Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

sas 1926 december S DÉLMAGYAROBSZAG •MMM A mi nemzetköziségünk. Irta: peiál Gyula. Y',i)M A magyarországi szociáldemokrata párttat szemben politikai ellenfelei részéről a legtöbbször hangoztatott kifogás, sőt vád az, Ahogy — nemzetközi és tehát hazafiatlan. Ez alapon több tendenciával, mint logikával és igazságszeretettel ráolvassák szegény bönös fejünkre, hogy »letértünk a nemzeti alapról -, meg hogy > ellentétbe helyezkedtünk a nemzeti közfelfogással« és ezzel »kirekesztjük magunkat a nemzet összeségéből«. A Valóság ezzel szemben az, hogy a szociáldemokrata párt évtizedek óta követeli a politikai nemzettől a munkások és dolgozók egyenjogúsítását; évtizédek óta küzdünk annak az erőszakos és lehetetlen állapotnak a megváltoztatásáért, amely nemzet és nép között különbséget tesz.. Ennek a küzdelemnek — sajnoselkésett és nem kielégítő eredménye az, hogy a politikai jogok némileg kiterjesztettek. Elkésett azért, niert ha a háború előtt a népakaratot kifejező törvényhozásunk lett volna, akkor sok minden nem történt volna, illetőleg másként történt volna és nem kielégítő azért, mert még ma is százezrével vannak a jogfosztottak és kitagadottak és akiket nagy kegyesen bocsátottak is az »alkotmány sáncaiba«, azok túlnyomó részének is csak névleges, csak látszatjogot adtak, mert a nyílt szavazás nem jog, hanema jognak csak paródiája. A most lefolyt úgynevezett »választási« kampányban az egyik miniszter annyira mént, hogy kifogás tárgyává tette pártunk cimében a magyarországi jelzőt és olyasmit mondott, hogy nem fog addig nyugodni, amig e helyütt fel nem vesszük az ő fülének jobban hangzó magyar elnevezést. Az illető miniszter ur bizonyára azt kívánta jelezni ezzel a súlyos fenyegetéssel, hogy a kormány a rendelkezésre álló, egyelőre kétségtelenül mindenható hatalommal; esetleg külön törvény utján ia — kényszeríteni fog bennünket árra, hogy nevünket megváltoztassuk. Engem nem lepne meg túlságosan ilyen monstruozus kormányintézkedés, mert az idők folyamán megtanultam — Madách nyomán --7, hogy a kormány sem adhat mást, mint mi lényege, mégis kellő időben felhívom a figyelmei arra, hogy pártunk elnevezésében a magyarországi jelzőnek nagyon jelentős oka van. Trianon előtt ugyanis Magyarország lakosságának féle nem magyar ajkuakból állott. A szociáldemokrata párt akkor is arra törekedett, hogy az összes dolgozókat a maga zászlaja alá tömörítse. Ezt egyebek között azzal is igyekezett előmozditani, hogy minden nemzeti csoportnak saját autonom bizottsága működött s ezeknek a nemzeti csoportoknák az összessége képezte a magyarországi szociáldemokrata pártot. Azt gondolom, ha a korábbi kormányok több bölcsességgel. kormányozták volna az országot a legalább' ugyanolyan belátással és igazságossággal kezelték volna á nemzeti kisebbségeket, mint a szociáldemokrata párt, akkor Trianon nem nyomorította volna Magyarországot a mai szük keretekre. Másrészt azonban -- és ez nem lehet titok a kormány előtt — még ma is vannak szép számmal más anyanyelvű honfitársaink, akiknek jórésze a szociáldemokrata párt lobogója alatt igyekszik a dolgozók ideáljait elérni, ami egymagában is elég ok arra, hogy nevünket önszántunkból ne változtassuk meg. Az erőszaknak pedig ezen a téren bizonyos külpolitikai vonatkozásai is lennének. Föltehető különben az a kérdés is, hogy miért csak a szociáldemokrata párt nevében szúr szemet a magyarországi jelző, holott van egész sereg más egyesület és • alakulat is ilyen cimen. Hogy csak egynéhány példát említsek, itt van a Magyarországi Faértékesitő Hivatal, amely elnevezése után ítélve, valami félhivatalos szerv lehet; itt van a Magyarországi Keresztényszociális Postások Országos Gazdasági Egyesülete; a Magyarországi Kisgazdák Beszerző és Értékesitő Szövetkezete; a Magyarországi Nemzetközi Aratógép Társaság és — horribile dictu — a Magyarországi Túrán Szövetség. Miért, oh miért csali a mi szemünkben látják meg a szálkát? 