Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

»fi DÉLMAGYAHOBSZAG egyetlen txiloiyasos szegedi ember, tehát |z egyetlen érték. Ez meglehetős szggéuységi |nzonyitvánv számunkra és nem az következik belőle, amit a polgármester következtet, hogy. a világért se segítsük elő, hogy legyen legalább még egy ilyen értékünk, hanem ellenkezőleg, az, hogy minden kínálkozó alkalmat ragadjunk meg, amellyel seglflietünk kisarjadni a szegedi talajMi több olyan befolyásos |rtéket, mint aminő Kószó István. Szaporítani kell érőnket, nem pedig útját, állni annak, hogy gyarapodjon azon nagyon keveseknek száma, akik tudnak is, akarnak is valamit tenni Szeged érdekében. Már most az a kérdés, hogy azok között, akiknek a neve még kombinációba került a felsőházi tagságnál, van-e olyan, aki valamikor a Kószó Istvánéhoz hasonló értéket jelenthetne részünkre? Kelemen Béla tiszteli neve kiesett a jelöltek névsorából. Köztudomásu dolog, hogy 300 hold földet kapott valahol a Dunántul és hogy Szegedről már a közeljövőben elköltözik. Kelemen Bélát tehát elveszíti nemcsak Szeged közélete, hanem társadalmi élete is. Az ő szereplése egyébiott az ellenforradalomban v| télével, esetleg azzal $ vaskos munfcágyanárit adott ki tl ,, iZ*m «« * -mm m* val, amelyet forrásmunka Szeged történetének válságos idejéről. Kár, hogy ez a forrásmunka gyakran letér a szükséges és felhasználható anyag egybegyűjtésének útjáról és hogy az utóbbi években köz• életileg teljesen visszavonult Kelemen Béla mentalitásába más bepillantást enged, mint aminőnek őt mint a függetlenségi párt egyik elvhü és oszlopos tagját annak idején megismertük. Legutosó közéleti megnyilatkozása az volt. Szegeden, amikor békés együttmunkálkodásra akarta összehozni az üldözött zsidóságot a fajvédőkkel, a demokrata és liberális polgárságot-a reakciósokkal. Ettől az akciótól, amely egészen rövid életű volt, hiszen mindössze egy vezércikk megírásában merült ki, nem lehet elvitatni a jószándékot, az pedig bizonyos, hogy ez a Kelemen Béla már sokkal, dé sokkal inkább emlékeztet arra a Kelemen Bélára, aki valamikor Appongi Alber oldalán harcolt Kossuth Lajos demokráciájának a jegyében. Végül pedig most* amikor megválik szülővárosától és közéleti tevékenységének forrásától, meg terepétől, el kell róla ismerni, hogy érdemes közéleti mult után mond bucsut ennek a városnak, amely bizonyára mindig érdeme szerint fogja méltányolni. . . ember 25. •mester szem éj#tt tart en, ne£ a kérdésnek a megítélésénél és amelyek még azonkívül számításba j^tjíek, erősen, de nagyon erősen a Back Bernát felsőházi tagsága felé billentik lc a mérleget. Kombinációba hoztak még egy nevet, a sze.ilí lmtÁlílril« 1 d. IrttrU/l V í/inQl^ í Ó tiolb"' XTAw*hi-ifrfc«« Igen széles körökben kombinálják a felsőházi tagságra Back Bernátot és ez a megoldás tagadhatatlanul érdeklődéssel találkozik és máris erős visszhangot kelt. Emlékeztetni akarunk itt arra, ami Somogyi Szilveszter polgármestert részint Bokor Pál, részint Kószó István esetében vezeti. Bokor Pálnál az érdemeket akarta jutalmazni, Kószó Istvánnal pedig arra tekintettel van, hogy ő futotta meg a szegediek közül a leg-nagyobb^karrier^ ő-a legnagyobb érték. Nem csalódunk és nem tulozunk, ha azt állítjuk, hogy van ebben a városban némi kis érdeme Back Bernátnak is. Ezekről az érdemekről épp Somogyi Szilveszternek nem szabadna megfeledkezni, hiszen Back Bernát építtette például a Katolikus NóVédő székházát és ez a kátolikus-nővédő, ugy tudjuk, kedvelt intézménye a polgármesternek. De vannak Back Bernátnak egyéb érdemmei is. Hatalmas ipartelepet tart fenn Szegeden, összeköttetései máris messze elágaznak, képzett és tájékozódott műgyűjtő, nobilis lélek, finom modorú és tanult és aligha van humanitárus mozgalom, amelynél megfeledkeznének róla, vagy amelyből nem kérne ő magarészt. Egy bizonyos, n$m tartozik még a szemérmesen törtetők közé sem. Visszatartja ettől izlése és talán az a titkolt gondolata is, hogy személyi értékeinél fogva megérdemli, hogy gondoljanak rá és hívják az események intézésének az élére. Politikailag igazán nem a mi táborunkba tartozik, de