Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)
1927-03-13 / 59. szám
1927 március 13. DÉLMAGYARORSZÁG "It 3 Ásatás £n szaiymazi dombon. (A Délmagyarország munkatársától.) A szatymazi birtokosok a szatymazi domb körül temetőt akarnak csinálni s magán az elegyengetendő dombon kálváriát emelni. Hogy azonban a halomban esetleg található régi* ségek veszendőbe ne menjenek, megkérték a városi muzeumot, állapítsa meg, vannak-e a dombban muzeális értékű régiségek. Móra Ferenc múzeumigazgató a napokban tartott is próbaásatást a hatalmas méretfi halmon a dr. Fráter Zoltán által rendelkezésére bocsátott munkaerővel. Az ásatás során találtak is egy két népvándorláskori cseréptöredéket, azoknak népvándorláskori síroknak semmi nyoma nem került. Ellenben lépten- i nyomon ujabb keletű temetkezések koporsó deszkái recsegtek az ásók alatt. Az árviz előtt ugyanis, sőt egy-két évig még az árviz az elemózsiás tarisznyát, Jóska! Hü, most nőtt csak meg a taraja Paplógó uramnak. — Azt Szeretném én látni, hogy az én csárdámban valaki a magáét fogyassza! Mingyárt leszúrok egy nialaoot a tekinletös urnák. Mög a túrós lepényt se veti tán mög? Mit volt mit tenni, az inspektor ur azt gondolta magában, hogy ha már szurkálás lesz, inkább a malacban essen kár, mint ő benne. Kifogatott a Jóskával és megadta magát a sorsnak, a mely nem is látszott olyan elviselhetetlennek. Fölséges volt a paprikás, hihetetlen jó a turóslepény és olyan bor mellé, hogy az nem teremhetett ezen a vidéken. A püspök elvállalhatta volna misebornak, bizonyosan valami templomot verhettek föl érte a betyárok. De micsoda árt kell majd ezért fizetni! Vacsora után az inspektor fogatni akart, de a csárdás nevetve támaszkodott neki az ajtónak. — Nincs, akinek parancsoljon az ur. Olyan részög a kocsis, hogy ágy helyött az ivó-vályuba feküdt bele, ugy pöcköltem föl a fejit egy káposztás-kővel, hogy bele ne fulladjon a jó ember. Muszáj itt éjszakázni a tekintetős urnák. — Nagyon nem-szeretem hely pedig ez, — csóválta a fejét a tekintetes tir. — Azt hallottam én, hogy a betyárok is járatosak erre. A csapláros édesen elmosolyodott. — Jó embörök azok, nem bántják a másik jó embört. De mög ha fél az ur, fejszével strázsálok a küszöbén. No csak ez a biztatás kellett az inspektornak. Egész éjszaka le nem hunyta a szemét. Ila a betyárokat megfelejtette, a vacsora ára nem hagyta nyugodni. Egy százas bizonyosan nem futja' ki, után is a szatymazi dombba temetkezett a tanya népe s mivel a terület aránylag kicsi, két-három sorosan is feküsznek egymás feleli a mult század eleje óta eltemetett halottak. A múzeumigazgató véleménye szerint ezeknek a temetkezéseknek az alkalmával forgathatták fel a népvándorláskori temetőt, ugy, hogy régészeti tekintetben nincs mit várni a halomtól. Legföljebb arról lehetne szó, hogy a kétségtelenül hordott halomnak a közepén lehet az ősidőknek valami előkelő haloltja eltemetve, bár erre a mi vidékünkön még eddig nem volt példa. A magas halomnak a közepén való leásása azonban olyan költsei ges munka lenne, hogy arra a muzeum, te 1 kintve az eredmény bizonytalanságát, nem vállalkozhat. ha az avas szalonnáért, meg a bicskanyitogaló lőréért husz pengő volt a sarc. De hát azért csak megvirradt baj nélkül, a Jóska kocsis is kialudta a krapulóját a vályúban, Paplógó uram is kotyogós butellával jött pálinkás jó reggelt kívánni, még pedig diós-pálinkást. Az inspektor összeégette vele egy kicsit a torkát, aztán elővette a bugyellárist. — Mivel tartozok? — Kinek? — meresztett nagy szemet a csárdás. — Kinek? Hát kendnek. A