Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-24 / 70. szám

224 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 március 20. tlön él és magyar kenyeret eszik. (Taps a Ház minden oldalán.) A moralitás kérdésében és nemzethez tartozás kérdésében joga van épen ugy szeretni a hazát, mint bárki másnak és jogait <é|s kötelességeit éppen ugy teljesiti, mint, a legintranzingensebb fajvédelmet hir­dető nacionalista. (Taps a ház minden olda­lán.) Ne különböztessük meg faji alapon azon idegen származásúakat, akik hazafiságukról cselekedeleikkel teltek tanúságot. Ezeknek ki­rekesztése a nemzeti erőket fogyasztja. (He­lyeslés.) A nemzeti gondolathoz ragaszkodni kötelessége mindenkinek. De vannak inter­nacionális erősségek is, amelyeket Magyar­országon konzerválni kell. Ilyen a szoctál- j demokrácia, mely kitisztította magából az or- j szagot tönkretevő kommunistákat. Ezután a ; sajtószabadság hiányosságaival foglalkozik, j sürgeti az esküdtbiróságot és a titkos válasz- j tójogot, majd helyteleníti azt a bírósági szo- i kást. hogy a vádlottaktól vagyoni helyzetük ; és vallásuk iránt kérdést tesz fel a tárgyalást j vezető bíró. A kormánynak gondoskodnia kel­lene arról, hogy a birói tekintély fel legyen ruházva mindazon kellékekkel, amelyek a birói tekintélyhez tartoznak. A birót a kegyelmezés jogával is fel kellene ruházni. Beszédes végén az egyetértés, a békülés és a felejtés politikájával foglalkozott. A költségve­tést nem fogadja el. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, amely szerint a legközelebbi ülést holnap délelőtt 10 órakor tart ják a mai napirenddel. Ezután áttértek az interpellációkra. Elsőnek felolvasták Hegymegi Kiss Pálnak a nyugdíjas vasutasok helyzete ügyében előter­jesztett Írásbeli interpellációját, amelyet ki­adtak a kereskedelmi miniszternek. Majd Kabók Lajos interpellációjában a már nélküliség tárgyában. Interpellációjában a már ál Utólagosan teljesen készen lévő és az érde­keltek által is alaposan megvitatott munka­nélküliség biztosításáról szóló törvényjavas­lat sürgős beterjesztését és letárgyalását kérte, egyben követelte a tervbe vett állami beruhá­zások mielőbbi megkezdését Yass népjóléti miniszter válaszolt az inter­pellációkra. A munkanélküliség oka a munka­hiány volt. A kormány nagy beruházási prog­ramot igyekezett keresztül vinni a szanálás kezdete óta és olyan nagy összegeket bocsáj­lolt a gazdasági élet vérkeringésébe, ame­lyek már eddig is örvendetesen éreztették ha­tásukat a munkanélküliség csökkentése tekin­tetében. Ami a munkahiány esetére szóló tör­vényjavaslatot illeti, kijelenti, hogy eleinte sokkal egyszerűbbnek képzelte ezen kérdés megoldását, azonban minél gyakrabban foglalkozik azzal, annál nagyobb aggodalmai vannak. Konkrét igéretel sohasem tett ezen javaslat benyújtására, hanem mindig azt hangsúlyozta, hogy amennyiben megtalálja a módját az ezen biztosítással lehetővé váló visszaélések, vagyis a munkátlanok kitenyész­tésének kiküszöbölésére, akkor benyújtja a javaslatot. Zajos felkiáltások a szociállstáknál: Ezek csak frázisok, miniszler ur. Yass miniszter a közbeszólások után erős bangón kiált a szocialisták felé: — Ha a képviselő urak nem adnak módot arra, hogy részletes választ adjak az interpel­lációra, élek azon jogommal, hogy csak igennel, vagy nemmel felelek. Az első kérdés az volt, hogy hajlandó vagyok-e beterjeszteni a szóbanforgó javasla­latot. Erre azt válaszolom, nem. A második kérdésre, hajlandó vagyok-e a beruházásokat megkezdeni, azt válaszolom, hogy hajlandó vagyok. A miniszter ezután leült, mialatt a kor­mányt támogató pártok éljenzésben és taps­ban törtek ki, a szociálisták pedig a gúnyos felkiáltások özönét zúdították a miniszter felé. A viharos jeleneiből kihallatszik Propper Sándor éles hangja: Ön a zsidó kapitalizmus szolgálatában áll! Yass miniszter erre felemelkedik helyéről, egy ideig merően néz a szociáüstákra, majd ismét visszaül a helyére, mire Szabóky Jenő az egységes párt heves kifakadásai közepett kiáltja Propper felé: Mikor a zsidó lett anti­szemita! A vihart az elnöknek csak hosszabb idő után sikerült lecsillapítania. Majd Kabók Lajos annak bizonyítására, hogy a kormány már 1925-ben megígérte a törvényjavaslat benyújtását, felolvassa a mi­niszter akkori kijelentését. Yass miniszler ujrafelszólalásában kijelenti, hogy a szociáldemokrata párt egyes tagjai megakadályozzák abban, hogy részletes vá­laszt adjon az interpellációra. Ezt köszön­jék meg a munkások a szociáldemokrata képviselőknek. Elhangzóit az a közbeszólás is, hogy ő a zsidó kapitalizmus bérence. A képviselőház méltósága felmenti az alól, hogy erre a kvalifikálhatatlan kijelentésre válaszoljon. A kormánytámogató pártok a miniszter sza­vaira ingerült közbeszólásokkal árasztják el a szociáldemokrata pártot s csakhamar éles szóharc fejlődik ki a két oidal között, amiből azonban alig lehet érteni valamit. A zaj elültével Propper Sándor személyes kérdésben szólal fel. Nem azt mondta, hogy a miniszler a zsidó kapitalizmus bérence, ha­nem azt, hogy deferált a tőkeérdekeltségek­nek, amikor azok a munkahiány esetére szóló biztosítás ellen foglaltak állást. A kormány többet adott a zsidó kapitalizmus szavára, mint a munkások érdekeire. A kérdéses tör­vényjavaslat a GyOSz állásfoglalására hiusult meg.' Kócsán Károly terjeszti elő ezután inter­pellációját a Ganz-gyári verekedés ügyében. A szociálisiák éles közbeszólásokkal akaszt­ják el az interpellálót. Huszár Károly alelnök kijelenti, hogy a házszabályok értelmében a mentelmi bizott­ság elé lesz kénytelen őket utasítani, mire a szociálisták felállnak helyükről s valameny­nyierf elhagyják az üléstermet a kormány­támogató pártok gúnyos megjegyzései közt. Scilovszky belügyminiszter azonnal vála­szol az interpellációra. Kijelenti, hogy a kor­mány a legkomolyabban foglalkozik a munka­szabadság biztosításának kérdésével s a közel jövőben törvényjavaslattal jön a Ház elé e I árgyban. Ezután V a s s miniszter szólalt fel. Az előbb beléje fojtották a szót, azért most mondja el, amit akkor el nem mondhatott. A munkásság érdekeit törvényesen akarjuk kiépíteni olyan törvényja­vaslatokkal, amelyek legelsők lesznek a világon, de a szeretet, ragaszkodás és védelem ellenében elvárjuk a magyar munkásságtól, hogy ne tagadja meg a magyar nemzeti alapot idegen istenek ked­véért s elvárjuk tőié, hogy az igát lerázza ma­gáról. A népjóléti miniszter válasza után a Ház tudo­másul vette a belügyminiszter válaszát. Az ülés háromnegyed 8 órakor ért véget. WMOMWWII wwwwwww^twwwww Walkó Külügyminiszter tájéKoztatója a Külpolitikai helyzetről. Apponyi Albert so&asem támogatna olyan politikát, amely a Trianonban való megnyugvást jelenti. — A külügyi bizottság ülése. Budapest, március 23. A képviselőház kül­ügyi bizottsága ma délben háromnegyed 12 órakor Pékár Gyula elnöklésével ülést tartott. A bizottság ülésén a kormány részéről meg­jelent Bethlen miniszterelnök és YYalkó kül­ügyminiszter. Az ülés megnyitása után Walkó külügymi­niszter tájékoztatta a bizottságot. Mindenek­előtt beszámolt a Nemzetek Szövetségének a legutóbbi genfi tanácsüléséről, nevezetesen a román kormány azon előterjesztésének a sor­sáról, amellyel indokolni próbálta a magyar­román vegyes döntőbírósággal szemben az agrárpörökben tanúsított magatartásai. A miniszter ezután a következőkép foly­tatta: A miniszterelnök ur a pénzügyi bizott­ság egyik legutóbbi ülésén nyilatkozott ugy