Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-05 / 281. szám

SZEGED : SzerKesitőség : Deák Ferenc ucca it. Telefon 13—33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon 3QG. - Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon IG—34. « « « « « « VASÁRNAP, 1926 DECEMBER 5 0 <•> O II. ÉVFOLYAM, 281. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Uri ucca O. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Relormáius templom­bazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « Előfizetési ára havonta 40.000, vidéken és a fővárosban 45.000, külföldön SO.OOO K.. Egyes szám 2000, vasár- és Ünnepnap 3000 K Mégis hűtlenek. Irta: Rassay Károly. Szterényi József báró egyik legutóbbi be­szédében elpanaszolta, hogy árulónak nevez­tem őt. Ezt én eddig soha nem tettem. Egy­részt; nem tartottam Ízlésemmel összeegyeztet­hetőnek, hogy néma meggyőződésemnek kife­jezést, adjak, másrészt a szót magát is utálom, annyira meghempergették az oktalan gyűlö­let sarában éppen azok a vádaskodók, akik­kel most Szterényi báró egy táborba került, ffa már azonban ő nyíltan felvetette a kér­dést, hadd válaszoljak én is nyíltan rá. Igenis: hűtlennek tartom őt és hűtlennek tartom mindazokat az urakat, akik az ellen­zéki kötelesség nehéz posztjáról most hirtelen átpártoltak a hatalom kényelmes táborába. Hűtlenséget követ el mindenki, akinek jó volt, a liberális polgárság ahhoz, hogy vállára emelje és mandátummal ajándékozza meg, de most*, hogy a remények talán egy kissé meghalványodtak, multat, programmot, fel­adatot és kötelességet feledve, cserbenhagyja azt a polgárságot, melynek keményebb har­cosokra soha nagyobb szüksége nem volt. Vagy minek nevezzem Ugrón Gábor maga­tartását, aki nemrégiben még a demokrata párt nak volt elnöke, hirdette a polgári jogoknak azt a programját, amely nélkül egy szebb és jobb jövő sohasem bontakozhat) k ki, ma pe­dig elfogadja, hogy érdekében a választási küzdelembe beállítsák a hivatali befolyás min­den eszközét? És vájjon meghajtsam-e az elismerés zász­laját; Szterényi József báró előtt, aki Vázsonyi Vilmos mandátumának jogán ült be a nemzet­gyűlésbe és ma a szegedi megbízólevél érde­kében feltétel nélkül összeölelkezik Klebeis­berg Kunó gróffal. Klebeisberg Kunó gróf lelt Szterényi báró ideálja, az a Klebeisberg Kunó gróf, akit a szélső jobboldali politikai törek­vések presumtiv vezérüknek vallanak. Aki belügyminiszter volt az 1922-es választások idején, amikor a felháborító, szégyenteljes atrocitásoktól volt hangos az egész ország. Az a Klebeisberg Kunó gróf lett Szterényi báró politikai vezére és ideálja, akiről a fajvéde­lem hivatalos reggeli lapja csak nemrégiben állapította meg dicsérőleg, hogy ő ma a nume­rus clausus bátor és tántoríthatatlan őre és aki csak az imént válaszolta a főiskolai hall­gatók bajtársi szövetségének arra a kérdésére, hogy mi az álláspontja a numerus clausus tekintetében, ezeket a biztató szavakat: Szent­nek tartottam és fogom is tartani mindig azt az érzést, amely a magyar ifjúság lelkében izzik kipusztithátatlanul. Most az egyetem kapujába Klebeisberg Kunó gróffal együtt odaáll Szterényi József báró, mert lehet ezt magyarázni akárhogy, lehet; szép terveket szőni a kormánypárton belül való liberális küzdelmekről, a tény még­is csak tény marad: Aki Klebeisberg gróffal van az a numerus clausussal van, aki ezt; a kor­mányzati rendszert támogatja, az a nyilt vá­lasztási rendszert támogatja minden függ­vényével. Aki a mai rezsimmel együtt halad, annak egy eljövendő kor ítélőszéke előtt osztoznia kell a politikai felelősségben, amely még mindig nem mult el Klebeisberg Kunó gróf felől a belügyminisztersége alatt történt bombamerényletekért és máig is ered­ménytelen nyomozásáért. Még mindig vállalniok kell az uraknak, akár akarják, akár nem és merik-e ezekután tagadni, hogy valóban hűtlenek lettek a pol­gári jogegyenlőség, a kormányok szeszélyé­től független jogrend, az esküdtszék eszmé­jéhez'? Merik-e vájjon tagadni ezt, amikor majd a fajvédők elfogult exponenseivel együtt ülnek a kormánypárt padjain és adják az erkölcsi hátvédet a mai kormányrendszer­nek. A választási kámpányról azt szokták mon­dani, hogy olyan, mint a háború: minden meg van benne engedve. De a korteshadak mögött némán és titokban gondolatok és érzé­sek is helyet kapnak. Én szentül hiszem, hogy a íeghipokritább szólam és frázis sem tudja elhallgattatni a lelkiismeretet. Kifelé az urak nem szívesen vállalják a zászló elhagyásának ódiumát. Ez természetes. De alig hiszem, hogy lelkiismere­tükkel