talán a Somogyi Szilveszterébe se. Egységespárti, ez bizonyos, de ennek a pártnak a baloldalán foglal helyet, a liberális hagyományok, amelyekben felnőtt és élt, kiirthatatlanok belőle. Nem hisszük, hogy ezeknek az érdemeknek és értékeknek a felsorolásánál tévedtünk ,vagy tuloztunk volna. Van tehát Back Bernátban bőven olyan érték és érdéin, amelyét egyszer észre kell venni, el kell ismerni és méltó közéleti szerep ráruházásával még kell tisztelni. Most még az a kérdés, hogy Back Bernátból felsőházi tagsága révén kinőhet-e olyan befolyásos ember, mint aminő a minisztériumokban Kószó István? Azt hisszük feltétlenül. Hiszen Back Bernátnak már ma is igen széleskörű összeköttetése és sok helyütt nagy befolyása van és ha májd felsőházi tag lesz, mennyire meg fog könynyebbedni a szegedi polgármester helyzete, ha nemcsak Kószó István, hanem Back Bernát 'ípqai qopiodtnozs b jjozepuijv rapojpsBunft pfeui pnj sí oj3S313íjo3{oizsso s? Tuvjspíiojaq tudjuk, ki vetette fel a megoldásnak ezt a módját, de azt hisszük, hogy Várhelyi József korára val ótekinteííel is elhárítaná magától a megtiszteltetést és átengedné olyan valakinek, aki az emiitett érdekek szem előtt tarfása mellett a felmerülhető összes igényeknek legteljesebb kielégítésével tölthetné be ezt a szerepet. A közgyűlés január első napjaiban dönt. Az eddig ismert jelötek közül Back Bernátban egyesülnek azok az összes tulajdonságok és körülmények, amelyek fennforgása mellett lehet ezt a pozíciót legbölcsebben odaitéjni, és legsikeresebben betölteni. • • ' Pásztor József. "•"•••••PSWSiMi!^^ Karácsony a közkórházban. Meleg, bensőséges karácsonyi ünnepélyt rendezett betegei részére a városi közkórház. Már, $ lépcsőházban szőnyegek jelezték, hogy díszben, örciinben várnak vendégeket, akik részt akarnak venni abban, hogy szegény betegek lelkére kis vidámságot, csüggetegségükre vigaszt, szomorú elhagyatottságukra az qsszetartozöság és szeretet örvős1 ságát adják. És jöttek a vendégek, hozzátartozók, élükön dr. Glattfelder Gyula -püspökkel és Aigner Károly főispánnal. Az álmélkodás . moraja futott végig a vendégek során. A kórházra nein lehet ráismerni. Hófehér, csempékkel kirakott falak; ívlámpák, a kórteremben vadonatúj felszerelések, Á betegek közül talpon volt, ¡aki csak mozdulni tudott: sápadt, beesett arcú gyerekek, siró ászszonyok, szomorú férfiak. Néhány; perccel három óra után belépett a karácsonyfához dr. Glattfelder. Bájos esöppségek, Sebők Maiuska és Kotogán Annuska verseket szavaltak, majd a püspök mondott vigasztaló és felemelő szavakat, amelyeknek lényege az volt, hogy. a szeretet, ünnepe -azért—van a jföldön, hogy senki, se özvegyek,se árvák, se «lesettek, se' betegek ne érezzék, hogy egyedül vannak, mert mindenült akadnak jó . szivek, amelyek lehajolnak szenvedő embertársaikhoz. Dr. Debre Péter, a kórház kiváló igazgatója megköszönte á vendégek figyelmes megjelenését. Mialatt folyt a kedves ünnep és a gyerekek sóvái- tekintettel. néztek az almákkal, narancsokkal, fügékkel, cukrokkal, ajándékokkal gazdagon megrakott kosarakra, egy: ápolónő halkan jeleritette az egyik segédorVÖsnak, hogy- valaki meghalt. Leszállt az égből áz angj-al ; és . elvitt egy lelket az örök fényes?^ .ors?ág^Vl^órrházban voltunk. Ahol csatázik egymássaí éjjelnappal az élet és a halál és mégis megborzadtunk, A karácsonyfa kis gyertyájából az egyik u kórteremben ime halotti gyertyft lptt, dp azéí't az öröm, a többiek öröme átvilágított a szomorúságon. A szeretett leit úrrá. Az volt az erősebb. mmmamm I madarásztál szép asszony. Irta: Móra Ferenc. Osztrovszky József, meg Szlulia Guszti — országosan ismert szegedi név mindkettő a hetvenes években — kint nyúlászgattak a mádarásztói parlagokon. Rájuk esteledett, mielőtt a kirendelt várp§i kocsi kiérkezett vplpa értük s a két ur boszusan nézett össze. Mitévők legynek most már? Áz az akasztófáravaló bizonyosan ujbor-köstoláson akadt el valamelyik tanyán. Gyálogszerrel a város messze van, parasztkocsin haZazötyögrii az októberi éjszakában fölér a halállal, — a kutyaterem-tésit az útügyi hatóságoknak, — Mégis csak keresni kellene valahol