Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-18 / 114. szám

1927 május 15. DÉLMAGYAHORSZÁG 18 Egy szerelmes cigánypár kegyellen rablógyilkosságol kövelelt el Vásárhelyen. A gyilkos baliával és zsebkéssel meglékelte özvegy Kiss Imréné fejéi. — Bűnjelek a kut fenekén. — A felbujtó cigánylányt és a gyilkos fiút letartóztatták. (i4 Délmagyarország munkatársától.) Tegnap délután hat órakor jelentették a szegedi ügyészségnek, hogy Hódmezővásárhelyen a Béla cigány-uccában iilokzalos körülmények között meggyilkolva találták özv. Kiss Imréné piaci árusnőt. A szűkszavú teleionjelentés után az ügyészség elnökének intézkedésére dr. Mihályfy István ügyész és Zombory János vizsgálóbíró kiutaztak Vásárhelyre, hogy a helyszini nyomozást megejtsék. A gyilkosságot hétfő délután négy óra tájban fedezték fel. A ház egyik lakója, Göllön Mária piaci árusnő jelentette a rendőrségen, hogy özvegy Kiss Imrénét szombat dél óta nem látta és gyanús neki hosszabb távolléte. A rendőrségről nemsokára detektivek jelentek meg a házban, feltörték a lakás ajtaját, ahol már a konyhát is teljesen felforgatva találták. Tányérok hevertek a földön, a szekrények fehérnemütartalma nagy összevisszaságban. Az egyik rendőr a következő pillanatban benyitott a konyhából nyiló kamrába, ahol hatalmas vértócsa közepén meglékelt fejjel feküdt özvegy Kiss Imréné. A borzalmas felfedezés után mozgósították az egész vásárhelyi rendőrséget. A nyomozás megállapította, hogy özv. Kiss Imréné rablógyilkosság áldozata lett. Az áldozat fekvése, a halált okozó sebek a fején és a nyakon, valamint a feldúlt lakószoba és konyha mind arra mutattak, hogy a gyilkos a zsákmány megszerzéséért követte el véres tettét. A nyomozó közegek munkáját különösen az a körülmény nehezítette meg, hogy a gyilkos még szombaton délben végzett áldozatával. A gyilkosnak igy két napja volt, hogy elmeneküljön. A házbeli lakók kihallgatása után megállapította a rendőrség, hogy Kissnét szombat délben 12 órakor gyilkolták meg. Akadt azonban olyan tanú is, aki a leghatározottabban állította, hogy még szombat délután is találkozott Kissnével, aki egyébként jómódú asszony hirében állott. Piaci árusítása mellett pénzkölcsönzéssel is foglalkozott. Naponta többen keresték fel lakásán, mert Kissné jó kamat mellett mindenkinek adott pénzt. Ilyen körülmények között mindenki gazdag asszonynak tartotta és az özvegy otthon rejtegetett vagyonáról valósággal legendák keringtek. A házkutatás alkalmával azonban az áldozat lakásán alig néhány pengőt találtak, mivel az özvegy minden pénzét bankban helyezte el. A gyilkos tehát hiába kutatott pénz után Kissné lakásában. A feltevések szerint a gyilkosságot olyan egyén követte el, aki ismerte az özvegy viszonyait, tudta róla, hogy gazdag és tudta azt is, hogy mikor található egyedül a házban. Egy ilyen alkalmas pillanatot keresett ki a gyilkos, aki miután borzalmas tettét végrehajtotta, megmosta véres kézéi egy lavórban, bezárta a lakás ajtóját és a kulcsot magához véve, távozott el a gyilkosság színhelyéről. A rejtélyes gyilkosság nagy feltűnést keltett Vásárhelyen. Az egész Béia-uccai lakosság nyomozott a gyilkos után, aminek eredménye volt, hogy a ház előtti árokból egy véres tégladarabot halásztak ki, amelyről nem tudni, miképen kerülhetett ki a lakásból. Kedden délelőtt azután a városi tűzoltóság hozzálátott, hogy az udvarban levő kut víztartalmát kiszivattyúzzák. A tűzoltók munkája eredménnyel is járt, amennyiben egy baltát és gyöngyháznyeltt zsebkést találtak a kut fenekén. Az udvarban összesereglelt uccabeliek azonnal megállapították, hogy a zsebkés Nővé Giza cigányleány tulajdona. A