Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-15 / 112. szám

DÉLMAGTARORSZAG A háború óla a negyedik u{ plébániái szervezi meg a város Alsólanyán. (A Délmagyarország munkatársától.) Amióla a közgyűlés megszervezte az uj röszkei és iíjszegedi plébániákat, a külső részek egymásután jelentkeznek az önálló plébániáért. így jelentkezett nem régen Szatymaz is, amely ezelőtt a íelsőközponti plébániához tartozott, most pedig Alsótanya egyik része, a Lengyelkápolna körüli kapitányságok indítottak mozgalmat az önálló plébániáért a kegvur város hatóságánál. Kívánságuknak először dr. Fajka Lajos adott hangol a közgyűlésen néhány hónappal ezelőtt, amikor felszólalásában kifejtette, hogy a Lengyel-kápolna körüli kapitányságok lakosságának sokkal inkább jussa van a külön plébániához és anyakönyvi hivatalhoz, mint Szalymaznak, meri hiába bővítették ki nagy költséggel a Lengyel-kápolnát, pap csak a legritkább estben tart misét benne, az alsóközponti plébánia igen messze fekszik innen. Szombaton nagy tanyai deputáció járt ebben az ügyben Gárgyán Imre és Magyar Péter vezetésével a polgármesternél. A deputációban képviselve voltak a zákányiak, a domaszékiek és a csorvaiak is. Elmondották a polgármesternek, hogy a három kapitányság katolikus lakossága el akar szakadni az alsótanyai egyházközségtől és kúlön egyházközséggé kíván alakulni, ehhez azonban külön plébánia és plébá/nos is kellene. A plébániához templom már van, a kibővített Lengyel-kápolna, amelyhez négy hold föld tartozik. A plébánia épületét ezen a földön lehetne felépíteni. A három kapitányság lakossága vállalkozik arra, hogy a plébániaépítés költségeit előteremtse és rendelkezésre bocsássa, természetesen nem vennék rossznéven, ha a költségekhez a kegyúr város is hozzájárulna valamivel. A polgármester kijelentette a küldöttség előtt, hogy örömmel veszi tudomásul a tanyaiak mozgalmát és azt mindenben támogatja, dé a plébániaépítés költségeihez a városi hozzájárulást nem ígérheti meg. A város majd papot ad a plébániához és a papot fizeti, megszervezi mellé a kántori állást és felállítja az anyakönyvi hivatalt, sőt kártalanítania kell majd az alsóianyai plébánost is, akinek bizony valamivel megcsappan tji| jövedelmét a három kapitányság különválása. A városnak igy az uj plébánia évente két-háromszázmillió koronájába kerül, de szívesen hozza meg ezt az áldozatot, hogy kegyúri kötelességéhez képest megfelelő módon gondoskodhasson a lakosság lelki szükségleteinek kielégítéséről is. A plébániát azonban a lakosságnak magájxak kell fölépítenie, ha készen lesz, a város néhány hét alatt megszervezi a plébánosi állást és küld bele papot, kántort, anyakönyvvezetőt. A küldöttség tagjai örömmel vették tudomásul a polgármester válaszát, amely szerint kilátás van arra, hogy rövidesen meglesz A tanyaiak ezulán különböző egyéb tanyai sérelmekről tájékoztatták a polgármestert. Panaszkodtak a rossz utak, az elhanyagolt \itátereszek, majd a vadvizek miatt, amely az idén ismét nagyon sok kárt tett a földeken. Egyértelmüleg kijelentették azonban, hogy nekik nem kell az ármentesítés, amely értesülésük szerint minden ármentesitett hold földet évente 6 -9 pengő hozzájárulással terhelne meg. Ezt a terhet a föld már nem bírja el a meglévő nagy adó- és árcndalerheken felül A polgármester az alsólanyai panaszokat jegyzőkönyvbe foglalla és megígérte orvosláa zákányi uj plébánia, a negyedik uj plébánia i sukat. A küldöttség ezután atyafiságos paroláa háború óta. | zás közben eltávozott a városházáról. WMWMMWMMkNMMMMMMfeMMfM MMfMMMMMAMtMMWMMWMMWMMMM^^ I Délmagyarország hiradása alapján egy szegedi detektív elfogta a nagyváradi merénylőt, aki megszükött Romániákéi. kórházba került-és az orvosi vélemények szerint csak hónapok multán hagyhatja el, betegágyát. A nagyváradi rendőrség az eset után minden intézkedést megtetl, hogy Varga Zsigmondot elfogja. Varga azonban még aznap vonalra ült és Magyarországra szökött át. Pénteken történt azután, hqgy a szegedi rendőrségen útlevél iránt érdeklődött egy Varga Zsigmond nevü nagyváradi