiegészítik ajánlatukal. A vasárnapi tárgyalásokat, amelyen megjelennek a gázgyár bécsi igazgatóságának kiküldöttei is, a polgármester l'ogja vezetni. A nyár folyamán megkezdik az algyői hid építését? (A Délmaggarország munkatársától.) Vásárhelyről származó hir szerint a kormány felvetít' beruházási programjába az uj tiszai közúti hid felépítését is, amelyért már régen megindult a harc. Vásárhely akcióját Szeged közönsége is támogatta, ujabban azonban Szeged város közgyűlése az eredeti tervtől eltérve nem az alggöi uj áthidalás, hanem a Tápé melletti áthidalás mellett foglalt állást és ilyen értelmű felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez. Dr. Temesváry Imre miniszteri tanácsos tegnap levelet intézett Soős István hódmezővásárhelyi polgármesterhez és levelében többek között a következőket irta: Józan Miklós Szegeden. Józan Miklós unitárius püspöki vikárius, főrendiházi tag, a ma délutáni gyorsvonattal Szegedre érkezett. Az állomáson a püspöki vikáriust a szegedi unitárius leányegyház vezetőségének élén Gelei József egyetemi tanár fogadta. Józan Miklós tiszteletére az unitárius közönség este a Kass nagytermében összejövetelt rendezett. Vasárnap délelőtt a püspöki vikárius unitárius istentiszteletet tart és urvacsorát oszt a református templomban. „Felelőtlen" diáktüntetés Nagyváradon. Nagyvárad, május 21. Tegnap este egy nagyobb csoport antiszemita diák vonult a színház elé, ahol a vilnai zsidószinház operettegyüttese pár nap óta vendégszerepel. A tüntetők nagy lármát csaplak, kövekkel dobálódzlak, xigy hogy a színészek az előadás befejezése után még jósokáig nem távozhattak el a színházból. A tüntetők ezután Kecskeméti Lipót főrabbi lakása elé mentek, annak valamennyi ablakát beverték, később pedig a Zárcla-uccai és Teleki-uccai zsidó .templom és zsidó lyceum ablakait zúzták be. A tüntetésnek a rendőrség vetett véget. »A Szeged—hódmezővásárhelyi tiszui köz- | uti hid ügye most már a megvalósulás stádiumába érkezett. Érintkezésbe léptem Hermann őexoellenciájával, aki kijelentette, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a hasznos beruházások korelein belül ez a^iiid is programba vétessék. A hasznos beruházások bizottsági tárgyalásánál a törvényjavaslatba már ezt a hidat is felvette. A hid helyszíni munkálatai még a nyár folyamán meg is fognak indulni s remélhetőleg két év alatt teljes befejezést nyernek.« Levelében közli még azt is Temesváry Imre, hogy a kormány beruházási programjába felvett 705.000 pengőt a Vásárhely melletti kakasI széki ló partján építendő szanatóriumra. PENGŐ 4? £ Három egységáron flór hátulvarrott és dupla talppal Lámpái éa Hegyinél 3' 4 PENGŐ PENGŐ Egy szabadkai könyvről. Irta Juhász Gyula. Mint a gazda a májusi velést. olyan gyönyörűséggel és reménységgel szemlélem azt az uj, ifjú és bátor irodalmat, amelyet mai magyarok müveinek a különféle demarkácíókon tul. Ez az irodalom fölszabadult és önállósította magát a budapesti gyámság és befolyás alól, saját mondanivalója van és azt a maga hangján mondja el. Az élet és világ, a magyarság és emberiség uj, független szemlélete alakult ki benne és néhány olyan erős és igaz egyénisége, aki nekünk is büszkeségünk és reménységünk lehet. Ebbe a gárdába sorakozik a nagyon fiatal és nagyon tehetséges T a m á s István, aki Szabadkán írja a magyar újságot, abban a városban, ahonnan Kosztolányi Dezső, Csáth Géza és Gyóni Géza indullak el a belük rengetegébe. Tamás István annak az uj nemzedéknek a tagja, amely a háború rettenetes aratása után nőtt föl, amely ma egy nemzeti kisebbség fiának és harcosának érzi magát. Ez az uj nemzedék tudja, hogy neki meg kell mulatnia, mit tud, ha élni és győz.ii akar. Tamás István kiment Párísba és amit ott látott és hallóit, (pedig mindent látni és hallani akart, amiért a világ fővárosába menni érdemes) azt egv rendkívül érdekes és tartalmas könvvbe süntette. 