Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)
1927-05-03 / 101. szám
DÉLMAGYAKOKSZAG SZEGED : Szerkesztőség : Deák. Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33. - Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Teleion : 306. ^ Nyomda : I8w Lipót ucca 19. Telelőn: 16—34.« » « » « » KEDD 1927 MÁJUS 3 * * a in. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és klndöhlvatal: Uri ucca 6. Teleion: 131. szám.« » « » « » HÖDMEZŐVASÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Teleion: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ára havonta 3-20, -vidéken és a fővárosban 3-60, kllltíildbn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. •••m^iMüimmiiiiiMimaMWiiMiMB^ A töltés harca az árral. A szédítő lehetőségek hazája« a szédítő méretű szerencsétlenség egyre borzalmasod« adatait harsogja felénk. Kiöntött a Mississipi s a pusztító víznek a szó első jelentése szerint tengernyi tömegét zúdítja városokra, lakóházakra, virágzó rétekre, az emberek és állatok csordáira. Huszonötmillió hektárnyi terület már a víz alá került s emberek százezrei, mint kiöntött ürgék, ázott verebek, tehetetlenül és ügyefogyottan sikoltoznak segítségért. Egy nap alatt elfogyott ötmillió dollár, pedig az emberi áldozatkészség nem ömlik olyan bőven, min ta Mississipi. Repülőgépek viszik az egy-egy szigetre összezsúfolódott menekültek számára az élelmet, a menekülés és segítés módjai és méretei meghaladnak minden filmötletet és minden moziatrakciót. A Duna és a Tisza áradásai csak olyanok az irtózat monumenlálásáig felérő tömegkatasztrófa mellett, mint az asztalon felborult pohár. Szédülve állunk a természet inkvizíciójának minden kinpadja előtt, akár áradással, akár tűzvésszel, akár lávalengerrel, akár földindulással akarják bebizonyítani a természet erői, hogy az emberi érlelem még nem diadalmaskodott felettük. A Neandervölgyi embertől Edisonig az emberiség története, a művelődéstörténet nem más, mint a természet erőivel szemben való védekezésnek története. Az első ember védelmet keresett a barlangban, mint ahogy most védelmet keresünk a töltésekben. Földből fölhányt és cementből kevert töltésekkel védekezünk az áradások ellen s a törvény töltéseivel védekezünk az — atavizímis ellen. Töltéseket emelünk az ár ellen, a víznek és elégedetlenségnek tébolyult hullámai ellen. A lörvény töltése, az erkölcs töltése, a dogma és tradíció, a magántulajdon szentségének törvénye védi az áradásoktól a ma társadalmi rendjét, mint ahogy töltések védik a termő földeket a vizek megduzzadt árjával szemben. Ám tudott-e az emberiség csak egyetlen töltést emelni olyant, amire nyugodtan rábízhatná kincseinek és javainak örök védelmét, mely soha nem fenyegetne gátszakadással s fenyegetése nem rabolná el álmaink nyugalmát? Az emberiség története: a töltések építőinek küzdelme az árral. Forradalmak gátszakadása és gátszakadások romboló árvize nyugtalanította mindig az emberiség életét. A gátakat soha nem a folgó víztömegéhez méretezték, mindig csak a megvédendő területhez. Minél erősebb legyen a töltés, hogy minél szűkebb lehessen a meder: ez volt mindig az emberi kapzsiság árvédelmi szabálya. Még a folyó medréből is el akart lopni legalább egy sávot a mohóság. A fizika törvénye azonban mindig erősebbnek bizonyult a legerősebb védgátnál is. Minél szűkebbek voltak a medrek, annál nagyobb erő nyomása nehezedett a töltésekre. S nézzük végig a forradalmak és árvizek történetét: a természet örök törvénye felett soha nem győzedelmeskedett az emberi kapzsiság. Omlatag minden töltés, de az örök a természet törvénye. Hogyan nem ébredt még ötszázezeréves történelmében az ember annak felismerésére,, hogy az egymás ellen viselt háborút, a mindenki háborúját mindenki ellen fel kellene már váltani egy uj keresztes háborúnak, mely egyesíteni tudná az örök ellenséggel szemben az emberiség széttördelt frontszakaszait? A gorillák guerilla háborúja helyett az emberi szolidaritásnak meg kellene már szerveznie hadseregét az élet nagy ellenségei ellen s azt az erőt, leleményességet, bátorságot és SZÍVÓS kitartást, amit elcsurgatunk vérben és verejtékben az egymás ellen vivott küzdelmekben, az emberiség egyetlen, jogosult és egyetlen szent háborújára kellene áldoznunk. Háború az éhség ellen, háború a kizsákmányolás ellen, háború a gyöngék elnyomása ellen, háború az emberi méltóság meggyalázása ellen, háború a tüdővész, a lues, a szegénység és tudatlanság ellen, ennek a háborúnak de7í!ars-ához kellene egyszer már megtalálni azt a varázsos szót, ami össze tudná terelni a testvériség zászlaja alá az egyéni élet sikátorainak eltévedt harcosait. Ne