4 Visszatérve tf mi f nemzetköziségünkre, ismételnem kell, hogy ezí sokkal inkább egyoldalú és átlátszó tendenciával, mint logikával próbálják ellenünk kihasználni, hogy mégbizsergettessék a gyengébb idegzetű hazafiak háta közepét. Ezzel szemben áll az a megcáfolhatatlan tény, hogy soha konkrét adattal nem igazolták azt, hogy a mi nemzetköziségünk összeütközött volna az igazi hazafisággal vagy a nemzeti érzéssel. De ha ez igy van és igy van! akkor mondjanak le végre arról az évs; szokásról és ma már hiábavaló er nál fogadta meg a teinsasszony kétnapi útra. Hajnalban mennek tovább Szabadka felé. A két urnák egészen kiment a szeméből az álom. Egyre az ajtót lesték, nem nyilik-e. Hát az ajtó nem nyilt, halálos csönd volt odabent, hanem azért egyszer csak rámeredt egymásra a két ur vérehagyott arccal: ,'i ' — Lódobogás! —- Még pedig nem is egy lóé! — Betyárok! ' j Mind a két ur á :'|ű"skájához kapott. Eszükbe se jutott, hogy elfogyött a töltésük. Szerencsére nem is lett rá szükség. Nem betyárok dobogtak, hanem pérzekutorók. Égy 'lovas-; hadnagy hat legénnyel. Hárman a kijárást őrizték, a többi négy beduródótt á szobába, elől a hadnagy. < —• Pszt! — intett a fölemelt ujjával s fölkapva a faggyúgyertyát, szemügyre vette á két szegedi urat. Aztán idegesen fordult a csárdáshoz! —• Ki van még a házban? — Ki van? Hát én, meg az asszony, mög az. öregtata ; . . — Nem azt kérdeztem. Szállóvendég? Az is van. Egy tésasszony. — Magas, feketeszemű? Cifra subában, selyemkendőben? . , í-. Rittig — bólintott a csárdás —, tán üsmerőse a menyecske? Hát bemöliet hozzá, az ^ szobája, ni! ' 'i • A perziekutorhadnagy odaugrott az ajtóhoz, lenyomta a kilincset, aztán elordította magát: — Törjétek be az ajtótt A három legény nékivetette a vállát az ajtónak, az recségett-ropogott, odabent eldördült egy pisztoly; á golyó az ajtón keresztül a falba fúródott s mielőtt folytatása következett volna, az ajtó MMM.. A.ilMJt».HAI/MnAÍ !lliá«ii1innt n ^''olx'lbíl c Vplp nagy csörömpöléssel bezuhant a szobába s vele az egyik ^perzekutorlegény is. ' j ;/ A másik pillanatban már jött is kifelé. Nem is jött, hanem röpült. A kardos, puskás nehéz ember ugy vágódott neki orral a • falnak, hogy attól többet kapott. Mire föltápászkodott, akkorra a második kihajított kollégája verte le a lábáról, aztán kettejüket a- harmadikukkal ütötte le a szép asszony, ugy forf^t>®ji^ttzt gömbölyű két karjával, mint a lisztes -z^Jtóíf' v" még többen, kutyák, a Máriátok ne lekeni ; ' . • Azzal1 ki áz ajtón, kigyuladt arccal, pisztollyal, késsel a derekán, él-elakadva a birkózásban leszakadt rokolyájában. . Az ereszet álaít,á.Yperzekutorok karjába szaladt ugyan,1 de nyilváó; azokat is föltaszigálta, mert dühös káromkodás,; össze-vissza dobogás hallatszott: *...:•; — Utána! Utána! Az ivóból is "tódulták ki a fogdmegek. Szluha elkapta a hadnagy karját: — Hadnagy uram, ki ez a kapitális menyecske? — Bogár Imre! — ordította vissza futtában a hadnagy. • .' Már akkor negyedik napja üldözték Pestmegye perzekutorai Vadkerttől kezdve Kecskeméten keresztül a kun pusztákig. Ott már majdnem megszorították, mikor kecskeméti menyecske - képében kisurrant a kezükből. Még két napig tartott a hajsza. A többit aztán már a nóta mondja el: Zavaros a Tisza, . Nem akar-higgadni, . . Az a hires Bogár Imre Atal akar menni... AZ őszön ásattam a madarász-tói csárda romjainak a helyén, á répá. földön. Mindössze e2t a; történetet találtatn a madarásztói szép asszonyról.' nyomottságukat és ki' _ eszű ember