Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-15 / 60. szám

DÉLMAGYAR BZEOED : Szerketztöaég : DeAk Ferenc •ccik 2. Telefon 13—33. - Kladóhlvalal, WHc*Onk«nyvl6r és Jegyiroda : Aradi MOB S. Telefon 300. - Nyomdai IBw Upól ucca ÍO. Telefon 10-34. ««««•<« KEDD, 1927 MÁRCIUS 15 (5 0 © III. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM MAKÓ: Szerkc»z№ég í» kladöhlvatal: Url ucca 6. Teleion 131. tzám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztősig es kiadóhivatal : Andrássy ucca 25. Telefon 49. szám.« « « «««««««« Ozelésl Ara havonta 3-20, vidéken és a lővArosbnn 3-00, kUlfOldOn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Letegyiik-e azt a zászlót ?... Lehet annak vagy harminc esztendeje, mikor Pósa Lajos, a magyar közéletben hallatlanul hamar elfelejtett, de a magyar dalban és a magvar gyermekek száján halhatatlanul élő költő irt egy szilaj-keserii március tizenötödiki verset, amelynek az volt a refrénje: Tegyétek le azt a zászlót, nem való a kezetekbe ... Valami közjogi vita folyt akkor a parlamentben, valami olyan rettentő életkérdésről lehetett szó, hogy milyen legyen a gomb a waffenrokkon, vagy hogy németül, vagy magyarul kerekitsék-e el a tiszturak a magyar baka apjának a teremtését. A vers születésének úgynevezett motívumaira már nem emlékezünk, de a szintén úgynevezett alapeszme benne van a refrénben. A költő ugy érezte, hogy az a nemzedék, amely a waffenrokk-gomb kérdésében se tudta megvédeni a negyvennyolcas eszméket, nem méltó arra, hogy március idusán meglengesse a nemzeti lobogói és fölesküdjön alatta a tizenkét pontra... Azt is meg kell azonban vallani, hogy a nemzet nem sokba vette a költő haragját, a nemzet rendületlenül elharsogta a Talpra magyar-t és áhítatosan cl imádkozta azt, hogy mit kíván a magyar nemzet?« Már tudniillik az a nemzet, amely az éledő mezőkről, meg a becsukott kis műhelyekből, boltokból verődölt össze a márciusi misemondásra. Abban az időben a március tizenöt az iparosok és parasztok ünnepe volt, akik lelkesedéssel megéljenezték a népkörök szónokait. Az úgynevezett történelmi nemzet, az uri nemzet nem ünnepelt a kérges tenyerű nemzettel, legföljebb mosolybolL rajta, — hatvanhetes józansággal. ... Azóta nagyot változott a világ, mióta a nyers-nyakas költő le akarta tétetni elfajzott korával a márciusi lobogót. A szabadság, testvériség, egyenlőség napja, a szabadsajtó napja, Petőfi napja ha hivatalos nemzeti ünneppé máig se lett ugyan, de már hatóságilag engedélyezett, sőt hatóságok által is látogatott üneppé lett, amelyen nemcsak gyülekezni szabad, hanem még beszélni is. Teljes nyíltsággal el lehet mondani, hogy milyen szép volt az a negyvennyolcas destrukció, — csak utána kell lenni, hogy hála Istennek, csakhogy elmúlt már. És el kell ismerni, hogy ez még mindig őszintébb és becsületesebb dolog, mini azt tenni utána, hogy ma már minden megvan, amil akkor kivánt a magyar nemzet és letenni rá az esküt, hogy amit a március tizenöttől kaptunk örökl)e, azért életüket és vérüket adják nemcsak az unokáink, hanem mink magunk is, Haller István nemzedéke. Bizonyos az, hogy a mostani március tizenötödikéknek Jánus-arcuk van. Az egyikkel a múltba néznek a másikkal a jelenbe. Hogy mit lát a múltba néző Jánus-arc, azt elmondják az ünnepi szónokok. Hogy mit lát a jelenben, azt tán jobb is el nem mondani, mert biz azokra a leglelkesebb ünneplő közönség se dörögheti rá az éljent. A Krisztus márványba vésett töviskoszorus arca a magyar jelen, amelynek fáradt szemei nem tudnak lecsukódni azoktól a vízióktól, amelyek a közel-multból pokol-fénnyel foszforeszkálnak feléje. Látja az élet és halál rettentő küzdelmét, sorsok, életek, törekvések egymásba omlott cserepeit, amelyek alatt el van temetve az öröknek hitt magyar igazság. Már nem beszél róla senki s még roszszabb, hogy aki beszél, annak csak üzleti cégér az egy isten és egy haza evangéliuma, amelyet a maga monopoliumának tart, anélkül, hogy hinne tenne. Látja uton-utfélen a nagy szavak lehullott oroszlánbőreit, látja a nagy fogadások és nagy igérelek üres héjait, látja az árkokat és gödröket, amelyekbe inaszakadt magyar remények tántorogtak bele. Hasztalan keres csak egyetlen lépést is, amelyikről kétségtelen volna, hogy igazán kifelé vezet az élet partjaira, a halálnak és reménytelenségnek abból a szomorú ingoványából, amely elnyelte ezer év történetét. Sehol egy határozott lépés a jövő felé, sehol egy végrehajtott elhatározás, csupa félbemaradt jószándék, csupa előremenésnek álcázott hátramenés. A szabad sajtóról a milói Vénusz elkobzásáig, a jogegyenlőségtől a numerus claususig, Petőfi Sándortól Haller Istvánig, — ennél hátrább már igazán nem lehet menni szabadságban és egyenlőségben. Ks a testvériség? Dante poklának dágványában l'uldoklik az ország s lakói a mentőcsónakba szorultak szemével nézik egymást, akiknek csak egy közös gondolaluk van: az, hogy minden kidobott utas könnyíti a hajót s egy falat kenyérrel, egy korty vizzel növeli a porciót. j ... De azért nem kell letenni azt a zászlót, ha nem való is a mi kezünkbe. A márciust nem lehet eltemetni se hatalmi szóval, se farizeus játékkal, a tavasznak nagyobb törvények parancsolnak az emberieknél, a füvek dárdahegyei áttörik a göröngyöket, a fülemülék megszólalnak a kibimbásodó bokrokon, az élet visszatér, mikor az ő órája eljön. A Széchényi-fürdő botránya miatt a kormány feloszlatja a fővárosi törvényhatóságot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A politikai közvélemény érdeklődését teljesen leköti a Széchényi-fürdő épitése körül lámadt botrány. Ripka Ferenc főpolgármester szerdára hivta össze a párlok vezetőit, hogy a további lépésekről velük tanácskozzék. Polilikai körökben erősen tartja magát az a J hír, liogy a kormány feloszlatja a törvényhatósági bizottságot és Ugrón Gábori kormánybiztossá nevezi ki. Ez a hir a kurzus pártokban óriási konsternációt keltett, mert ebben Sippcz Jenő elleni bizalmatlanságot látnak. Március idusának estéjén a Dunába dobták a Petőfi-szobor koszorúját. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A szociáldemokrala párt ma ismeretlen tet, lesek ellen feljelentést tett a rendőrségen, mert a pártnak a tegnapi ünnepségek során a Petőfi-szobor talapzatára telt koszorúját ellopták. A körülbelül egy méter átmérőjű piros és fehér virágokból és babérlevelekből össze- , állított koszorú egészen eslíg a szobor talapzatán feküdt, amikor néhány fiatalember felemelte és a Dunába dobta. Ilyen formán a Petőfi-szobor ma este, március idusának előestéjén teljesen dísztelenül áll, amire eddig még nem volt példa. Sanghai kardosapás nélkül a kantoníak birtokába kerül? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelenlik: Ma az esti órákban olyan hirek terjedtek el, hogy Csang-CsungCsang fel akarja adni Sanghait. A tábornok csapatait San-Tung tartományba akarja viszszavonni. Ebben az esetben a kantoníak kardcsapás nélkül foglalhatják el Sanghait. Az adókivetések és a Tisza Lajos~köruli piac ügye a Kereskedők Szövetsége előtt. (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedi Kereskedők Szövetsége hétfőn délután megtartott nagytanácsi ülésében az uj adókivetések ügyével, valamint a Tisza Lajos-köruti piac áthelyezésének kérdésével foglalkozott. Ür. Kertész Béla ismertette az adóhivatal megkeresését, amellyel az adókivető hatóság az érdekképviselettől szakmák szerint kiküldendő szakértők megnevezését kéri, hogy ezek az adózókat az 1926. évben elért nyereségük alapulvételével rangsorba sorozzák és az egyes szakmákban elért átlagos haszonkulcs százalékát megállapítsák. Dr. Kertész hangot adott a kereskedők köréből si'iriin felhangzott ama panaszoknak, hogy a kivető hatóságok a kiküldött szakértők adott véleményeit a múltban nem a kellő mértékben vették figyelembe. A szakértők munkáját a szövetség meghatározott keretekben szabta meg. A szakértők rangsorba sorozása és az átlagos haszonkulcs megállapítása csak azon adózókra vonatkozhalik, akik nem üzleti könyveik alapján készített mérleg- és eredményszámlák alapján adóznak, hanem akik könyveket nem vezetnek és igy ezek adóját az adókivető hatóság becslés alapján állapítja meg. A könyveket vezető kereskedők ragaszkodnak törvényadta jogukhoz, mellyel követelhetik, hogy adójuk üzleti könyveik eredménye alapján legyen megállapítva. Hatványozottan fontos ez a kereskedőkre nézve anynyira kritikus és veszteséges eredményű 1926. év után, amely évben a kereskedőosztály nagy része nemcsak, hogy nyereségre nem tett szert, hanem súlyos vagyoni veszteséget szenvedett. A szövetség elhatározta, hogy szakmák szerint szakférfiakat küld ki, akik véleményüket kizárólag a becslési eljárás alá eső adózókra vonatkozólag írásban fogják közölni a kivelő halósággal. Dr. Landesberg Jenő ismertette ezután a Tisza Lajos-köruti piac áthelyezésének ügyét. Ismertette a polgármesternek ebben a kérdésben elfoglalt eddigi álláspontját és azon közlését, hogy két hónap eltelte után, ha a tanyai vasút prosperitásáról meggyőződik, hajlandó lesz ez ügyben újból tárgyalni oly megoldásról, amely mindkét érdekeltség, ugy a Tisza