Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-05 / 28. szám

•£EOEII: Szerkesztőség : Deák Ferenc •ccn Z. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, KOlcsiinkUnyvtár és Jegyiroda: Aradi Hcca 8. Telefon 306. - Nyomda: L8w Upót ucca 19. Telefon 16—34. « « « « « « SZOMBAT, 1927 FEBRUÁR 5 e © III. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM MAKÚ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : IJrl ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » KÓDMEZŐVÁSÁISHELV : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templombazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « * löt Izetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, klllfOldUn 6-40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Szabadság a hó alatt. Egy Mussolini-interju járja most bc a világsajtót. Minden interjú díszruha, amit a kikérdezett érdemeiből sző saját magának. De soha még díszruha ennyi mezítelenséget nem hagyott takaratlan, mint a Mussolini-interju. Mussolini az éjszakai nyugalmára nem lér olyan levettkőzötten, mint amilyenre most felöltözködött. j A szabadság mindig relatív volt, vallja ! a duce s mi a szabadság teljességét adjuk. T. i. a relatív szabadság teljességét. Teljességét annak a szabadságnak, ainil a kormányforma fentartásának uralmi érdeke megadhat, meghagyhat a polgárságnak. A szabadságnak ez a teljessége magában foglalja a gondolkodás szabadságát, a lélekzés szabadságát, sötét éjszaka, rejlett utakon az országból kimenekülés szabadságát, szabad Mussolinit magasztalni meggyőződés nélkül is, szabad a fassiznuisban a jövő állami berendezkedés egyetlen elképzelhető formáját ünnepelni, szabad autókra hurcolni és meggyilkolni a politikai ellenfeleket, szabad fekete inget hordani és a fassizmus fekete hitét terjeszteni, — óh ez mind a fassizmus alkotmányának közszabadságához tartozik. A szabadság az állam és az egyén küzdelmének eredménye: e küzdelemből, imc, ezek az eredmények értek Michelangeló és Dante népének. A fassizmus megengedi az egyénnek, hogy a maga életét élje, de csak addig, amíg az egyén érdekei nem ellenkeznek az állam érdekeivel. így formulázza meg Mussolini az individualizmust program szerint elismerő, de az individualizmus túlzásai ellen harcoló fassizmus álláspontját az államhatalom és egyén küzdelmében. Ámde az állam érdeke mindig az uralmon lévők érdeke s az uralomra törekvők is az állam érdekének nemesen csengő vértjét tartják osztályérdekeik eltakarására. Az állam érdeke a fassizmus érdekének szekerébe van most fogva s csak arra jó, hogy az uralom eszközeit szenlesitse. A cél szentesíti az eszközöket, hirdette valaha az erőszak nagy doginalikusa. Ma, amikor már tisztábban látjuk a társadalmi erők játékát, ezt az axiómává vált tanítást így kell módosítanunk: az uralom célja szentesili az államhatalom eszközeit. Nem az állam érdekeit, csak a fassizmus érdekeit, az uralom megtartásának érdekeit veszélyezteti az olasz néptől elkobzott közszabadság. Nem az államnak, de a fassizmusnak érdeke követelte meg, hogy emigrációba kényszerítsék Olaszország nagy férfiúit, hogy elkobozzák vagyonukat és állampolgárságukat, hogy az ellenzéki képviselők mandátumait megsemmisítsék s összetördeljék azoknak a lapoknak ,a nyomdáit, melyeknek tartalmát és irányát valamikor Mussolini pregnáns és intranzingens szocialista meggyőződése szabta meg. A szabadság éppen ugy változik, mint az idő, — ebben a mondatban teljesedik ki az erőszak uj apostolának macchiavellizmusa. Amilyen az idő, olyan a szabadság is. A fassizmus közszabadságának mértékéből most meg lehet azl is állapítani, hogy — milyen idők járnak az olasz ég alatt. Az egyén a szabadságot nevezi fegyelmetlenségnek, meg kell fegyelmezni a népet, hogy a fegyelmet tartsa szabadságnak. A gályarabokat is az egyénnek az államhatalommal vívott küzdelme ültette le a vértől és verejtéktől rothadó padokra, de a gályarabok megfegyelmezettségében, öszszeláncolt és összekovácsolt munkarendjében csak a musszolinizmus láthatja az államhatalmi érdek által megszövegezett szabadság dicsőséges kiteljesedését. A béke érzékiségét elutasítja magától s kemény férfiasságot követel a fassizmus közszelleme. A béke érzékisége? Azt valljuk, a béke aszkéta, a béke lemondó, a béke igény- ; leien, csak a háború akarja a mások munkájának eredményét, a mások vagyonát, a mások életének rabszolgasorsát. A béke hívei kenyéren és vízen álmodnak az eljövendő királyságról, a háborúra uszítók másokat küldenek a vérbe és szennybe. A béke katonái maguk küzdenek, a háború kapitalista nagy- < vezérkara hadseregeket használ lel börzemanőverre, pelróleumf orrások részvény többségének megszerzésére, az ópiumcsempészek nemzetközi jog által