Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-13 / 59. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 március 13. Tömörkény István . . . megh. „Nem kerülhet olyan sokba a síremlék, hogy a oáros 1917 ápr. 26. meg ne csináltatná*. (A Détmagyarorszag munkatársától) Vasárnap kint jártam a belvárosi temetőben. Talán a föld tavaszvárása csalt ki a halottak falujába, ahol érzékenyebb a föld minden évszak iránt, ahol fürgébbek a rügyek és ahol színesebbek a virágok nyáron. Végigjártam a csendes uccákat, amelyeket a kegyelet hagyott a sirsorok közölt. Olvasgattam a fejfák, a síremlékek ékesszavu felírását és régi, rossz újságíró-szokás szerint arra gondoltam, hogy még itt, az egyenlőség országában sincs demokrácia. A halottak ugyan nem tehetnek erről, azok már nem igen törődnek a földi hiúságokkal, de az élők nem tudnak belenyugodni a halál demokráciájába. A süppedt hantok, az elkorhadt keresztfák mellett, márvány mauzóleumuk, gyönyörű családi kripták hirdetik u halottak egyenlőtlenségét. A korhadt fakeresztek titkait böngésztem. Most azok a halottak érdekeltek, akiknek sírja fölé nem emelt díszes emlékmüvet az utódok kegyelete, akik a lassanként jeltelenné váló hantok alatt alusszák álomnélküli, megbékélt álmukat. A legdíszesebb sirok, a legszebb márványemlékek közölt találtam egy szinte romantikussá jeltelenedett sírt. örökzöld borostyán borítja be teljesen az alacsony halmot, fejfája besüppedt egészen a porhanyó földbe, ami kivül maradt belőle, azt is a borostyán takarja el. Kíváncsivá tett a sir titokzatossága, hogy ki fekszik ezen a dísztelen díszsírhelyen. Félrehajtottam a fejfáról a borostyánágakat és nagynehezen kibetűztem a korhadt keresztfa felírását: Itt nyugszik Tömörkény István ... meg. 1917 ápr. 26. Az egyszerű szögedi népek, a Halbőr Förgeteg Jánosok, a vizeujáró népek poétájának a sirját fedeztette fel velem a véletlen. Néhány hét múlva lesz tiz esztendeje, lvogy a szögedi tanyák aranytollú rajongója végleg elhasználódott a város szolgálatában és örökre lehunyta mélytüzű, fáradt szemét. Azóta nagyon sokat emlegették, nagyon sokan éltek emlékéből, nagyon sokan büszkélkedtek hajdani barátságával. Ezerszer megállapították róla, hogy nagy embere volt ennek a nagy emberekben olyan szegény városnak, hogy rajta, írásain keresztül jutott ez a tiszaparti álomváros a magyar lítteraturába, de emlékéről, sírjáról megfeledkeztek a kegyeletnélküli utódok. Az igaz, hogy nem volt politikai kalefaktor, még csak kormányfőtanácsosi citnet sem kapott volna, ha akkor kitalálták volna ezt a méltóságot, de azért annyi rengeteget adott életében ennek a városnak, hogy — nem éppen ő, mert neki már tökéletesen mindegy, hogy milyen alkalmatossággal jelölik meg azt a helyet, ahol végleg egyesült a szögedi humusszal, hanem maga a város megérdemelné a sir méltó megjelölését. Ha már az élőkkel nem tudunk, vagy nem akarunk büszkélkedni, legalább büszkélkedjünk a halottakkal, akik úgyse kérnek már semmit, talán még kegyeletes megemlékezést sem. Április 2G-án lesz tiz esztendeje, hogy Tömörkény István lefeküdt ebbe a borostyánnal befuttatott sirba. Amikor a város felé ballagtam a temetőből, valahogy ugy éreztem, hogy ez a sir a tizedik évfordulót nem érheti meg ugy, amint most áll. Találkoztam néhány ismerősömmel, elpanaszoltam nekik a Tömörkény-sir sérelmét. Azt mondták, hogy igazam van, fogadkoztak, hogy tenni kell valamit. Lantos Béla igazgató ur meg is Ígérte, hogy a legközelebbi közgyűlésen indítványt terjeszt elő ebben az ügyben. Indítványozni fogja, hogy a város emeltessen stílszerű síremléket a sütőié, de előbb megbeszéli a dolgot a polgármesterrel, mert — bár meg van győződve arról, hogy a közgyűlés az indítványt nagy többséggel, esetleg egyhangúlag elfogadná, még sem szeretné, ha a tanács megkerülésével vinné a kérdést a közgvülés elé. Beszéltem aztán a polgármesterrel is. Kiderült —, hogy minden a legnagyobb rendben v a n. Kijelentette a polgármester, hogy az évfordulóra feltétlenül el kell készülnie a síremléknek. Nem fontos, hogy mibe kerül. Olyan sokba nem kerülhet, hogy a város meg ne csináltatná. Lehef, hogy maga a tanács tesz javaslatot rá a közgyűlésnek. Talán az volt a hiba, hogy eddig nem forszírozta komolyan senki az ügyet, mert hiába, a kocsi is csak akkor indul, ha megindítják. Pedig indítgatják már elég régen. A Tömörkény asztaltársaság, amelynek elnöke J uh á s z Gyula, évek óta küzd Tömörkény emlékének méltó megörökítéséért. Az anyagilag túlságosan igénybevett társadalom áldozatkészsége azonbau nagyon minimálisra redukálódott. Az asztaltársaság még is elhatározta, hogy saját erejéből a tizedik évfordulón emléktáblával jelöli meg Tömörkény István szülőházát. A márványtáblát a társaság egyik szobrász tagja, Szolcsányi Gyula készíti. Valószínűleg Juhász Gyula felirata kerül rá: Itt élt s darvadozott a magyar föld és magyar nép Ilii és tiszta szivü iró-miivésze: Tömörkény. Az emléktáblát az asztaltársaság a tizedik évfordulón, április 26-án leplezi le. Ugyanakkor megemlékeznek az elhunyt Íróról a liirös liszaparti csárdában, Ónozó Poldiné hajdani csárdájában is, ahol Bagits ftozál unokahugának, Dobóczkv Gizellának, a tehetséges Rudnay növendéknek festményét leplezik le, amelynek a cime »Tömörkény az ivóban«. Ha igaz, a hivatalos város sem marad ki ebből a megemlékezésből. (m. I.) A tanyai vasúttal kapcsolatos kisajátítások ügye a törvényszék előtt. ' A törvényszék elrendelje a panaszló alsóianyai gazda ! uj tárgyalási tűzött kL (A Délmagyarország munkatársától.) Az A járásbíróság • alsótanyai kisvasút építésével kapcsolatban a • vasútvonal mellett elterülő ingatlanok tulajdonosai — mint ismeretes — számos pört indítottak a város ellen. A kisajátítási körzetben fekvő ingatlanok tulajdonosai ugyanis jogtalannak tartották a kisajátítási eljárást és tiltakoztak az ellen, hogy a város még a kártalanítás előtt, a tulajdonosok beleegyezése nélkül hajtotta végre a kisajátítást. Az első birtokvisszahelyezési keresetet januárban tárgyalta a szegedi járásbíróság. A kereset szerint a város 1926 tavaszán Vass Jánosnénak a Szeged-állomás mögötti ingatlanából 16 négyszögölet jogtalanul lefoglalt és ezzel a tulajdonosnak négymillió korona kárt okozott. Á lefoglalt területre sárga agyagból töltést vont, arra vasutat épített és ezzel a birtokost birtokában megkárosította. A panaszló keresetében arra kérte kötelezni a várost, hogy a vasút töltését bontassa le, távolítsa el az arra épített vasutat, a jogtalanul elvett birtokát pedig adja vissza. Telefon: Irodai 2-58. Belvárosi Mozi Telefon: Pénztári 5-82. Március hó 13-án, vasárnap Ramon No var ró főszereplésével A K.IS KADETT. Azonkívül : A két bakkancsos. Két amerikai Infanterisla vidám kalandjai 6 felvonásban. Főszereplő: WALACE BEERY. Előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 órakor. újbóli kihallgatását és Ítéletében azonban elutasította a panaszost keresetével. Megállapította a bíróság, hogy a város eljárása jogos és jóhiszemű volt. A panaszló a kisajátítási tárgyalások alkalmával a kisajátítás ellen nem emelt kifogást és igy keresetével el kellett utasítani. Felebbezés folytán az érdekes birtokvisszahelyezési kereset szombat délelőtt került a szegedi törvényszék Wmr-tanácsa elé. A felebbviteli tárgyaláson a járásbíróság Ítéletét dr. Zöld Jenő törvényszéki biró referálta. A várost dr. Turóczy Mihály főügyész képviselte, a panaszló nevében dr. Mezey Pál jelent meg a tárgyaláson. í . Dr. Mezey Pál felebbezését szóbelileg is megindokolta és kijelentette, hogy a pörben tulajdonképen nem a 16 négyszögöl vitás tulajdonjoga kérdésén van a hangsúly. A kisvasút 86 kilométer hosszúságában 40—50 holdat sajálitott ki jogtalanul a város. A tény az, hogy az elvett ingatlan tulajdonosa Vass Jánosné és ennek ellenére ma a város bitorolja Vassné ingatlanát. így a birtokvisszahelyezési kérelem jogos. Telefon 11-85. Korzó Mozi Telefon 11 85. Március 13 ái, vuárnap A z Idény legsikerültebb vigjátékal! Faliengetö bonyodalmak 7 felvonásban. Aeooltivfll : Főszereplő: Madge Kennedy. Vidám történei m 6 fel ronásban. HKtoJisofc 5, T é* 9; vasír- «I QiuepMp 3, 5, 7 ti 9 «rifa». A. terem «Uive •an. A város védekezése egyszerit és átlátszó. A város szerint a panaszló beleegyezett abba, hogy a város kisajátítsa a birtokrészt. A kereskedelmi miniszter engedélyt adott a kisajátítási eljárás lefolytatására. — Ezzel szemben — mondotta a panaszló jogi képviselője — a birtok elfoglalása csak abban az esetben lehet jogszerű, ha bíróság mondotta volna ki a kisajátítást. Ez azonban nem történt meg és igy indokolt a járásbíróság ítéletének megsemmisitése. Elnök: Milyen érdeke fűződik a panaszlónak ahhoz, hogy a már üzemben levő kisvasutat elvezessék ingatfana mellől'? Dr. Mezey Pál: A város jogtalanul építette rá a kisvasutat. A birtokos ezt nem köteles eltűrni. Sajnos, csatlósok nem állanak a tulajdonos mögött és igy erőszakkal nem akadályozhatta meg a foglalást. Ezért kellett neki a független magyar bírósághoz fordulni, hogy elégtételt kapjon a halalmasok túlkapásai ellen. Dr. Turóezg Mihály városi főügyész válaszolva az elhangzottakra, kijelenti, hogy ez a pör tulajdonképen próbapör, ami mögött anyagi érdekek húzódnak meg. A kisajátított ingatlanok tulajdonosainak nem a kisajátítás és nem a kisvasút fáj, hanem az, hogy négyszögölenkint nem kapták merj