Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-10 / 84. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG 1927 április 10. Május 3~álg teljes szélcsend a politikai életben. A párbaj: közönséges bűncselekmény. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház ma megszakította a költségvetés tárgyalását, hogy megkezdje húsvéti szünetét és üléseit május 3-ig elnapolta. A háromhetes szünet alatt előreláthatóan teljesen elnémul a különben is csendes politikai élet. A kormánypárt vezetősége még értekezletet sem tervez erre az időre. Az ellenzék egyébként a szünet alatt szervezi meg az akciót a tervezett lakásfelszabaditás ellen. A Ház ma délutáni ülése vége felé egyébként szokatlanul nagyszámban vonultak fel a képviselők a folyosókon. Mint kiderült azért, mert a háznagyi hivatal ma fizette ki a képviselők háromhavi illetményét, fejenkínt 2300 pengőt. A kifizetett összeg körülbelül hétmilliárd koronát tett ki. A folyosón Pesthy Pál igazságügyminiszter a párbajellenes akcióval kapcsolatban kijelentette, hogy a legközelebb beterjesztendő büntető novellában a párbajt közönséges bűncselekménynek fogják minősíteni és ennek megfelelően büntetni. Hz algyői Tisza-híd ügyében Szeged és Vásárhely közös küldöttsége keresi fel a kereskedelmi minisztert. (A Délmagyarország hódmezővásárhelyi munkatársától.) Dr. Mokcsay Zoltán, Vásárhely főispánja most érkezett vissza a fővárosból. Budapesti utjának eredményéről a következőket mondotta: — A városi bérház építésének ügyei jelenleg a kereskedelmi minisztériumban vannak, ígéretet kaptam, hogy legrövidebb időn belül elintézik és remélem, hogy az építkezést hamarosan meg lehet kezdeni. — Az algyői Tiszahid ügye igen előrehaladott stádiumban van. A közel jövőben egyébként Szeged és Vásárhely törvényhatóságának együttes küldöttsége fogja ez ügyben a kereskedelmi minisztert felkeresni. Az újpesti régi vasúti hid átszerelése nagy nehézségekbe ütközik és ezért most egy egészen uj hid építéséről folynak a tárgyalások. Valószínűnek tartom, hogy rövidesen megvalósul Vásárhely és Szeged régi óhaja, hogy a két várost a vasúti hid mellett a közforgalmat szolgóló közúti hid kösse össze a Tisza fölött. A „Volga hajósa" és a „mozicenzura barbársága a parlament előtt. Húsvéti szünetre téri a képviselőház. t* Budapest, április 9. A húsvéti szünet előtt szombaton tartott utolsó ülést a Ház változatlan érdeklődés nélkül. A kereskedelmi tárcánál Láng János után MalasicS Géza szólalt fel. Arról beszél, hogy a szolnoki cukorgyár Igazgatója Monté Carloban együltében ben 200.000 frankot veszített kártyán, de ha a munkások 10 százalékos béremelést kérnek, mindjárt csendőrért kiált. A munkásságnak nem szavak kellenek, hanem egyenlő jogok. Nem munkanélküli segély kell a munkásságnak, hanem munka. Useltij Béla után Hegymegi-Kiss Pál következeit. A nyugdíjas vasutasokról szól. Früluvirth Mátyás kézműves kamarái kér. Kabók Lajos a beruházásokat nem látja céltudatosnak. Semmi szükség nincs arra, hogy a munkásügyeket kél tárca keretébe osszák. Kócsán Károly lieszéde közben Hermann Miksa kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a nyugdijasok ügyében már igazán tenni kell valamit. Meskó Zoltán után Kctly Anna kezdett beszédébe, de az ülést fel kell függeszteni, mert olyan kevés képviselő van a teremben, hogy nem lanácskozásképes. Szünet után Kétly Anna a szabad versenyről beszél. Nem lehet szabad versenyről beszélni Dávidok és Góliátok között. Kimerítően foglalkozik a gyermekmunkások helyzetével. Felhívja ezek helyzetére a kereskedelmi minisztert, aki valamikor maga is inas volt. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a termelők tanoncok alkalmazásával termelik elő a maguk hasznát. Homonnay Tivadar, majd Kontra Aladár ulán általánosságban elfogadták a tárca költségvetését. Elfogadták Frühwirth határozati javaslatát — a kézműves kamaráról. Az elnök ezután napirendi javaslatol tett, amely szerint a legközelebbi ülést május 3-án tartják. Scitovszky belügyminiszter válaszolt ezulán Gaál Gaszton tegnapi felszólalására, melyben szóvá tette, hogy az enyingi választáson nem kapott ajánló iveket a belügyminisztériumtól és ezt törvénytiprásnak nevezte. Kijelenti, hogy ezzel kapcsolatban senkii joghátrány, vagy jogsérelem nem éri. Visszautasítja Gaál kijelentéseit. Ezulán Gaál személyes kérdésben szólall fel és megállapította, hogy közötte és a miniszter közölt a törvény magyarázata tekintetéhen áthidalhatatlan különbség van. Nem fogadja el a miniszter megállapítását, hogy az ivek visszatartásából semmiféle joghátrány sem keletkezik. Az elmúlt választások éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Scitovszky viszontválaszában a lörvénvtiprás ellen tiltakozik. Áttérve az interpellációkra először Hegymegi-Kiss Pál Írásbeli interpellációját olvasták fel, amelyben elszámolást követel a kormánytól az Osztrák—Magyar Bank nyugdíjalapjáról, amelyet a Nemzeti Bank veit át. Ezután Györki Imre interpellációjában a mozicenzura megszüntetését követeli, amely valóságos barbárságot követ el egyes filmekkel szemben. Hasonló intézmények egészen más szellemben működnek külföldön. Szóvá teszi a Volga hajósa cimü film betiltását, illetőleg tartalmának és nevének átformálását. Scilovszky belügyminiszter kijelenti, hogy külföldön sokkal szigorúbb eljárást követnek e téren. Ezulán megcáfolja az interpelláló azon kijelentését, hogy a filmcenzura a kormánynak pénzébe kerül. Györki Imre válaszában kijelenti, hogy a miniszter szavai nem elégítik ki. Az ülés este háromnegyed 8-kor ért véget. JVészsze meg// MÜlQoffer ékszerész uj üzletének kirakatait (Széchenyi tér 9, Zsóter-ház) és győződ/ön meg! hogy a legszebb, legdivatosabb ékszerek, érák, evőeszköz és dísztárgyak a legolcsóbb árban vásárolhatók. »15 Mt* Hitelképes egyéneknek részlet fizetés igen kedvező feltételekkel. Óra-, ékszerjavitás jutányos árban. A honti igricek. Irta: Móra Ferenc. 1910-ben az ipolysági vármegyeházán egy pesti ur állított be az alispánhoz, Marék Károlyhoz. Szép pirospozsgás képe volt az uri embernek, a termete is tagbaszakadt, valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepődött az alispán. mikor a nevét és a mesterségéi meghallotta. — Győrffy István vagyok, a Néprajzi Muzeum őre, gyűjtő uton járok Honiban. — tlgy? — mosolyodott el az alispán. — No, igen örülök. Talált-e már sok kanásztülköt, doktor uram? Mert azokat nem ártana, ha mind összeszedné és elvinné Pestre. Vagy legalább azt az egyel, amelyekkel engem fölkurjongatnak minden hajnalban, mikor legjobb izüt alszom. A tudós igen kapott a szón, mert éppen kanászok irányában kopogtatott be a vármegye urához. Nem elég a kanászhangszert berakni a múzeumi üvegszekrénybe, a belőle kirengő dallamot is meg kellene valahogy fogni és skatulyába rakni. A módja is megvolna annak, csak éppen hogy a kanász nem akar kötélnek állni. Nemcsak hogy nem produkálja a tudományát, ha kérik rá, hanem akkor is abbahagyja, ha rajtakapják, mikor a maga gyönyörűségére lutul. Hát ha a vármegye itt segíteni tudna, nagy hálára kötelezné a tudományt. A néprajzi tudósnak szerencséje volt. A honti alispánban olyan emberre talált, aki mingyárt elértette miről van szó. Se ki nem nevette a tudóst, se azt nem mondta neki, hogy majd jövő ilyenkorra lessék jönni, meri most nem érünk rá, hanem nagyon is komolyan vette a dolgot. Kiadla az ordrél a lovas hajdúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi meg a báti járást s aki kanászt találnak, azt erre, meg erre a napra állítsák elő. De mind hozza magával a muzsikát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek a mestere. Amikor Győrffy látta, hogy itt nagy dolog van készülőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt. S mire ötven kanász fölgyülekezeti az ipolysági megyeház előtt, akkorra Pestről megérkezett a segitségül hívott másik garabonciás is. Az pedig nem volt más, mint — Barlók Béla. Megborzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meglátta. Pántlikás kalapu bámész sihederek, tölgyfából faragott délceg legények, bocskoros, komor nézésű öreg magyarok, akiknek ugy csavarodik a bajuszuk, mint a kos szarva. Ilonlmegye zeg-zugaiból előparancsolt maradványa a Valha népének. Ha fokosra kaphatnának, icnne itt mingyárt olyan ördögi »huj-huj«, hogy a föld alatt is elszörnyednének bele a néhai premontreiek. (Az Árpádok idejében ők voltak a sági földesurak.) Ugy látszik, a verekedésre nem is igen kellene őket biztatni. De ki fogja ezt a pogány népet megtnuzsikáltalni, tneg megdanoltatni? — Bizzák azt csak énrám az urak, — pödörgette a bajuszát az alispán. — Lesz itt annyi nóta, hogy nem győzik kottával, lemezzel. Azzal odalépett a Valha népéhez. — Melyiktek az a Guga Péter? Álljon elő! A had közepéből előtaszigáltak egy keménykötésű legényt. Kelletlenül odakeszegelt az alispán elé. — Ne telj fiam, nem élek én kanászhussaj. Nézd, levelet kaptam Bécsből, király őfelségétől, azt kérdi, te vagy-e az a hires szárdi kanász? — ti én vaónék, — vont vállat a legény. — Azt is kérdezteti, volna-e kedved fölmenni hozzá Bécsbe, meri szeretne megismerkedni veled? A fiu természetesen azt felelte, hogy menjen Bécsbe a hólyagos himlő, az alispánt azonban ez se hozta ki a sodrából. Szép nyugodtan magyarázott tovább. — Mert tudod fiam, az a baja a király őfelségének, hogy mindig elalússza a reggeli kirukkolást. Nincs, aki idejében fölébressze szegényt, hát ahogy a le hiredel hallotta, mingyárt azt mondta, hogy no fogadom, az a szárdi kanász föl tudna engem tülkölni. — Én föl, — csillant föl a legénynek a szeme s előkapva a szűr alól a kürtjét, olyan ébresztőt cifrázott ki rajta, hogy nyilván Guga ur is fölkapta rá a fejét valahol Hadúr lábánál a füvelfő égi mezőkön. (Guga ur is honti földesúr volt. árpádkori oklevelekből ismerjük. Lehet, hogy az ősapja volt Guga Péter kanásznak.) — Hát érted a mesterséged, fiam, — veregette meg az alispán a legény vállát —, én rád is voksolnék szívesen, de nem tudom, ezek az urak mit szólnak hozzá. Ezek a király őfelsége pedint e r j e i. A pedinterek azt szólták, hogy ők csak akkor tudnak igazságot tenni, ha mindenki megmutatja, mit tud. Király őfelségét nemcsak ébreszteni kell, hanem vidítani is, mert bizony sokat erőt vesz rajta a szomorúság, mióta Kossuth Lajos meghalt. Hanem azért a dudaszótól még táncra is