a jugoszláv királysággal, mint az olasz király­sággal folyó tárgyalásokról. A nyilatkozatnak lényege az volt, hogy a törekvéseink állan­| dóan oda irányulnak, hogy jugoszláv szom­i szédainkkal jó szomszédi viszonyt tartsunk ' fenn, amellett azonban az Olaszországgal fenn­álló szívélyes viszonyunkat is mélyíteni igyek­szünk. A Csehországgal lolylalott kereskedel­mi tárgyalások legfontosabb anyaga a tari­fális résszel és a hátralévő legfontosabb kér­désekben történt megállapodásokkal a mull hét végén lezárult. — Jelentős lépés történt a Törökországgal való gazdaságpolitikai viszonyunk rendezése lerén is. 17-én a román kormánnyal sikerüli felvennünk a tárgyalásokat olyan pénzügyi vonatkozású kérdésekben, amelyekre nézve az 1923—1924. években nem sikerült megálla­podnunk. A külügyminiszter tájékoztatója után Pé­kár Gyula elnök bejelentette, hogy Rassay Károly külügyi bizottsági tagságáról, Illés József pedig jegyzői tisztjéről lemondott. A bizottság uj jegyzőjévé Pogány Frigyest vá­lasztotta meg. Lukács György ismertette a Nemzetek Szö­vetsége egyezség okmányának módosításáról szóló kormányzói leirat kérdését. Több hozzászólás ulán YVolff Károly javas­latára a bizottság elhatározta, hogy jelenté­sében utalni fog arra, hogy nem merül-e fel aggály abban a tekintetben, hogy az ország­gyűlés képviselőháza érdemileg lőglalkozha­tjk-e olyan kormányzói leirattal, amelyet még a nemzetgyűléshez intézett. Ezután Apponyi Albert szólalt fel: | A magyar—román bonyodalom ügyében a Nemzetek Szövetsége Tanácsának eljárását nem tartja egészen korrektnek. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa ezzel is bebizonyította, hogy nem alkalmas arra, hogy birói funkciót gyakoroljon. — Az a helyzet, hogy azokat a nemzetközi szerződéses jogokat, amelyeket a békeszerző­désben állapítottak meg, a végletekig akarják alkalmazni, amidőn azok a háborúban le­győzőit államok hátrányára szolgálnak, ha azonban olyan határozmányok is vannak, amelyek javunkra szolgálnak, akkor ennek a határozatnak végrehajtását következetesen kijátszók. Ebben az esetben Románia eljárá­sának inkorrektségéhez alig fér szó. — A jugoszláv—olasz kérdésben nekünk egy konkrét érdekünk van és ez az, hogy a tengerhez való jutás kérdését megoldjuk. Jugoszlávia részéről kiemelték minden alka­lommal, hogy ez természetesen a békeszerző­dés érintetlenségét jelenti. Ezzel szemben én azt mondom, hogy sohasem támogatnék olyan politikát, amely Magyarország részéről a meg­nyugvást jelenti a trianoni szerződés által te­remtett lehetetlen állapotokba. Beck Lajos szólal fel ezután. Felhívja a kormány figyelmét arra, nem volna-e szük­séges az osztrák kormány agresszív fellépé­sével szemben gondolkozni afelett, hogy a Jugoszláviával és Romániával létesítendő ag­rárfronttal az offenzíva terére menjünk. Bethlen miniszterelnök és a külügyminisz­ter válasza után a bizottság elhatározta, hogy holnap folytatja tanácskozásait. /1 felsötyús, Külügyi bizott­sága is ülésesett. Budapest, március 23. A felsőház külügyi bi­zottsága ma délután 5 órakor Berzeviezy Albert elnöklésével ülést tartott, melyen dr. Walkó La­jos külügyminiszter hosszabb expozét mondott,. Részletesen foglalkozott a szomszéd országokhoz való viszonnyal, különösen az SHS khálysággat folytatott tárgyalásokkal, majd az olasz—jugoszláv viszony ismertetése után bőven kitért az Olasz­országgal szemben kövelett politikára. Az expozéhoz gróf Hadik János, gróf Teleki Pál, báró Szterényi József, Nagy Ferenc, gróf Eszlerházy Sándor és Berzeviczy Albert szóllak hozzá. A felvetett kérdésekre gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnök és Walkó Lajos külügyminisz­ter adtak felvilágosítást.

Next

/
Thumbnails
Contents