vacsoráért, meg a szállásért. — Neköm ugyan nem, — rázta a fejét nagy meggyőződéssel Paplógó uram. — Inkább én adok a tekintetős urnák tizenkilenc forint nyolcvannyolc krajcárt. Ennyi jár vissza a husz pengőből, a kit a múltkor teccöt fizetni. Ehen hoztam is mán ebben az acskóban. — Nem értem. — Dehogy nem. A múltkori vacsora tizünkét krajcárt kóstált. * — Hát akkor mért fizettetett kend húszat? — Azért, mert annyira vót szükségöm. Nem bírtam volna másképp árendát fizetni. De most mögadom, nézze,. a mi visszajár, a mostani vacsorát mög fogadja el a tekintetős ur kamatba! Hát ilyen ember volt a madarásztól csárdásI — mondja K. Sztibó Ambrus ur. Én meg el is hiszem neki, ámbár ugy rémlik, mintha ezzel a históriával már olvasókönyvekben is találkoztam volna. De hát az mindegy. Nagyobb baj annál, hogy a madarászlói csárdás nem csinált iskolát. Azaz, hogy ezt se lehet mondani. Első kiadású madarásztói csárdások ma is találhatók falunvároson. Csak olyan nem akad, aki egy esztendő múlva visszaadna a vacsora árából ... szabályokba eddig még föl nem vett, újonnan alakított ügyosztályok ügyrendjének és ügykezelésének elkészítése céljából is, utasítsa a közgyűlés a város tanácsát, hogy 3 hónap alatt uj városi szabályrendeletet terjesszen a közgyűlés elé. Közöltük az indítványok tartalmát és célját a polgármesterrel, aki egészen röviden igy nyilatkozott rá: — Persze, persze tavasz van ... Érdeklődtünk ebben az ügyben a számvevőségnél is és a rendelkezésünkre bocsájtott adatokból mindenki megállapíthatja, hogy — semmi közük nincsen ezeknek az indítványoknak a tavaszi nekilendülésekhez, mert a kérdés megoldása nem is olyan lehetetlenül súlyos, mini ahogyan azl az első pillanatban hinné az ember. Az idei költségvetésben a városi nyugdijasok illetményeire 613.112 pengőt irányoztak elő. Ha a nyugdijasok megkapnák százpercentjét annak, ami a nyugdíjszabályrendelet értelmében megilletné őket, akkor ezt az összeget csak kétszázezer pengővel kellene megtoldania a városnak. A tényleges szolgálatot teljesítő városi alkalmazottak illetményeire 2,513.894 pengőt veitek fel a költségvetésbe. Az alsóbb fizetési osztályokban, körülbelül a IX. osztályig a tisztviselők a huszonötszázalékos városi pótlékkal együtt megkapják a békebeli aranyfizetések száz százalékát, a felsőbb fizetési osztályokban körülbelül huszonöt százalékkal kevesebbet kapnak. Ha tehát a város akármilyen formában kiegészitené a tényleges alkalmazottak fizetését, körülbelül ötszázezer pengő többlet állna elő évente. Ez a nyugdijasok többletével együtt hétszázezer pengőnek felelne meg. A város tehát évi hétszázezer pengővel megoldhatná a tisztviselőkérdést, de a nyugdíjasok sérelmét, ami még is csak sokkal nagyobb sérelem, kétszázezer pengővel orvosolhatná. Hogy mennyire indokolt legalább ennek a kétszázezerpengős áldozatnak a meghozatala, azl csak egyetlen példával igazoljuk. A személyeskedés vádjának elkerülése érdekében nem említünk neveket, az illetékesek tudni fogják, hogy miről van szó. Három évvel ezelőtt meghalt a város egyik szenátora, aki több, mint három évtizedet töltölt el a város szolgálatában. Özvegye alig kap többet kétmillió koronánál, vagyis százhatvan pengőnél. Az elmull évben halt meg a város egyik fiatal főtisztviselője, akinek az özvegye háromszázhatvan pengőt, tehát több, mint kétszeresét kapja. A városnak módot ad az autonómia, hogy ezt a kirivó méltánytalanságot megszüntesse, tehát senkisem takarózhatik az érvényben lévő kormányrendeletekkel. fi bécsi szociálisfák külön veszik fel a választási harcot. Bécs, március 12. A szociáldemokrata párt elutasította a kommunisták ajánlatát, hogy a választásokra egységes frontot alkossanak, amelynek programja tekintetében a kommunisták bizonyos követeléseket támasztottak. A szociáldemokrata párt határozatát azzal indokolja, hogy a választásoknál csak a saját programját tekintheti irányadónak. MEINL KÁVÉ Thee slarls keverék i latos keverék hozzáértők és Ínyencek számára, a legfinomabb fajtákból öszszeállitva. 