Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-15 / 36. szám

DÉLMAGYARO IXEOCD : Szerkesztőség : Deák Ferenc •сса 2. Telefon 13-33. - Kiadóhivatal, UDlcSUnktlnyvtár ós Jegyiroda: Aradi fflccn s. Telelőn 306. - Nyomda: Löw Lipót ucca ÍO. Telefon 16-34. «««««« KEDD, 1927 FEBRUÁR 15 <5 0® III. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség ós kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon 131. szóm. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom— bazár. Telefon 2S3. szóm. « «««««« •tőflzetésl óra lka vonta 3-20, vidéken és a fővórosban 3-Ы», kUlfOldőn 6-40 pengő. Egyes szóm 16, vasór- és Ünnepnap 24 fillér. Vtgyázal! Kuliurboírány! Az egyik pesti színházban a napokban mu­tattak be egy hircs francia darabot, amelynek romlatlan és gyanútlan hőse, a derék Pelleg­rin plébános a párisi Abbaye de Theléme-be téved be vacsorázni. A jó ember azt gondolja, hogy ez egy papoknak való hely és csakhamar megdöbbenve látja, hogy ebben az apátságban egészen más szórakozás folyik, mint amilyen­ne számitott. Éjjeli mulatóhelyre került, ahol éppen nem épületes dolgokkal foglalkoznak. Ha Makó Lajos, akinek szobra ott őrködik a szegedi városi szinház előcsarnokában, tör­ténetesen fölébredne siri álmából és vala­melyik este bevágódnék régi színháza néző­terére, körülbelül ugy járna, mint az a bi­zonyos Pellegrin plébános és valószínűleg megvolna a maga véleménye nem is olyan kései utódairól. Mert ki kell mondani őszin­tén és kereken, hogy a szegedi városi szín­házból éjjeli brettlit csinálnak mostanában, fi városi hatóság vezetésévei, a városi polgár­ság pénzén. Meg kell ezt mondani minden teketória nélkül és ha már mindenki hallgat, akinek ma elsősorban joga és kötelessége len­ne erről beszélni, hát akkor megmondjuk mi. * A szegedi városi színháznak sok évtizedes művészi hagyománya van, a szegedi városi szinház a magyar kulturának, az irodalom­nak és művészetnek egész sereg becsületes és dicsőséges hősével dicsekedhetik és ha va­lamikor kötelesség volt a műveltség színvo­nalát megtartani és lehetőség szerint emelni, hát akkor ez ma kétszeresen kötelesség e csonka országban és e nemes városban. Há­nyadszor ismételjük, hogy Szeged Magyar­ország legelső vidéki városa és hányadszor mondjuk, hogy a kulturfölényt nem emle­getni kell, hanem gyakorolni? Ezzel szemben a város házi kezelésbe vette a színházat és bevezette az úgynevezett éjjeli előadásokat, minden különösebb esti előadás nélkül! Mi más ez, mint balkanizálása a szegedi szín­házi kulturának és megtagadása kulturfölé­nyünknek. Mert vagy szinház az, amelyet Fellner és Helmer építettek a Tisza partján és amelyben nem is olyan régen Shakespeare és Moliére találtak hajlékot, amelyben a Bánk bán ősi és örök magyar bánata és haragja zendült föl, amelyben Madách Imre minden időket és világokat átölelő eszméi szárnyal­tak, amelyben a magyar színjátszás legelső papjai hirdették az igét, vagy pedig orfeum, ahol fölajzott, vagy elbágyadt érzékeik gyö­nyörét keresik és találják meg azok, akik éppen ezen a módon óhajtanak szórakozni. De az ilyesmit és az ehhez hasonlókat nem szokás, nem lehet és nem szabad a város hivatalos színházának épületébén, amelyet egykor templom gyanánt emeltek, hatósági segítséggel és ellenőrzéssel, ex offo gyakorolni! Vigyázat! Kulturbotráng! Ezt tessék kiírni a szinlapra, vagy tessék azt a művészetnek szentelt csarnokot a legtöbbet igérő magán­vállalkozónak kiadni cs akkor a rendészeti szabályok betartása mellett ám álljon a bál és ám tartson a vásár! Mi nem vágjunk sem az erkölcs őrei, sem az erény csőszei, mi megértjük és megbocsátjuk az életöröm természetes kiruccanásait, de viszont mindent a maga helyén! * Bennünket egy világnézet választhat el pél­dául a szegedi Katholikus Körnek mai veze­tőségétől, de azért mégis ugy gondoljuk, hogy egy ilyen erkölcsi testületnek teljes joga és minden oka meg lehetne arra, hogy a maga komoly és kemény szavát fölemelje az ilyen kuliurboírány ellenében és a szinügyi bizott­ságnak is valószínűleg kötelességei sorába tar­toznék, hogy a szegcdi színházi kuliura ja­vaival effajta gazdálkodást ne engedjen és ez ellen legalább is erélyesen és hatásosan tiltakozását jelentse be. Arról nem is szólva, hogy a közgyűlésen se lehet egészen némán napirendre térni e különleges állapotok és viszonyok fölött, hiszen ez már valóban nem egy magánvállalkozó privát üzleti kedvtelése vagy kilengése többé, itt nem Andor Zsigá­ról van szó, hanem Szeged város kulturális hileléről és a jövendő vetéséről, amelyet ta­lán mégsem muszáj hatóságilag igy eltiporni! Mert ha ma hivatalból szoktatják a publi­kumot erre a szellemi és erkölcsi bunda­pálinkára, akkor ne csodálják, ha holnap már nem kell az Ínyének becsületes ital. Mi nem hisszük és nem is akarjuk elhinni, hogy a szegedi közönségnek nem kell az igazi színházi kultura, hogy a szegedi közönséget nem érdeklik többé a világirodalom és a magyar drámaköltészet remekei, hogy a sze­gedi közönség nem kíváncsi mély és erős, tiszta és nemes ábrázolásokra a világot je­lentő deszkákon. Mi a szegedi közönséget kény­telenek vagyunk megvédeni a hatósági prog­rammal szemben, mért különben olyan szel­lemi és erkölcsi szegénységi bizonyítványt kel­lene kiállítanunk, amely a magyar kulturának valóságos harakirijét jelentené városunkban. De akkor tessék bezárni a szinház kapuit és fölírni rájuk: Ki itt be akarsz lépni, hagyj föl minden reménnyel! A keresztény és nem­zeti jelszavak nyolc esztendő használata alatt nagyon elkophattak, de, tekintetes tanács, ennyire talán mégsem süllyedt le ez a mai uj nemzedék! Apponyi Albert is résztvesz az adócsökkentési javaslat vitájában. A pénzügyi bizottság megkezdte a költségvetés tárgyalását. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház holnap folytatja az adó­mérséklésekre vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalását. Az ellenzék a javaslat feletti vita megélénkülését várja, annál is inkább, mert politikai körqkben elterjedt hirek szerint a vitában részt vesz Apponyi Albert gróf is, aki felszólalása keretében szóvá teszi azokat a jelenségeket is, amelyek a legutóbbi napok­ban észlelhetők voltak. A plénum ülésével kapcsolatosan holnap már a pénzügyi bizotlság is megkezdi a költ­ségvetés tárgyalását. A bizottság munkájában erőteljesen vesz részt az ellenzék és különösen az egyes tárcáknál mutatkozó jelentős több­letek indokait kivánja firtatni. A vita előre­láthatólag már a bizottságban olyan széles mederü lesz, hogy az egységes párt számí­tásával szemben valószínűleg nem két, ha­nem négy hétig is el fog húzódni. A magyar reakció kipusztitoffa az ország demokrata erőit", — mondja a szociálista internacionálé kiáltványa. Paris, február 14. MTI. jelenti: A szociálista internacionálé végrehajtó bizottságának manifesz­tuma többek közt a következőket mondja: »Az angol konzervatív és az olasz fascista kor­mány védelme alatt a magyar reakció kipusztította az ország demokrata erőit és vakmerően túltette magát Trianon leszerelési pontjain, szemérmetlenül semmibe véve az 1921-ben elfogadott nemzetközi kötelezettségeket, amelyek a Habsburg restaurációt megtiltják. A béke és a népszabadság veszélyévet szemben a világ munkásainak és szociálistáinak kötelessége, hogy teljes erejükkel összefogjanak az olasz fas­cizmus és hűbéresei: a magyar, román és bolgár reakció ellen«. Házakat döntött romba a pusztító Hercegovinái földrengés. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: Na hajnalban Herceg­ovinában és a Dalmát partvidéken szokatla­nul heves földrengés volt összesen 19 erős földlökést számláltak meg. A földrengés ugy anyagiakban, mint emberéletben nagy pusztí­tást vitt végbe, de hogy milyen arányul, az egyelőre ismeretlen, mert a katasztrófa súj­totta vidékről csak gyér és megbízhatatlan hirek érkeznek. A földrengés központja Raguza és Lju­btnje hercegovinai városka között volt. Ljubin­jében ledöntötte az állami dohánygyár 10 épületét és a romok sok embert maguk alá • temettek. Egyes vidékeken földomlást idézett | elő a földrengés, a pánik mindenütt óriási. A vásárhelyi ipartestület óriási többséggel Kun Béla ellenzéki képviselőt választotta meg elnökének. (A Délmagyarország vásárhelyi munkatár­sától.) Ma délután tartotta a vásárhelyi ipar­testület tisztújító közgyűlését, amelyen több mint 500 iparos vett részt. A közgyűlésen Kruzslitz Károly elnökölt. Simon Sándor azt indítványozta, hogy a közgyűlés ne adja meg a felmentvényt a tisztikarnak, hanem küld­jön ki egy öttagú bizottságot, amely a zár­számadásokat átvizsgálja és tesz majd javas­latot a felmentvény megadására. A volt elnök­ség ezt magáévá tette és az öttagú bizottságba javasolta megválasztani: Varga Ferencet, Sza­bó Sándort, Zombory Istvánt, Simon Sán­dort és Czuczi Istvánt. Az indítványt a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután meg­kezdték az elnökválasztást és a bizottsági ta­gok választását. Majdnem 500 iparos sza­vazott le. A szavazatokat éjfélre olvasták össze és Kun Béla országgyűlési ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents