Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-20 / 15. szám

1927 január 16. DÉLMAG V ARORSZÁG 3 Eredménytelenül végződtek Fodor tanácsnoknak a színészekkel folytatott tárgyalásai. Jön a Qázikezelés. — Fodor Jenő lesz a szin&áz adminisztratív igazgatója. (A Délmaggarország munkatársától.) Szer­dán befejezte Fodor Jenő tanácsnok, a tanács által kiküldött színházi vizsgáló, vagy tárgyaló bizottság vezetője — a tárgyalásokat a színtár­sulat tagjaival. A társulat tagjai egyenkint jelentek meg hivatalában és — néhány ki­vétellel — valamennyi megjelent. A tárgyalás, amely természetesen zárt ajtók mögött folyt le, abból állott, hogy Fodor Jenő tanácsnok kérdésére nyilatkoztak a színészek, közölték, hogy mennyi végkielégítés ellenében hajlan­dók azonnal felbontani szerződésüket, vagy milyen arányú gázsiredukcióba egyeznek bele. Az eredmény — nagyon bizonytalan és ennek következtében a helyzet még jobban elmérge­sedett. A színészek túlnyomó része kijelentette Fodor Jenő előtt, hogy hajlandó ugyan távozni, de nem elégszik meg azzal a végkielégítéssel, amelyet felajánlottak, lényegesen, vagy lényeg­telenül, de többet kiván annál. A norma az volt, hogy a kisebb fizetésű színészeknek két­hónapi fizetésüknek megfelelő végkielégítést ajánlottak fel, a nagyobb gázsistáknak keve­sebbet, legtöbb esetben kerek összeget, amely sokszor nem érte el az egyhavi gázsit sem. Ezzel szemben volt olyan színész, aki három, három és fél, négyhavi gázsinak megfelelő végkielégilést kívánt és kívánságát azzal indo­kolta meg, hogy a szerződése tizenkét hónapos, szeptemlx'r harmincadikán jár le, tehát nyolc hónap van ínég hátra belőle. Azért volt színész, aki — hogy mentse, ami menthető — aláirta a nyilatkozatot, amely szerint elfogadja a felajánlott végkielégítést. A gázsiredukció kérdése már sokkal nehezebb, mert a szinészfizetések között nagy differenciák vannak. A legtöbb szülész gázsija a létminimum határa körül mozog, itt tehát csökkentésről nem lehet szó. Fodor Jenő tanácsnok a tárgyalásokkal kapcsolatban érdeklődésünk­re a következőket mondotta: — A tárgyalások nem kecsegtetnek ered­ménnyel, a színészek legnagyobb része csak magas lelépési díj ellenében hajlandó felbon­tani Faragóval kötött szerződését, a gázsire­dukcióra viszont naggon gyenge a hajlandó­ság, ami teljes mértékben érthető is. A helyzet azért nem egészen reménytelen. Holnap tár­gyalok, még j>edig a kora reggeli órákban Faragó igazgatóval és valószínűleg már a ren­des tanácsülésen megteszem jelentésemet. Beszéltünk a polgármesterrel is, aki a következőket mondotta: — Ila nem sikerül a szanálás, akkor nem kötünk szerződést Faragóval. — Ki lesz a színigazgató? — kérdeztük. — Fodor Jenő — válaszolta határozott han­gon a polgármester —, garantálhatom, hogy nagyszerű igazgató lesz, rendet teremt a szín­házban. A színtársulat tagjai közül csak azzal köt majd szerződést, akivel akar, illetve aki megfelel, helyesebben, akire szükség lesz. Fe­lesleges embert nem szerződtetünk le a vá­ros színházához. A polgármester első határozott hangú nyi­latkozatából, amely a színházi válság kirobba­nása óta elhangzott, nyilvánvaló, hogy a sok zárt ülés eredményeként két ut maradt csak nyitva. Abban az esetben, ha sikerül a szanálás, a város szerződést kőt Faragóval, ha nem sikerül, akkor Faragó elbocsájtja a társulatát és jön a házikezelés. Már kiválasz­tották az adminisztratív igazgatót is, Fodor Jenő tanácsnok személyében, valószínűleg meg van a kiszemelt művezető igazgató is, akinek nevét azonban a polgármester nem hajlandó egyelőre elárulni. Beszéltünk Faragó Ödönnel is, aki a következőket mondotta: — Nagyon, szomorúan vettem tudomásul, hogy a színészek nem ébredtek tudatára tény­leges helyzetüknek, hanem hallgattak az ál­landó izgatásra és igy ahelyett, hogy elfogad­ták volna józan belátással azt a plattt'ormot, amelyet elébük tártam, magatartásukkal ve­szélybe döntölték exisztenciális érdekeiket. Ha meghozzák a kivánt áldozatot, ha belátják, hogy a 97 lagu társulat egyrészét feltétlenül el kell bocsájlani és a gázsik redukálása nél­kül lehetetlen a szanálás, akkor a helyzet meg­oldódott volna. — Ezt elmulasztották és én kívül állok az obligón. Nincs más hátra, minthogy működé­semet beszüntessem. Én lulajdonképcn nem vagyok a színház igazgatója, szerződésem nincs a várossal, vártam eddig az alkalmas időt, amikor vállalhatom a szegedi színház vezetéséi. Színigazgatói koncesszióm van ugyan, de ebben a pillanatban nincsen szín­házam. ezzel a vis majorral szemben teljesen tehetetlen vagyok. A koncessziót lermésszete­sen vissza kell adnom, mindaddig azonban, amíg el nem következik a rendes megoldás, a színházat kötelességszerűen vezetem tovább. A városi tanács határozatának teljesen defe­rálok majd. mert tisztában vagyok az előttünk álló igen sulyos helyzettel. — A leghelyesebb megoldásnak én is a városi kezelést tartom, mert csak ez biztosit­hatja a színtársulat zömének tisztességes meg­élhetését. Nagyon rosszallanám, ha a társulat az utolsó pillanatban nem látná be, hogy a város tanácsa módot akar nyújtani a tisztes­séges megoldásra. A Kúria február 4~én hirdeti ki az Ítéletet a Pick-pörben. Elvi Jelentőségű döntést várnak et jogászok. (Budapesti tudósítónk telefon jelen­té se.) Óriási érdeklődés mellett folytatta a Kú­ria a tárgyalást szerdán egész napon át a mil­liárdos Pick-féle pörben. Mint ismeretes, a pört a világhíres szegedi szalámigyár egyik tulajdonosa, P i c k Jenő indította meg és kérte, hogy fivé­rétől, P i c k Mórictól vonják meg a cégjegyzési jogot, mert szerinte azzal visszaélt. A szegedi törvényszék a cég felszámolását rendelte el, mig a tábla helyt adott Pick Jenő első kérésének és fivérét megfosztotta az önálló cégjegvzési jog­tól. Pick Móric felülvizsgálati kérelmére a Ivuria elé került az ügy, ahol kél héttel ezelőtt tartot­ták meg az első tárgyalást, amikor is az ügy ha­talmas aktacsomóit ismertették. A szerdai foly­tatólagos tárgyalás iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, különösen sok jogász foglalt he­lyet a tárgyalóteremben, hogy egyrészt figyelem­mel kisérje a pörben szereplő jogászok érvelé­seit, másrészt meghallgassa a Kúria elvi jelentő­ségű döntését. ítéletkihirdetésre azonban az óriási anyag miatt még nem kerülhetett sor. D. e. 10 órától délután fél 5 óráig terjesztették elő észrevételeiket, il­letve előadásaikat a felek képviselői, dr. Lévy Héla. dr. G r ü n e r István és dr. J a k o b i Andor. Az ügyvédek felszólalásai jobbára a kereske­delmi törvény körül mozogtak, amennyiben azt vitatták, hogy a magyar kereskedelmi tör­vény, amely 1875-ből való, alkalmazható-e még a mai fejlett gazdasági életre. A felperes képvi­selői utaltak arra, hogy a modern német és svájci kereskedelmi jogban már gyakorlati szem­pontokat is figyelembe vetlek és igy azt kellene applikálni a most folyó pörben is. A közkereseti társaságok keretein belül előforduló súrlódások­ról lelték meg megjegyzéseiket a jogászok, tekin­tettel a magyar és a modern külföldi kodifikált jogra. A megjelent jogászok egyöntetűen állapították meg, hogy a vita igen magas színvonalú volt és nagy érdeklődéssel tekintetlek a Kuría döntése elé, amikor Ternovszky tanácselnök vezetésével a négyes tanács visszavonult. A