Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-23 / 296. szám

SZEGED: Szerkesztőség : Deák Ferenc •cea 2. Teleion 13—33. — Kiadóhivatal, kOlcsünkönyvlár és jegyiroda: Aradi acca S. Telefon 306. Nyomda : Löw llpól ucca 19. Telefon 16—34. « « « « « « CSÜTÖRTÖK, 1926 DECEMBER 23 0OO \ -Q II. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Uri ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » HÓI MEZÖVASARÍIELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 2S3. szám. « « « « « « « előfizetési ára Havonta 40.000, vidéken és a fővárosban 45.OOO, külföldön SO.OOO K. Egyes szám 2000, vasár- és Ünnepnap .3OOO K Milliárdos napidíjak. A Délmagyarország szerdai számában hirt ad arról a visszatetszésről, amivel a Városi Párt nyugodt vérmérsékletű és jóltemperált modorú tagjai a költségvetés egyik tételét fo­gadták. Egymilliárd és kétszázmillió korona volt előirányozva erre az évre napidijakra s most egymilliárdot meghaladó összeget kell újra megszavazni a kimerült költségvetési hi­tel pótlására. Nem akarunk most azokról a visszás álla­potokról beszélni, melyek harmadféímilliárdos kiadássá fokozzák fel a napidijak* szeré­nyen hangzó költségvetési tételének szükség­letéi. Nem kívánjuk azt sem, hogy hason­lítsák össze: mennyivel több napot töltenek most a városi tisztviselők napidíj igénylésére jogot adó külszolgálaton, vagy uton, mint a nyolc és tízkoronás napidijak idején. Minima non curat praetor, — allól tartunk, a kicsi­nyesség vádját lehetne ellenünk szegezni, ha megkérdeznők, megért-e ötven-hatvanmilliót, hogy egy-két franciául nem tudó városi tiszt­viselő annak a városnak költségén ment el Párisba közigazgatást tanulmányozni, ame­lyiknek tízezer lakosa él pincelakások siralom­házában? Meg lehetne kérdezni azt is, meny­nyivel lett olcsóbb a tanyai vasul a német­országi utazásokat lehetővé tevő napidijak­kal"? Azt sem volna érdektelen tudni, meny­nyivel magasabb haszonbérekel lehel elérni azáltal, hogy a városi tanács tagjai járnak a földbérleii árverésekre? A vége mégis csak az, hogy ebben az évben — hogy szemléltetően szóljunk annyit köl­tőitek napidijakra, mint amennyit a foga­dalmi templom építésére fordítottak. Ki kel­lene számítani, hány katasztrális hold föld idei haszonbére szolgálialla a napidijak fe­dezésére szükséges harmadfélmilliárd koronát? Milyen nagybirtok állandó jövedelme szük­séges csak a napidijaknak viselésére. Nem tévedhetünk nagyot azzal a véleményünkkel, hogy évi harmadféímilliárdos tőke-kamat tör­lesztéssel a város olyan kölcsönt vehetne fel, amivel a külvárosok jogosnak elismert kö­vetelései legnagyobb részét meg tudná való­sítani. A város lakosságát nem lehet azzal a vád­dal illetni, hogy tisztviselőivel szűkmarkú. A tizenharmadik havit'izetés utalványozása en­nek a vádnak látszatát is megcáfolja. Mégis jogosnak látszik a Városi Pártnak az az állás­pontja, mely véget akar vetni a napidíjjal való gazdálkodás mai rendszerének. Legális napidíj egyetlen tisztviselőnél sem Vál hátik illegális jövedelemmé. Kitűnő és biztosan ható mód van arra, hogy a Városi Párt megvaló­sítsa akaratát. Nem kell hozzá külön ellen­őrzés, nem kell szabályrendelet módosítás s egyéni érzékenységek felhorzsolására sincs szükség. Csak utasítani kell a számvevőséget arra, hogy ezentúl minden év végén állítsa össze s hozza nyilvánosságra azt a kimuta­tást, ami az egyes tisztviselők által felvett napidijak összegét tünteti fel. Ha ezt az uta­sítást a számvevőség megkapja, a jövő évben már legalább egymilliárddal lesz kevesebb a napidij. Az egész napidíj-afférnak inkább szimpto­matikus jelentősége van s inkább csak arra alkalmas, hogy az intern gazdálkodásnak, a mai adminisztrációnak tarthatatlanságára mu­tasson rá. A városi adminisztráció, a város belső gazdálkodása még nem vonla le a meg­sulyosodott élet kényszerítő tanulságait, még nem engedelmeskedett a kérlelhetetlenségig okos takarékosság parancsainak. A városi ad­minisztráció ma ugyanolyan luxuriozusan ir­racionális módon történik, mini ahogy az a háború előtt könnyen mehetett. Az élet fene­kestül felfordult, változtatni kellelt az élet minden törvényén, csak a városi adminiszt­ráció maradt mozdulatlan és változatlan. A gyökeres átszervezés nem késhetik már so­káig, a régi közgyűlés atavisztikus és anakro­nisztikus terhétől azért kellene mielőbb meg­szabadítani a városi, hogy friss ötletek, kor­szerű tervek s a tradíciókkal le nem bilin­cselt gondolatok végre is tudják hajtani ezt a nagy átszervezést. Husz éve nincs változás az ügykezelésben, husz éve dermed halottá