Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-12 / 8. szám

•ZEOED: Szerkesztőség : Deák Ferenc «ежа 2. Telelőn 13—33. -- Kladóhlvelal, Kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi •ccn 8. Teleion 306. - Nyomda: Löw Lipót ucca Ю. Teleion 16—34. « « « « « « SZERDA, 1927 JANUÁR 12 ф e> о III. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : I rí ucca 6. Telelőn 131. szám. « » « « » HÓD MEZŐ VÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Reformálus templom­bazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « Blőllzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, klllfOldőn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Nyolc törvényhozó. Szeged városnak a törvényhozásban nyolc képviselője van, ölen a felsőházban, hárman a képviselőházban foglalnak helyet a sze­gedi polgárok közöl. Bár magának a törvény­hatóságnak csupán egy képviselője vehet részt a felsőház tárgyalásain, mégsem kételkedhe­tek senki abban, hogy az érdekképviseletek és egyházak szegedi képviselői is nemcsak kiküldőiknek s nemcsak a hitükre és lelki­ismeretükre bizoll erkölcsi birtokállomány­nak lesznek a törvényhozásban képviselői, hanem a városnak is, melynek polgárai. Szeged törvényhozóit talán nem lehetne egyesíteni a politikai és társadalmi felfogás plattformján s azl hisszük, mély szakadékok választják el őkel egymástól annak a mun­kának módszere tekintetében is, amit a jobb jövő, a kiteljesedő nemzeti élet, a geográfia és élet régi határait betöltő magyarság ettől a generációtól megkövetel. A különbség azon­ban csak a módszerben lehel, a cselekvé­sek irányában és tempójában, de nem a cél­ban és nem a felvállalandó feladatokban. A célnak és feladatoknak, ez a közössége azonban közössé leheli azt a missziós munkát is, melyet a város érdekében fejthetnek ki a szegedi törvényhozók. 11a Szeged város nyolc törvényhozójának egyéni súlyát, köz­életi szereplésének megbecsült elismerését nem is tekintjük, maga a szám is tekintélyt kövelel. Nyolc törvényhozó sokat, nagyon so­kat érhet el, ha legalább azokban a kérdé­sekben egy akarat és összehangolt meggyő­ződés vezeti őket, melyek függetlenek hit­élettől és világnézlettől, pártállástól és poli­tikai felfogástól. Ezek a kérdések: a város ügyei. Ezek a kérdések a polgárság legna­gyobb problémáinak gyökeréig nyúlnak le, hogyan lehetne az életei könnyebbé, a ter­heket elviselhetőbbekké, a munkaalkalmakat gyakoriabbakká, a mindennapi kenyerei ke­vesebb gonddal megszerezhetővé tenni? Ho­gyan lehelne törvényhozási uton, avagy a kor­mányhalalom támogatásával Szegedet a gaz­dasági és szellemi kuliura olyan magaslatára emelni, amilyet a mult eredményei s a jö­vendő hivatoltsága jelölnek ki a legnagyobb magyar város helyéül. A nyolc törvényhozóra vár az a feladat, hogy az áldozalos város számára megszerez­zék az érdem elismerését s a meghozott áldo­zatok gyümölcseit. A város népe példátlan önkéntes áldozatokat vállalt a kizárólag ál­lami feladatok teljesítésére, amikor az egye­tem felállításainak költségeiből nyolcvan mil­liárdot magára vett. Ennek az áldozatnak nagyságát azok a betöltetlen városi feladatok mutatják, melyekre nem lelt pénz, nem fu­totta áldozatkészség éppen az egyetemi költ­ségek monumentális részének átvállalása miatt. Nemcsak a kifizetett és kifizetendő összegek, hanem a pincelakások százai, a fel­töltetlen és kivilágitatlan uccák, a csatorná­zatlan városrészek, egypár nemzedék meg­rokkant élete és megfogyatkozott egészsége jelölik ennek az áldozatnak irtózatos méreteit. A nyolc törvényhozóra vár az a feladat,. hogy az államnak hozott áldozatok fejében a vá­rosnak, a város sok gonddal és vesződséggel kinlódó népének is szerezzenek segítséget és támogatást az állami bevételekből. Sem pártpolitikai, sem hivatásbeli, sem világnézleti különbségek nem törhetik szét a törvényhozók nemzeti munkájának egységét, bármilyen eltérés lehet módszerben és eszkö­zökben. De a várossal szemben teljesítendő törvényhozói kötelességek egységét még a módszernek és eszközöknek különbözőségei sem bonthatják meg. Hogy az államhalalom­nak, mely a város áldozatkészségét a teher­biró képesség végső megfeszítéséig igénybe ve tje, most a várost segilenie kell azoknak a feladatoknak megoldásában, melyekre már nem maradi fedezel, ebben a kérdésben nem lehel eltérés a város törvényhozói között. A modern közjogi felfogás nem ismeri el a választók utasítási jogát. De ilyen irásba­loglall jog nélkül is él a kötelezettség, mely­nek