Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-24 / 246. szám

JIvhí 2000 korom DÉLMAQYARORSZÁG gi«!Mixtöt(g i Deík rr.reuc-a i. Telelőn 13-3rl. Kiadóhivatal, iWMSnkSnrvtif í< jegyiroda: Aradi ucca a. sz. Telefon 306. )l>«Mhi Pettfi Sándor tugírut 1. ixim. Teielonszám 18—31. Szeged, 1926 október 24, VASÁRNAP Bieiiiillii Érifel Btj Mann S«ly» en 4Q.U31! te r., Budipeax i t< iri. Sss it.ses esf! Bg;ai Jiím ir» fcíüríinn* 2n 6 let a i- t. BuaeMkp ngi itrf •», I! tvlrlnm, 248 n n Zászlóbontás. „Vllágidjik vándort i" föt'ek Siegedre, hogy hirdessék a magftr mtgigatalés igé*. VHástájak vándorai, — ahogy Rissay Károly ne*nfe a libiraHítnus bivőít «s harcosait, — jöttek körénk, hogy fcirdessék * h»tad<s», a demokrácia, ax európaiasváget, a földnek, Kunkénak éi gondolatnak szabadságit. S rrégis azt mondjak: talán nem is azok az apostolok, akik hlrditlk ax igit. Ax efnyomorodoit élet, az összeszáradt és ssegfekeledelt kenyér, a féílerségben Berozsdásodott iszom és megrozsdáso cJoít kaíapacs, a munksnílküllség, kenyértelenség s a szabadságért való tasztslan viaskodá*, — nem a politikusok és nem a sióco\ok, » megnehezedett élet mindennapi sikoltása, panasza, hiába sírt könnye: a liberálizntui igazi apostol*. Mi már nsm várónk csodákat és nem várónk földöntúli (alakit; mi esik a mi vagy hittak megválását várjuk. Hordtak már eleget a keresztet, a mások politikai meggyőződésének keresztjét if, visszataszítottak a középkorba, előhúzták a muzeumokból a dereV, porlrp'e könjvektől s az addig szégyeive tagadott srandiksik sötét odúiból eőráncigálák a aumeiui chuswt, a gyűlölet vitrioljába mosták ki használat előtt a szeretet igéit, a politika zslbvásfráböl előkotorták s zásziórndakká elő'épielett bika ci öt ökre feággatlák a — iá ga folto'. Esküdtszéket, általínos választójogot, gyülekezés Jogot nem adtak, de adlak derest és idtafe numerus clautust s adtsk sajtószabadságot, ds nem Deák Ferenc és Kossuth Lajos, hanem SchadJ és Töreky értelmezésében. Ennek; a közise lemnek kinai fala ellen indul rohamra a győzelem bitível és bátorságával a liberálizmui hsdserege, Hanta ívvel exelö t kiharcolt vtvmdayakírt kell aj/a hárulnunk — ijy formulázta meg a haic régi cé'ját az u| vezér. Nem uj október, ni md'tius 15-tk« kell! Ninc i azükségflnk más poli i»ai progri mri. öngy íkosságok, elszántak kétségbeesett menete sze gélyeii u unkát, — ml élni akarnak l Roskadozunk a botorul ránkrakott terhek mlya alatt — 181 akarnak egyiaeudzi. Az adóból büntetési eu> kőz leit, a (ermtlő munkára kivetett pénibantetés — ao'gozal ckumkl Élni akarunk, dolgozni akaiunk, föl akarunk egyenesedni, el akarunk érni a magyar élet napsütéses tájaira is —, ez már nem s poitiksi program, nem is világnézleli ha c célkitűzése, a* int parancsa s ahogy mi fölvállaljuk s ahogy mi teljesíteni akarjuk: a magyar iltt parancsa. A harcot nem mi idéztük fel: az Hit M«yntrll harcra. A programot nem mi szövegezzük «eg: vállaljuk a fátum és gonoszság mih'bsn fogant, csírázó magyar élet programját. A liberálizmui csak zászló: emherségtun akaraxk éi»i, Nem meggyőződés, hit, vilá&néaiet, kontempácié, — az éietfentartás ösztöne fogalmazta meg a magyar polgárság programját s inditja el a megtisztul gondolat utjain cselekvéséi. Messzire kell hagyni a Uayilem és áv«> ítttdg partjai'. A régi párikeietek lehullottak, a régi ösazekötő erő elvesztette hatását ajlimlók ktlleatk at vj bornak á» ax aj viitkte ul evetök. A politika hsremezejin a szervezkedés: a siker, a szervezetlenség: a butái. Amikor ugyanannak a bajnak súlyát (reazük mindannyian, uiyanut a panaszt sírjak bele a süket telekbe és dermedi lalkiis nerc ekbr, keservünk, láidalnunk, jajunk és bajunk ugyanar, amikor ugtanazokban a c elekaésefcben és muUsziásokban ismerjük Ul tlazerenceétlenedésünk, elszegényedésünk és lerongyolt Ságunk okai>, nem tudnánk megta álni azt a mind nnyiuuk számára egyformán járható u!a», m«iy a ktxis bajokat és kMs törekvéseket a liberális párt tgytVea politikai programjának védelme alá viss i ? Világtájak vándorai vagyunk; követjük ulunIon a^ vi.ági'ó gondolat napját s kerüljük a barliPfnik és gon< sz tzindéknsk bomáUát. Nem iiha'unk be ttieden dfllőu'at és nieden ösvényt vírdoutunk trrhépébe: a Kde! é> Nj ugat, a Világosság és Sotéfség kitárt kepui Alinak elől ünk s várja jrtlünket.Ai egyik kapu a bil dís, fejlődés, a szabadabb élet és fthá rebb kenyér Ígéreteit tárja fel, a másik kapun a fekete gondo'at, a fetefekeryér és fekete ha lál kü'di felénk hideg leheletét. Csak — ki a lözépkorbó', ki a babonák földjérő', az előítéletei! fojó hínárjai köifil, az elfogultság iza bidékábói, ki a napfényre, a világosságra, a ferrcészet örökimádás femploxábr, amelynek kupMljst napsugárból «iő:te sz ábi'at s vírágokbfl siött d'árSeriíf je — a „százsicr líent, égi szsbrd'Kg". A liberáis pírt az életnek, kenyérnek, sza> bidságnak, a jobb migyar jöverdinek pártja. Nem «» vei érek stava, — az idők sürgetik a cselekvés*. A kénye'mes bölcselkedés, az alázatos hallgatás, a szégyenletes beletőtődés, a n8gjo'nyelésfk ideje letelt. A liberáüzmus útja — országú ja a jognak és kenyérnek, nem pfd g diazpirija a kor márly főtanácsosi kinevezések orchideáinak. A liberális pírt a *unkanélküliek Magyarországából a dogozik Magyarorsiágát fog|a megteremteni a jognak, szabidságn*s és demokráciának hatalmával. Aki ellenünk van, az a magyar életnek, magyar jöve dőnek ellensége. Riasay Károly hatalmas boszádévol vexotto hm siombaton osio m mgodi libopálís párt xásxlébontásái. A szegedi polgárok is do'gojók töm«g«i impozáns lslk«s«déss»l ünnepelték ez egyesült balpáit politikusait. „Mi a szabadság és haladás pártja akarunk lenni." (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délután érkeztek meg Sitgedre a bat oldali ellenzék politikusai: Rassay Károly, Dénes István, Huska Vilmos, Szakács Andor, Baracs Marcel, tridy Ernő számos fővárosi ujsátfiro kisére ében és Rsssay száicos politikai baráij?. Az állomáson a politikasokai a siegcdi liberá Hs és deffokrala polgárság vizetői fogadták Ottovay Károly vezetésivel. A gyers tíz percnyi késéssel érkezeit be ax állomásra, amelynek perronját valóaá|gsl meg szállva tsrtották a kivezényelt rendőrök és detektívek. A lépvselök az étkezOkocsi utáni eisőc sztályu kocsiból száll ak ki. Az érkezőket O.tovay Káro'y üdvözölte. A fogtdialás néhány peicig tar ol', aiután a vendégeket lekisérté* az