Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-18 / 114. szám

4 DFTLMAGTABOBSZAG 1027 május 18. rajta .segíteni. Barátai nem gondoltak arra, hogy Schön Henrik az öngyilkosság tervével foglalko­zik. mert. hiszen tudták, hogy adósságait teljesen rendezte. Kedden hajnalban azután elkövette az öngyil­kosságot. Búcsúlevelet nem hagyott hátra, nem volt már több elintézni valója az élettel, nem tartozott már senkinek semmivel. A mentők a belgyógyászati klinikára szállítot­ták. A rendőri bizottság kétszer is kint járt a kli­nikán. de kihallgatni nem leheteti, mert eszméletét a késő esti órákban sem nyerte vissza. Schön Henrik öngyilkossága általános részvétet és megdöbbentéül kelteti. Közkorházat Pécs városának! A Pécsi Napló tegnapi számában a város közéletének egyik isinerl tényezője figyelemreméltó dolgokat inondolt el a pécsi közkórházról. Többek között ezeket mondotta: — Sokat beszélnek mostanában arról az igazán nagy kullm-uyereségről. amely Pécs városát az egyelem idelielyezésével érte. Az a tudományos munka, amely egyetemünkön folyik. Pécs kultú­ráját mérföldes lépésekkel vitte előbbjre. Nem akarom felsorolni, hiszen közismert az a munka, ami az anyák, csecsemők, tüdőbajosok érdeké­ben folyik s amely munkában az egyelem óriási mértékben veszi ki részét, fis mégis! A kultur­kérdésnek közegészségügyi szempontból van egy árnyoldala. Amikor teljes erővel folyik a betegsé­gek megelőzésének propagandája, akkor nap-nap után hallik a panasz, hogy számos beteg. aki arra volna ráutalva, hogy kórházi ápolásban részesüljön, eh­hez nem juthat hozzá, inert az egyetem belegfelvevö képessége a/, igényeket nem tudja kielégíteni. — A régi városi közkórház heleglélszáma a nehéz téli hónapokban 1200. söl efelett is volt. Az egyetem férőhely száma papíron SÍK). Hol van hál az a 400—500 beteg, akiknek a száma a mai nehéz időkben ínég meg is növekedett? IIa gyakorló orvosokat megkérdezünk, megtud­hatjuk. • Munkáscsaládok súlyos betegei egyedül, elhagyatva fekiisznek otthon naphosszat, mert a család minden tagja munkába jár. Egy I orvostól hallottam, hogy szinte naponta látprak­szisában betegeket, akik szennyben, piszokban fe­küsznek naphosszat és csak este, amikor csa­ládtagjaik a munkából hazatérnek, jutnak némi ápoláshoz. Ilyen körülmények közöli hiábavaló az orvosi munka és a gyógyszer. Szegény embe­rek. hogy legyenek elegei a betegség diétás kö­vetelményeinek. Egész munkáscsalád tragédiáját okozhatja egy családtag hónapokig húzódó be­tegsége. elvonván a család egy-két tagját is a nnmkábajárástól. Az egyetem meglesz minden tőle telhetőt ebben a kérdésben, de képtelen pótolni egy kórházat. Hiszen egy közkórház hivatása, hogy aliol egyéb karitatív intézmények hiányzanak, ezeket is pó­tolja. mint ahogy a régi városi közkórház pó­tolta is. — Kórház és egyetemi klinikák, bár mind­kettő betegek gyógyításával foglalkozik, külön­böző hivatásu intézmények. A klinika tudományos és tanitó célt szolgálván, munká­jában ezek a szempontok vezetik. Ezen szempon­tok szeriül kell betegauyagát is megválogatnia s ezen szempontok szerint kell »eseteit feldolgoznia.« Sőt, a klinikai szempontok csak akkor eliminál­hatók teljesen egy kórház vezetéséből, ha ez a klinikákkal semmiféle, még orvos-személyzeti nexusban sincs, mert különben, mint azt az Irgal­masok kórháza- esetében látjuk, csak egy klini­kai fiókká lesz, amely elsősorban tudományos élet és csak másodsorban a közönség szociális igényeit szolgálja. — Amikor a város az egyelem idelielyezésével oly óriási áldozatot hozott, hogy legszebb intéz­ményeit átengedte az egyelem céljaira, jogot szer­zett magának arra, hogy most a város közönségé­nek érdekében az állam anyagilag járuljon hozzá egy immár általánosan elismert szükségesség élcl­rébivásához: egy k^z kórház fel.épi tésé­h e z. — .lói tudjuk, hogy ily irányú törekvés nem fog a klinikák helyeslésével találkozni, hiszen a klinikák hclcgunyaguk változatosságát féltik. In­dokolatlan ez a félelem, mert kölcsönös megér­téssel nem éri sérelem a klinikát. A közkórház élétrehívása pedig ma már parancsoló szükség. Az öreg fapásztor, aki a huszonötödik embert mentette ki a Tiszából. (A Délmagyarország munkatársától.) Kószó István fapásztor, Alsótiszapart 15. szóm alatti lakos hétfőn délután nagyon érdekes jubi­leumot ért meg. A huszonötödik embert men­tette ki a Tiszából. Kószó István ott strázsál az Alsótiszapart mentén elhelyezett tutajok között. Hétfő dél­után négy óra tájban az öreg fapásztor arra lett figyelmes, hogy a parton két kisgyermek játszadozik. A fapásztor a játszadozó gyer­mekek felé vette lépteit, amikor az egyik kis­gyermek, a hétéves Szögi Vince