Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-05 / 281. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1926 december 5. üindesikl az egyesült ellenzéki isaipái*ti*a szavaz* aki numerus clausus helyeft tanulási szabadságot akar*. napon kiderült, hogy az egységes párti ajánló iveken szereplő aláírások igen nagy száza­léka érvénytelen. Az egységes párt jelöltjeit ugyanis rendkívül sokan ajánlották olyanok is, akiknek nincsen választójoguk, akiknek a neve nem szerepel a választók névjegyzéké ben. A választási bizottság pénteken délelőtt az egységes párti ajánlási ivek revízióját kezd­te meg és azóta kizárólag ezzel foglalkozik. A Délmagyarország munkatársa felkereste szombaton délben dr. Skultéty István választási főbiztost, aki érdeklődésére el­mondotta, hogy az egységes párt ajánlási ivei­nek átvizsgálásával éjfél előtt nem végeznek, pedig péntekről szombatra virradó éjjel is hajnalig dolgoztak a választási biztosok és a bizottság tagjai, igy csak vasárnap kerül sor az egyesült ellenzéki balpárt és a szociál­demokrata párt ajánlási iveinek felülvizsgálá­sára, de remélik, hogy hétfőn reggelre elké­szül a bizottság hatalmas és komplikált mun­kájával. A revízió eredményéről azonnal érte­sitik a pártokat, hogy szükség esetén benyújt­hassák a törvényben megállapított határidőn belül a pótlásokat. A szombati revízió alkalmával egyébként kiderült, hogy az egységes párt ajánlási iveit a szegedi színtársulat tagjaival is aláíratták. A színészek valószínűleg tréfára vették a dol­got, mert hiszen^ fel sem tételezhető róluk, liogv ne tudnák választói jogosulatlanságukat. Ez természetesen az uj tagokra vonatkozik, akik még nem szerezték meg Szegeden a vá­lasztójog előfeltételeit. A fontos mégis az, hogy a színészek számával is gyarapodott az egy­séges párli lista ajánlóinak száma. Szentesen Huza Barna összes- aláírását visszautasították. Szentesről jelenti a Délmagyarország tudó­sítója: Szentesen Bugyi Antal egységes párti­val szemben Buza Barna lépett fel független­ségi programmal, aki a győzelem reményével vette fel a küzdelmet. Megszerezte a szükséges ajánlásokat, szombaton pedig a választási biztos összes aján­lását visszautasította. A visszautasítás indoka az volt, hogy az ! ajánlási iveken Országos Függetlenségi Párt | szerepelt, mig a közjegyzői nyilatkozatban csak Függetlenségi Párt állott. A biztos ki­fejtette még, hogy se szeri, se száma a pártok­nak és mivel különbség van az ivek és a nyi­latkozat közölt, nem tudja, hogy Buza Barna melyik párthoz tartozik. A választási biztos végzése megfelebbezhe­tellen és igy Buza Barna nem vehet részt a küzdelemben. Mákén pótlásra utasították az ellenzéki jelölteket. Vasárnap délig be kell nyujiani a pótlásokat. (A Délmagyarország makói munkatársától.) Pén­teken este fejezte be Vild Károly választási biz­tos a benyújtott ajánlási ivek átvizsgálását és nyomban közölte az eredményt a pártok meg­bízottjaival. A hivatalos megállapítás szerint csakis Petrovics György, az egységespárt hivata­los jelöltje kapott kellő számú érvényes ajánlást, az ellenzéki jelölteknek kisebb-nagyobb hiányt kell még pólplniok, nevezetesen dr. Könyves-Kolonics Józsefnek 177 dr. Kiss Menyhértnek 149 Tesziing Józsefnek 54 érvényes ajánlást kell még benyújtania, hogy a szerdai választáson a jelöltek sorába kerüljön. Petrovics ajánlási ivein 4150, Könyves-Kolonics­nál 749, Kiss Menyhértnél 777 és Tesziing Jó­zsefnél 872 érvényes aláírást állapított meg a választási biztos. Az egységespárli Petrovicsnái körülbelül 200!) aláírást törölt és hogy milyen nagymérvű törléseket kellett végeznie, az elkép­zelhető abból a körülményből, hogy több mint 12.000 aláírás foglaltatott a négy jelölt ajánlási ivein, holott a makói választói névjegyzék