pgy világos ablakot, — hajtotta föl Qsxtroyszjty a bekecse gallérját, — engem majd megvesz az Isten hidege. Mit gondolsz, Guszti? Szjuha megcsóválta á fejét. — Hiszen ha a töltésünk e} nem fogyott volna. — No? Nem értelek. Csak nem akarsz éjszakának idején is lövöldözni. — Azt sohse lehet tudni, • pajtás, ebben a betyáros világban. Ha idekint kell éjszakáznunk, szívesebben hálok a bokorban, mint tanyai vetett ágyban.. Itt mindenki orgazda és mindenütt hetyár-herhérg vap. ,, " " , Addig tanakodott a két ur, még abbafl állapodott meg, hogy legjobb lesz bezörgetni a madarásztói csárdába. Tudniillik ugy vólt a- hlr, liogy »Sándor« is Odaszokott járni' felejtkezni, az. egész vezérkarával, ha a »hivatalos ű|yek'r kifárasztották. Hát ott legalább egy ka[kabetySrtól nincs ¡pty?1», már pedig csak óitok a félősek. Sándortól szegedi magisztrátusbelinek nem kell tartani. Tudja az, j mi az uri becsület, legföljebb az lesz a baj, hogy egész éjszaka huzatja a vendégeinek. A madarásztói csárdának három szobája volt. Középen az ivó a kecskelábú asztallal mindenféle csiribiri nép számára. Jobbra-balra vetettágyas vendégszoba, amilyen az előkelőségeknek dukál. Akár betyárnak, akár perzekutoroknak. Most szabad volt mind a két szoba. A csárdás ugy tudta, hogy Sándor valahol szemlén vari a kerületében, alighanem Kisteleken. Hát nem kell tartani az uraknak semmitől, nyugodalmas éjszakájuk lesz. — .... _ — Hát valami harapnivaló? Valami hirtelenhamar jó? Áz is akad. Szalonna, tojás, kolbász, de még bőrös malac is, ha van idejük várakozni a tekintetes uraknak. No, ami az időt illeti, abból futotta. Nem lehetett több hét óránál. — Hát akkor csak a bőrös malac éljent Legalább a várakozással is telik az idő. A két ur aztán letarisznyázott az ivóban. Qtt politizáltak a rabvallatós karcos mellett, még elkészül a hirtelen hamar jó. — Á, — fülel föl egyszerre Osztrovszky, — mintha kocsizörgést hallanék. — Nem a mienk, — hallgatódzott Szluha. — Parasztszekér. De az se erre a vidékre való. Alighanem ezt tartották a kutyák is, mert éktelen üvöltözéssel fogadták a szekeret. — Nem lehet kivenni semmit, — törülgette a ke?e fejével / Osztrovszky a párás ablakot. — Válártíi eltévedt vásáros, tót?, — ásított Szluha. De nyitva is maradt a szája, ahogy kipattant az ajtó /és' berobbant rajta a »tévedt tót«. , Olyan szép asszony yolt az, hogy arra csakugyan tátva kellett maradni minden férfiszájnak. • •-„.!<. ,(,, S.V £ > ~„... p •, Magas, telt idomú, m4gis karcsú, pici lába, pici keze, fölvetett csigavonalu pici piros szája, 'halvány arca, lobogó fekete szeme* Az a tipusn szép asszony, pkit »|ikof; u$y tyylfi, hpgy. Igaz, hogy a delnők nem igen szoktak cifra subában járni, se a suba alatt selyem sáli kendőt íiorcíáni a derekukon, viszont az egész kiállása^ feje vetése, szeme jár tatása, hangja lior4o?ásia mind ^disztingvált magyar uri asszonyra vallott.' : , » ' — Van külön szobája csárdás ? — tette föl a kérdést azon a> hangon, amivel a társaságbeli asszony a cselédféle néppel. szólja áll, olyan magától értetődő barátságös göggeí, '•". ' ' . • Igenis van, teins asszonjv -v nyitottá ki az el riem foglalt* szobája ajtajátacsárdás. úá • , - fy M* f WM&fa Mm tojas rántpttát. Bort nem ijjzójn. , , Ezt már a küszöbről mondta, végig villantva a szemét a két úrfélén. Se kíváncsian, se; kacéran, se félénken, ^ .ugy kő^öpböspnj ahogy , megnézi az ember az, érdektelen tárgyat, ífijii, útjába kerül. Aztán becsapta az ajtót nagy csattanással. Ki se nyitotta addig, míg a vacsorával tíem kopogtatott a csárdás. Azért is a t^'tftefafiVfi fehér karját nyújtotta k£ ázján. hfüfatszott, ahogy ráfordítja a kulcsot a ¿árrá. A két ur nekieíevenédett szemmel kacsintott össze. Ugy, ahogy urak szoktak, ha szép assasony van az ajtó mögött. — No Guszti? pödörgette a bajuszát Osztrovszky. . . j " — Kecskeméti suba, van, raüa, -r konstatálta Szduh?: — Á kendője is/kecskemétíesen van kötve. Ki lehet,/ ugyan ki |eltót? ' , • í ' : Á kocsist/ is kivallatták, de attól se. lettek okosabbak. A fahitü féleg^házi paraszt neita tudott mást, csak annyit, hogy őt a szentlászlói csárdá-