állomás előtti térre, ahol autókba szálltak és a Kissba hajtattak. A Kass elfitt már jCval hat óra élőit nagy iőneg verédölt össze, akik ax egyesült balptrt vezéreit várták. Egynegyed hét után fordult be az elaő autó, amelyből kísérői társaságiban Rassiy Károly szállóit ki. Eiu áa egymásután lőttek a többi autók. A képviselők néhány percet snbáikbaa töltőitek, ma;d a félemeleti ball- | ban jelenlek meg, ahol már vagy őíven emter várta a képviselőket. A mígjelentek körülveíték a politikasokat és az Hdröz éiCk és bemalatkczások után fesztelen beszélgetés indult meg. Rassay érdeklődött a szegedi eseményekről, politikai helyzetről, majd szóba kerü't az egyetem, a polgári ág, nunkásság és főként iz iparosság helyzete. A politikusokat eiután a köselgő választási hírekről kérdezték eseg, mire Risaay mosolyogva a kOvetkeiőket mondotta: — Minden ugy vin elkészítve, hogy a választásokat tövidesen megtartják és éppen ezért — nem lesz rövidesen választás... Mások annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy a választásokat eájui—junlus felé fogják megtartani. A politiausok egéiztn az esti órákig elbeszélgettek az egyre szaporodá szegcdi választókkai és elmondották, hogy a azerencsítlen véletlen ugy hozta magával, ho|y éppen tegnap infíu> euzában megbe egtdtek Litay Ernő, Ralupuchi Antal és Htgymtgl Kits Pál, akik már nem is vettek részt sem a tegnap1, sem a mai pirlamenti ülésen és így betegségük miatt nem j&hetlek le Szegedre. Vacsora a Kassban. Nyolc óra elölt ujböl megelevenedett a Kassszálló környéke, csoportosan érkeztek azok, akik részt akarlak venni a balpári ünnepi VÍcíoráján és akik izgatottan váriák a Budapest* ről érkezett politikusok, különösen Rassay Kiroly beszédét. A Kass-szátiá nsgyietme zsúfolásig megtelt a v.csora rét z( vevői vei, ikiknek szá e át bátomszáznál is többre becsülik. Ott volt a város htladó gondolkodású polgárságának színe-java. Minden társ dalaii osz ály és ré^eg képviselői A megjelentek közül a köve keiők nevét tegyesttik fel: CMcvay Károly, Pap Róbert, Franki Anta<. Kiss Géza, dr. Biedl Ss®u, dr. Kertész Béla, Wimmer Fülöp, Holtzer Dániel, dr. Bodnár Gézi, Jónás Einő, Faragő Lajo*. dr. Fülöp Zsigmond, dr. Erdélyi Jenő, dr. Balassa István, dr. Sch3n Károly, dr. Etsntr M«nó, dr. Ács Sándor, dr. Török Béli, Woff Miksa, Dobat Jőxsef. Csegt dy József, Toilai «ribur, Marosan Milán, Oaztrovsaky József, Landasberg Jenő, Bokor Adolf, dr.Siivessy Le el, Graner István, Kertész József. Taraizovits Ödön, Gondos Isiván, dr. Burger Bíla stb., stb. Nagy feltűnést leltef, amikor tít tlsé- ii felsőt atyai kisgazda vonult be a nagyterembe dr. Fajka Lajos vezetéséiel. A makói és a vásárhelyi liberális polgárság is külón-koion küldöttséggel képviteltette msgát. A makói demokratikus gondolkozású dolgozók küldOiliégU dr. KiayveiKtlonlcs József vezette. Nyo c óra alán néhány perccsl jelent meg a fényesen kivilágított teremben Rmay Károly képviselőtársaival a megjelentek lelkes tapsa is éljenzése közben. A csirkepiprikás elfogyasztása ulán Ottovay Károly emelkedett szélásra és fidiGzölie a vendégeket, majd áUdta a siót Rassay Károlynak, aki a megjelentek lelkes éljenzése közben emelkedett j szólásra.