Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-16 / 37. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1927 február 20. ^ szegedi pékek ¿arca aa; elnök és a kenyérárak körül. KUláötíség az ipartestület elnökénél. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ipartestület pékipari szakosztályában — mint jelentettük — Schütz József, a szak­osztály elnöke lemondott tisztségéről, mivel a tervezett áremelésnek ellenzői voltak. A nagypékek ugyanis a kenyér árának feleme­lését nem akarták akceptálni és továbbra is a régi árakat akarták fentartani. A szakosz­tály elnöke emiatt bejelentette lemondását és igy a pékipari szakosztály vezetőség nélkül maradt. A pékiparosok kedden délelőtt felkeresték az ipartestület elnökét és tudomására hozták, hogy a szakosztály elnöke lemondott. A pék­iparosok arra kérték Körmendy Mátyást, hogy próbáljon békét teremteni a szakosztályban. A jelenlegi egyenctlenkedés amiatt történt, mert a kis pékiparosok a jelenlegi magas lisztárak mellett képtelenek a nagytőkével rendelkező pékékkel konkurrálni. Az iparo­sok elpanaszolták még, hogy a pékek különö­sen azt sérelmezik, hogy füszerüzletekben is árulhatnak kenyeret. A füszerüzleteknek ugyanis a nagy pékek hitelbe adják a ke­nyeret és olyan olcsón, hogy a füszerüzletek kenyéráraival a kis pékek nem tudnak lépést tartani. Körmendy Mátyás ezután kijelentette, hogy az ipartestület mindent elkövet, hogy a pé­kek szakosztályában békét teremtsen. Ezért péntek délután négy órára ismét összehívja a szakosztály tagjait, hogy a teendőket meg­beszéljék. Ilogy a szakosztály békéje helyre­álljon, első teendő az, hogy a szakosztály ismét megválassza elnökét, akinek személyes intervenciójára talán sikerül majd a szak­osztály tagjait egy táborba terelni. „Magyarországon minden drágább, mint bárdol a világon, a forgalmi adó miatt". Fábián Béla nagy beszéáe az adócsökkentési vitában. — Vági­röpcéáulák Wolff Károly beszéde közben. Budapest, február 15. A képviselőház mai ülé­sén az adócsökkentési javaslat első szónoka Fá­bián Béla volt, aki nagy beszédet mondott. Elöl­járóban kérte a tanácskozó képesség megállapítá­sét, mert a jobboldalon alig lézengett képviselő. — Hát önök hányan vannak? — kiáltották jobb­ról. Pakots: Hányan vagyunk? Hányan marad­tunk! Hol van az önök monstruózus többsége most? Bezzeg, amikor a jelöltség­ről van szó, ugyancsak hemzsegtek. Negyed óra múlva már összegyűlt annyi kép­viselő, hogy Fábiáin belekezdhetett beszédébe. Az egész világon csak két helyen nincs titkos vá­lasztói jog, Szovjet-Oroszországban és Magyaror­szágon. Az egységes párt éljenzi a nyilt választójogot és a miniszterelnököt. Fábiájn ezután azt fejtegeti, hogy a javaslat­ban nincsen adócsökkentés. Magyaror­szágon minden drágább, mint bárhol a világon, a forgalmi adó többszörösödése miatt. — A pénzügyminiszter kiszivattyúzza a magán­háztartást s a magyar gazdasági életet szükségtelen költségvetési feleslegekre. Budapesten 83 ezer eset­ben vezetlek adóvégrehajtást. Eszerint a főváros­ban minden második adóalanyt végre­hajtón ák. Az adóteher a békével szemben kö­rülbelül 80 százalékkal emelkedett. A középosz­tály rettenetes munkanélküliségben szenved. Hiába van a kormánynak nagy többsége, hiába produ­kálja a miniszterelnök és a pénzügyminiszter a díszoklevelek tömegét, kétségtelenül megállapítható, hogy az elégülellenség egyre jobban n ö. Ezután az államháztartás kiadásainak csökken­téséi sürgeti. Első lépésnek tartaná a közel ötezer forgalmi ellenőr leépítését. A Nemzeti Munkavé­delmi Hivatal a kormánynak egymillió aranykoronájába került. Elsősorban ezt kellene leépíteni. Felkiáltások a baloldalról: Mire való ez a hi­vatal? Fábiáin Béla: A belügyminiszter szerint a sztrájk esetére teljesítenek szolgálatot és olyan kü­lön osztálya is van, ahol a betűszedést tanulják, hogy nyoindászszlrájk esetére legyen, aki nyom­tasson. Rendészeti szempontból semmi­féle irreguláris alakulatra nincs s z i'i k s é g. — A büntető tárgyalások során sok olyan dolgot tudunk meg, amely eddig homályban volt