Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-24 / 70. szám

1927 március 27. DËLMAGYARORSZAG 225 Szeged a szakminiszterek hozzájárulásával felveszi és bérházak építésére, a hidra és a tanyai vasútra forditia a 450 ezer dolláros kölcsönt. (A Délmagyarország munkatársától.) Somogyi Szilveszter polgármester a pénzügy* miniszter kérésére kedden tudvalevőleg felutazott Budapestre, hogy az 1926—27. évi költségvetés bevételei között mutatkozó különbségekről tájékoztatást adjon. A polgármesterrel együtt utazott Scultéty Sándor főszámvevő, aki bemutatta a számvevőség pontos kimutatásait dr. Lukács Ödön pénzügyminiszteri tanácsosnak, aki a pénzügyminiszter megbízásából tárgyalt ebben az ügyben. A budapesti ul eredményéről a polgármester, aki már hazaérkezett, a következőket mondta a Délmagyarország munkatársának: — A második Speyer-féle kölcsön kötvényeit áprilisban vezetik be a newyorkl tőzsdére. A kölcsönből a magyar vidéki városok közölt Szeged is megkapja a maga részét. A kölcsön tőzsdei bevezetése előtt a newyorki tőzsdén ismerni akarják a kölcsönben részesülő magyar városok közgazdasági fotográfiáját. A pénzügyminiszter most elkészíti a magyar városok költségvetésének pontos képét és ezért rendelte fel magához az érdekelt városok polgármestereit. A tanácskozás és az 1926—27. évi költségvetés bemutalása szerdán délelőtt történt meg. Pontról-ponlra felvilágosítást adtunk a költségvetés adatairól. Voltak azonban olyan tételek is, amelyekről a számszerű kimutatást nem tudtuk beadni. Scultéty főszámvevő tehát szombaton mégegyszer felutazik, hogy a költségvetés adatainak helyességét aktaszerüen is bebizonyítsa. — Budapesti tartózkodásomat felhasználtam arra is — mondotta a polgármester —, hogy a belügyminisztériumban elintézzem a 450 ezer dolláros kölcsön jóváhagyását. A tárgyaláson a szakreferens kifogásokat emelt ez ellen a kölcsön ellen. Tudomásul vette, hogy a város a dollárkőlcsönt a hid rekonstruálására, bérházak felépítésére és a kisvasút benzinmotorjainak beszerzésére akarja fordítani. Kifogásolta azonban, hogy a város megint külföldi kölcsönt vesz fel. Mégis megigérle, hogy a kölcsön ügyét kedvezően referálja le a belügyminiszternek és így a városnak minden kilátása megvan arra, hogy a 450 ezer dolláros kölcsön felvételéhez a pénzügyminiszter is hozzájárul. A Kantoni csapatok már mindenütt urai a helyzetnek. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Az esti órákban Sanghaiban ismét vérengzések voltak. A santungi és kantoni csapatok összecsapása folyamán ö tven kinai elesett. A kantoni csapatok már minden fi tt urai a helyzetnek. Néhányszáz kinai katona meg akarta kísérelni a koncessziós területekre való behatolást, azonban angol katonák puskatussal elűzték őket. Az általános sztrájk még tart. Pekingi jelentés szerint az északi hadsereg parancsnoka követeket küld a kantoni csapatokhoz j és azt indítványozza, hogy kössenek f e gyv e r s z ü n e t e t. Sanghai, március 23. Pi-Csíng-Hszi, a sanghaii délkinai haderők parancsnoka nyilatkozatot adott ki, amelyben a külföldi imperialisták ellen fordul és kijelenti, hogy Sanghai nem csak a kinai uacionálizmusnak, hanem a világforradalomnak is szilárd támasztópontja lesz. A nyilatkozat azt mondja, hogy a lakosságnak különbséget kell tennie a támadásra hajlamos imperialisták és az | egyszerű idegének közt. Borzalmas autókatasztrófa QéÉ halottal Kudowa, március 23. Egy teherautó, amelyen 70 munkás igyekezett munkahelyéről hazafelé, ma reggel Sackis és Brelenau közötti müuton egy szakadékba