csak 9262 nevet tartalmaz. A Könyves-Kolonics párt és a Tesziing párt szombaton este kapta meg a választási biztos értesítését, ezek számára vasárnap délelőtt 11 óra­kor jár le a pótlások benyújtására megállapított 36 órai határidő. Kiss Menyhérték már jobban járlak, mert bizalmi emberüknek csak ma reggel tudták kíkézbesitení a választási biztos értesíté­sét, ők tehát vasárnap estig érnek rá á pótlások benyújtásával. A függetlenségi Kossuth párt vezetősége kijelentette, hogy kellőszámu tartalékalá­irásokkal rendelkezik és kellő időre be tud nyújtani annyi pólajánlást, amennyi­vel feltétlenül biztosítani ludja Könyves­Kolonics jelöltségét. Makón meglehetős izgalmat kellett az ajánlások felülvizsgálásának eredménye, a vérmesebb egy­ségespártiak már egyhangú választásban remény­kednek, az ellenzéki pártok vezetői azonban nyu­godtan fogadiák az értesítést, mert mindegyik párt bízik benne, hogy jelöltjét behozza a választási küzdelembe. Az ajánlási ivek aláírói között akadtak szép számmal, akik két, sől három jelöltnek ivét is aláírták. Ezek ellen büntető eljárási indíttat a választási biztos és nevüket közli a járásbíróság­gal. Ezek közül különösen egy választópolgárra vár súlyosabb büntetés, aki annyira felül tudott emelkedni az alacsony pártszempontokon, hogy mind a négy jelöltet megboklogilotta aláírásával. Elsőrendű 193 sár-és hócipők megérkeztek / Tartósságban, minőségben, árban felülmulhatatlanol jup&k+Sk&g&d Angol harisnyáink szenzációi l ellenek. |irillláns"ékszert ! arany,eza«t tárgyakat legmagasabb áron vásárol —-> ékswor^s:* Telefon 18-36 B3& ™ SS ™ S * *>" Szeged, Kelemen u. 7. LAKÁSÁNAK ELDUGOTT RÉSZÉN kincs van mert Önre értéktelenné vált szépirodalmi könyveket minden nyelvben és műfajban teljes Mnyv­Ürát, zenemüvBket é* használt isko atönvveket szép­irodalmi Könyvekre becserélem. Hungária flntiquárium S »ányucca2 Irta: Móra Ferenc. Hát igen, olykor foglalkozom tudományokkal is, de azért ne tessék rám haragudni, hiszen nem érlek hozzájuk semmit. Aztán meg csupa olyan tudomány az enyim, ami nem kell már az ördög­nek sem. Olaus Magnus a mesterem, meg az öreg Gesner. Ar,istoteles és Cardanus, a legfiatalabb is van vagy ötszáz esztendős. A Szent Brandanus szigete, amit ezer esztendővel ezelőtt láttak utol­jára, nekem külömb probléma, mint a déli sark és a rádiumban nekem az az öröm, hogy az alehi­mistáknak mégis csak igazuk volt, mikor ara­nyat akartak csinálni az ólomból. Éjszakának idején a lét és nemlét határán, mikor a számban még a szivar, de már nem tudok róla, akkor szoktam én ezekkel az öreg alchimistákkal barátkozni, leg­kivált a tudós Theophrustus Bombastus Paracel­zus de Hohenheim-mal, akit sok szerelméért és sok tudományáért egyformán kedvelek és min­dig legközelebb ültetek az ágyam fejéhez. Együtt filtráljuk vele olykor az örök élet italát a karcsú würzburgi várurnő számára és tündöklik ilyen­kor a szeme a minden titkok királyának, mint a vizbe esett csillag. Komoly tudományokra is ok­tat azonban és megtanított rá, hogy a zafír eltá­voztatja a pestises kelevényeket, az achátes a mér­gek ellen jó, szemverés ellen használ a koral­lium, szüziességet biztosit a smaragd és szere­lemre ingerli hölgyünket a poharába kevert li­liomméz Hálából én is be akartam őt avatni a darwini tanokba és beszéltem neki az állalok védőszineiről, de ő kinevetett és azt kérdezte tő­lem, honnan tudom, hogy az állat is olyanoknak látja a színeket, aminőknek az ember és attól tartok, hogy neki van igaza. Az elektrolízissel is előhozakodtam egyszer, az anódokkal és kató­dokkal, de akkor egyenesen leszamarazott, mond­ván, hogy ő efelül is többet tud. mert ő a würzburgi asszony keblein tanulta ki a naturális mágiát, nem szénlemezeken és tömény sósav-olda ­ton. Mivel azonban a würzburgi asszony csak az éj­féli órák szeretője, az ember pedig nappal is szomjúhozza a tudományt, a nyáron egyszer va­lami chémiai folyóiratra is ráfanyalodtam. Őszin­tén szólva el akartam aludni rajta — Szatyma­zon, ebéd után, a függőágyban, az eperfák alatt —, de nem sikerült. Az öröm miatt nem tudtam el­aludni, hogy egy jeles tudós — az igaziakból való —, leleplezte egy gyerekkori ismerősöm pana­máját. A selyembogarat értem, ezt a falánk és alamuszi háziállatot, akivel én soha se tudtam rokon­szenvezni. Lehet, hogy azért, mert a nagyon el­főtt makarónira emlékeztet, de az is lehet, hogy csak azért, mert »versenyre hivta egyszer a pók a selyembogaratí s ettől a selyemkukacos köl­tészettől kicsit idegenkedtem. Ennek dacára azon­ban a seiyembogár mindeddig annak a megtisz­telő hiedelemnek örvendett az emberi társada­lomban (noha örömét soha senkinek nem nyil­vánította), hogy ő gyártja a selymet. Nos, hát most kiderült, hogy a selyemhernyó csak bito­rolja ezt a megtisztelő közhiedelmet. Az igazi selyemgyáros nem ő, hanem az eperfalevél, ő csak annyit tesz, hogy az eperlevél növényzöld­jének a váladékát összekeveri a maga gyomor­savával s kinyújtja szálasra. Ez pedig nem olyan kunszt, hogy utána ne lehetne csinálni. Onucci olasz chemikus már utána is csinálta. Kiáztatta a klorofilll az eperlevélből, összekeverte gyomor­savval és olyan finom selymet kapott, hogy a hideg rázná érte Juan-sikkájt is, vagy minek hív­ják most Kínában a Mussolinit. No, mondom, ezt én is megpróbálom. Nemcsak tudománykedvelésből, hanem selyemkedvelésből is. Kiskorom óta bolondja vagyok a selyemnek, szí­nének, fényének, lágyságának, zizegésének s eszem­be sincs itt d e s o u s s-kra gondolni, amik kü­lönben sincsenek már divatban. Kislányok hajá­ban libegő pántlikára gondolok, bágyadt fényű oltárteritőkre, a hallelujás miseruhákra s az édes­anyám hosszú rojtu selyemkendőjére, azokkal a nagy gömbölyű rózsákkal, amik mindig a pün­kösdre emlékeztetik az embert. — Hát most lesz minden, — gondoltam ma­gamban. Annyi selymet, gyártunk, hogy még a porrongyot is abból szabjuk. Csakhogy nem az Onucci módja szerint. Ahhoz való lombikok és gépek Szalymazon nem találtatnak. Spiritusszal se szerencsétlenkedünk itt, — mert még meg­gyúlna valami jóravaló magyar gyomorban. Ha­nem te gyere elő, praktikus magyar ész! Hát előjött, minden hosszabb töprengés nélkül. A dolog nagyon egyszerű. A bárányokat kell eper­falevéllel etetni. Van belőlük kettő. Eperfa van harminc. Selyem lesz harminc mázsa. Exigo mo­numentum aere perennius. Igenis, taft-selyemből való monumentumot. Az én buzgalmamon nem is mult semmi. A bá­rányok étvágyán se. Hanem a gyomorsavban le­hetett valami hiba, mert az állatok pompás kon­dícióban voltak, de sehogyse akartak selyemnyak­kendőket produkálni. No majd később, — biztattam magamat. Később azonban az történt, hogy az egyik bárányt ellopták, éppen mikor kezdeti már nem enni. (Valószínűleg begubódzott már akkor a gyomra.) A másik aztán dupla porciót kapott s gyönyörűen gömbölyödött egész őszig, amikor meg kellett tőle válnom. Rábíztam a gazdáékra, hogy nagyon gondját viseljék és most már csak sárga eperfalevéllel kosztolják. Abból lesz a szép finom sárga selyem. Most kapom a liirt, hogy a selyemgyártó bárány megdöglött. A gazda azt sejti, hogy az eperlevél­kosztba döglött bele, ellenben biztosit róla, hogy még csak egy szál selyemcérnát se találtak benne. Ugy látszik, valahol elhibáztam a dolgot. Nem a bárányokat kellett volna eperlevéllel etet­nem, hanem az eperfákat gyomorsavval öntöz­nöm. Azt hiszem, az öreg alchimista megint le fog szamarazni az éjjel. Pedig nyilván nem is én vagyok a szamár, hanem Onucci, a jeles che­mikus.

Next

/
Thumbnails
Contents