leányt azonnal előállították a rendőrségre, aki először tagadott, majd bevallotta, hogy tud a gyilkosságról. A gyilkosságot ugyanis Nővé Giza felbujtására egy fiatalkorú cigánylegény követte el. A fiatalok házasságot akartak kötni, de egybekelésükhöz nem volt pénz. Ekkor fogamzott meg Nővé Giza fejében az a gondolat, hogy a gazdag Kissnét meg kellene ölni, A fiatalkorú vőlegény azonban húzódozott a borzalmas telt elkövetésétől és csak hosszas kapacitálás után szánta el magát a gyilkosságra. Bevallásuk szerint azonban pénzt nem találtak Kissné lakásán. A gyilkos csak egy ezüst férfiórát vett magához, amit meg is találtak nála. A felbujtót és a gyilkost erős fedezettel szerdán délelőtt szállítják be a szegedi üayészség fogházába. Kedden rendkívüli tanácsülés foglalkozott a gázgyár ajánlatával. II polgármester „rettenetesen terhes"-eknek tartja a feltételeket. (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden, a kora délelőtti órákban a polgármester rendkívüli ülésre liivta össze a tanács tagjait. A rendkívüli tanácsülés napirendjén azaz ajánlat szerepelt, melyei a szegedi gázgyár igazgatósága tett a külvárosrészek világítási hálózatának és felszerelésének kiépítésére. A mérnöki hivatal ugyanis gyorsütemű munka után mégis elkészült az ajánlat áttanulmányozásával, elvégezte a szükséges és elvégezhető számításokat és azok eredményéről jelenlést lehetett már a tanácsnak. A mérnöki hivatal jelentésében beszámolt arról, hogy az ajánlat szerint a világítási hálózal kiépitése és a közvilágítási villanylámpák felszerelése 633.338 pengőbe kerülne. A gázgyárnak összesen mintegy kétmillió pengő uj beruházásra van ezzel kapcsolatban szüksége, meri erőegységeit is növelnie kell, hogy a fokozódó fogyasztással megbirkózhasson. A költségekhez még tizenöt százalék járul rezsiköltség cimén. A gázgyár a várostól évi kétmillió hektowalt áram fogyasztásának garantálását kívánja, tehát az uj külvárosi uccalámpák egy év alatt 1350 millió koronát emésztenének fel a város pénztárából. Ennyivel kerülne löbbe évente a városi közvilágítás, amely az idei költségvetésben 1317 millió koronával szerepel. Ebben a különbözeiben a felgyújtandó uj gázlámpák meghatározhatatlan fogyasztása még nem is szerepel. A lanács elhatározta, hogy a csütörtöki tanácsülésen foglalkozik ismét a mérnöki hivatal jelentésével, amely nem teljes, mivel a gázgyár ajánlatából nagyon sok műszaki adat hi ányzik. A lanács valószínűleg fel fogja hívni a gázgyárat, hogy ezeket az adatokat pótlólag terjessze l>e és nem lehetetlen, hogy már a májusi közgyűlés állást foglalhat ebben a kérdésben. A tanácsülés után a polgármester érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Az eddigiekből ugy látom, hogy a gázgyár ajánlata a rettenetesen terhes feltételek melleit nem lesz elfogadható, hiszen az ajánlat szerint a külvárosrészek világítása jóval megduplázná a város évi világítási számláját Ali csak a hálózat kiépítésének költségeire számítottunk, arra azonban nem gondolhattunk, hogy a gyárnak belső beruházásokra is szüksége van, hiszen nemrégen kapcsolta be telepébe Apátfalvát is. Sebőn Henrik egykori vagyonos kereskedő kifizette minden adósságát és kedden reggel megmérgezte magát. Két kény szeregyezség, teljes vagyoni romlás, felborult családi élet után öngyilkosság. (A Délmagyarország munkatársától) Kedden, a kora délelőtti órákban Újszegedre hívták a mentőket. A rövid telefon jelen lés csak anynyit árult el, hogy a Főfasor 62. szám alatti ház egyik szegényes lakásában öngyilkosságot követett el valaki. A mentőkocsi azonnal átrobogott a hidon és néhány perc múlva a belgyógyászati klinika felé