zuhant, maga alá lemelve valamennyi utasát. Eddig hét halottat és tizennyolc sebesültet találtak a szakadékban. A szerencséllenség egy meredek kanyarodónál történt. A teherautó lánca eddig ismeretlen okból elszakadt és a kocsi szörnyű sebességgel rohant lejeié a lejtőn. Amikor a hidhoz éri, ledöntötte a korlátot és a levegőben megfordulva zuhant a mélységbe. A városi nyugdíjas és tényleges alkalmazottak járandóságainak valorizálása a pénzügyi bizottság előtt. A fizetések drágulás szerinti valorizálása 45 milliárd teherföbblelet okozna a városnak. (A Délmagyarország munkatársától.) A polgármesler csütörtök délután négy órára összehivla a pénzügyi bizottságot, hogy letárgyaltassa azokat a pénzügyi vonatkozású kérdéseket, amelyek a márciusi közgyűlés elé kerülnek végleges elintézés végett. Ezek között a kérdések között szerepelnek azok a segélykérelmek, amelyeket különböző egyesületek és intézmények intéztek a városhoz. Szerepel ezeken kívül Valihóra Istvánnak a városi alkalmazottak és nyugdijasok illetményeinek rendezésére vonatkozó indítványa is, amelyet néhány héttel ezelőtt nyújtott be a városházán a márciusi közgyűlésre. Valihora István — mint ismeretes — indítványában azt kívánja, hogy a város, függetlenül az érvényben levő kormányrendeletektől, autonóm joga alapján saját hatáskörében szüntesse meg azt a méltánytalan különbséget, amely a régebbi és az ujabb nyugdijasok illetményei között van, egyöntetűen emelje fel a nyugdijasok járandóságát olyan magasra, hogy az a nyugdijszabályrendeletnek megfeleljen, indítványozta ezenkívül az aktív városi alkalmazottak fizetésének valorizálását is nemcsak a békebeli fizetések aranyparitásának száz százalékára, hanem ezen felül is olyan mértékben, hogy a fizetések a drágulás arányának is megfeleljenek. A tanács az indítványokat javaslat nélkül terjeszti a pénzügyi bizottság elé, mert a szervezeti szabályrendelet értelmében az első szó joga a bizottságé. Javaslat helyeit azonban bemutatja majd Ilack Lipót tanácsnok az indítvánnyal kapcsolatban elkészített kalkulációkat, amelyek szerint az indítványok elfogadása és végrehajtása esetén a város kiadásai évente közel ötvenmilliárd koronával emelkednének. Rack Lipót tanácsnok ezekről a kalkulációkról érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Abban az esetben, ha a város megadná a nyugdijasoknak a nyugdijszabályrendeletben megállapított nyugdijakat százszázalékos valorizációban, a kiadások évente két és félmillárd korofiával, vagyis kétszázezer pengővel emelkednének. Ha a tényleges szolgálatban lévő tisztviselők fizetését is valorizálná, az körülbelül hétmilliárd korona differenciát jelentene, ha pedig a drágulás arányában valorizálná a tényleges alkalmazottak fizetését, ez a differencia körülbelül negyvenötmilliárd koronára emelkedne. A tényleges tisztviselők ugyanis jelenleg évente 1,911.000 pengőt kapnak, ha a háboru előtti fizetéseket valorizáljuk és átszámítjuk pengőre, akkor 2,377.000 pengőt kapnának. 11a a valorizálásnál figyelembe vesszük a megélhetés drágulási arányszámát, ami megfelel százhét százaléknak, akkor a város költségvetéséi a tisztviselők fizetése évente 4,786.000 pengővel terhelné, ami 3,663.000 pengővel több, mint a jelenlegi teher, mert hozzá kell számítani a családi pótlékot is, ami 788.000 pengő differenciát jelent minden évben. A többlet tehát körülbelül negyvenötmilliárd koronának felel meg, a nyugdijasok járandóságainak valorizálásából származó két és félmilliárddal együtt pontosan 48 milliárd 287,500.000 koronának. A