Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-10 / 84. szám

ÍCOED: Szerke»z№seg : Deák Ferenc :a 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, fDlcltiiikUnyvt6r és leyylroda: Aradi №№a 8. Teleion 300. - Nyomda: LHw ílpót uccn 1«. Telefon ÍO—34. «««««« VASÁRNAP 1927 ÁPRILIS 10 o » ® III. ÉVFOLYAM, S4. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucco <>- Telefon 131. szám. « » « « N HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladohtvf.ini ; Andrássy ucca 25. Telefon 49. szám.« « « « « «««««« ; lOtlzelésI óra havonta 3-20, vidéken és a (Óvárosban 3-ÖO, kUttSidíin »-40 pengő. Egyes szám lö, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. ———Mm——BB^« mmm-mcamm .r »•••ri.-is. ^"••jj-wumM/T rwttar-TiiriTnTning-TTrTiimBMMBM Az irodalom egyéssége. Irta: Juhász Gyula. Annak a magyar irodalmi nemzedéknek, amelyhez c sorok irója is fájdalmas büszkeséggel tartozik, egészen különös sors jutott osztályrészül. Először is Ady Endre világraszóló nagyságának ragyogása jó időre homályba boritolta olyan értékeit és érdemeit, akik és amelyek bármely müveit nyugati irodalomnak méltó büszkeségére és dicsőségére váltak volna. Mint ahogy Shakespeare lángesze az angol reneszánszban háttérbe szorított hatalmas tehetségeket, akik ma is a drámairodalom kiválóságai. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád — hogy csak ez uj magyar költői háromságot említsem — olyan nevek, kiket szívesen vállalna akár az angol, akár a francia, akár a német, akár az olasz mai irodalom. De nekünk olyan magyar kincs és elégtétel Ady Endre üstökös pályája, hogy a legjobbak és legkülömbek is örömmel vállalhatták a satellesek szerepét. És akkor jött a régi rend és régi béke és régi élet halála, a Háború, amely derékon törte ketté az uj irodalmat, amely csonkává és bénává tett-e az egész magyarságot és megesett a szomorú csoda: egy nemzedék halt ki az emberiségből és aki megmaradt belőle, az nem leié honját a hazában. Tragikus végzet: a negyvenévesek ma még mindig a fiatalságot képviselik, akarva, akaratlan, amit nem egészen dicstelenül kezdett Ady nemzedéke, azt újra kellett kezdenie és ime, az öregek, akiknek javarésze sohasem is volt igazán fiatal, a tekintély fehér tógájában állják el tőlük a hivatalos elismerés csarnokait és egy élet miivé után igazolásra szólítják föl azokat, akik tovább akarják folytatni a megszakadt éneket és a megmaradt hagyományt gazdagítani és frissíteni próbálják. Az Akadémia elnöke a kettészakadt irodalom újra épülni kezdő romjain állva békejobbját nyújtja a másik oldalnak, de közben nem feledkezik meg róla, hogy a halott Mester sírjának babérait megtépje kissé. De az Akadémia elnöke legalább a megértés szándékával és a jóakarat jelével lordul a tragikus nemzedék felé, míg mások, a Tekintély kevésbbé hívatott és avatott őrei egyenesen ellenséges érzéssel és gyűlölséges szellemmel támadnak ellene. A magyarsága gyanús annak az irói nemzedéknek, amely az ősi magyarság forrásaihoz menekült egy siváran meddő és kopáran szürke korszak epigónizmusa után. Szabó Dezső és Móricz Zsigmond nem elég magyarok azoknak a méltóságos irodalmi kanonokoknak, akik közül az egyik a századvégi francia irodalom párisi szalonjaiban szivta a romantika anyatejét és Babits és Kosztolányi nem elég nemzeti azoknak az esztétikusoknak, akiknek lapos és szikár mondatai a hét sovány esztendő minden szárazságát és terméketlenségét árasztják. Mondjuk ki őszintén, kereken és magyarán: itt nem két nemzedék harcáról van szó tulajdonképen, itt a tehetség fiatalsága ellen küzd a tehetségtelenek aggsága, itt az uj gondolat és az uj hang ellen lármázik az eszmei szegénység és a hangos semmilmondás, itt (Ady esetében elsősorban) az elhivatott Lángész ellen lázadozik a hivatalos Tekintély, már amelyik magát annak tekinti. És mindezek alján és mélyén a politika infernói bolgíái szortyognak és fortyannak, a világnézet fáj azoknak, akiknek nézetei a mindenkori hatalom szemüvegét viselik. A konzervativizmus még nem lenne baj, hiszen a konzervativizmus, ha őszinte és alapos, ha mély meggyőződésen alapszik és komoly meggondoláson épül, egyik éltető és teremtő ereje lehel a nemzeti kultúrának. Mi már nagyon régen vártuk és akartuk ennek az értékes konzervativizmusnak föllépését és állásfoglalását, mint ahogy az például a francia irodalomban mindig megvolt, mint a haladás egyik szabályozója. Már a görög Ariszlofánesz is konzervatív volt, de vájjon ki látja ennek kárát örökifjú müveiben? Valaki forradalmat csinálhat a művészetben