oly könnyen megegyezhetnének, mint a kormánypárttal. Önigazoló magyarázatuk nem fogja elhárítani felőlük az ítéletet sem, amelyet egy eljövő kor generációja lesz hi­vatva elmondani. Ez az ítélet kemény lesz, de igazságos lesz ez az ítélet, számon fogja kérni tőlük a pol­gárság jogait, amelyeket az ő segítségükkel kobzoll el a kormányzat. Ez az ítélet számon l'ogja kérni tőlük a lelki sorvadást, mely a lebéklyózott polgárság erejét kezdte ki. Számon fogja kérni tőlük a reményeket, amelyek mi­attuk kettéfoszlottak, számon fogja kérni tő­lük a hitet egy jobb holnapban. Mivel sem fognak tudni védekezni, mert minden önigazolásukra, minden próbálkozó magyarázatukra csak mosoly lehet a válasz. Ha néhányadmagammal, akik itt vagyunk, akik maradtunk és maradunk a polgári el­szántság, a liberálizmus és demokrácia nehéz frontján, az ő példájukat követtük volna, ak­(<or muzsikaszóval várnák vagy fogadnák már a magárahagyott polgárságot a szociál­demokrácia táborában. Ha mi is hűtlenek lennénk, mint ők és elfo­gadnánk igazságul a hípokríta mentegetőd­zcsekct, akkor végleg odadobnánk a polgársá­got az elforgácsolás, szertebomlás pusztító ve­szélyének. Hogy nemzeti, gazdasági és kultu­rális szempontból ez mit jelent, azt nem kell Ugrón Gábornak és Szterényi Józsefnek ma­gyaráznom. Olyan jól tudják éppen, mint én. De a hatalom, ugylátszik, feledteti velük a legszebb eszméket is és a mandátum ví­gasztal a lelkiismeret ítéletéért. A. reimf cSrség i*em engedélyezte az egyesüli ellenzéki balpári szerdai párívacsoráfál. Beíiltotíák a szociáldemokraíák kél vasárnapi nép­gyüléséi ís. (A Délmagyarország munkatársától.) Isme­retes, hogy az egyesült ellenzéki balpárt va­sárnap este pártvacsorát akart rendezni, azonban a vacsorát szerdára halasztotta el, mert Rassay Károly és azok az ellenzéki po­litikusok, akiknek részvételére számíthattak Szegeden, fontos elfoglaltságuk miatt vasár­nap nem távozhattak el a főváros területéről, ahol számos politikai gyűlésen kell beszédet tartaniuk. Az egyesült ellenzéki balpárt sze­gedi vezetősége igy bejelentette a rendőrség­nek, hogy vasárnap helyett szerdán este tartja meg a pártvacsorát a Tisza-szálló nagytermé ben. A pártvezetőség a legnagyobb meglepe­téssel értesült arról, hogy a rendőrség ezt a bejelentést nem ve­szi tudomásul, ami a pártvacsora engedélyezésének megtagadását jelenti A kapitányság végzését csak vasárnap reg­gel kézbesítik ki, de szóbelileg már közölték az indokolást is, amely szerint a rendőrka­pitányság azért nem veszi tudomásul, illetve azért nem engedélyezi a szerdai pártvacsorát, mert Szegeden a pártoknak már elegendő ide­jük volt az agitációra és ezt az időt ki is hasz­nálta már minden párt, a további agitáció te­hát jelesleges. Az egyesült ellenzéki balpárt vezetősége ter­mészetesen elhatározta, hogy a kapitányság végzését, mihelyt azt kézhez kapja, azonnal megfelebbezi a kerületi főkapitányhoz, mert meg van győződve arról, hogy Szalag József kerületi főkapitány megváltoztatja az elsőfokú határo­zatot. A felebbezésben rámutat a pártelnökség ar­ra, hogy itt tiüajdonképpen nem uj gyűlés, vagy pártvacsora engedélyezéséről van szó, hanem egy korábban már engedélyezett párt­vacsora idejének egyszerű kitolásáról, amely­nek engedélyezése, illetve tudomásulvétele nem ellenkezik a szegedi államrendőrség állás­pontjával. A rendőrség ugyancsak betiltotta a szegedi szociáldemokrata párt két népgyülését, ame lyeket vasárnap akart megtartani, az egy'':et Somogyitelepen a Betlehem-féle vendéglőben, a másikat pedig a Borbás-uccai Porpáczi-féle vendéglőben. A rendőrség mind a két gyűlés­nél ugyanazzal indokolja a betiltást, mint a Rassay-párti vacsoránál: a szónokok eleget be­sülhettek. A szociáldemokrata pártnak már nincsen arra ideje, hogy a gyűlések betiltá­sát megfelebbezze a főkapitányhoz. A választási bizottság hétfőn fejezi foe az ajánlások átvizsgálását. (A Délmagyarország munkatársától.) Meg­írta a Délmagyarország, hogy pénteken dél­előtt azok a pártok, amelyek meg tudják sze­rezni a szükséges aláírásokat, benyújtották az ajánlási iveket dr. Skultéty István táblai tanácselnök-választási főbiztosnak, még pe­dig, az egyesült ellenzéki balpárt, a szociálde­mokrata párt és a kormánypárt. A választási bizottság még a délelőtti órákban megkezdte a húszezernél több benyújtott ajánlási alá­írás revidiálását, amelyre a választási tőr­vény nagyon rövid terminust állapit csak meg. Először az egységes párt ajánlási iveit vette munka alá a bizottság és már az első

Next

/
Thumbnails
Contents