előttünk. Megtudtuk például egy tárgyaláson azt, hogy Oko­licsányinak módjában volt az, hogy a főváros elek­tromos müveinél máról-liolnapra hatvan bajtár­sát elhelyezze. Megtudtuk egy másik tárgyalásból azt, hogy a kultuszkormány egy Kerecse ny János nevű írónak Attila hun királyról szóló köny­vét 230 millió koronáért vette meg. Hol kapott egy Jókai, egy Arany ilyen összeget? Kerecseny annyit kapotl. Kérdem, mi ez a könyv, hol van ez a köny v? Az adózó közönség vexálá­sáról beszél ezután. A vidéki pénzügyigazgatók és pénzügyi tisztviselők ugy járnak el az adózó közönséggel szemben, mint a török basák. Legyen az adókivetés igazságos és vessék kí az adókat olyan rendszer alapján, amely az adóala­nyokat ne tegye tönkre. Áttér az autonómiák kérdésére. A városok pazarlásának megszüntetésére mindig módja vau a belügyminisztériumnak, amely a községek és városok költségvetését jóváhagyja. Ha van polgár­mester, mint ahogy a másik oldalon említették, 1 akinek a városa 80 millió koronái szava­zott meg diszmagyarra, miért nem jár­nak el ellene? Tessék megmondani, hogy melyik j vármegye és melyik város követte el ezt a mulasz­j tást, hozza ide a pénzügyminiszter az adatokat i és ne általánosságban vádaskodjék, í Foglalkozik azzal a váddal, hogy az autonómiák > ahelyett, hogy a belföldi ipari támogatnák, a kül­j földi iparnál teszik megrendeléseiket. Ha a mi­; niszler urak autóit nézem, nem látom, hogy ma­| gyar gyártmányú autón mennek a miniszter urak, i v a 1 a m e n n y i miniszter u r külföldi k o­i esi n jár. Ila tehát ők külföldi autót vesznek, j miért nehezményezik, hogy a községek az ő pél­| dájukon felbuzdulva, szintén külföldi gyártmányú iparcikkeket vásárolnak. A községi üzemek követik az állam példáját. Rettenetes fölöslegeket halmoznak össze a pol­gárság bőrén. Sehol sem olyan drága a villamos, az autóbusz, a villany és a gáz, mint Budapesten. Mi szükség van arra, hogy koporsót községileg gyártsanak? Mi szükség van arra, hogy a községi élelmiszerüzem pezsgőt és kaviárt árusít­son, mi szükség van arra, hogy a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete kocsikenőcsöt és ostor­nyelet áruljon? Váraay Dániel: Az ostornyelet felhasználhat­ják a közigazgatásban. Fábián Béla: Az államnál és a városnál meg kell végre szüntetni az összeférhetetlenségeket. (Nagy helyeslés az ellenzéken). Lehetetlenség, hogy ál­lami üzemeknél, amelyek 100 milliárdos forgal­mat bonyolítanak le, egysége s párti képvi­selők üljenek az igazgatóságban. Le­hetetlen, hogy fixfizetést húzzanak az államtól országgyűlési képviselők. A jobboldalon nagy felháborodás támad e ki­jelentésre. Egyes jobboldali képviselők hangosan kiáltják: Kik azok? Fábiáin Béla: Például a Falu Szövetség! Lehet-e képviselő olyan ember, akit a kormány megfizet? Az Alföld kulturális viszonyairól beszél ezután, rámulat arra a nagy kulturálallanságra, amely mindenütt uralkodik. Megtörtént, hogy egy szeren­csétlenség alkalmával, amelynek egy emberélet ál­dozatul esett, a járásorvosnak a pitvarajtót kellelt leemelni és azon felboncolni az egész falu sze­meláttára a szereucsétlenül járt ember holttestéi. Közben a háziállatokat ugy kellett elkergetni a le­csöpögő vér mellől. Szégyenteljes kulturális vi­szonyok uralkodnak a magyar Alföldön. Borzasz­tóak a kórházi állapotok, ha ugyan egyáltalában van kórház az Alföldön. Erdélyi Aladárt, aki többször közbeszól, az el­ülök néhányszori figyelmeztetés után rendre­utasítja. — Gyűjtse össze közbeszólásait és mondja el egy beszédben! — kiáltják az ellenzéken. Fábián Béla: Sajnálom, hogy a kultuszminiszter ur nincs jelen, aki az uj országgyűlés megalaku­lása óta, ugy látom, sztrájkol. Röpiratok tömege repül az ülésterembe. A következő szónok Wolff Károly. Alig kezdett bele beszédébe, amikor az egyik karzati pá­holyból hatalmas tömegben, nagy fe­li ér cédulákat dob le valaki az ülés­terembe. A középjobb és a szélsőjobboldal felé repülnek a cédulák. Egy pillanat múlva már mindenki figyelmes lesz a történtekre, a képviselők felállnak és a ledobott röpcédulákat kezdik sze­degetni. A