Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-17 / 62. szám

•ZEOEO: 9zeike»zlO»ég : DcAk Ferenc IKCA 2. Telefon 13-33. - Kiadóhivatal, •OIoUnkdnyvMr «a Jegyiroda: Aradi •eca S. Telefon 300. ^ Nyomda: Löw Upól ucca 19. Telefon ÍO—34. «««««-< CSÜTÖRTÖK, 1927 MÁRCIUS 17 & 0 <*> III. ÉVFOLYAM, 02. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca O. Telefon 131. szám. <<»««>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkcszlóséfl és kiadóhivatal : AndráMy ucca 25. Telefon 49. szám.« « « ««««««« « •lá fizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-ÖO, kUllOlddn 6-40 pengő. Egyes szám ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A fölfelé néző szemek. Mikor Tóth Béla a magyar bíróság földön­túli tisztességét, megközelíthetetlenségét, min­den életviszonylat felett győzedelmeskedő fö­lényét akarta jellemezni, akkor irt a »fölfelé néző szemek-rő\, arról a hat fölfelé néző szem­ről, mely soha nem azt nézi, ki áll előtte s milyen érdekek tologatják elébe a jog kulisz­száit, hanem az igazsághoz vezető egyetlen utat keresi. A jelek szerint súlyos merényletet követett cl egy, a bírói székbe tévedt amoralitás a »fölfelé néző hat szem« tisztessége, becsülete és tekintélye ellen. Annál megdöbbentőbb ez a merénylet, minél egyedülállóbb. A magyar bíróságra ugy nézünk, mint az egyéni tisz­tesség inkarnációjára, mint az igazság esz­méjének méltó megvalósítóira, mint az egyetlen fix pontra zűrzavaros közéletünk­ben. Minél egyetemesebb a megdöbbenés, mi­nél rikítóbb a feltűnés s hangosabb ez a rettenetes szenzáció, annál több bizonysága van annak, hogy milyen rendithetetlen az a bizalom, amivel a »hat fölfelé néző szem« igazságot kereső tekintetét követjük. Volt már magyar birói ítélet, mely kormányt buktatott és parlamenti többséget söpört el, volt magyar birói ítélet, mely vesszőt tört egy társadalmi tendencia felett, vagy igazságot szolgáltatott egy meghurcolt politikai irányzatnak, — a magyar közszellem ítélete nyilatkozott meg abban a hatásban, arait birói ítélet ebben az országban jelenteni tudott. A magyar közéletnek, a pártokon és osztá­lyokon felfii álló magyar érdeknek kell arról gondoskodnia, hogy a birói állás tisztességét és a birói funkció tekintélyét még ritka kivé­telképen se érhessék ilyen brutális támadások. A magyar bírót mentesíteni kell a kenyérgon­doktól, mert hogyan maradhat a milliárdok­kal szemben objektív az, akit a holnapi ebéd­nek gondja zavar. De a birót intézményesen meg kell menteni attól is, hogy belekeveredjék a politikai küzdelem áradatába. Az esküdt­biráskodást nemcsak azért kell követelni, mert politikai és sajtóbfincselekmények felett a leg­tökéletesebb tribunál, hanem azért is, hogy a birót meg tudjuk védeni attól a kényszerű­ségtől, hogy politikai meggyőződése szerint ítélkezzék a bűnösség kérdésében. Ami téve­dést, kisiklást mutatott a történeti félmúltban az újrafelvételi ügyekben kiderített igazság, az mind olyan ügyekben tévedt be a magyar igazságszolgáltatás tiszta lapjai közé, melyek­ben a birót óhatatlanul tette politikai meg­győződése elfogulttá. örömmel köszöntjük azt a kíméletlen erőt, mely a bűn üldözésében akkor is megmutat­kozik, amikor bíró bukik birói székből a vádlottak padjára. A magyarság kulturfölé­nyét a köztisztviselői megbízhatóság sokkal hatékonyabban szolgálja, mint az egyetemek száma s mintahogy szolgálják a tudósokká kinevezeti egyetemi tanárok. A magyar bírák erkölcsi birtokállományának sérthetetlensége és kikezdhetetlensége sokkal inkább látható választóvonal Kelet és Dél felé, mint a tria­noni határ. A nemzet élő becsülete fekszik a birói asztalon; elveszne az ország, ha oda­fajulhatnának a közállapotok, hogy a birói talárt felölthetné magára a bűn is. Nincs nemzetgyalázóbb cselekmény, mint a pénzért kiszolgáltatott birói határozat. De nem elég megtorolni a büntető joggyakorlat­nak ezt a legritkább esetét: a birói megveszte­getést, nem elég kíméletlen erőt, sőt elszánt­ságot mutatni a birói szék beszennyezőjével szemben, meg is kell védeni a birót a káprázó vágjon és politikai érdemszerzés csábító al­kalmaitól. Nem lehet a biró a ranglétrához kötött gályarab, de nem lehet a mindenkori uralom kiszolgálója sem. Politikai érdemeket nem szerezhet a bíró, de hogy ne is akarjon szerezni: távol kell tartani a politikától. Soha senki ne gondolhasson arra, hogy bíróságtól várhatja politikai törekvései igazolását. A biró az örök igazság alázatos és hivő szolgája, ne követelje tőle soha senki, hogy az állam­hatalom postamensén politikai törekvések szó­szólója legyen. Az esküdtszék az az egyetlen gát, mely a napi politika állásfoglalásaitól, a napi politika kísértéseitől meg tudja men­teni ezt az eszményi hivatást. Azt a balkánizmust, melyet most üldöz ki a büntető igazságszolgáltatás a magyar birói testület csorbítatlan tekintélyű organizmusá­ból, majd ki fogja magából izzadni a hiva­tásához méltó jogszolgáltatás. Ezt a kirívóan egyedülálló esetet nem szabad, nem lehet, a legszűkebb körű vonatkozásaiban sem általá­nosítani. Az az árnyék, ami most mulóan a magyar bíróságra rávetődött, csak azt mu­tatja, milyen tündöklő volt a fény. Ha ki bű­nös, elveszi méltó büntetését, a magyar bíró­ság, a »fölfelé néző szemek« gyönyörű intéz­ménye kapja meg az államhatalomtól mél­tóan betöltött feladata feltételeit, hogy az ma­radhasson továbbra is, ami eddig volt: az egyetlen szilárd pont, az egyetlen vigasz­talás. Álberl Thomas a magyarországi szociális viszonyokról Genf, március 16. Albert Thomas, a nemzet­közi munkaügyi hivatal igazgatója tanulmány­útjáról hazatérve, a Havas-iroda munkatársa előtt a magyarországi szociális állapotokról a következőket mondotta: — A súlyos események után, amelyek meg­rázkódtatták Magyarországot, itt még nem ala­kult ki a határvonal a szociális politika és politika közt, de a szakszervezeti szabadság helyreállítása most már bizonyára nem fog késni. Egyébként örömmel állapítottam meg, hogy Magyarországon a szociálista szakszer­vezeteknek olyan hivatásos szervezetei vannak, amelyek ingatlanokat szereztek s amelyek napról-napra mind nagyobb erőre és tekin­télyre tesznek szert. A hivatalos körökkel foly­tatott megbeszélések során alkalmam volt meg­állapítani, hogy a szociálpolitikai gondolat Magyarországon a jövőben erősbödni fog és hogy ma is már uralkodó gondolattá vált. Remélem, hogy Magyarországon lesznek olyan nagylelkű és bizalommal teljes emberek, akik elérkezettnek látják az időt az összetartás szel­' lenie és a gazdasági reformokban való rész­vétel számára. Hat uj letartóztatás és három szabadlábrahelyezés Nagy István bűnügyében. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Nagy István biró bűnügye egyre szélesebb hullámokat ver. A Budapestről érkező jelen­lések szerint még mindig ujabb szenzációs le­tartóztatások várhatók, egyre nő azoknak a száma, akik valamilyen vonatkozásban van­nak, vagy voltak a nagyarányú bűncselek­ménnyel. A budapesti főkapitányságon lázasan folyik a munka és a bűnügy részletei mindinkább tisztázódnak. Keddről szerdára virradó éj­szaka megszakítás nélkül hallgatta ki Bartha Gyula rendőrfőlanácsos irányítása mellett 15 rendőrtisztviselő a tanukat és a gyanúsítot­takat. Éjjel tizenkét órakor referáltak Nagy István vallomásáról Bartha főtanácsosnál, aki­nél megjelent Petőcz Gyula Ítélőtáblai bíró, aki Nagy István fegyelmi ügyét__yeíeUe és Auer György ügyész is. akj^fgJJat fftg<aJ|jp­viselni Nagy István és társai bűnügyében. Nagy István részletes vallomást tett, de eré­lyesen tagadja, hogy bűncselekményt követett volna el. Hatalmas vagyonára vonatkozólag kijelentette, hogy annak örökség az alapja és szerencsés tőzsdei spekulációkkal növelte meg. Pénzének túlnyomó nagy része nagy külföldi pénzintézeteknél van letétben. Érdekes, hogy a rendőrség megállapítása szerint ugyanabban a zürichi bankban van Szántó Béla könyv­szakértő vagyona is, amelyikben Nagy István elhelyezte pénzét. Szerdán délelőtt Sellő István, a Nagy István pör egyik vádlottja ügyvédje kíséretében meg­jelent Bartha rendőrfőtanácsosnál és előtte részletes, a biinpört teljesen megvilágosító val­lomást tett. Elmondotta, hogy a bűnügy ki­pattanásáról a lapok híradásai alapján érte­sült. Kijelentette, hogy semmi anyagi érdeke nem fűződik a dologhoz, de azért szükséges­nek tartotta, hogy önként jelentkezzen vallo­inástélelre. Nagy Istvánnal a háború alatt ismerkedett meg, egy ezrednél szolgált vele. A tőzsdei konjunktura alatt Nagy István az ő cégét bizta meg vásárlásaival. Nagy István principálisát, Csillag Jenőt bizta meg a Kül­kereskedelmi Rt. vagyonfelügyelői tisztségé­nek betöltésével. Csillag azonban ezt a tiszt­séget rá ruházta át. A Külkereskedelmi Rt. egyik hitelezője a Matta fivérek cég volt és azt követelte, hogy járandóságát a többi hi­telező kielégítése előtt fizessék ki. Nagy Ist­ván elé került az ügy, aki ugy döntött, hogy a cég egyszerű hitelező, tehát nem részesülhet előnyben. A határozatot megfelebbezték, de azt a Kúria is helybenhagyta. Erre a Matta cég feljelentést tett Nagy István ellen. így kezdődött a vizsgálat. Nagy István szerdán délelőtt azt az óhaj­tását terjesztette elő, hogy dr. Gál Jenflt sze­retné felkérni védőjéül. Védőügyvédet válasz­tott már magának a másik gyanúsított, dr. Gazda György könyvszakértő is, aki dr. Sán­dor László nyugalmazott főkapitányt kérte fel, Sándor László a védelmet el is vállalta. Délután fél 3 órakor az a rendőrtisztviselő referált Bartha főtanácsosnak, akit Sellő Ist­ván kihallgatásával bíztak meg. Sellőt a fel­merült gyanuokok alapján megvesztegetés büntette miatt előzetes letartóztatásba helyez­ték. A rendőrség feltevése szerint Sellő volt, aki Nagy Istvánt 1923-ban rábírta arra, hogy megvesztegethető legyen. Pesthy Pál igazságügyminiszter a kérdésről nyilatkozva, kijelentette, hogy amennyiben a vádak beigazolódnak, a bűnössel szemben kí­méletlen szigorral fogják a megtorlást alkal­mazni. Az igazságügyi kormány el van hatá­rozva, hogy az ilyen nyomot a legradikálisabb 1 kézzel irtja ki, mert a birói erkölcs és tisz­| tesség alegféltettebb kincse a magyar közélet-

Next

/
Thumbnails
Contents