megcsúszott az egyik fenyő szálán és belefordult a Ti­szába. A fapásztor minden gondolkodás nél­kül utána ugrott és hosszas küzdelem ulán sikerült is kivonszolni az elalélt gyermeket a vízből. Munkája közben Kószó István is majd­nem a tutajok alá került. Kimerülten ért a partra, majd azonnal mesterséges légzést al­kalmazott a kisgyermeken, aki néhány pilla­nat múlva magához is tért. Az életmentő fapásztor a kisfiút kézenfogta és előállította a rendőrségre, ahol természe­tesen nagyot néztek a különös előállítás lát­tára. Kószó István elmondotta a történteket és azt is elmondotta, hogy ezúttal a húszon• ötödik esetben mentett meg emberéletet. Kószó Istvánt bravúros életmentéseért ismét kitüntetésre terjesztik fel a belügyminiszté­riumba, ahonnan a mult esztendőben már kétizben kapott nagyobb összegű pénzjutal­mat. Keádten véget ért a szegett vasöntömunkások sztrájkja. Béremelést kapnak az asztaloskefe-, bőr-, textilgyutagyári, téglagyári és vasmunkások. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi vasöntőmunkások április 2í)-ike óta tartó sztrájkja a keddi napon véget ért. A szakszervezeti bizottság a munkaadók szövet­ségével folytatott napokon át tartó tárgyalá­sai után sikerült olyan megegyezést létrehozni, amelyet a sztrájkolok elfogadlak é-s felvették a munkát. A megegyezés értelmében a sztrájkoló mun­kások az időközben bekövetkezett kétszázalé­kos index-drágulásnak megfelelő órabérjavi­láson felül még 15 százalékos béremelést kap­nak. A szakszervezeti bizottságnak sikerült még az asztalos-, kefe-, bőr-, textil-, gyufa-, tégla- és vasmunkások részére az index há­romszázalékos emelkedésén kívül még négy­százalékos béremelést kieszközölni. Az uj bér­emelés a jövő héten léi) életbe. Gyilkosság miatt letartóztattak egy finn tuáóst és fiatal menyasszonyát. Helsingfors, május 17. A rendőrség letar­tóztatta tegnap Atlan Törnüddet, az akadémia tudós könyvtárnokát és Riinien Margit 22 éves orvostanhallgatónőt gyilkosság miatt. Még ez év januárjában a csillagvizsgáló parkjában agyonlőve falálfák Engblond János kereskedőt. A rendőrség hosszas nyomozást folytatott a gyilkos után, amelynek eredmé­nye a két letartóztatás leit. Elmondották, hogy jegyben vannak egy­mással. A menyasszony elmondotta vőlegé­nyének, hogy munkaadója becsületét erőszak­kal elrabolta és ezért a könyvtárnok meg akarta bosszulni Engblond merényletét. A leány azonban gyorsabb volt vőlegényénél, saját maga torolta meg a rajta eseti sérel­met. Mindkelten bevallották szerepüket a gyilkosságban. Miközben főtárgyaiására várakozott a cigányasszony, ujabb lopást követett el az Ítélőtábla épületében. Rafael Mária pipaszenvedélye. (A Délmagyarország munkatársától.) Rafael Mária medgyesegyházai cigányasszonyt a mult esztendőben lopás miatt kéthónapi fogházra Ítélték. A cigányasszony a törvényszék Ítéletét megfelebbezte és igy került ügye kedden délelőtt a szegedi ítélőtábla elé. Rafael Mária már kilenc óra előtt ott settenkedett a tábla épülete előtt. Végigjárta a földszinti folyosót, majd szóbaereszkedett a tábla érdemes por­tásával. A kedélyes diskurzus azzal végző­dött, hogy a cigányasszony a portás zsebé­ből kilopta a tajtékpipát. A pipa titokzatos eltűnését a portás csak akkor vclte észre, amikor negyedórák multán rá akart gyújtani pipájára. A gyanúja azonnal a vádiolt cigány­asszonyra terelődött, akit a tábla épületének egyik félreeső helyiségében éppen akkor ta­láltak meg, amikor uj szerzeményét próbálta ki. — Véletlen csoda, — sápilozla, amikor felelősségre vonlák. — Dehogy akartam én ellopni... Nem is tudom, hogyan került hozzám ... Csak itt volt a kezemben és az­után gondoltam rá, hogy rágyújtok. A pipát ezután visszaadta tulajdonosának és elindult a tárgyalóterem felé, ahol éppen bünügye került sorra. A tábla kéthónapi fog­házbüntetését 14 napra szállította le. A tárgyalás végén, a kedvező ítélet ulán a cigányasszony ismét beállított a portáshoz és könyörögve kért bocsánatot a lopásért. — Nem tudtam ellentállni, amikor azt a szép pipát megláttam. Csak feljelentést ne tegyenek ellenem. Amikor a portós tudtára adta, hogy kivéte­lesen nem tesz feljelentést ellene, Rafael Mária sürü bocsánatkérésekkel távozott a tábla épületéből. Viharmenyasszony es az Álarcos rabló péntektői a Belvárosiban. Nem gondot a bérmaajánde'f vásárlás, ha megtekinti MÜLH0FFER é'iszeiész uj üzletének kirakatait, (Széchenyi tér 9, Zsóter ház), hol már néhány pengőért síép és értíkes ajándéktárgyat választhat. 532 Hitelképes egyéneknek kedvező részletfizetés! Csak 16 éven felülieknek! Gvönvörvadász|réne Rícb H <3* jg wi W M mm mm «O péntektől a Korzó Mozi -chel Moziban.

Next

/
Thumbnails
Contents