Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-15 / 112. szám

4 DfiLMAGTABOaSZÁG 1927 május 15. — A gázgyárnak az a kívánsága, hogy a város a kérdésben május végéig jogerős dön­tést hozzon, mert különben ajánlatát nem tartja fenn. Ez a kivánság nem teljesíthetetlen ugyan, de rendkívül gyorsütemű munkát kí­ván, ami a probléma súlyossága miatt kissé súlyos nehézségekbe ütközik. Az ajánlatot ugy, első pillanatra nem tartom kedvezőnek a vá­rosra fiézve. Végleges véleményt azonban csak akkor mondhatok majd róla, ha a mérnöki hivatal minden részletét áttanulmányozta és megtette rá észrevételeit. Pontos számításokat kell végezni, alaposan meg kell vizsgálni a terveket, amihez bizony sok idő kell. Mégis bekerülhet a kérdés a májusi közgyűlésre, ha sikerül megteremteni a közvetlen tárgya­lások lehetőségét, mert ugy látom, hogy a javaslat eredeti jormájában elfogadhatatlan. Ezért ismét össze kell majd ülnünk a gáz- ' gyár képviselőivel, hogy letárgyaljuk a rész- j leteket és kedvezőbb feltételeket biztosítsunk a város számára. Az ajánlat egyelőre bizony nagyon drágának és hiányosnak tűnik fel, éppen ezért további alkudozásra van szükség. — Ami a szerződés meghosszabbítását illeti, az szintén nehéz probléma. A gázgyár kétség­telenül minden eszközzel dolgozik, hogy bele­vigye a várost olyan egyezségbe, amely meg­hosszabbítaná a .jelenlegi vállalat koncesszió­ját és ezért feltételeit mindig ugy csoportosítja, hogy megegyezés esetén minden kívánságunk könnyen megoldhatóvá válna, abban az eset­ben viszont, ha az egyezkedési kísérletek meg­hiúsulnának, nagy nehézségeket gördít kíván­ságaink elé. Nekünk tehát az a kötelességünk, hogy a körülményeket összevessük és megke­ressük azt az tilat, amely a legelőnyösebb eredményhez vezet a város számára. A mérnöki hivatal különben utasítást kapott a i*)lgánnesterlől, hogy a gázgyár javaslatára a lehelő leggyorsabban tegye meg észrevéte­leit. Apfát akarta meglátogatni a fronton, tiszenkét év múlva tért visssza — féllábbal szerencsével úszta meg a nagy olasz harcokat 1917 május haváig, mikor is egy szerencsétlen visszavonulás alkalmával ő is bajba jutotl »vitéz apáival« együtt és egy srapnel ballábát tőből leszakította, ez alkalommal fogságba is jutott, ahol felgyógyulva, fogságban is maradt a háború végéig. Akkor egy olasz tanár vette pártfogásába, aki 1926 október haváig magá­nál tartolta. Ekkor már a honvágy ugy kí­nozta, hogy meglógott gazdájától és gyalog, végig koldulva magát, Budapestre került, ahonnan hazatoloncolták Makóra. Olaszor­szágban a pártfogó tanár kitaníttatta a szabó­mesterségre s inast abból éldegél itthon.; ahová annyira vágyott. (A Délmagyarország makói munkatársától.) Olaszországból került ma hazi 12 esztenoüi világkóborlás után Molnár Pál makói fiu. Molnár Pál féllábbal került vissza Makója, ahonnan 12 esztendeje, mint egészséges gyer­mek került el, a háború kitörésekor. Apja, aki szegény cselédember volt valamelyik ma­kói tanyán, bevonult a mozgositáskor. A 9 éves Molnár Pál gyerekes ésszel elhatározta, hogy felkeresi apját a fronton. El is szökött hazulról. Állomásról állomásra szökött, mint árva fiu levelezőlapokat, gyümölcsöket árult és a