Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-03 / 78. szám

Df.LMAGYAHOHS'/AÍ» mi épriiu». a. gyorsán terjedt el az egész fővárosban. A Szemináriumba valóságos búcsújárás indult meg, az érdeklődők hatalmas tömege várta izgatottján a betegszobából kiszivárgó híreket, amelyek egyre reménytelenebbekké váltak. A betegség hírére a székesfehérvári polgármester vezetésével nagyobb küldöttség utazott Budapestre. Szombaton délben ujabb roham érte az eszméletlenül fekvő püspököt. Az orvosok akkor már teljesen reménytelenül és tehetetlenül vették körül. A roham után megnyugodott a lieteg, arcán elsimultak a szenvedés ráncai. De ez már a halál nyugalma volt. Egy óra negyvenkét perckor megszűnt a szívverése, beállt a halál. A .főváros közönségével Proliászka Ottokár halálát az egyetemi templom lélekharangja tudatta először. A halálhír hatása megrendítő volt,. Az emberek, akik tömeggé sűrűsödve várakózlak a szeminárium bejárata körül, a lélekharang szavára térdre hullottak, az asszonyok sírva, könnyezve imádkoztak és hordták a virágot Székesfehérvár aranyszájú püspökének halottas ágyához. SzéUesfe&érváron iemetik el Profiászlca püspököí. (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.') Székesfehérvárról jelentik: Székesfehérvár délután kél óra óta mély gyászban van. Minden házon gyászlobogó leng. Az egész város gyászolja a város nagy halottját, Proliászka Ottokárt. Székesfehérvár holnap rendkívüli közgyűlést tart, amelyet kizárólag Proliászka Ottokár emlékének szentelnek. Rendkívüli ülésre ül össze a káptalan is, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a nagy temetésre. Prohászka Ottokárt Székesfehérváron fogják eltemetni. A holttestet ma kiszállították a Kcrepesi-uli temető halottas házába, ahol felravalalozzák és hétfőig marad itt. Kedden reggel a holttestei az egyetemi templomba szállítják át, ahol a pápai nuncius mond gyászmisét és vezeti a temetési szertartást. Az egyetemi templomból a Déli vasúthoz vonul a temetési menet és innen szállítják Proliászka Ottokár holttestét Székesfehérvárra, ahol szerdán reggel lemelik a kaledrálisból. A szertartást Szmrecsáriyi Lajos egri érsek fogja végezni. Kélly Anna szerint a legtöbb nőn nem a sok pénz miatt van kevés ruha, hanem a kevés pénz miatt. (A Délmagyarország munkatársától) Meleg és kedves minden szava, jóságot árasztó és szereletet fakasztó. A nőnek, az anyának, a dolgozó, robotoló asszonyoknak, lányoknak legalaposabb ismerője. Szegedre mindig h a z a jön, meghitt, baráti körbe a tisztviselőkhöz, kartársaihoz, azután a munkásasszonyokhoz, akiknek lelkesen beszél a jobb jövőről. Vigasztal és buzdít és szinte ijedten hárítja cl az interjút. — Nem politizálni jöttem Szegedre, délelőtt szakmai gyűlésen veszek részt, délután a nők nemzetközi ünnepélyén beszélek. Politikáról tehát nem kérdezzük. — Mit szól az erkölcs védelmi r e n d e1 e t h e z 1 — Tudtam, hogy ez jön — feleli a rulinirozoll politikus biztosságával. — De, ha már itt tartitnk. megmondom. A nyolcmilliós Magyarországnak legalább, a fele nő, ebből a négymillióból azonban legfeljebb néhány tízezer az, aki festi magát, térden felüli szoknyái visel. Marad ínég mindig több, mint hárommillió, ezek egyrészének sem pénze, sem ideje nincsen, hogy igv öltözködjenek, festékre és dekollált ruhákra költsék a pénzüket. — Elenyésző kisebbségről szól teliátfolyton a n ó t a, ezért csinálnak erkölcsvédelmi felzúdulásokat, de a másik hárommilliónál nem veszik észre, hogy nem a sok pénz miatt van ke v é s ruha rajtuk, hanem a kevés pénz miatt és ezek a dekoltázst rendszerint nem a térdük felett, hanem a c i p ő t a i P u k o 11 hord j á k. És lia az erkölcs után kiáltozok most fel akarják