tanácselnök fél­óra múlva kihirdette, hogy miután e 1 v i j e 1 e n­tő ségü kérdés elbírálásáról van szó, az ítéletet csak február 4-én hirdeti k í. Jogászi körökben valószínűnek tartják, hogy az ügy a Kúria teljes ülése elé fog kerülni és ott hoznak majd elvi döntést. WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW Az asszony megszökött férjétől, a csábító kirabolta és kidobta a vonatból Bukarest, január 19. Tegnap jelentettük, hogy a jassyi vonalon egy eszméletlen nőre akadtak a pályamunkások, akiről később meg­állapították, hogy a bukaresti gyorsvonaton kirabolták, majd a robogó vonat ablakából kidobták. A megindult nyomozás során a kö­vetkezőket állapították meg: Az asszonyt Aneta /'opescu-nak hívják, né­hány nappal ezelőtt Craiovában ott hagyta férjét, de magához vette annak 10.000 leit ki­tevő készpénzét és kedvesével, Velescu György­gyei Jassyba szökött. Velescu ösztönzésére Bu­karestbe indullak, de a vonaton Velescu erő­szakkal elvette az asszony pénzét, majd őt magá kidobta a vonatból. A tettest letartóz­tatták. A polgármester szerint „nem sürgős az Iskola~ucca világításának fokozása, mert Jobb a világítás, mint a külvárosokban " „Meg kell várnunk, milyen helyzet alakul ki." (A Dél m agyarország munkatársától) Az iskola uccai kereskedők és iparosok, mint is­meretes, a Délmagyarország hasábjain is, széleskörű mozgalmat indítottak néhány héttel ez­előtt a súlyosan elhanyagolt Iskola-ucca rende­zése és világítása érdekében. Küldöttségileg is megjelentek már a polgármesternél, akinek szé­pen kidolgozott memorandumot nyújtottak át. Rá­mutattak arra, hogy a rossz kövezet és a rossz világítás következtében maradt el ez az ucea, a régi Szeged legelőkelőbb és legforgalmasabb uc­cája a fejlődéstől. Ez az elmaradottság az oka annak, hogy az ott lakó kereskedők és iparosok nem tudnak boldogulni, mert a vásárló közönség messze elkerüli a lábtörő hepe-hupákal és az afrikai sötétséget. Kívánságaikat három pontba foglalták össze: hozassa rendbe a város a kocsiutat, amelyen sem kocsi, sem autó át nem mehet a tengelylörés, vagy a defektus veszedelme nélkül, szereltessen fel néhány villanylámpái és a háztulajdonosok ter­hére hozassa rendbe, illetve aszfaltoztassa ki a gyalogjárókat. Ennek az uccának a rendezése nem csak az ott lakók érdeke, hanem érdeke a vá­rosnak is, mert hiszen az Iskola-ucca köti össze a Rudolf-terei, a tanyai vasút végállomását a Templom-lérrel és az egyetemi városrésszel. Az ucca jelentősége és forgalma tehát ismét a régi lesz, ha nem nagyobb. Jó néhány hét elölt járt ez a küldöttség a pol­gármesternél, de még nem történt ebben az ügy­ben semmi. Alig múlik el azonban tanácsülés, amelyen szóba ne kerülne az Iskola-ucca problé­mája, de konkrét lépés még nem történt. Érdeklődtünk ma ebben az ügyben a polgár­mesternél, aki a következőket mondotta: — Az Iskola-ucca világítást, kövezetet és gyalog­járókat kiván. Az érdekellek természetesen egy­hangúlag tömörültek ezek mellett a kívánságok mellett, a város hatóságának viszont az a köteles­sége, hogy megbírálja általános, várospolitikai szempontból a szükségesség kérdését. A helyzet az, hogy ötven év óta ez az ucca forgalmi szem­pontból teljesen elvesztette jelentőségét. Most uj helyzet van kialakulóban az egyetem és a kis­vasul következtében. Meg kell várnunk, hogy milyen helyzet alakul ki. Ila is­méi jelentős forgalmi útvonal lesz belőle, akkor feltétlenül rendbe kell hozatnunk. Ettől azonban függetlenül megcsinálunk rajla mindent, amit meg­csinálhatunk, amire mulhalatlanul szükség van. A világítás fokozása szerintem most még nem

Next

/
Thumbnails
Contents