az ügyintézés sablonja s mi minden törlént ebben a husz évben. A harmadféímilliárdos napidijak ügye csak arra a rengeteg lenni­valóra figyelmeztet, ami ebben a husz évben s ennek a husz évnek rohanó, romboló, de parancsoló eseményei alatt felhalmozódott. (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Prágából j jától és egyszerű közlegénnyé degradálja, nyug­jelentik: A honvédelmi minisztérium fegyelmi bi- [ díjillelményeinek azonban csak 25 százalékától zottsága ma hozta meg Ítéletét Gajda tábornok j fosztották meg. Gajda az Ítéletet nyugodtan, szó ügyében. Az itélet megfosztja Gajdát tiszti rang- ! nélkül hallgalta végig, védője felebbezett. Musil£ÚÉ Izöveielí a francia sssociál­cfemolrcíci petrí 'Poincarétúl^ (Budapesti tudósítónk lelefonjelenlése.) Parisból i jelentik: Poincaré miaí^stervlnök szerdán fogadta á szociáldemokrata párt küldöttségét, amely fel- j szólította a miniszterelnököt, hogy tegyen hala- j déktalanul intézkedéseket a munkapiacon jelent- í kézö krízis megelőzése érdekében. Poincaré kö­zöítt; a küldöttség tagjaival, hogy a kormány a páriáméul összeillése után; beterjeszti a termelés intenzivebbé tételéről szóló törvényjavaslatot, a mely rengeteg közmunkát vesz tervbe. I>r. Csonka Miklós abszolút többséggel iiyeríe el a tanácsii-olci Állásf. Nagy közgyűlési vll*ar a kandidáló bizottság határo' saía miatt. (A Délmagyarország munkatársától.) • A közgyű­lési meghívók csak négy órára szóllak, de már há­rom óra után megelevenedett a városháza. A ka­puban felálltak az előőrs-kortesek, hatalmas sza­vazólap-kötegekkel a kezükben és leslék az ér­kező városatyákat. Félnégy órakor már felgyúj­tották a közgyűlési terem csillárait. A padok roskadoztak a szavazócédula-tömcgek snlya alatt, a korábban megjelent városatyák pedig izgatottan tárgyalták a kandidáló bizottság határozatát. — Furcsa és érthetetlen, hogy öt-hat ur aka­dályozza a város közönségét és a törvényhatósági bizottságot abban, hogy azt ültesse a tanácsnoki székbe, akit akar — mondogatták méltatlankodva mindenfelé. Ebből is »Zákányi urnát- csináltak. Közben a karzatok is zsúfolásig megteltek és egyszer csak felharsant az egyik karzaton F e­renczy Mátyás, volt városi kapitány és a köz­gyűlési terembiztos harsány figyelmeztetése: — Figyelmeztetem a közönséget, hogy csendben, rendben hallgassa végig a tanácskozásokat, mert a közbeszólót kivezetjük, zaj esetén pedig ki­ürítjük a karzatokat! — Készül valami — jósolgatják a teremben, — mert Matyi bácsi már a közgyűlés előtt biz­tosítja a rendet. . Négy óra felé megtelt a közgyűlési terem is. Mindenki eljött, még azok a betegek is, akik a legutóbbi tanács­nokválasztás óta nem is látták a városházát. Na­gyon sokan csak a közgyűlési teremben értesül­tek a jelölő bizottság határozatáról. — Üres lappal szavazzunk — adta ki a jelszót egy alsóvárosi városatya. Félőt előtt néhány perccel lépett a terembe dr. Aigner Károly főispán és elfoglalta az elnöki széket. A polgármester havi jelenlését dr. Pávó Ferenc 1b. tanácsnok olvasta fel. Dr. Fajka Lajos ki­fogásolja, hogy a kinyomtatott költségvetést csak az utolsó pillanatban kézbesítették ki a bizottság tagjainak, igy senki komolyan nem foglalkozha­tik a költségvetéssel, mert nem volt alkalma an­nak áttanulmányozására. Tudomása szerint a költ­ségvetéssel a városi nyomda már három héttel ezelőtt elkészült. A polgármester válaszában kijelentette, hogy a választások miatt nem kézbesítették ki a költ­ségvetést korábban, de a város közönsége az új­ságokból tájékozódhatott róla. A költségvetés tár­gyalására különben is csak holnap kerül sor. — Halasszuk karácsony utánra — szóltak közbe —, egy nap alatt ugy sem lehet letárgyalni. Ezután Rack Lipót a városi alkalmazottak százszá­zalékos karácsonyi segélyére vonatkozó tanácsi javaslatot terieszetett elő. Dr. Tóth Imre jelentkezik felszólalásra. — Elfogadjuk, elfogadjuk. Külön érdemeket akar szerezni a felszólalással — kiáltozzák minden ol­dalról. Tóth Imre ezután kijelenti, hogy indítványának megtételénél nem politika vezette. — Persze, hogy politika — szólnak közbe. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a ta­nácsi javaslatot és kimondta a határozat azonnali végrehajthatóságát is. • Következik egy tanácsnoki állás válaszlás utján való betöltése — jelentette a főispán. A kandidáló bizottság ... — Elég csunyánl viselkedett — szól közbe Wimmer Fülöp. — Bizottsági tag urat ezért rendreutasí­tom. Őriási zaj támadt erre a közgyűlési terem­ben. Néhányan az erélyes főispánt éljenez­aWMWW.' „

Next

/
Thumbnails
Contents