öltöztetni azokat a tízezreket, akikről az előbb szóltam, akkor ne feledkezzenek meg a sokkal nagyobb tömegekről sem. Igen frappánsan nyilatkozott ínég Kétly Anna a Boross-szobor »eseté«-ről: — Hallottam erről az esetről és nagyon helyes, ha megrendszabályozzák a »fájdalom« szobrát, de lessék az első lépésnél tovább menni és elrendelni, hogy az emberek felöltözve üljenek a fürdőkádban és perzsa-bundában jöjjenek a világra. ****** mm WMMii'MMrtllWWMM A DMKE ismét a régi vezetőséget választotta meg. Diszelnökökké választották a miniszterelnököt és a főispánokat. Vendelt, dr. Buócz Bélát és Gombkötő Antalt. Az indítványok során az egyesület diszelnökeinek megválasztották dr. Aigner Károlyt, Bethlen István grófot, dr. Olattjelder Gyulát, dr. Kószó Istvánt, dr. Kovacsics Lászlót, dr. Mokcsay Zoltánt, Purgly Emiit, Várhelyi Józsefei, Csergő Gábort, dr. Pogány Frigyest, Raffay Sándort és Ravasz Lászlót. (A Délmagyarország munkatársától.) A DMKE szombaton délután hat órakor tariotla évi rendes közgyűlését, amelyen Somogyi Szilveszter polgármester elnökölt. A mult évi igazgatósági jelentés felolvasása után bejelentésre került, hogy a DMKE az elmúlt esztendőben 140 millió koronát fordított csak jótékony célra az előirányzóit 170 millió koronával szemben. A különbséget azzal magyarázta meg az igazgatóság, hogy a DMKE számítolt arra, hogy a Horlhy-inlernátus adóját elengedi a kincstár, ami azonban nem történt meg és igy jótékony célra kevesebb összeg jutott. A pénztári és a számvizsgálói jelentés ismertetése után Klug Péler alelnök előterjesztette a jövő évi költségvetést, amely szerint az egyesület bevétele 39 802 pengő lesz. Közművelődési célokra 23.800 pengőt irányzott elő az egyesület. Ezután megválasztották a DMKE tisztikarát és igazgatóságát. Díszelnökké egyhangúlag Herczeg Ferencet választották meg. Elnöknek dr. Somogyi Szilvesztert, dr. Dobay Gyulát, dr. Csergő Károlyt és dr. Jarnay Ivort. ílgyvezelő alelnöknek Klug Pétert, alelnököknek pedig Becker A közgyűlés végén dr. Tóth Imre bejelentette, hogy Prohászka Oltokár püspök, a DMKE diszelnöke ma délben elhunyt. A közgyü'és nagy megilletődéssel fogadfa a bejelentést, dr. Somogyi Szilveszter ezután kegyeletes szavakkal méltalia a legnagyobb ludásu magyar főpap érdemeit. A közgyűlés hét óra után ért véget. Szolid olcsó árak ! Tavaszi ^»I.i'W különlegességek tennlszclpök, szandálok Nagy húsvéti cipővásár. nÁlfinnl Korordl és Lichtman cipökülönlegesaillllal, ségek raktára Szeged, KMcsey-u. 1. Royat-épttlet. Telefon 18—15. Szolid olcsó árak I Vasárnap délután. Irta: Móra Ferenc. Nem Iijidom, más ember hogy vat) u hét napjaival, — nekem azok mind személy szerint való ismerőseim, akik közül az egyiket szeretem, a másikat nem szivelem. Például a hétfőtől mindig elszaladnék, ha volna hova. Az egy mordképü bakter, borkőszin ruhája van és kecsegeorru csizmája, nagy paksamétát tart a hóna alatt, abból idézőkéi szed elő és aki nem akar szót fogadni. azt megrúgja a kecsegeorru csizmával. A kedd, meg szerda, azok olyan seszinü szegény emberek, jönnek-mennek, tcsznek-vesznek, az ember észre sem veszi őket. A csütörtök, az olyan figurás levélhordó, mindig szalad, de azért mindig van ideje egy pohár szilvóriumot leguritani s még az inába kapkodó kutyára is rámosolyog: ejnye-hejnye, hogv a varjú mondaná a szemednek. hogy csecsebogyó!» A péntek egy ciberén élő, keserü-savanyu esernyőcsináló, nem lesz semmi rosszal, de azért mégis tartom ányos tőle az ember, inert fekete pápaszemet hord. A szombat fehérhajú, pirosképü öreg néni, már reggel fehér kötője van, mikor mosolyogva kelti föl az embert, este fehér abrosszal teriti meg az asztalt 6s teíjz a közepére bazsalikomot is a facér söröspohárba Hanem azért a legkedvesebb mégis csak a vasárnap délután. Az az én Bigó keresztanyám, fekete selyem kendője, van és kaláriás-függője, nagyszemü jeruzsálemi olvasó csavarva a jobbkeze csuklójára, meri éppen most jön a radnai búcsúról. Szaladok eléje keresztet csókolni, kézen fog, félrehúz a sodadalomból. — Gyere csak gyönyörűm, mit küldött neked a Máriácska, de mit ám! Mióla az eszem ludom, a vasárnap délutánon . mindig hozlak nekem valami olyan játékot, j amit csak nekem talált ki az örökkévaló Játék- \ gyáros. 