lakos. A rendőrség detektivosztályán Varga Zsigmond nevére emlékezett az egyik detektív és mivel még eszében volt a Délmagyarország rövid hiradása, Vargát igazolásra szólította fel. Varga rövid tagadás után beismerte, hogy azonos azzal a nagyváradi Varga Zsigmonddal, aki Vadász Pált leszúrta és tettének elkövetése után megszökött Nagyváradról. Varga Zsigmondot letartóztatták és elfogatásáról értesítették a nagyváradi rendőrséget. (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország nemrégiben nagyváradi híradás alapján beszámolt arról, hogy Váradon egy állítólagos találmány körül élet-halál harcot vívtak Varga Zsigmond és Vadász Pál nagyváradi kocsigyártók. A találmány közös volt és az értékesítés körül keletkeztek a differenciák. Varga Zsigmond ugyanis a találmány tiszta jövedelmének 60 százalékát követelte, amit azonban Vadász Pál nem volt hajlandó teljesíteni. Egy napon azután Varga felkereste feltaláló társát, hogy békés megegyezést hozzon létre. A tárgyalás először barátságos keretek között indult meg, később azonban Vadász mind hevesebben vitatta vélt igazát. A két feltaláló társ végül ökölre ment. A verekedés hevében Varga Zsigmond kést rántott elő és leszúrta feltaláló társát. A véres összetűzés után Varga elmenekült. Vadász Pál életveszélyes sérüléseivel a váradi /1 polgármester Kedvezőtlennek látja a gázgyár ajánlatát. (A Délmagyarország munkatársától.) A | vuma nyilvánvalóan az, hogy a város hosszabDélmagyarország szombati számában kivonatosan közölte azt a javaslatot, amelyet a szegedi gázgyár igazgatósága nyújtott be a i>olgármcsterhez a külvárosrészek világítási hálózatának elkészítése re vonatkozójag. A javaslat meglehetősen súlyos feltételekhez köti a meglévő hálózat kiegészítését és a külvárosrészek világítási problémájának megoldását, főmotibitsa meg a gázgyári szerződést, illetve a vállalat koncesszióját, amely a jelenlegi szerződés értelmében nyolc év múlva, 1935-ben lejárna. A polgármester, aki a javaslatot véleményezés végett azonnal kiadta a mérnöki hivatalnak, érdeklődésünkre a kérdéssel kapcsolatban a kővetkezőket mondotta: A pesti irodalom gyanúsan nézte ezt a vidéki kalandot (ahogy a legtöbben gondolták), Ady ez időben különben is szinte kereset nélkül állott, az yj Idők részéről biztatások jöttek és ilyen körülmények között — életének egy szomorú fokán — irta meg Ady a liires Duk-duk-affér-i. Tiltakozás akart ez lenni minden irányban, a nagy magányos oroszlán elbődülése, aki le akarja rázni magáról barátai és ellenségei koloncát egyaránt. Ady Endrének joga volt erre, de nekünk is, akik költő és harcos barátai és bajtársai voltunk, okunk volt a neheztelésre. Mi ugy éreztük, hogy árulás történt, hogy a vezér harc közben pártolt át az ellenséghez és támadott hátba bennünket. Ml ugy véltük, hogy Ady elsősorban a miénk, hiszen annak vallotta magát, hiszen a nevével fódözte ezt az önzetlen, lelkes, kissé hangos és kissé tarka vidéki mozgalmat, amikor megkezdődött. Magam keserű hangú njilt levelet írtam hozzá a Független Magyarország ban, amelyre ő még keserűbb és nyilt hangon válaszolt. Nekem nem volt igazam abban, hogy Ady Endrét A Holnap számára igényeltem, neki nem volt igaza abban, hogy bennünket mindenféle álmadernnei egy fűst alatt akart elintézni. Dc igaza volt abban, hogy neki joga van ugy élni és írni és veszni, ahogy küldetése és végzetes zsenije parancsolja és hogy ő vállalja végzetét és állja is halálig. Nekem kevés irás volt hasznosabb és becsesebb, mint ez a kegyetlenül szókimondó támadás, amelyet ellenem intézett Ady Endre. az ellenségek ármánya nem sikerült: néhány hónap után szent volt a béke Ady és A Holnap között és a haragnak A Holnap részéről megmaradt költői emléke Ernőd Tamás egyik kuruc verse, Jávorka nótája-ról, amely A Holnap második kötetében is megjelent és a* én «óta napvilágra került Ady-verseml A második kötet is elkészült kőiben. Azok, akik olvasták és szerették a verseket, nagy érdeklődéssel, a kritikusok mohó kíváncsiságai várták az ujabb megnyilatkozást. Közben Babits Mihály, akinek