Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-09 / 83. szám

1927 április 8. l)£LM AGYARORSZÁG 5 Faragó Ödön szombaton írja alá a megállapodást a várossal. Ki lesz a müvezeiő-igazgaló ? (A Délmagyarország munkatársától.) Nincs az a kényes külpolitikai komplikáció, amelyet a magas és rejtelmes diplomácia olyan hal* latlan diszkrécióval kezelne, mint amilyen titokteljesen kezeli Szeged város hatósága a színház egyre vajúdó de soha meg nem oldódó problémáját Hogy mi értelme és célja van ennek a titkolózásnak, azt eddig még senki elfogadhatóan nem magyarázta meg, de hogy az eredménye nem hasznos a színházra, azt mindenki tapasztalhatja. A sze­gedi sajtót némaságra kárhoztathatja az el­zárkózó hatóség, ezzel szemben a budapesti lapok szinte napról-napra beszámolnak az ujabb és legújabb, érdekes és érdekesebb kombinációkról. A helyzet most az, hogy Budapesten jobban tudják, mi lesz a szegedi szinház sorsa, hogy kikkel tárgyal a tanács felhatalmazására Fodor Jenő tanácsnok és adminisztratív igazgató, mint művezető jelöl­tekkel, hogy milyen tervei vannak a jövőre, mint Szegeden. Az egyik lap például mai számában egé­szen konkrét formában közölte azt az érde­kes hírt, hogy Szeged város tanácsa Hegedűs Gyulának, a kormányfőtanácsos-szinmüvész­nek ajánlotta fel a szegedi szinház művezető­igazgatói állásál és Hegedűs Gyula, bár eleinte hallani sem akart arról, hogy Szegedre jöjjön sikereinek színhelyéről, Budapestről, ma már végleges elhatározással gondol arra, hogy átveszi a szegedi szinház vezetését. Egy másik fővárosi lap pedig megírta, hogy Fodor Jenő kikkel tárgyalt, kiket veit kombinációba. Ezekről az adminisztratív igazgató Szege­den nem beszél és ugy látszik, hogy csak éppen itt nem beszél. A budapesti sajtó híreinek alapján kérdést intéztünk a polgármesterhez, akitől azonban konkrét választ nem kaptunk. — A magam részéről sem a Hegedűs-féle, sem más kombinációról még nem értesültem hivatalosan, tehál nem is mondhatok véle­ményt róluk. Fodor Jenő eddig nem telt je­lentést tárgyalásainak eredményéről a tanács­nak. Az a szokása, hogy csak akkor referál, amikor már konkrétumokat referálhat. Ugyanilyen homály burkolja azokat a tár­gyalásokat, amelyek Faragó Ödön és Fodor Jenő, illetve Simkó Elemér tb. főügyész kö­zött folynak. Faragót a tanács már végleg elejtette, kimondotta, hogy nem ujitja meg vele művezetői szerződését. Nagy nehézséget okozott azonban a kérdés anyagi részének megoldása A tárgyalások e körül a kérdés körül folynak és — mint most kerülő ulon értesülünk — a tárgyalások a békés befeje­zés küszöbéig jutottak el. A megállapodást, amelynek részleteit minden vonalon a leg­nagyobb titokban tartják, szombaton perfek­tuálják. Faragó Ödön a szinház épületében lévő lakását hír szerint vasárnap már el is hagyja és a Tisza-szállóba költözik át. A köl­tözködést bútorai becsomagolva, ulrakészen várják. <MfMiMWMMMMMMViMMfMfMMMMMiiMiMMfMm Budapest, április 8. V a s s József miniszterelnök­helyettes arra a kérdésre, vájjon a legutóbb kiadott lakásrendeletet a felmondásra vonatkozó intézkedést a kérdés kapcsán megnyilatkozó aggodalom kö­vetkezményeképen módosítja-e, következőket mon­dotta: — A lakásrendelet módositására semmi szükség nincs. Meggyőződésem, hogy a szabadforgalomra való átmenet minden zök­kenő nélkül fog menni, mert olyan mértékű intéz­kedés történt, hogy a rendeletben kontemplált idő­pontra érvényes felmondásokat keresztül lehet vinni. A szabadforgalomra áttéréskor megszűnik a fennálló lakásrendelet érvényessége és helyébe a rendes lakásügyi szabályzat lép. Tökéletes átte­kintése a panaszokról nincsen, azonban nem hiszi, hogy az emiitett panaszok és aggodalmak indokol­tak volnának, annál is inkább, mert hiszen a nagy­közönség épenséggel nincs tájékozva a felmondási időig átadásra kerülő lakások mennyiségéről. Tel­jes nyugalommal tekint a szabadforgalomra való áttérés elé, mert ismét hangoztatja, hogy elegendő lakás fog rendelkezésre állani. évre ítélteK egy tisenötéves fiáromsszoros gyilkost. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Oranienburgból jelentik: Az itteni törvényszék ma ítélkezett egy Müller Károly Ernő nevű 15 éves fíu felett, akit háromszoros gyilkos­sággal vádoltak. Müller Károly ugyanis a mult évben megszökött egy állami javítóinté­zetből és Oranienburgban megölte Dobrin nevű nyugalmazott postatiszt nagybátyját, annak jeleségét és 18 éves leányát. A törvényszék a fiatalkorúakkal szemben kiszabható maximális büntetéssel, 10 eszten­dei börtönnel sújtotta a fiatal gyereket, A gyermekkórház épületének tulajdonjoga visszaszállna az alapítók leszármazottaira, ha a város nem adná át a közkórháznak. Vass József nem módosítja a lakásrendeletet. (A Délmagyarország munkatársától.) Né­hány nappal ezelőtt beszámolt a Délmagyar­ország arról, hogy a Gréf-féle gyermekkórház körül milyen harcok vannak készülőben. Az egyetem ugyanis meg szeretné szerezni ezt az intézményt, annak ellenére, hogy a gyer­mekklinika uj épülete rövidesen tető alá ke­rül, tehát semmi akadálya sem lenne az évek óta ideiglenesen lefoglalt gyermekkórház fel­szabadításának. A gyermekkórházért természetesen a köz­kórház is sikra szállt, mert évek óta nélkü­lözi ezt az intézményt és nem adhat he­lyet azoknak a beteg gyermekeknek, akik nem juthatnak be a klinikára, de akiknek feltétlenül kórházi ápolásra lenne szükségük. A harc, amely már a mult évben megkezdő­dött, a kulisszák mögött folyt eddig, a napok­ban pattant ki, amikor a polgármester átirata megérkezett a tanácshoz. A polgármester kö­zölte átiratában a tanáccsal, hogy dr. Hainiss Elemér professzorral, a gyermekklinika veze­tőjével olyan értelmű megállapodást kötött, amely szerint a gyermekkórház az uj klinika felépülése után is az egyetem kötelékében marad, mint a gyermekklinika fertőző osz­tálya, azonkívül benne helyezik el a Stefánia­Szövetség központi csecsemőgondozó intéze­tét is. A polgármester kérte a tanácsot, hogy vegye ezt a megállapodást tudomásul. A tanács, mint megírtuk, nem hozott még határozatot ebben a kérdésben, hanem kiadta az ügyet a tiszti főügyésznek véleményezés végett. A tanács tagjai ugyanis nincsenek ebben a kérdésben egy véleményen a pol­gármesterrel, mert ugy tudják, hogy a gyer­mekkórház burkolt egyetemesitésére sem ad módot az az alapító okirat, amelyben Gréf István és neje határozták meg a városra ha­gyott épület rendeltetését. A tiszti ügyész vé­leményének tisztázni kell tehát a kérdést, hogy a város megszüntetheti-« a gyermekkór­ház eredeti jellegét, a közkórház jelleget. Most alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy az alapító levél ezt a tranzakciót nem teszi lehetővé. Az alapiló okirat ötödik pontja szórói-szóra igy szól: — Az alapítvány gyermekkórház céljaira használható és mini közkórház, akár külön, akár a városi közkórház osztá­lyaként kezelendő. A fenlartására szükséges költség ez cselben is a városi közkórház költségvetésében külön előirányzandó és az előirányzott hitel, nem­különben a gyermekkórházra tett hagyomá­nyok, vagy alapítványok jövedelme kizáró­lag ennek céljaira használható fel. Ez a rendelkezés teljesen világos és félre­magyarázást nem tűr meg. A gyermekkórház csak a közkórház kötelékébe larlozhat, már pedig az egyetemesités esetén semmi esetre sem tartozna oda. A legérdekesebb a dologban az, hogy az alapító okiratnak ezt a paragrafusát a tanács már egyszer, az elmúlt év juliusában átta­nulmányozta és alkalmazta. A tanács 1926 julius 19-én tartott ülésén határozatot hozott, amelyben megállapítja, hogy Gréf István a Kossuth Lajos-sugáruti házat azzal a kikötés­sel hagyta a városra, hogy ebben tíz éven belül állítson fel gyermekkórházai és azt tart­sa fenn az alapiló okirat ölödik paragrafusá­ban meghatározott módon, mert »ellenkező esetben az épület tulajdonjoga visszaszáll az örökhagyók leszármazottjaira«. Ennek alap­ján a tanács már kimondolla, hogy a gyer­mekkórházat az egyetemnek nem adhatja át, de kimondotta azt is, hogy a klinika u| hajlékának felépü­lése uián a gyermekkórház I Emésztési és vérReringési savarolcnál, főfájásnál legjobb a 1 ermészeies Schmidlhauer «ÜL G M A. N D I

Next

/
Thumbnails
Contents