toloncházi munkáselnyomással kezdő­dik a röpirat, amely alatt a Magyarországi Szo­cialista Munkáspárt szerepel aláiró gyanánt. A de­tektívek és teremőrök közrefogják és elvezetik a röpiratszóró embert. Wolff Károly: Az autonómiák védelmében be­szél. Koncedálja, hogy Budapest adminisztráció­jában vannak hibák, de ugyanilyen hibák vannak az állami üzemeknél is. Az első hiba: az üzemek túltengése. Ezeket az üzemeket le kell építeni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Nem áll az, hogy visszaélések folynának az üzemekben és nem áll az, hogy a székesfőváros tisztviselői, olyan nagy fizetéseket és jövedelmeket húznának, mint amilyenekről a köztudatban adatokat terjesz­tenek. Mi ezt a javaslatot aggodalommal látjuk. Felkiáltások a baloldalon: Tessék vissza­utasítani! Wolff Károly: Minthogy azonban a pénzügy­miniszter a pénzügyi bizottság ülésén minden kon­krét javaslatunkat magáévá tett és korlátozta az el­lenőrzést, a javaslatot a részletes tárgya­lás alapjául elfogadom. Az ülés 2 órakor véget ért A gázgyár volt ügyészének 5850 pengő gázgyári pör* öltséget ítélt meg a törvényszék. (A Délmagyarország munkatársától.) Érde­kes pörben mondott kedden ítéletet dr. Bölcs ­házy törvényszéki biró. A felperes dr. Pistor Egon ügyvéd volt, a szegedi légszeszgyár és villanytelep volt jogtanácsosa, az alperes a gázgyár, a pör tárgya i>edig az a pörköltség volt, amelyet a városnak a gázgyár megvál­tása érdekében indított pőrében a bíróság már megállapított. A pör előzményei meglehetősen ismeretesek A város pört indított évekkel ezelőtt a gáz­gyár megváltásáért. A Kúria döntésében ki­mondotta, hogy a városnak joga van a szer­ződés értelmében a gázgyár megváltására, a megváltási összeg megállapítását azonban az alsóbiróságokra bízta. Megindult igy a pör második része is, de nem jutott tul a járás­bíróságon, mert a változott helyzet következ­tében, a város, egyetértve a gázgyárral, el­határozta a pör szüneteltetését. Felmerült ugyanis az a terv, hogy a felek pörön kivül megegyeznek valamilyen formában. Ez az egyezség ugyan mindmáig nem jöll létre, de azért a pör szünetel. A bíróság 212 millió pörköltséget állapított meg és a város a pör szüneteltetésére vonatkozó tárgyalások során ennek a megfizetését magára vállalta, bár az összeget túlzottnak találta. Pistor Egon és a gázgyár között ebből ki­folyólag bizonyos differenciák merültek fel, amelyek arra vezettek, hogy Pistor Egon le­mondott a gázgyárnál viselt ügyészi tisztsé­géről. A gázgyár uj jogtanácsosa dr. Szélt Gyula lett. Amikor jogerőssé vált az a birói ítélet, amely Pistor Egon pörköltségeit 212 millió koronában állapította meg, a gázgyár volt ügyésze pört indított a gázgyár ellen ezért az összegért. A szegedi törvényszék tárgyalta az érdekes keresetet. A pör során a gázgyár azzal védekezett, hogy Pistor Egon követe­lését időközi fizetésekkel már kiegyenlitclttc. de hivatkozott arra is, hogy azok a pörök, amelyekben a kérdéses költségek felmerültek, még nem szűntek meg, csak szünetelnek. Pistor követelése igy időszerűtlen. A gázgyár képviselője előadta azt is, hogy ezeket a költ­ségeket a város magára vállalta, tehát a vá­rostól követelhető a tartozás kiegyenlítése. Bölcsházy törvényszéki biró kedden délelőtt hirdetett Ítéletet. A biróság kötelezte a gáz­gyárat 5850 pengő és 550 pengő pörköltség megfizetésére. A gázgyár állal igazolt időközi fizetésekkel a differenciát kiegyenlítettnek vette a törvényszék. Az Ítélet indokolása sze­rint az ügyvéd megbízójától a pör befejezése előtt is követelheti költségeinek megtérítését. Az a körülmény, hogy a gázgyár megegyezett a várossal, hogy a felmerült és megállapított költségeket a város magára vállalja, az Ítélet­nél nem vehető figyelembe, az ügyvéd költsé­geit a megbízó tartozik megtéríteni, a gáz­gyár ebben az esetben külön pörben érvénye­sítheti majd jogait a várossal szemben. Az itélet nem jogerős. MAMIM«» M ^»WWWWWWWWWWWWWWW Farsangi cikkek KORECK ÁGOSTON férfidivat fehérnemű és ka­lapraktára Szeged, Széchenyi-tér 2. 291

Next

/
Thumbnails
Contents