1 Kisgyerek korom vasárnap délutáni játéka egy kis szék volt. Olyan négylábú kis szék, amelyiknek a lapjába két bojnyik volt bele faragva bicskával, meg egy fél dinnye. Nemcsak azért nem tudtam, hogy a fél dinnye hazánk szent koronája és a két bojnyik két őrző angyal, mert még járatlan voltam a tudományokban, hanem, mert a szék alkotója Zsiros Pál szamaras ember és vizhordó sem tartozott korunk jelesebb alkotó művészei közé. Mindazáltal mohó vágyat éreztem a szék után, nyilván azért, mert egész bélen nem juthattam hozzá. Délelőtt az apám nyújtotta rajta a lábát, varrván a kanapé sarkában a bőrből való subákat, délután pedig az édesanyám ült rá az édesapám lábához. De vasárnap délután, mikor elcsendesedett a ház és mindenki aludt, csak az ablaküveg és a firhang közé szorult legyek dongták mérgesen a rajtuk esett jogsérelmet, akkor az enyéin volt a szék Lábujhegyen lopóztam vele az udvar sarkába, a szalmás istállóba és elzárván magamtól a fariglivel a többi világot, alkonyatig űztem játékomat a székkel. A játék abból állt, hogy egy marék szöget beleyerlem kalapáccsal, aztáp kiszedtem harapófogóval. így játszottam történelmet néhány esztendeig, anélkül, hogy tudtam volna • .')• i ' ' y _._'. Mikor iskolás lettem és rákaptam a történelemre, akkor a katalanaumi csatát kaptam játékul a vasárnap délutántól. Ami cserepet találtam a, szemétdombon és az uccabéli folyóka partján, azt mind mozgósítottam. Ahogy a ház népe elment vecsernyére, a Szana kutyát internáltam az ólba, nem csak azért, hogy semlegességéi biztosítsam, hanem azért is. hogy magános örömeimet idegen szem meg ne orozza, így kizáratván a nyilvánosság, Chalonssur Marne mezején csatarendben álltak a hadak. Az udvar egyik sarkába a rómaiak, fekete kanta- és l'azékdarabok, a másik sarkában a tarka bögre- és lányércserepekből való hunok. Annyira már akkor is tisztában vollam a haditudományokkal, hogy a vezéreket nem szabad semmi veszedelemnek érni, ennélfogva Attila és Aetius egy személyben, leggugollam a pernyésgödőrbe és abszolút biztos fedezékemből hol az egyik, hol a másik táborba hajilotlam egy-egy kukoricacsutkát. Hála a lelkes történelmi oktatásnak, amelyben az iskola részesilett, rendkívül vérszomjas hős voltam és mindaddig folytattam az ádáz harcol, mig az utolsó cserép-közviléz is hanyatt vágódott. Akkor előbújtam a pernyés gödörből, megkoszorúztam magam bodzafalevél-koszoruval és mire hazajöttek a vecsernyéről, akkorára én már a cireumdederuntot is elmondtam és elmondtam a mályvák tövében elkapart hősi halottak fölölt. Szegény apám vállig káromkodott, mikor tavasszal likvidálták a szemétdombot, hogy a mi kukoricaföldünk mindig cseréppel van trágyázva, de sohase tudta meg, hogy a világtörténelem egyik legnevezetesebb csatájának hőseiben csordul ki a kapa. Ugyan attól larlok. akkor is káromkodott volna, ha tudta volna, mert a negyvennyolcon kivül semmi érzéke nem volt a történelemhez. Serdüllebb fiatalkoromban az vpll a vasárnap délutáni szórakozásom, hogy magamra zártam a az égen következnek egymás utáq, Auriga, Ppfreus, Andromedo, Gvik, Hattyú, Hercules, Északi korona... nem nagy tralla volt, húszesztendős