nyilvántartott rejtekutainak megvédésére. Kik az érzékiség rabjai, a béke, vagy a háború harcosai-e? Hol az az uj poézis, hol az az uj romantika, amit Mussolini igér? A halál poézise ez, a hó alall bimbózó élet romantikája. Romantikusok csak azok a hősök lehetnek, akik életüket áldozzák a szabadságharcért, amit az uralomra jutott macchiavellizmus ellen folytatnak. A fassizmus is teremt romanticizmus!, dicsekszik Mussolini. De csak az ellenfeleit ragyogja be glóriával az életet, nyugalmat és szabadságot áldozó küzdelem eposzi hősiessége. A Jugoszláv külpolitikai alapelvei: békés politikai ai szomszédokkal." w (Budapesti tudósítónk telefon jelenlé se.; Belgrádból jelentik: A szkupslina mai ülésén Krysogono képviselő a független nemzeti demokrata párt nevében a külügyi bizottság intézményének visszaállítását javasolta. — Beszédében részletesen foglalkozott a magyar kérdéssel és felvilágosításokat kéri azzal kapcsolatban, hogy a magyar katonai ellenőrzés megszüntetése küszöbön áll-e és Magyarország és Olaszország közöli baráti szerződés van-e készülőben. — Jugoszlávia közvéleménye attól tart — úgymond —, hogy Olaszország és Magyarország megkötik a második tvranai egyezményt. Uzunovi cs miniszterelnök válaszolva, csak általánosságban vázolta a hivatalos jugoszláv külpolitika alapvonalait és kijelentette, hogy a részletes külügyi expozét a külügyminiszter fogja elmondani. Uzunovies szerint a jugoszláv külpolitika alapelve a szövetséges hatalmakkal való baráti j ó viszony, a békeszerződés által garantált statusquó fentartása és a szomszédos államokkal való békés politika. A bécsi egyetemi zavargások miatt egy napra bezárták az összes fakultásokat. Bécs, február 4. Az egyetemi szocialista és nacionalista diákcsoportok összeütközése ma megismétlődön és az orvosegyetem dékánjának inzullálására vezetett. Az összeütközések az anatómiai intézetben kezdődlek. Tandler előadói termében rendkívül nagyszámú máshonnan való elem volt jelen. Az előadást is több helyült megzavarták az ellentétes felfogásúak apró szóváltásai és kölcsönös inzultusai. A tulajdonképpeni összeütközés az előadás végén kezdődött meg, amikor a teremből a hallgatók kitódultak. Az egyik kijáraton a szocialisták, a másikon a nacionalisták mentek ki, majd a folyosón egymásnak e sI e k. Az összeütközés a szocialisták kiszorításával végződött és két szocialistát véresre vertek. Az összeütközések ezután az egyetemen folytatódlak. j Egy óra felé a városháza felől egy csoport szo; cialista diák érkezett, botokkal erősen felfegyi verkezve. A rendőrség utjukat állta, mire megütköztek a rendőrökkel is. Többeket közülök letartóztattak. Maresch orvosegyetemi dékán i n z u 1t á 1 á s a a déli órákban történt. Maresch dékán az egyetem rektorával megjelent a folyosón és nyilván csillapítani akarta a diákokat. Égy szocialista, aki a dékánt nem ismerte fel, ütést mért rá. Azt hiszik, hogy az illető a mezőgazdasági főiskola hallgatója voll. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelenlik: A tegnapi és a mai egyetemi zavargások hatása alall az egyetem rektora az összes fakultásokat egy napra bezárta. »V A királykérdés megoldása : futóbolondok rögeszméje.' M A. pénzügyminiszter Ismét bejelentette, hogy a forgalmi adó megszüntetéséről nem lehel szó, csökkentésekről Is csak — Idővel. Budapest, február 1. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma folytatólagos ülésén tárgyalta az adómérséklési törvényjavaslatot Kenéz Béla elnöklete alatl. Sokorópátkai Szabó István után Bródy Ernő nagy beszédben azt követelte, hogy az antiszociális forgalmi adót el kell törölni, mert a forgalmi 'adó az alsó néposztály legsúlyosabb adóterhe. Kérte a pénzügyminisztert, hogy a fázisrendszert hozza bc és első teendőnek a felesleges üzemek leépítését hangoztatta. Marschall Ferenc voll a következő szónok, aki örömmel üdvözli Bud pénzügyminiszter javaslatait. Kifogásolta a vármegyék alkotási lázát és ezért helyesli az autonómiák fokozottabb ellenőrzését, hiszen egyes községek ma is még 18 százalékos pénzt vesznek fel nem éppen hasznos és szükséges beruházásokra. Szilágyi Lajos a közalkalmazottak érdekében emel szót és helyesli az autonómiák megrendszabályozását. Szükségesnek tart ja a tisztviselői létszámapasztást. Farkas István részletesen foglalkozott a szociális helyzettel és felemlíti, hogy a kormány megígérte a forgalmi adó csökkentését, de ezt az igéretét nem váltja be. A nagy vagyonok és nagy jövedelmek megadóztatása helyett az alkalmazottak kereseti adóját tartják fenn. A városi üzemek kérdésében az az álláspontja, hogy a közüzemeket demokratikus alapon megválasztott autonóm testület ellenőrzése alá kell helyezni. Kossalka János után Bethlen István gróf