Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-30 / 24. szám

•ZEOED i Szerkesztőség : Deák Ferenc •Юса 2. Telefon 13—33. — Kiadóhivatal, MIctíinkönyvtAr és Jegyiroda: Aradi •сев S. Telefon 306. — Nyomda: löw Upói ucca Itt. Telefon 16-34. «««««« VASÁRNAP, 1927 JANUÁR 30 ® ® ® III. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal Vrl ucca 6. Telefon 151. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templombazár. Telefon 2S3. szám. ««««««« KlOtlzetésl Ara havonta 3-ZO, vidéken és a fővárosban 3-ttO, kUIfOldőn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Bíbor és gyász. Ez egy régi magyar történelmi tragédia cime, amely Vak Béla király korából vette tárgyát, de nagyon találó arra a fényre cs pompára is, amellyel az uj magyar országgyűlést 1927 január végén megnyitották. Mert ami ragyogást és csillogást ez a csonka ország és ez a szegény nemzet ma ki tud fejteni, azl mind előszedték erre az ünnepi alkalomra, de az egész nagyszerű szolennitás fölött az a tompa és komor gyász borongott, amelyet a trianoni béke borított mindnyájunkra. Bibor és gyász szinei ölelkeztek a nemes méltóságú kupola alatt, ahol az uj országgyűlés két házának tagjai — közöttük egy sereg egészen ismeretlen név — összeseregleltek. A történelmi pillanat, mert kétségtelenül az, a várakozás hangulatától vemhes. Mert nagy föladatokra vállalkoztak azok, akiket most a hon atyáivá tett, akár a kormány kegye, akár a választók nyilt és titkos szavazata, akár a szerencse, akár az érdem. A legtöbben közülük minden valószínűség szerint éppen olyan tudatlanul állanak a közel jövő bizonytalan szinti és szövésű kárpitja előtt, mint ahogy mi magunk állunk, akik csak dolgozunk és adózunk, akik csupán misera plebs conlribuens vagyunk és sorsunk mélyéből tekintünk föl reájuk, akik az ország kupolája alatt rólunk fognak tanácskozni és határozni. Akik kimaradlak, pedig ott volna a helyük, azokat szinte jobban ismerjük, mint azokat, akik bekerültek. Rákosi Jenőnek például nem jutott már hely a gyülekezetben, amelyben egészen különös csengésű nevezetesség is ott található. Annyi bizonyos, hogy ez az országgyűlés meglepően homogén összetételű, egy akarat, egy hangulat lengi át a nagy többséget, amely az egység képére és hasonlatosságára teremtődött. Tömör sorokban ülnek egymás hegyén-hátún azok, akik a kormány támogatására sorakoznak föl, mig az ellenzék helyén csöndes pusztaság terül el, ásító unalom, a temető nyugalma. Az ellenzék színe-virága elhullott a választások mohácsi mezején és ha az idők méhében meg is születik majd egy uj ellenzék, de egyelőre be kell érni a második, sőt harmadik garnitúra töredékével. Óriási felelősség hárul arra a többségre, amely ma kezébe vette az ország sorsát. Ezt a felelősséget vállalni és viselni kell, ez elől a felelősség elől nincsen kitérés és meghátrálás. Magyarország ma elindull a jövőbe, amely ismeretlen és rejtelmes, de amelyet nekik kell előkészíteni, akik ott ülnek az ország kormányának kerekénél, akik törvényt hoznak és akik minden szépet és jót ígértek a választások előtt. Hic Rhodus, hic salta, az igéret földjének most kell a valóság földjévé változnia. A forradalom és ellenforradalom csődtömegéből virágzó és gyümölcsöző életnek, kuliurának, iparnak, kereskedelemnek kell itt támadnia. A tudás és műveltség fényét és melegét várjuk és akarjuk a terror és nyomor fellegei és viharai után. Szabadsajtó, a gyülekezés és szervezkedés szabadsága, jöjjön el a te országod! A forradalom és ellenforradalom után végre nyugodt fejlődés, biztos haladás széles és derűs útjára kell vezetni ezt a népet, amely százszor és ezerszer megbűnhődte már a multat és jövendőt! Az egész magyar históriában még egy olyan korszakot ismerünk, amelyben a mienkéhez hasonló föladatok és reménységek előtt állott a nemzet és ez a reformkor volt, Széchenyi kora. Igaz, akkor volt egy küldetéses lángész, aki bátran és bizton vezetett bennünket, mint Mózes vezette népét a sivatagban a szabadulásba és ennek a küldetéses lángésznek egy olyan párja és egyben ellenzéke akadt, mint az, akit apánknak nevez a magyar és akinek sírjához ii gy zarándokol a méltatlan és hütelen epigón is, mint Mekkába a hivő. Mi nem tudjuk és nem látjuk, hogy a most megnyílt uj magyar országgyűlésben szerényen és öntudatosan ott rejtőzik-e valaki, 1 aki a jövendőt rejti diszmagyarja, vagy ün- ! neplő feketéje alatt'.' Mostanában a vajúdó | politikai és társadalmi hegyek, sajnos, csak egereket szültek, fehér és szürke egereket, akik oroszlánt játszottak, mint a Szentivánéji álom műkedvelő kispolgára, akinek helyes bőgésél kontár kartársa ítélte meg. Bibor és gyász uralkodott a megnyitó ünnepségen, amely a trianoni ország gyűlését bevezette, adja a mindenható egyesség Istene, hogy e bibor ne jelentse többé soha az ártatlanul kihulló vért és hogy ez a gyász az ész, erő és akarat magyar szentháromsága révén igazán örömmé és valóban ünneppé fényesedjék. Ugy legyen! A legreakciósabb német kormány. erősítette Marx birodalmi kancellárt és kormányát állásában A megszállott területek ügyeinek vezetésével Marx kancellárt bízta meg az elnök Páris, január 29. Havas A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy az uj német kormány összeállítása legreakciósabb mindazok közül, amelyek a háború óta kormányon voltak. Berlin, január 29 A birodalmi elnök megFiume szabad város? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A Politika mai számában Rómából keltezve azt a szenzációs hirt közli, hogy a magyar kormány az adriai szabad kikötő kérdésében ujabb ajánlattal fordult az olasz kormányhoz. A magyar kormány állítólag azt javasolta, hogy Fiumét j nyilvánítsa az olasz kormány Danzig mintájára szabad városnak és helyezze a Népszövetség fennhatósága alá. Mussolini állítólag hajlandó a magyar kormány ajánlatát komoly mérlegelés tárgyává tenni. Belgrádi politikai körök a hirt nagy kétkedéssel fogadták. Káprázatos $зотра, díszes Kiilsöségek között kezdte meg működését a parlament. Л szocialisták „pfuj"-ozása és a kormánypárt tapsai közben aáta át mandátumát Héffas íván. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A régi.idők pompájára emlékeztető külsőségek között kezdte meg működését az uj magyar parlament. Ragyogó diszmagyarok. fényes egyenruhák alakultak festői csoportokká az oszlopos termekben, a karzatok páholyaiban estélyi ruhás hölgyek kíváncsiskodtak. A bejáratok előtt egymást érték a hikszusautók és fogatok. Az országgyűlés megnyitó ünnepsége azokkal az istentiszteletekkel kezdődött, amelyeket a Mályás templomban, a Calvintéri református templomban és a Dohányuccai zsinagógában larloltak. Az istentiszteletek után ugy a képviselők, mint a felsőház tagjai is az Országházba mentek, ahol az ünnepélyes megnyitásra gyülekeztek. A szociáldemokraták közül a párthatározat értelmében senkisem jött el a megnyitásra. A kupolacsarnokban a díszbe öltözött koronaőrök állanak kétoldalt a lépcsőházban és fenn, ahol a kupolaterembe torkollik a lépcsőház, a körfolyosókön ezüstsujtásos parlamenti őrök állanak. A lépcsőház felső végén diszmagyarba öltözött miniszteri tisztviselők és a Ház frakkba öltözött tisztviselőinek kara igazítja útba az ünnepségre érkezőket. A kupolacsarnok káprázatos fényben úszik. Horthy Miklós kormányzó 12 óra után néhány perccel érkezett a parlament elé és ellépett a díszzászlóalj arcéle előtt. Majd kíséretével felvonult a kupolacsarnokba. A lépcső alján Rudnyánszky József báró és Karafiáth Jenő háznagyok fogadták. A lépcsőház feljáróján a korelnökök és Bethlen István gróf miniszterelnök üdvözölték a kormányzót. A kormányzó megnyitó beszédének bevezető részében röviden vázolta azokal a politikai eseményeket, amelyek az uj országgyűlés öszszehivását megelőzték. Foglalkozott a két nemzetgyűlés munkájával, alkotásaival, majd a következőket mondotta: A pénzügyi rendezés érdekében megnyilatkozott erőfeszítésben az egész világ bizonyságát látta a nemzet elpusztíthatatlan életerejének és ma már kell, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen az az igyekezetünk, hogy az általános békét valamennyi államhoz való jóviszonyunkkal a magunk részéről Is előmozdítani kivánjuk. Szomszédainkhoz való viszonyunk a békekötéssel kapcsolatos rendezés folytán csak az idő múlásával alakulhatott rendes szomszédi viszonnyá. A magunk részéről a jószomszédság elősegítésére törekszünk. Törekvésünk a jövőben is oda fog irányulni, hogy a békés érintkezés az összes államokkal zavartalanul fejlődhessék és hiszszük, hogy ezt az igyekezetünket szomszédaink a maguk részéről is elő fogják mozdítani. Változatlanul azon leszünk, hogy az államok társaságában teljes egyenjogúságunkat biztosítsuk és ezen a téren az eddigi helyzettel szemben azt a változást is várjuk, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek folyománya-