757 V« tg, P 3 20 A város kétszázezer pengővel teljesen orvosolhatná nyugdíjasainak sérelmét. Valihora István indítványai a városi tisztviselők illetményeinek valorizálására. (A Délmagyarország munkatársától.) A magyar politika egyik legnehezebben megoldható problémája kétségtelenül nem is anynyira a tisztviselőkérdés, mint inkább a nyugdijasok kérdése. Sehol nem nyilatkozik meg olyan kirivó igazságtalanság", olyan nagyarányú méltánytalanság, mint ezen a téren. Azok az elöregedett, megrokkant közalkalmazottak, akik a háborús és a háború előtti időkben hagyták olt szolgálali helyüket, hogy évtizedek keserves munkájának gyümölcsét, a nyugdijat élvezzék, amelyet tényleges szolgálatuk alatt szükreszabotl fizetésükből levont aranyfilléreikkel váltottak meg maguknak, jogos, törvényben biztosított járandóságaiknak alig a felét kapják. Hiába gyűléseznek, memorandumoznak, elkeseredett kijelentéseiknek nincs súlya. A város rendszertelen segélyezési módszerrel segít valahogyan nyugdíjasainak helyzetén, de a segítésnek ez a módja nem jelent radikális orvoslást. Igaz, hogy a várost is kötik azok a rendeletek, amelyek az állami alkalmazollak szolgálali viszonyát szabályozzák, de azért a városnak az autonómia mégis i jogot adna legalább arra, hogy formát keressen a kérdés megoldására. Ugy látszik, ezt a formát keresi most a törvényhatósági bizottság egyik tagja, Valihora István, aki a márciusi közgyűlésre három indítványt jegyzett be. Indítványai a következők : »A szanálási törvény megszűnése, a törvény, jog, igazság, az egyenlő elbánás elve és a szerzett jog törvényerejű elve megdönthetetlen lényeinek alapján indítványozom: hogy a törvény és szabályellenesen kalegór iákba sorozoll nyugdijasok ellen elkövetett ezen égbekiáltó igazságtalanságot, amely szerint most megkülönböztetés tétetik az 1925 év julius elölt, az 1926. év január 1-je előtt és az 1926. január óta nyugalomba vonult nyugdijasok között, azonnal megszüntettessék s minden egyes nyugdíjas részére a törvény alapján megillető nyugdijilletmény minden jogtalan levonás nélkül azonnal ulalványoztassék. Ha ezen jogtalanul visszatartott nyugdijilletmény különbözetek ezen cimen, — tekintettel a kiadóit s ide vonatkozó kormányrendeletekre —, nem lennének folyósíthatok, ugy azok ezen rendeletek hatályon kívül helyezéséig, mint á 1landó segély március 1-től adassanak meg a nyugalomba helyezettek részére. Indítványozom továbbá ugyanígy, hogy a város összes nyugdíjigényű, tényleges, tehát szolgálatot teljesítő alkalmazottainak fizetése a békebeli, illetve a mai megélhetési viszonyoknak megfelelő nívóra emeltessék és az is, ha más uton nem volna lehetséges, ugy ugyancsak »mint állandó segély címén március 1-től adassék meg részükre«. Indítványozom: — mondja harmadik indítványában —, hogy a közel 50 éves, elavult és a inai viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő városi szervezeti szabályrendeletet, az ügyrend és az ügykezelés megkönnyítése, célszerüsitése és az adminisztrálás megrövidítése, a megfelelő okszerű munkabeosztás alkalmazása, nemkülönben az évek során át megváltozott ügyosztályok e szervezeti