5 világrész a Szajna partján: ez a címe és ez a lényege ennek az uj könyvnek. I n t erj u k vannak benne. Az interjú nem valami régi műfaj, az újságírás hőskorában még nem igen ismerték. Ugyan igaz, hogy ennek a műfajnak is meg lehet találni a maga antik és klasszikus ősét. ha éppen nagyon keressük : a nagy Platón dialógusai amelyekben az öreg Szókratészt beszélteti, t alapjában véve interjúknak tekinthetők és pedig meglehetősen érdemleges és kitűnően megirt interjúknak. Milyen kár. hogy azután olyan sokáig elfelejtették ezt a történelem legviharosabb és legmozgalmasabb századaiban! Milyen nagyszerű lenne, ha második József császárt is kikérdezte volna egy szemfüles riporter a reformtervezetei felől, mini ahogy Klebelsberg Kunót kikérdezik. (Bár meglehet, hogy második József nem felelt volna, csak az Istennek.) Milyen örök kár. hogy Napoleon nem adott interjút az auslerlilzi csata előtt, vagy a waterloói viadal után! Persze, az is fontos, sőt nagyon is fontos, hogy ki kérdez, mert mégis csak egészen más formája van a feleletnek, ha Stendhal veti papírra, mint ha Durand vagy Bonhomrac ur leszi azt! Az újkor első igazán remekbe készült interjúi talán azok a beszélgetések, amelyeket a hü Eckermaun folytatott szinte egy életen keresztül Goethe vei. (Ezekben a beszélgetésekben külömben a legszebb az, hogy Eckermann mindig mélyen hallgat és Goethe mindig mond valami mélyet.) Az igazi interjú kettős portré: az irójál és azt tükrözi, akit az író megszólaltat, Csak valódi egyéniség tudja ezt, mint ahogy Beethovent Dohnányi szólaltatja meg legméltóbban. (Vagy Bartók Béla és más valakik.) Nálunk eddig legelső sorban Kosztolányi Dezső volt mestere ennek az uj és szeszélyes műfajnak. Kosztolányi nem csupán úgynevezett nagyságokat kérdezeti ki afelől, hogy mi a kedvenc ételük és költőjük, hanem megállította és megszólaltatta a kis embereket, az élet névtelen hőseit és munkásait és milyen érdekes mindaz, amit mondat velük. (Persze, hiszen Kosztolányi Dezső monj datja.) Tamás István ennek a kitűnő szabadI kai költőnek és publicistának a szellemi ö c c se, i méltó folytatója a modern magyar irodalmi hagyománynak és forradalomnak. Gazdag örökös ez a Tamás István, aki a Szajna partján éles szemmel és meleg szívvel nézegette öl világrész zengő, zsibongó tolongását a dicsőségért és a hatalomért és aki pompásan ad hangot különféle hírességek és nagyságok véleményeinek az élet és művészet muló és örök dolgai felől. Francia mestere Kredenc Lefévre volt ebben, aki Une heure a ve c... cinül cikkeivet irodalomlörléneli palinál adott az interjúnak. Valóban öl világrész minden rendű-rangú érdekessége szól hozzánk abban a tarka és gazdag gyűjteményben, amelyei Tamás István ötletessége tár elénk., Az egész könyv, amelyet első művészek rajzai és első emberek autogramjai ékesítenek, valami sajátos filozófiát rejt magában, azt a megdöbbentő megismerést, hogy a nyugati kultúra alkonyát már uj, barbár, távoli kulturák fölragyogása világítja be, mintegy jelezve uj napok hajnalát. íme, ebben a könyvben is kik uralkodnak, mini a tudás és szellem, a költészet és művészet uj vezérei és fejedelmei? V o r o n o f f, a modern csodatévő orosz. Mazsukin, az uj színjáték, a mozi száműzött királya orosz, .losé P a d í 11 a, a világraszóló Valencia zenésze spanyol, Blesoo I b a n e z. az apokalipszis uj pátmoszi látnoka megint spanyol, Mestrovic Iván, a szláv Pliidias szerb, Dobrovics Péter, a forradalmár festő jugoszláviai, René Maran, a Goncourt díj győztese néger, mint ahogy néger Josephine Baker, a párisi éjszakák legsötétebben ragyogó csillaga. A Fratellini testvérek, a cirkuszi bohóckodás Moliérejei olaszok, Van Dongen, a legdivatosabb piktor hollandus és — 1 a s 1, not leastt — a legfranciásabb és legpárisíbb festő pedig magyar: Vértes Marcell. Kelen