pénzügyi bizollságnak tehát azt kell elbírálnia, hogy a város költségvetése elbírhat ja-e ezt a tehertöbblelel? Egészen bizonyos, hogy nem birja el. A pénzügyi bizottság figyelmét azonban, minden valószínűség szerinl nem fogja elkerülni az sem, hogy ez a közel ötvenmilliárd koronás teherlöbblet a kívánságok százszázalékos teljesítése cselén áll elő, abban az esetben azonban, ha a város csak a nyugdijakat valorizálja és csak az aranyparitás "száz százalékúra emeli fel a ténylegesek fizetését, ez a horribilis többlel leolvad hétszáztízezer pengőre, ami viszonL csak 8.870,000.000 papirkoronának felel meg. Ezl a többletet pedig talán elbírja a város. Töiiiifermeiésíiiik problémái. Szeged város mostoha ipari, kereskedelmi és gazdasági viszonyainak megjavításával az utóbbi időben számos cikk foglalkozott a 1) é 1 m agyar ország hasábjain. A város egyetemes szemi»nljábÓl nem utolsórendü kérdés a gazdasági vasút rentábilissá télele sem. A cikkek behatóan foglalkoztak azzal a szomorú ténnyel, hogy S z eg e d a m u g y sem gazdag g y á ripara n a pról-napra sorvad és világhírű szalámigyárainak száma is leolvadt annyira, hogy ma már csak egy áll üzemben. S mindezt Trianonnak köszönhetjük. Az elveszitett pozíciónak pótlása, az ipar, kereskedelem és gazdálkodás folyton fokozódó terheinek elviselhetőbbé télele komoly probléma és csak a többtermelés révén oldható meg. l'gy vagyunk a többtermelés kérdésével, hogy az erdőtől nem látjuk a fát. Ha valamit elérni szándékozunk, mindig nagyot akarunk fogni, mindig komplikált uton akarjuk a kérdést megoldani, ahelyett, liogv a legegyszerűbb eszközökhöz nyúlnánk és napról-napra megismétlődik Kolumbusz tojásának példája. Szegednek van világhírű paprika termelése, kedvező birtokmegoszlási viszonyai kiválóan alkalmassá teszik az á 11 a t g a z d á 1 k o d á s és g y ü m ö lcstcrmclcs fokozására, klimatikus és talajviszonyai a szőlő- és bortermelés mellett úgyszólván predesztinálják erre és lássuk csak, hogy mi történik ennek érdekében? A paprikatermelés olcsóbbátétele volna egyik fonlos teendő, hogy a szegedi paprika mindig állhassa a versenyt a spanyol paprikával. A szőlő- és borkereskedelem erősen sínyli a külkereskedelmi szerződések hiányosságát, alig látszik valami tevékenység e téren és az egész üzlet úgyszólván a belföldre szorítkozik, következésképen nem gazdaságos. Valamikor hires volt Szeged sertéshizlaló ipara ma ez teljesen megszűnt; a tanyaudvarokban alig van egy-két hizó és még a város közvetlen szükségletét is a messzebb fekvő Makó, Orosháza és Hódmezővásárhely látja el. Sertésexportja nincs a városnak, számottevő (enyészettel úgyszólván sehol sem találkozunk. Ugyanez a helyzet a szarvasmarhagazdálkodás terén is; nincsenek tehenészeteink, ismeretlen fogalom a te.jgazdálkodás, jól tejelő tehénnek a szegedvidéki gazda még hirét sem hallotta és lótenyésztésünk is beláthatatlan messzeségben kullot; a makói és orosházi mögött. Ha meg is állja a helyét az az ellenvetés, liogv a fenti termelési ágak nagyobb felkészültséget igényelnek, semmi esetre sem állhatja meg a helyét a baromfitenyésztésnél, amely ugyancsak messze mögötte marad a közvetlen közelünkben fekvő helységek, mint Makó, Hódmezővásárhely, Kistelek baromfitenyésztésének. Pedig Magyarország külkereskedelmi mérlegében a baromfigazdálkodásból származó bevétel (elő és vágott baromfi, tojás és toll) 1926-ban 7,r> millió aranykoronával szerepel az 1913. évi 84 millióval szemben és ezt a békebeli exportot meg közelítő eredményt oly rohamosan érte el. hogy