amúgy senf hiheti él ma hogy a nagyobb darab kenyérért, a jogej lőségért, magasabb kulturáért folytatott hazafiatlan cselekedet lehelne. Mar pedig a szociáldemokrata párt programjának és tö rekvéseinek ez a fundamentuma. Micsoda hazafiság lehet az, amely ezeket á íőrekvésékét: az összeg dolgozó néprétegek fizikai és szél-" lemi életszínvonalának emelését kifogásolja, ellenben nincs szava az ellen, sőt támogatjaazt, hogy például a szeszkartell négyszeres áron adja itthon ugyanazt a termékét, amelyet külföldön negyedannyiért árusít, meg;, drágítván itthon a megélhetést és az ipari termelést egyaránt; ugyanez áll a cukorkár-, teliről, amely itthon tetszés szerint diktálja, az árakat. Most van kialakulóban a vas- és acélkartel, amelynek az a célja, hogy birtokba' vegye Európát, és tetszés szerint diktálja nemcsak az árakat és munkabéreket, hanem azt is, hogy az egyes országokban mikor, milyen mértekben csökkentsék a termelést és mikor mennyi dolgozó embert tegyenek munkanélkülivé és dobjanak a nyomor torkába., Micsoda hazafiság az vajon, amely átok alá. helyezi a mi nemzetköziségünket, amely pedig nem tűr beavatkozást a hazai ügyekbe, ellenben szó nélkül tűri,- sőt előriiozditja az ilyen nemzetközi kartellekben való részvételt, avagy eltűri, hogy Rómában döntsenek afölött, ki legyen vagy ne legyen Magyarországon, magyar pénzen egyházfő és hogy közülük lehes-' Ken-e valaki a magyar törvényhozás tagja' vagy sem? Ugyanilyen jogosulatlanul beszélnek Velünk szemben »osztálypolitikáról«, amelyet a »szociáldemokraták szembeállítanak a magyar nemzeti társadalom boldogulásával«, valamint arról a »diktatórikus irányzatról«, amely »a munkásságot osztályuralmi célok érdekében rabigába hajtja». . < A közgazdasági tudásnak igazán az alfája, 'amelyen semmitéle szócsavarintással nem le-" het változtatni, hogy vannak osztályok és ezek között vannak érdekellentétek. Ezt a valóságot lehet esetleg ideig-óráig elhomályosítani, de eltüntetni szavakkal nem lehet. Ehelyett nemcsak az igazság és a belátás: az igazi . hazafiság, de a ma felül lévők helyesen fel-' fogott osztályérdeke is azt parancsolná, hogy, ezeket a meglévő ellentéteket okosan nyesegessék és mérsékeljek, az ezekből származó keserűséget csökkentsék, mert a strucc-poli,tika és a biztosító szelepek konok elzárása nem szünteti meg a feszültséget, sőt fokozza és szükségképen robbanásra vezet, akárcsak a fizikában. Furcsa érzést keit bennem, hogy látszólag okos emberek milyen átlátszó módon próbálják visszájára fordítani a valóságot. Állítólag mi vagyunk a »diktatórikus irányzat«, i amely a »munkásságot osztályuralmi célok í érdekében rabigába hajtja«. Eszérint mi csij náltuk a lefolyt választásokat, a mi osztályuralmi céljaink érdekében. Az összes közigazgatási hatóságok nekünk dolgoztak. A mi érdekünkben korlátozták a gyülekezési szabadságot és nem a mi jelöltjeinket és bizalmi férfiainkat gátolták a szabad mozgásban. A mi érdekünkben inogtak meg bizonyos pozíciók, amelyek a titkos szavazásos kerületekben nem tudtak télies eredményt elérni. Ugye mindéi; igy igáí^Ilját én azt mon* dorn erre, hogyiminden diÜatórikus törek- : vés egyik leghathátósabb ellenszere a leg- . szélesebb alapú választói jog a titkos szava- . zással. Ez biztosítja á szabad véleménynyilvánítást és a becsületes, tiszta vála^tást. Ez viszont garanciája a nyugodt, békés ' fejlődésnek, amelyet kívánnia és szolgálnia kell minden igaz hazafinak. Én ezt kívánom és szolgálom. Hazafiak kövessétek és minden diktatórikus törekvés kudarcot vall j Azt mondtam fentebb, hogy s 1 soha konkrét adattal nem igazeüák, 1 hogy a mi nemzetköziségünk összeütközött volná az igazi hazafisággal vagy a nemzeti érzéssel. Szociáldemokrata még soha sem ár^H^ el ji