és konzervatív maradhat a politikában. Olt van Flaubert és Baudelaire! És valaki a legszélsőbb politikát vallhatja, a legradikálisabb elveket hirdetheti, mégis, nemzeti értékét és jelentőségét ki meri tagadni Petőfi Sándornak vagy Viclor Hugónak? Nietzsche, az arisztokratikus radikálizmus magányos és kérlelhetetlen hitvallója, merőben ellentéte a modern szocializmusnak, mégis, ki meri róla azt állítani, hogy az Übermensch filozófusa nem a modernség egyik legnagyobb-és legigazabb szellemi képviselője? A hagyományokkal szakító Petőfi és a hagyományokat ápoló Arany egészen szépen megárulnak egy gyékényen az életben és a halhatatlanságban, éppen azért, mert kölcsönösen elismerik a valódi tehetség jogát és a plebejus Schiller is egészen jól megtér a patrícius Goethevei, noha máskülönben két világnézet választja el őket egymástól. Több dolgok• vannak földön és irodalomban: mondja Zolnai Béla dr., aki a legjobb értelemben vett konzervativizmus legmodernebb kritikai képviselője ma irodalmunkban, a Budapesti Szemlének, akinek fáj a látvány, hogy Vargha Gyula és Juhász Gyula, Szabolcska Mihály és Oláh Gábor egy kalap (és nem vaskalap) alá kerültek a Széphalom chnü uj magyar tudományos és irodalmi szemle hasábjain, amely egyszerre igyekezik megvalósítani a kettészakadt magyar irodalom egyesítését és a kozmopoliszi ködbe vesző magyar irodalom decentralizációját. Mindakettő olyan törekvés, amely csak elismerést érdemel, nem gáncsokat. Akik még hiszünk és remélünk abban, hogy a magyarság uniója nem álom, hogy a magyarság jövendője kultúrájában van, az öröm és bizakodás érzésével nézzük ezt a vidéki irodalmi bárkát, amely Dugonics és Tömörkény városából indult el uj vizekre, lobogóján »Kazinczy korának klasszicizmusával és maggarcélu emberiességével«. Mi hiszünk a szellem, az irodalom egyességében! A legújabb Jelentés: „A román király tul van minden veszélyen". (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukaresthői jelentik: A király állapotáról délben a következő orvosi bulletint adták ki: Ferdinánd király az éjszakát nyugodtan töltötte, közérzete állandó javulást mutat. A lapok szerint a király lul van minden veszélyen. Bukarest, április 9. Avarescu naponta meglátogatja a beteg királyt, aki tegnap a következőket mondotta neki: — Higyje el nagyon nehéz meghalni azzal a tudattal, hogy az ember mindent a legnagyobb rendetlenségben hagy hátra. Avarescu és Bratianu megállapodtak abban, hogy megakadályozzák Károly volt román trónörökös visszatérését olyan értelemben, hogy igényt tarthasson a koronára. A király súlya 47 kg. és a legszigorúbb diétán él. Ferdinánd élete Sluys orvosprofesszor véleménye szerint már csak hajszálon függ. Avarescu ujabb két ezrednyi katonát hozatott Bukarestbe, akik feltétlen hivei a kormánynak. Bratianu és Avarescu arra nézve is ! megállapodtak, hogy a király halála esetén kihirdetik a hadiállapotot és összehívják a I nemzetgyűlést. Afarek mérnöRöi felmentették a biszlosiiási csalás vádija alól. Hamis tanuzásra való felbuftás miatt négy fiónapra ítélték, áe azonnal szabadlábra helyezték. — Jl tömeg megéljenezte az ítéletet. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Ma este hirdette ki a bécsi törvényszék Ítéletét Marék Emil és társai ellen indított szenzációs bünpörben. Mint ismeretes, a vád az volt, hogy Marék, hogy egy milliárdos biztosítást megkapjon, baltával levágta eggik lábát. A biztosító intézet nem fizetett, hanem biztosítási csalásért feljelentene Marék mérnököt. A törvényszék épülete előtt már 6 órakor óriási tömeg gyülekezett, de teljesen ellepte a közönség a tárgyaló termet is. Az esküdtek verdiktje alapján Marék Emil mérnököt és feleségét Marék Márlát a törvényszék a biztosítási csalás vádja alól felmentette és csupán csak a hamis tanuzásra való felbujt ás bűntettében mondták ki bűnösnek és ezért Marékét négyhavi súlyos börtönre Ítélte, Mareknét háromhavi súlyos börtönre. Marék sógornőjét, Löwenstein Paulát háromhavi, Mráz Károly kórházi szolga hatheti súlyos börtönt kapott. Mráz Károlynét felmentették. / .4 vizsgálati fogsággal valamennyi vádlott büntetését kitöltöttnek vették és a törvényszék még ma este szabadlábra is helyezte őket. Az ítélet kihirdetését a teremben és a törvényszék előtt összegyűlt tömeg viharos éljenzéssel fogadta. Két bécsi lap külön kiadásban számolt be az Ítélet kihirdetéséről. Marék Emil amikor meghallotta az ítéletet, sírva borult felesége nyakába és meghatottan mondottak köszönetet az elnöknek, amiért pártatlanul vezette a tárgyalást.