szállította a tragédia eszméletlen hősőt, Scliűn Henrik negyvennyolcéves kereskedelmi alkalmazollat. A menlőorvosi vizsgálat megállnilása szerint Schőn Henrik nagyobb mennyiségű verő n á 11 a 1 és I u m i n á 11 a 1 m é r g ez*t e meg magát, a mérget még a hajnali órákban, három és négy óra között vehette be. Takarítónője fedezte fel, aki előtt gyanússá vált, hogy reggel kilenc óra után sem mozdult ki szobájából, holott máskor már nyolc óra előtt el szokott távozni lakásáról. Benyitott a szobába és az első pillanatban ugy látta, mintha Schőn Henrik mélyen aludna. Éppen költögetni akarta, amikor megdöbbenve vette észre, hogy gazdája hörög. Ijedten kiáltott segitségért. Az összefutott szomszédok értesítették a mentőket, majd a rendőrséget, miután hiába költögették az eszméletlenül hörgő Schőn Henriket. Schőn Henrik öngyilkossági kísérletének tragikus előzményei üzlete a hámenő vannak. Nemrégen még virágzó konfckciós volt a Csekonics-uccában. Vagyonát már ború előtt alapozta meg és alapja a jól üzlet volt, amely 25 évig állt fönn. Háromemeletes, értékes bérháza volt a Feltámadás-uccában, amelyet a háború első évében vásárolt száznyolcvanezer koronáért. Volt ezenkívül csinos magánháza is. Vagyonát három-négymilliárd koronára becsülték azok, akik ismerték viszonyait. Mintegy tiz évvel ezelőtt súlyos csapás érte. Elvesztette feleségét. A gyász egy időre megtörte munkakedvét, de aztán fokozott ambícióval dolgozott tovább. A háború után ismét megnősült, egy szegedi mérnök elvált feleségél vette nőül, akinek Budapesten van vagyonos rokonsága. A rokonok rábeszélésére nem sokkal házassága után átíratta feleségére házának felét. Ezzel kezdődött az egykor vagyonos kereskedő anyagi romlása. Következtek a meddő gazdasági esztendők, az üzlet forgalma és ezzel kapcsolatban raktára is fokozatosan csökkent, egy szép napon megdöbbenve konstatálta, hogy nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. pedig a magyar gazdasági élei akkor már tul volt a nagy válságon. Kényszeregyezséget kért hitelezőitől és a mult év februárjában a védőiroda utján létre is jött az egyezség, amelynek értelmében adósságát, megfelelő havi részletekkel kelleti törlesztenie. Két-három részletet pontosan kifizetett már, amikor ujabb nehézségek bukkantak elébe. Hitele már nem igen volt. Budapesten lakó sógorához fordult kölcsönért. Sógora a védőirodánál készfizetői kezességet is vállalt hátralévő adósságaiért, azonban feltétele az volt, hogy a Feltámadás-uccai bérház másik részét is írassa át sógorára. Közben felbiorult családi élete is, felesége, akitől azóta különváltan élt, Budapestre költözött rokonaihoz. Sógora és felesége nem sokkal ezután («0 millióért eladták a házat, amelyre Schőn Henriknek mindig volt vevője, csak akkor nem, amikor a legnagyobb szükség lelt volna a pénzre. A sok veszteség teljesen megtörte munkakedvét, ugy, hogy alig volt tul az első kényszeregyezségen, már ismét ujabb fizetési zavarokkal kellelt megküzdenie, amelynek eredménye a második kény szeregyezség volt. Ez azonban már felemésztette vagyonának utolsó romjait is, ráment a magánház és elúszott az üzlet. A vagyonos kereskedő teljesen tönkrement. Lakását is eladta, hogy hitelezőit kielégíthesse és Újszegedre költözött, ahol egy egyszobás szegényes lakásban húzódott meg. Déry Ede varrógépkereskedő alkalmazta nemrégen ügynökként, szorgalmasan dolgozott uj állásában, de keresetének legnagyobb részét hitelezőinek adta oda. Néhány nappal ezelőtt fizette ki utolsó tarlozíását. Ugy lálszik csak erre várt. A napokban megmutatta barátainak a veronált, amelyet állandóan magánál hordott és azt mondotta, hogy az fog