Írásaiért hozzám Nagyváradra sze-mélyesen jött le Osvál Ernő, egyre jobban magára vonta az irodalmi érdeklődés figyelmét a Nyugat-ban és Balázs Béla is uj jeleit adta erős tehetségének. A Független Magyarország hivatalos orgánuma lett A Holnap-nak. vasárnapi tárcája rendesen a hét költő verseit hozta és hasábjain állandó propagauda folyt, néha kissé reklámoz lármával, de ez is a modernséghez tartozott és a vicclapok és kabarék is hálás és hatásos céltáblának tekintették A Holnap-ot. A második kötet 1909 húsvétjára jelent meg és a terjedelmes, a modern lira szociális gyökereit és hatását fejtegető előszót ezúttal Kollányi Boldizsár irta, addig elég ismeretlen név az irodalomban. Kollányi Ady legjobb barátai közé tartozott. A magyar szociológia egyik úttörője, radikális politikus, természejfilozófus, aki később a világháborúban, amelytől végső eredményben a magyar demokrácia l}jadalát várta, a legelszántabb és legvakmerőbb katonák egyike lett és — költő is. Valóságos magyar Cyrano és mondhatom, Ady jobban szerette és többre tartotta, mint legtöbb költőtársát. Kolláuyi Ady szerelmi ügyeinek is benső titkos tanácsosa volt és Adynak, akiben tudvalevőleg sok feminin vonás volt. (hiszen azért volt a legnagyobb lírikus) leginkább barátja ösztönös és nyers, szókimondó és vakmerő férfiassága tetszett. Ady ebben az időben nem sokszor és nem sokáig időzött Váradon, de minden évben lerándult kétszer-háromszor, néhány napra. A Holnap alakulására egyenesen Párisból jött és ha érmindszenti családi magányába tért vagy onnan Budapestre készült, mindig szétnézett Váradon, ahová kezdő Írósága legszebb emlékei, első nagy szerelme és a szivéhez közelebb álló barátok és tiszteik vonzották. Ilyenkor az állomás közelében levő rozoga Európa hotelbe szállott, amely mellett állt Lédáék háza és este leginkább kurta korcsmákban, kávéházakban, a színház melletti bodegában és végűi a vasúti vendéglőben iddogált, füstölt és beszélgetett. Különös vonzalommal volt egy kis csapat •váradi tanár iránt, akik első igazi megértői fc megbecsülői közé tartoztak, kivált a konzervatív elvek alapján álló és Őt mégis igen nagyratartó Vucskics Jenő és Horvát Henrik, a kiváló műforditó-költő, aki neki is első érdemes német tolmácsa volt. Főképpen Petőfi és Arany elsőségéről folytak hosszú viták és Ady ebben az időben még erősen hangoztatta, hogy Arany nem volt lángész. (De később, a Buda halála megtérítette öt is.) Ady váradi tisztelői közül igen kedvelte Manojlovics Theodort, a fiatal szerb költőt, aki szintén német fordítója volt és aki a világháború előestéjén egy magyar lapban eleve tiltakozását jelentette he a két szomszédnép egymásra uszítása ellen. Ady Endre részt vett A Holnap ünnepélyes bemutatkozásán is, amely a váradi városháza dísztermében történt és megragadó erejű beszédet mondott, amelyben Vajda Jánost vallotta a modern magyar Ura apjának és hirdette, hogy ha Európában élni és győzni akarunk, akkor ázsiai magyarokból »/ó európaiakká« kell lennünk. Ez a beszéd program volt és hitvallás, nem csupán Adyé, de A Holnap-é is. Mert Ady ugyanebben a beszédében a fővárosi irodalom sziutelenségével szemben rámutatott a vidék, a magyar ugar kiaknázatlan kincseire, elrejtett és elkallódó értékeire is. A Holnap két kötete között lázas tervek és nagy készülődések, állandó izgalom és mozgalom volt a vér városának irodalmi és művészi berkeiben, redakciókban, színházban, kávéházban. A Holnap-nak eredeti bemutatói voltak a Szigligeti Színházban, számos matinét rendezett és egy nagy folyóirat terve is fölmerült, amelynek Kollányi lett volna a szerkesztője és amelyet A Holnap mecénásai: Dénes Sándor és Wertheimstein Viktor finánsziroztak volna. Közben a két fronton egyre ujabb és elkeseredettebb csapásokat intéztek A Holnapra és kezdetben az volt a terv, hogy Anatolc France-al iratunk előszót a második kötethez. Ez a merész gondolat Adynak is tetszett, de ehhez |e kellett Volna fordítani a versekel franciára, ami ekkor szinte lehetetlen föladatnak látszott és igy az egész csak merész ötlet maradt.