Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-22 / 42. szám

DÉLM AGVARORSZAG <9ZEGCD : SzcrkcszIÖ»ég : Deák. Ferenc •cca 2. Telelőn 13—33. - Kiadóhivatal, BOloOnkifnyvlAr és Jegyiroda: Aradi •cca S. Teleion 306. - Nyomda: Löw i lpót ucca ÍO. Teleion lő—34. «««««« KEDD, 1927 FEBRUÁR 22 a <s> o III. ÉVFOLYAM, 4.2 SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca ©. Teleion 131. szám. « » « « >» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 2S3. szám. « « « « « « « Klőflzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-ŐO, klllfőldőn 6-4Ö pengő. Egye» Szám lő, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Clel és kuliura. Ámbár a közoktatásügyi miniszter ur a nemzeti becsület palládiuma alá helyezi tör­vényjavaslatait, miket az ország kulturgeográ­fiájának kiépítése érdekében a napokban fog a képviselőház elé benyújtani s ámbár jó­előre pártpolitikai hercehurcának és szemé­lyeskedő ellenszenvnek bélyegez minden kri­tikai hozzászólást, mégsem térhetünk le a kö­telességteljesités mindennapi útjáról s nem hallgathatjuk el az aggodalmunkat a leglelke­sebb kulhírprogram megvalósításával szemben sem. Ezt a lelkességet, a munkaalkalmakat ke­reső állandó tevékenység lázát tehetetlen fel nem ismerni a kultuszminiszter hivatali mű­ködésében. Csak éppen — Gaál Gasztonnak vele szemben is igaza van, amikor arról pa­naszkodik, hogy a legtöbb alkotás az alkotó nevének megörökitésére szolgáló emléktábla kedvéért készül s csak éppen igazunk volna nekünk is, ha azt mondanánk, hogy a jövő előkészítése nem az »egyenletes fejlesztés« tör­vénye szerint történik. Kicsit formaliszikusnak s mereven dogma­tikusnak tartjuk azt a kulturprograniot, mely tartományi székhelyet igér az egyetemi vá­rosoknak, középiskolát a törvényhatósági vá­rosoknak s polgári iskolát a járási székhe­lyeknek. A közigazgatási beosztás még a — közigazgatás szempontjából sem mindig hi­bátlan s az iskoláztatás, a népművelés és nevelés szempontjaival aligha egyeztethető össze. Az Alföldön van népesebb község, mint a Dunántul megyeszékhely. A közigazgatási beosztás merőben független a lakosság kultur­igényességétől. Meggondolandó azonban másrészt az is, hogy a kultúrpolitikát lehet-e függetleníteni a gazdasági politikától. A közoktatásügyi mi­niszter kétségtelenül gyökeres alkotásokkal és életképes intézményekkel akarja szolgálni a nemzeti művelődés érdekeit. A kultúrpolitika azonban mindaddig csak szines vakolat, csil­logó csempe, szikrázó fajanszburkolal marad, amig erőteljes és bátor gazdasági politika nem állitja két izmos lábára a nemzetet. A kultúrpolitika ne csak ornamentika legyen a nemzet épületén, necsak faldisz, hanem ter­heket hordó kariatid. Azt a bizonyos kultur­fölényl, mely a leghatalmasabb agitatórikus erő nagy igazaink mellett, csak egészséges gazdasági élet pillérei tudják hordozni. Az a túlságosan humanisztikus oktatás, a reali­tástól elszakított nevelés s az a gyakorlati pályákat, az ipari és kereskedelmi foglalko­zást lekicsinylő világfelfogás, melynek a mai iskolai nevelés melegágya, a nemzeti rege­nerálódás munkájában a hivatalos közoktatási program számára nem foglal le annyi teret, mint amennyit hivatottságának s történelmi küldetésének felismerésével betölthetne. A kultúrpolitikának feladata az is, hogy harmóniát teremtsen a nemzet élő részei s a közművelődés intézményei között. A kultur­politikának éppen ezért meg kell maradnia a pártpolitikai tusakodások felett tiszta ma­gasságban. Ha a kulturtartományok székhe­lyéül az egyetemi városok a legalkalmasabbak, akkor a kultúrpolitika hivatása ellen vétene az, aki egymással versengő városok között rendezne licitációt a tartományi székhely oda­ítélése előtt. Hogy ne menjünk messze pél­dáért: Szeged valóban nem tud annyit ígérni a kulturtartományi székhelyért, mint bárme­lyik közeli szomszédváros. De csak azért nem tud igérni, azért nem tud több terhet vállalni, mert az egyetemért már mindenét odaadta. Szegedet az egyetemért hozott áldo­zatért megbüntetné a kulturkormány, ha a tartományi székhelyet más városnak igérné, mert Szegednek már áldozni valója nincs. Ha a kulturlartomány székhelyét a legtöbbel igérő városban helyeznék el, akkor csak az állam fiskális érdekei érvényesülnének s a kullurprogramból kihullanék a kultúra. Ho­mérosz szülőhelyéért versenghetett hét város, de a kulturtartományok székhelyét az egye­temi székhely parancsoló erővel jelöli ki. Ma a középosztály kulturális megmentését vallja feladatul a hivatalos kulturprogram s a köztisztviselők gyermekeinek igér hatal­mas támogatást. Pár évvel ezelőtt még a kis­gazdaosztály élvezte a kulturpolitika segít­ségét is, akkor népegyetemeket rendeztek, ta­lajjavító tanfolyamokat, iskolán kivüli okta­tást s a gazdasági szakismeretek terjesztésében látták a kulturpolitika misszióját. Akkor a kisgazda-kurzus volt az uralkodó planéta. Ma a hivatalnok hadsereg az uralom támasza és talpköve, az ő gyermekeiknek épülnek a kül­földi magyar intézetek s rájuk gondol az ösztöndijakai osztogató bőkezűség. Elsorvad a kultúrfölény a pártpolitika rab­igájában. Gazdasági szabadság nélkül nincs kulturszabadság. Primum vivere, dein philo­sopltari! A kulturpolitika legyen az élet po­litikája; ne az osztályuralom eszköze, de har­cosa és fegyvere a jobb magyar életnek. Sxás s&trájkveszért fefextek le Sangj&ai­ban és a fe/eJkei kitűzték a falakra. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londoni jelentések szerint Sanghaiban az általános sztrájk dacára a városban a hely­zet meglehetősen nyugodt. A hatóságok a leg­szigorúbb eszközök igénybevételétől sem riad­nak vissza a sztrájk letörése érdekében. Ma délig 100 sztrájkvezért fejeztek le. A kivég­zettek fejeit lándzsákra tűzték és a város különböző helyein kitűzték a falakra. Shanghai, február 21. A sztrájkhelyzet változat­lan. A sztrájkolok száma 108.00(1. Szu-Csuan-Fang védelmi biztosa felkérte a koncesszióterületek ha­lóságait, hogy szolgáltassanak ki mintegy 50 kí­nait, akiket a közrend elleni vétségek miatt tar­tóztattak le. A kínai bíróság minden pórt elhalasz­tott, mert valószínű, hogy ha a hatóságok a le­lartóztatolt embereket kiszolgáltatják, Szuai-C&uan­l-'aiig azokat le fogja fejeztetni. Szun-Csuan-Fang hadserege Szun-Kingbe vonul vissza és kiüríti az egész tartományt. A külföldiek körei­ben azt hiszik, hogy Szun-Csuan-Fang nem száll többé szembe a kantoni hadsereggel, mert katonái demoralizált állapotban vannak. Dühöngő hóviharok Romániában és Délszerbiában. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Tegnap az egész or­szágban óriási hóviharok dühöngtek, ame­lyek a vasúti közlekedésben komoly forgalmi akadályokat idézlek elő. A Bukarest—constan­zai vonalon a forgalom tegnap este óta tel­jesen szünetel, mert a pályát két-háromméte­res hó borítja. Heves hóviharok dúlnak a Fekete tenge­ren, ahol több hajó elsülyedt. Óriási hóviha­rokat jelentenek Délszerbiából és Monteneg­róból. A Cettinje—cattarói automobil utat a vihar teljesen járhatatlanná tette és Cettinje vasárnap óta teljesen el van zárva a kül­i világtól. Ötven munkást maga alá temetett a t)ó miatt rombaáölt raktárépület. (Budapesti tadósitónR telefonjelentése.) Frankfurtból jelentik: A frankfurti teher­pályaudvar közelében a Mainzerstrassén egy raktárépület beomlott, amelyet mozgószinház­zá alakítottak ál. Az átalakítási munkálatok­nál 50 munkás dolgozott, akiket a romok ma­guk alá temettek. Estig négy holttestet és nyolc súlyosan sebesültet ástak ki, de a ható­ságok attól tartanak, hogy a romok alatt még több holttest is van. A katasztrófát a vasár­nap óta tartó havazás idézte elő, mert az épület tetején felhalmozódott óriási mennyi­ségű hó benyomta a tetőt. Asz ellenzék áemonstrálni kívánja, Sogy a mostani többséggel sszemben meddő a parlamenti vita. A miniszterelnök római uifa előtt külpolitikai expozéi mond. (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) A képviselőház holnap folytatja az adó­csökkentési javaslat vitáját. Az érdeklődésnek a teljes hiánya, amely a vita eddigi menetét kísérte, valószínűvé teszi, hogy az még e hé­ten befejezést nyer, annál is inkább, mert értesülésünk szerint a demokratikus ellen­zék a javaslat parlamenti vitájától eltekint. A polgári ellenzék ugyanis teljesen céltalan- 1 nak látja az ellenzék minden erőlködését, hogy az elhangzott ellenzéki beszédekkel meg- | győzze az egységes párt tagjait, mert az egy­séges párt nagyrésze még arra sem vesz fá- i radságot, hogy az ellenzéki felszólalásokat meghallgasa, igy meggyőzésről szó sem lehet. Nincs még kialakult vélemény a polgári ellenzék részéről atekintetben, hogy a jövőben beterjesztendő javaslatoknál az ellenzék sze­repe mire fog szorítkozni. Valószínűleg min­den beterjesztett javaslatnál az ellenzék más­más tagja elvi tiltakozást fog a javaslat ellen bejelenteni, de a javaslat érdemi vitájában az ellenzék nem fog résztvenni, demonstrálni akarván ezzel azt is, hogy a mostani több­séggel szemben a parlamenti vitát céltalan-

Next

/
Thumbnails
Contents