morális tartalma talán éppen azért na­gyobb s talán éppen azért szabja meg szi­gorúbban a magatartást, mert szavak értel­mezésével nem lazítható meg. A szegedi pol­gár a törvényhozásban is csak szegedi polgár maradhat s a szegedi polgárnak a törvény­(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A kamara mai ülésén vá­lasztotta meg az uj elnököt. A választás har­madik menetében Bouisson szociáldemokrata képviselő 28'i szavazattal abszolút többséget nyert, míg a kormánypárti jelölt csak 186 szavazatot kapott. A kamara folyosóin nagy feltűnést keltett, hogy Briand szokatlanul heves hangon nyilat­kozott a minisztertanácsnak arról a határo­zatáról, hogy nem járul hozzá a külpolitikai (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Politikai körökben igen nagy feltűnést kel­tett az a hír, hogy Bethlen István gróf mi­niszterelnök röviddel a parlament összeillése \ ulán Rómába utazik, hogy ott a maggar ten­geri kikötő kérdésében Mussolinivei tárgyal­jon. A hírrel kapcsolatban különböző kombi­nációk merüllek fel, amelyek meglehetős iz­galmai keltettek, mert az elterjedt hírek szerint Bethlen utazása nemcsak a ki­kötő ügyével függ össze, nem­csak a magyar—olasz kapcsola­tok elmélyítésével áll összefüg­gésben, hanem a tárgyalások során alkotmányjogi kérdések megbeszélése, illetve megoldása is sorra kerülne. Amilyen szívesen fogadja a magyar közvé­lemény a tengeri kikötő megoldásának kö­zeli lehetőségét, éppen olyan meglepetést kel­teti az a kombináció, amely az alkotmány­jogi kérdések, vagyis a királykérdés megol­dásának közeli lehelőségét véli a miniszter­elnök utazásában felfedezni. Politikai körökben az a vélemény, hogy a most összeülő országgyűlés ennek a kérdés­nek a megoldására nem alkalmas és pedig azért, mert a választások során a királykér­dés egyáltalában szóba sem jött és így a választások eredménye nem fejezi hozásban való részesedés csak több alkal­mai, tágabb lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a rábízott materiális és erkölcsi érdekeken felül a váras népének, a város jövendőjének nagy érdekeit is szolgálhassa. Nyolc törvényhozó képviseli Szeged népét a törvényhozásban s Szeged népe tagadha­tatlan várakozással tekint a város nagy ügyei­nek szolgálatában kifejtendő munkásságuk elé. S ha nem is tudnák a város népének javára biztosítani az államhatalom támoga­tásának azl a mértékét, amit a nyolcas egyéni súlyával és kimagasló tekintélyével arányban állónak lehetne tekinteni, legalább annyi eredményt érjenek el, amennyi befo­lyásban és súlyban a szegedi törvényhozók csoportja tekintélyes létszámának kijár. vita elkezdéséhez. Briand kijelentette, hogy sem Thoiryban, sem Genfben nem tett hatá­rozott igérelet a Rajna-vidék kiürítésére és nem tehet róla, hogy a német lapok állan­dóan ezzel a kérdéssel foglalkoznak, sajnálja, hogy a minisztertanács nem járult hozzá a külpolitikai vita elkezdéséhez és ha a ka­marában nem lesz módja ehhez, akkor a szenátusban a legközelebbi alkalommal fogja kiprovokálni a külpolitikai vita megindítását. ki a nemzet .akaratát a királykér­désben. Politikai körökben ezzel kapcsolatban az a hír is elterjedt, hogy a miniszterelnök nem gondol a királykérdés személyi részének a megoldására és ez arra az időre marad, ami­kor már a nemzet véleménye ebben a kér­désben kikérhetjő lesz. Még a magyar politikai éleinél is érzéke­nyebben resonált a belgrádi politikai élet a miniszterelnök római utazásának hírére, úgyszintén a belgrádi diplomáciai karban és a politikai pártokban óriási feltűnést és iz­galmat keltett ez a hir. Az összes belgrádi lapok vezetőhelyen foglalkoznak a miniszter­elnök tervezett római útjával és egyöntetűen megállapítják, hogy • Bethlen Mussolini kifejezett hí­vására megy Rómába. Az ul célját illetőleg a lapok rengeteg kom­binációt hoznak fel, amelyek között szerepel Albrecht főherceg és Ileána román hercegnő házassága, Albrecht trónrajutásának kérdése, magyar­olasz barátsági és biztonsági szerződés meg­kötése. Ez a kérdés az, amely a jugoszláv po­litikai életet egészen közelről érinti annál is inkább, mert az olasz albán szerződés A francia kamara uf elnöke: a szocialista Bouisson. és különlböző kombinációk Bethlen római uíja körül. Olasz, szerb és román híresztelések a Mussolini -Bethlen tárgyalásokról. — Magyar kikötő, szerződés és — király­kérdés ? — Híresztelések Albrecht házasságáról. A kormány hivatalos cáfolatot adott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents