Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-03 / 78. szám

1927 április 3. DÉLMAGYARORSZÁG 11 Л KépviselöválassLiólc össszeirói Kilenc napig ingyen dolgosztak. (A Délmagyarország munkatársától) Az 1927. évi képviselőválasztók összeírásával meg­bízott összeíró biztosok végre hosszas bizonyta­lanság után hozzájuthatnak megszolgált járandó­ságaikhoz, a város tanácsa a belügyminiszter ren­delkezésére elrendelte a napidijak kifizetését és azt a városi főpénztár hétfőn meg is kezdi a fuvarköltségek kifizetésével együtt. Mint ismeretes, az összeíró biztosok, közel százöt­venen, már hetekkel ezelőtt befejezték munká­jukat és kérték a várostól a megszolgált járan­dóságaik kifizetését. A város tanácsa azonban so­káig nem teljesíthette ezt a kívánságot, mert több­szöri sürgetés ellenére is csak nagysokára jelent meg a belügyminiszternek az a rendelete, amely­ben megállapította az összeiró biztosok napidiját. Ez a rendelet ugy intézkedett, hogy az összeiró biztosok a várostól a belügyi tárca terhére körülbelül egy hónapig tartó munkájukért csak tizenöt nap­ra járó honoráriumot kaphat­n a k. A tanács éppen ezért március első napjaiban fel­terjesztést intézett a belügyminiszterhez, közölve, hogy Szegeden két hét alatt a választási biztosok nem fejezhették be felelősségteljes munkájukat, az összeírás egy hónapig tartott, felhatalmazást kért tehát a tanács arra, hogy a biztosoknak vég­zett munkájuk szerint fizethesse ki a járandósá­gukat. A választási biztosok ekkor azt kérték a ta­nácstól, hogy legalább a belügyminiszter által már engedélyezett tizenöt napi járandóságukat fi­zesse ki, kérésüket azonban a tanács csak hosz­szas könyörgések után teljesítette. Eleinte azt a vá­laszt kapták, hogy a tanács többel akar nekik juttatni a rendeletben megállapított összegnél, ép­pen ezért felirt a miniszterhez, igy tehát addig nem fizethet, amig a belügyminiszter el nem in­tézi ennek a felterjesztésnek a sorsát. A városhá­zán végre mégis rájöttek arra, hogy a miniszterileg engedélyezett összegekel veszélytelenül kifizethetik, az esetleges többletet pótlólag is megkaphatják majd a biztosok, akik nem szerelemből vállal­koztak a választók körülményes összeírására. A belügyminiszter pótrendelete most végre szin­tén megérkezett. Az uj rendelet értelmében az ösz­szeiró biztosok tizenöt teljes napidíjon kivül, a melyet már felvettek, kapnak nyolc félnapi dijat az ulán a munka után, amelyet nyolc dél­utánon keresztül hivatalos helyiségükben kifejlet­lek és kapnak négy félnapi dijat az összeiró lapok összeszedéséért és az eredmény feldolgozásáért. Megkapják ezenkívül igazolt fuvarköltségüket is. Értesülésünk szerint van olyan választó összeiró biztos, aki harmincegy napi munkát mutatott ki, a rendelet szerint azonban huszonkét és fél nap a legnagyobb munkaidő, amelyet a tanács elis­merhet és honorálhat. így tehát a képviselővá­laszlók összeú'ói kilenc napig ingyen dol­gozlak. A szegedi polgármester üdvözlete az Olaszországból visszatért Kiehelsberghez. (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Somogyi Szilveszter polgármester üdvözölte az Olaszországból visszatért kultuszminisztert. Az üdvözlő levél szórói-szóra a következő: Kegyelmes Urunk! Szeged sz. kir. város közönsége, halósága és egész társadalma nevében mélységes tisz­telettel, Hazánk legkiválóbbjait megillető őszinte nagyrabecsüléssel és hazafias örömtől áthatott lelkesedéssel üdvözöljük Kegyelmes­ségedet, amidőn olaszországi diadalutjáról csonka Magyarország vérrel szentelt földjére visszaérkezve közművelődésünk legfelsőbb irá­nyítását njra átvenni méltóztatik. Lélegzetfojtva várja letiprott létünk a leg­kisebb mozdulást a nemzetek érintkezésében, ami szebb jövő halvány sugarával világit fe­lénk, kitörő örömmel fogadta tehát azt a nem­zetközi vonatkozásban is páratlan nagy ered­ményeket, amiket Nagyméltóságodnak a földi világot kormányzó nagy hatalmasságok egyi­kének otthonában műveltségének tüneményes erejével és eszközeivel elérni és kivívni sike­rült . .i És bár sokszorosan hangoztatták az ünnep­lések során, hogy a szokatlanul magas arányú elismerések és kitüntetések Nagyméltóságod képviseletében a magyar nemzet egészét is illetik, elvitázhatatlanul tudjuk és tudja az egész müveit emberiség, hogy ezek elérésében s a múltban gyökerező rokonszenv újraéledé­sében Nagyméltóságod nagytudása, széleslátó­körü előretekintése, nagyratermetteket jellem­ző bölcs tapintata érte el a föld minden hatal­mát bámulatba ejtő elismerésre és hódolatra kényszerítő sikereit. Mélységes hálával fogadja ezeket, a kihalá­sukban eléggé alig méltányolható nagy érté­keket az egész magyar nemzet, de elsősorban mi szegediek, akik mindig fokozódó lelkesedés­sel üdvözölhetjük és tisztelhetjük Kegyelmes­ségedben városunk köztiszteletben álló és ra­jongva szeretett országgyűlési képviselőjét. Szeged, 1927. évi április 2-án. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester. Súlyos bonyodalmak — a strandon készített film miatt A fürdőruhás ,szereplők" 25 millióra pörölték a filmoperatőri a premier után. Kiegyezés a szegedi törvényszék előtt. (A Délmagyarország munkatársától.) A makói Park Mozi a mull év nyarán mozi- í felvételeket készített Makó városáról. A foto- J riporterek megörökítették a makói piacot, a j korzót, de készítettek magánosokról is fel­vételeket. így a felvételek alkalmával a mozi­operatőr kikerült a makói strandra is, ahol az ottani víg és nyüzsgő strandéletet is lefo­tografálta. Eközben történt azután, hogy az egyik makói uri társaság megkérte az opera­tőrt, hogy róluk is készítsen felvételeket. A társaságnak nagyon tetszett az ötlet és a legkülönbözőbb groleszknél-groteszkebb pózo­korában behunyt szemmel is látja az ember a csillagokat. A Gyulai Pál-uccában meg, amit ak­kor Gyöngytyúk uccának hívtak, egészen könnyű dolgom volt! Ott tudniillik olyan szobában lak­tam, aminek nem volt ablaka, gyertyára meg nem telt. Ott bizony egy kicsit szomorú lett volna az élet, ha az istenszemek nem aranyló llak volna fölöttem. Azt is kieszeltem, hogy azt a sok iskolai értesí­tőt, amit Péter-Pál körül kapogatok, mind vasár­nap délután lapozgassam át. Ez az én koromnak való játék. Higgadt, józan, nem kapja el benne a szenvedély az embert és nem dühösiti föl magát. Nem bizony, mert volt annyi eszem, hogy az értesítői programértekezéseket mindig átlapoztam és csak a tanulók névsorát tettem behatóbb ta­nulmány tárgyává. Az aztán nekem mindegy volt, hogy budapesti-e az értesítő, pesterzsébeti-e, deb­receni-e, szegedi-e, hiszen a gyerekek úgyis mind egyformán idegenek voltak. Azaz dehogy voltak idegenek! Aki jeles gyereket találtam, annak a ne­vét aláhuzogatlam karmin-plajbásszal, az a leg­szebb szin a világon. Szegények, legalább itt hadd kapják meg a jutalmukat, az életben úgyse igen viszik semmire sem, tudom magamról. A kette­sekre, hármasokra rámosolyogtam s a szekundá­soknak megkopogtattam a kobakját a plajbász végivel: — Gyere, te anyaszomorító, hadd kölöm hátra a sarkadat! Hát te politikusnak készülsz, te gé­zengúz?! Legnagyobb mulatságom azonban mindig az a rovat volt, amit ugy címeztek, hogy Bevégzett ta n a n у a g. Azt hiszem, ezt még teremtett lélek лет olvasta, mióta az értesítőt kitalálták. Én bi­zony elolvastam az első gimnáziumtól kezdve a maturai tételekig és minden esztendőben sorra ölelgettem a kedves gyerekkori pajtásokat. Nini, a hármas szabály! No öreg, most már megmond­hatom, hogy sohse voltam veled tisztában, de ezt ne vedd személyes sértésnek, mert azóta más szabályokkal is voltam ugy az életben. Jé, a punháboruk, de összementek! Persze, persze, szégyenlik, hogy ugy meghaladta őket a világháború. Nem tesz az semmit, nézzétek, Scipióból csak ugy lehet szekundázni, mint Höl­zendorfi Conrádból s körülbelül ez minden, ami a hadvezérekből megmarad. Hadd lám csak, hát ez? Az ez csakugyan, azaz 500 gram sulyu ólom­gömb, amely feléig sülved le a vízben, ha az em­ber ki tudja számítani, hogy milyen vastag parafa­trioot kell rászabni. Érdekes, milyen hosszú sza­kálla nőtt azóta, mióta utoljára találkoztunk. No szerencséje, mert ha szakálla nem volna, nem eresztenék be a lánymaturára! Hát ilyenek voltak a vasárnap délulánjaim örö­mei a háború derekáig. Akkor aztán elkezdtek fogyogatni az örömek. Az értesítők egyre sová­nyodtak, előbb egyikből maradt el a »bevégzett tananyag«, aztán a másikból s az idén már nem találkoztam egyben se. Egy kicsit el is kesered­tem vasárnap, ahogy hasztalan turkáltam a tarka füzetek között. Elháboruskodták az utolsó vasár­napi szórakozásomat is. Hát most már, hogy lesz ez ezután? Horkoljak én is estig, vagy üljek be az asszonyokhoz, ahol tejes kávét kell inni? Eh, az én vasárnapi ¡életem már bevégzett tananyag! — Apu, zavarlak? — toppan oda Panka az aj­tómhoz. — Dehogy, fiam. — Hát akkor gyere, nagyapó, csipícsókázni, ha már olyan unokád van, hogy el nem alszik tenálad nélkül, ha megsejti, hogy itthon vagy. Mégis jó az Isten. Életem értesítőjében csak ezzel a tétellel lesz kerek a bevégzett tananyag. kat és helyzeteket állították be. A mozigép szorgalmasan pergelt, még csókok is elcup­panlak a gép előtt, majd a fotográfus ajánlotta magát és eltávozott. A vig társaság már régen elfelejtette a groteszk strandfelvételeket, amikor a mult év őszén helyi érdekességü filmet vetítettek a Park Moziban. A vásznon ismerős strand­ruhába öltözött egyéniségek mutogatták magu­kat. A filmnek óriási sikere volt. A közönség a tapsok után ujráztalni akart. Voltak azon­ban olyanok, akik kétségbeesve rohantak fel a mozi irodájába. Válőpörök, családi botrá­nyok árnyai jelentkeztek, mire a film végül lekerült a műsorról. A kétségbeesett »szereplők« erkölcsi kárté­rítés címén pört indítottak a fotográfus ellen. Dr. László Adolf táblabíró a napokban tár­gyalta le ezt az érdekes ügyet. A bíróság 28 tanút hallgatott ki, akik kivétel nélkül azt vallották, hogy ők a mozioperatőrpek nem adtak engedélyt arra, hogy a róluk készített felvételek nyilvánosságra kerüljenek és ezért összesen 25 millió erkölcsi kártérítést köve­teltek. A mozioperatőr a tárgyaláson látva a hely­zet komolyságát, könyörgésre fogta a dolgot és jóhiszeműségére hivatkozva bocsánatot kért a film »szereplőitől«. Amikor a bíróság mind a 28 tanút már kihallgatta, a tanuk öt perc szünetet kértek a bírótól, amely idő alatt megegyezést kötöttek a fotográfussal. Az egyezség értelmében a fotográfus ötmillió ko­ronái köteles jótékony célra fizetni és ebben az esetben visszavonják ellene a vádat. Egy­ben köteles a filmet tanuk előtt megsemmi­síteni. A kellemetlen helyzetben lévő operatőr bol­dogan fogadta el az egyezséget, amivel azután a béke helyreállt a mozivászonra került makói társadalmi szereplők és a moziopera­tőr között. Orvosi köpenyek, sportnadrágok gyári áron •ООвПЯВ, Szeged, Iflko'a ncca 11. 73 A -vllághlrU 78 TRIUMPH és STYRIB kerékpárok egyedül SZÍHTÖ StflDOR cégnél kaphatók Kiss ucca 2.

Next

/
Thumbnails
Contents