katonai vonatokkal eljutott Galíciába, majd Prsemislbe. Onnan eljutott a vár át­adása után az olasz frontra, ahol a katonák között mint a katonák fia élt, kisebb-nagyobb Kínaiak között. Páris, május eleje. (A Délmagyarország tudó­sítójától. A Quarlier Labin, az öreg diáknegyed furcsaságai között nein utolsó helyet foglalnak el a kinai vendéglők. Vannak itt előkelő kinai j luxuslokálok, bár és vendéglő együtt, mint a Pascal, vannak azután olcsó, rendes kis.ven­déglők, ahová diákok és munkások járnak. Kedves, tiszta helyiségek, nyomát Sem találtam a sokat emlegetett kinai rendetlenségnek. A A második kötettől döntő sikert vártunk, de itt megint baleset történt, a legtöbb kritikus ügyes taktikával Kollányi előszavába kötött bele, Kol­lányi megállapításaival polemizáltak, Kollányit ütötték és majdnem kivégezték A Holnap-ot. Mégis: A Holnap elérte célját és ezzel be is fe­jezte pályáját. Mi volt A Holnap érdeme és jelen­tősége? Először is Ady Endrét először foglalta az uj magyar líra keretébe és ez a foglalat csak még jobban mutatta és emelte a legnagyobb ma­gyar lírikus abszolút értékeit. De ezenkívül A Holnap adta költészetünknek Babits Mihályt és ez maga is irodalomtörténeti fontosságot adna e két kötetnek. A Holnap uj olvasókat és híveket szerzett az uj verseknek: divatba hozta a vers­olvasást. A magyar vidék megmutatta oroszlán-t körmeit és Várad az irodalom decentralizálása körül több érdemet szerzett A Holnap révén, mint az összes többi magyar városok. Ez a ve­tés érik most Erdélyben. A legelső érdemleges méltatás A Holnap-ról Váradon jelent meg, a Nagyváradi Napló tárcá­jában — Várady Zsigmond irta. Ez a tragikus­végü, nemes egyéniségű magyar politikus az iro dalomban és művészetben konzervatív hajlandó­ságú volt, az angolok nevellje, de politikájában a radikálizmus elveinek hirdetője. Ez a tragikus kettőség, amely ebben az időben* más és más változatban a magyar élet és végzet egyik jel­lemző jelensége volt Várady Zsigmond bírálatában is igen érdekesen mutatkozik. 0 azokat a költőket emeli ki, akikben politikai gondolatai kifejezőit látja Az én akkori keresztény miszticizmusom és l'art pour l'art lírám volt talán a legtávolabb érdeklődésétől Adyt persze ő is szerette és magasztalta, liiszeu Ady többek között radikális volt. De Várady Zsigmond egyutUl Tisza István barátja és tisztelője is volt és igy — fájdalmas szimbólum — az ő finom és erős lelkében a ina-' gyarság egyszerre ölelte magához két ellenséges és végletes, sorsát hirdető és betöltő fiát: Tiszát és Adyt! bejárat fölött kétnyelvű cimlábla, kinai pin­cérek fogadnak fehér kabátban, furcsán éneklő franciasággal. Az asztalok körül nem­csak kínaiak ülnek, hanem hinduk, négerek és oroszok is, kelet népei, akik jobban von­zódnak egymáshoz, mint a nyugati franciák­hoz. De egy-két francia diáklányt is látni, jó­módúak, kik szorgalmasan gyakorolják magu­kat a kinai nyelvben. Ezek elvből járnak ide, tányérjuk mellett ott fekszik a kinai nyelvtan és a Humanité. Az étkezési rend : ötféle ételből lehet válasz­tani 2 lögást, ez 5 frank, tea és rizs korlátlan mennyiségben, ingyen. Kenyér nincs, • teához nem adnak cukrot, de mégsem keserű, kel­lemes üdítő