ugv védjük javainkat, hogy a túlsó parton emelt töltést akarjuk felrobbantani, hanem ugy, hogy a folyó két partján élőket a jólétnek, a jognak, az államhatalom védelmének ugyanolyan mértékében részesítjük. Mert az emberiség történelmét példázzák az események, a Mississipi partjain ellenségként néz egymásra a folyó két partján élők fölfegyverzett hadserege s mind a két oldal a túlsó part töltésének felrobbantásával akar utat nyitni az árnak és védelmet szerezni magának. Az emberiség történelme játszódik le a Mississipi két partján. Viharos jelenetek között kezdték tárgyalni a szakszervezeti javaslatot az angol alsóházban. (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Az alsóház ma kezdte tárgyalni az úgynevezett szakszervezeti javaslatot második olvasásban. Zajos jelenetek adódtak, a munkáspárt formális obstrukcióba kezdett. A speeker négyszer lépett közbe, hogy lehetővé legye az előadó beszédének elmondását. Az előadó kijelentette, hogy a kormány hajlandó esetleges megfelelő módosításokra, a kormány elismeri, hogy a sztrájk a szakszervezetek fegyvere, nem tűrheti azonban, hogy az általános sztrájk megismétlődjék. Nincs kifogása az ellen, ha a sztrájk a munkaadók ellen irányul, de nem tűrheti, hogy a kormány ellen induljon és veszélyeztesse a közbiztonságot. Nagy zaj támadt erre, az elnök ^kivezettetett egy munkáspárti képviselőt. Az egyre fokozódó zaj állandóan tartott, az előadó beszéde többször elveszett a közbekiáltások özönében. Megerősítik a 1kinai angol Qaderöt és parancsot adtak ax ágyutiiszre. (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése.) Londonból jelentik: A kormány mai minisztertanácsán a hadsereg vezetőinek bevonásával ugy határozott, hogy megerősíti a kinai vizeken lévő angol haderőket, mivel a Jang-Cse-Kiang alsó folyásán a kinai ágyutüzek állandóan megismétlődnek. Utasítást adtak az angol haderőnek, hogy a kinai ágyutüzekre ágyútűzzel válaszoljon. M* ifa. 99J ,A magyar-olasz szerződés nem irányul senki ellen." Az egységes pártban lelkesen éljenezték Mussolinit. (Budapesti tudósítónk telefonjelenté s c.) Az egységespárt ma este értekezletet tarlóit, amelyen Bethlen miniszterelnök megköszönte a párt üdvözlését, Rómából való hazatérése ulán. Marschall Ferenc szóvátette a budapesti ügyvédi kamara legutóbbi állásfoglalását a numerus clausus ellen, mire Pesthy igazságügyminiszter élesen szólt a kamara határozatáról. Hatásköri tullépést Iát és figyelmezteti a kamarát, hogy ne folytassa ezt az utat, mert felügyeleti jogánál fogva módja van arra, hogy erről a térről letéritse. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen Kenéz Béla üdvözölte Bethlen István miniszterelnököt. A miniszterelnök az üdvözlésre hosszabban válaszolt és rámutatott arra, hogy útjában három cél vezette. A fiumei szabad kikötő, helyreállítása a régi barátsági kapcsolatoknak Magyarország és Olaszország között és végül az, hogy a tradiciós barátságot szerződés formájába öntsék, amelynek termékeny jövőjét biztosítani képesek legyünk. — Fiumét illetőleg közgazdasági körökben bizonyos szkepszis merült fel. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a közgazdasági életre nem birt Fiume olyan jelentőséggel, mint régen, de bizonyos, hogy a kelet felé való forgalomban még igen nagy jelentőségű lehet és Magyarország érdeke parancsolóan követeli a kiutat a tenger felé. Természtetes, hogy Fiume kereskedelmi szempontból csak akkor értékes, ha Jugoszláviától a tranzitó forgalomban megfelelő engedményeket kap Magyarország. Minden remény megvan, hogy az erre irányuló tárgyalások eredményre fognak vezetni. A miniszterelnök ezután hosszas történelmi visszapillantást vetett a magyar és olasz nemzet közös kapcsolataira, rámutatott arra, hogy Trianon után Olaszország közbelépése tette lehetővé Sopron megtartását és Olaszország a reparáció kérdésében is Magyarország mellé állott. — Nem lehet kétséges, hogy senkinek sem olyan érdeke, mint Magyarországnak, hogy az Adrián erős Olaszország álljon őrt, másrészt nagy érdeke Olaszországnak, hogy a Duna völgyében fejlődésképes magyar nemzet álljon. A Rómában megkötött szerződés két élni akaró, férfias nemzet együttműködésének kifejezője, hogy boldogulásuk érdekében eredményeket érjen el. i — Ez a szerződés nem irányul senki ellen és nem akar fenyegetés sem lenni más államokkal szemben. Olaszország a magyar önérzetet adta vissza, az elrontott magyar becsületet állította helyre, ezért hálásak vagyunk Olaszországnak és annak a férfiúnak, aki Olaszország élén áll. A párt tagjai a beszéd végén lelkesen éljenezték Mussolinit, de kijutott az ünneplésből a miniszterelnöknek is.