ize van. A két tál ételt csészében összekeverik rizszsel és vékony, fekete pál­cikákkal behabzsolják. Jobbkézben fogják a két pálcikát, könnyen el lehet sajátítani, de azért mégis kényelmesebb villával enni. Spe­ciális kinai különlegességek is kaphatók, ada­gonként 7—8 frankért. Emésztési és j Az utóbbi időben, amióta a lapok hasábo­, kat hoznak a kinai eseményekről, megélén­kült e kis kinai vendéglők forgalma. Előkelő érdeklődők, angol, amerikai és francul höl­gyek jönnek ide, akik megunták már a luk­szushelvek mesterséges látványosságait s kik­nek már több élvvezetet nyújt szóba eresz­kedni az érdekes ellenséggel: a kinai munkás­sal és diákkal. A falra hatalmas kinai újságot erősítettek rajzszögekkel, a címet kinai és latin betükkíl szedték: Kuo-min-tong. Mellettem kél fia­tal diák ül, indo-kinaiak, a francia Hátsó­Indiából. Csakhamar beszélgetés indul meg köztünk. Erősen törik a franciát, birkóznak a kiejtéssel, de nyelvtani hibát nem tesznek Mikor megtudják, hogy magyar vagyok, kis­sé fölmelegednek. Beszélek nekik a magyar népről, az ázsiai eredetről. Magyarország föl­darabolásáról. A papirabroszra fölrajzolom Csonka-Magyarországot és regi határainkat. Megmagyarázom a fojtogató szláv gyürü je lenlőségél és beszélek arról a heroikus küz­delemről, amelyet ez a maroknyi nép faji és nyelvi karakterének megóvásáért folytat. Megértően bólogatnak és kinyilik a szivük. Az ő zsebükből is előkerül a ceruza és az én térképem mellé odarajzolják a három részre osztott Hátsó-Indiát. És már ömlik belőlük a panasz az elnyomó franciák ellen — A francia uralom előtt minden iskolánk ingyenes volt, szegény és gazdag egyformán látogathatta az előadásokat. A franciák is­koláinkat becsukták, nyelvünket elnyomják. A hivatalokban franciák ülnek, a katonaság­ban magas tisztséget nem viselhetünk. Rend­őrség és katonaság vigyáz ránk, hogy ne szer­vezkedhessünk. Pedig a mi kulturánk, az anamit kultura régebbi, mint a francia Nyelvünk egyszótagos, de gazdag és kifejező. Jogosan követelhetjük függetlenségünket. Nem kérünk a francia civilizáció áldásaiból, ha az elnyomás formájában jelentkezik. A mi né­pünk nem ismeri az osztályharcot, mert a szegény is, a gazdag is dolgozik. Az idege­nek kizsákmányolnak bennünket, mi tehát nemzetünk érdekeit védelmezzük, mikor el­lenük küzdünk. Ezek nem romantikus álmodozók, szavuk­ban tudás és komoly meggyőződés. Racine­ról, Voltaire-ről és Rousseauról beszélnek. Vájjon ki meri barbároknak nevezni őket? Hiszen jobban ismerik a francia klasszikuso­kat, a nyugateurópai kulturát bármelyik át­lagfranciánál. Tehetségben, szorgalomban, mű­vészi invenció-gazdagságban bátran fölvehe­tik a versenyt elnyomóikkal. Egyiptom és a nagy angol koloniák mái" kivívták az önkormányzatot, — jegyzi meg az egyik erősen hangsúlyozva minden szavát — Kina most vívja nagy harcát az igazi füg­getlenségért. A mi szabadságunk se késhet soká. Csak az alkalomra várunk. A másik rábólint. Csönd. Cigarettára gyúj­tunk. A papírabroszon két ceruzarajz egy­más mellett: Hátsó-India és Csonka-Magyar­M agyarország. Hont Ferenc. vérkeringési • €11 legjobb a természetes Schmidthauer I6MAND! keserüvi« Ott

Next

/
Thumbnails
Contents