Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-24 / 246. szám

delmaqyarorszao 1926 október 24 Rassay nagy beszéde. — Nemrégen egy ifen érdiles könyvei olvastam, — kezdíe biszédé , — Nitli, volt olasz mi i«íer*!fl8k feöiyiéi, aki mi izámflzeféiben él íávol Oaszoisiágfől. Ebben a könyvében egyik ifjúkori emlékéi eleveníti fel. Mim fiatel ujiáfiré, erősen megfímidta Criipl akko'l olasz miniszterelnököt és iiza! vádolt i meg, bogy eláruld a Ijberiüzmus Bgyéf. A iá madő cikk megjelenése ulán Cdspi fe'kíre^c migihoz és szemrebinyást tett neki a támadásért Azt moiidotía neki, bogy mindennel megvádolhatta volna, rablással, gyuj'ogatássil, gyilkos tággal, csak aizai nem, bogy a liberá* lizmnst elárul la, meri ez azt jelenti, hogy a neműit ilei alapvető igazságát áraiti volna el. — Ebben as országban — mondolla tovibb Rassay —, több mint egy félszázad dia a szab ideivfl jég volt uralmon. Akkor a iiberálísmus h Maimat jelenteit, mindent megkaptak, fényi, dicsőséget, kitüntetést, é etet. Dt ránkszakadt a báboru, a foiradalmi és elleuf »rradalmi felfordulás és elárvult a szabadiivüstg gondeiata. Hiába keress3k azokat, akik a szabid elvű lég gond liaíá nak uralma alatt vezetők voltak, akik feleskQdiek a halzdás zászlójára, mert esek a legjobb estiben a* opporiunliás várába vasaltak vissza. Ezeknek azonbsn hálásak lehetőnk, hogy nem álllak be azok kőié, akik a legnagyobb gyűlölettel támadják a 8zabidelvQséget. Ebben az arszágbna generációk nőttek fel a szabiáelvüség gaadtlatibaa, hogy lehet az, hogy ez a gondolat most hon« falanná változott itt? Milyen eszméket állíthattak vele szemben? A nemzeti gosdoht mm áll ellentétben a haladás, a szabadelvüség, a demokrácia gondolatával, (Nagy taps.) A liberálizmus védi az egpéa fogát és igy lerméstelszerültg vtdenie kell a nemid szabadidiát, a nemzst jogát is. — Tá'áa a kereszténység gondolata áll szambán a libírilizmuual? A kereszténysét politikai tartalma a testvériség és a felebaráti szeretet gondol ita, amely nem ismer rabszolgát és pa'ridust, csuk embert és testvért (hosszan • tárté taps, éljenzés). — A villás szetteme lenne ellenté'es a hsfadis gondolatával? A liberálizmus volt az, amely a vallások egyenjogúságáért, a lelkiismeret szabadságáért szállt sikra és ezeket tőrvénybe iktatta. Azok, akik Magyarországon mtgtagadták a iibirálizmust és a villást akar' fák vzle szeubeállilani, azok ma már egymás al néznek szembe és nekünk kell ftlemelntink tiltakozó szavunkat, hogy nincs különbség keresztény és zsidó, keresztény és keresztyén között. — Az utóbbi ídSben a psigirt társadalon megmentésének jelszavát dobták ki. Polgára mindenki ennek a hazának, akt a munkáiéból él, aki telfeslli polgári kötelességeit és élvezi ai dllamptigdii jogokat. A kommunizmus vessedemétől ebben az orizágban nem kell fé'ni. A jól kiegyensúlyozott társadalmi rendet nsm fa nyegeti veszedelem, legfeljebb az, hogy különbötö jelszaus agtldctévil el akar fák altatni a pogárt tdrsadelmat. Éa tlsitelem a szociáldemokrata pírtól, hajlandó vagyok nagy, elvi jelentőségű célokért velük egynii harcalti, de hallandó vagyok szembe Is állal vslük, ha ellessiéibs jutunk egymással a karc során. Azonban a kapitalista rend visszásságai ellen a hsreot nem engedem át egy pirinak sem, a szociáiistáknak sem. Nekünk kell ezekkel a visszásságokkal szembeszállnunk és nekünk kell szociális tartalommal megtölteni a közéletet. h polgári társadalom meivédésének a jelszava a liberálizmus, a bálid is gondolatát akarja szembeállítani a polgári társadalommal. Nektak itl az a kötelességünk, hogy megvédjük a polgári társadalmai az elárvulisiéi, hogy küsdjünk a ptlgári szabadságokén, a hiladdsérl, a fogért, a liberalizmusért, a demokráciáért. (Éljenzés.) — A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén — folytatta ezuán Rtsiay — az egyik képviselőtársam nagyon találóan beszélt magyar arisztokráciáról. Ehhez a beszédhez én most azt fűzöm hozzá, hogy nekem nem a holt grófokkal van bajom, hanem az élőkkel. Azt kérdeien, hogy az élő grófok milyen jogot sze eitek arra, hogy a vezetés jogát maguknak vindikilják ebben az országban. A nemzetgyűlésen, a magyar nép zépviseiet hkzában nem egy élő gróf foglal nel?et, de kfitdem, hogy hol látjuk őket a politika, a köiélei, a társadalom munkájában. Egyszerűen miniszterek lesznek, vagy pidig nagyúri nonsalUnsz- j sxal nem araikoznak a közügyekbe. Nem so- i tozom ezek közé Bsihlen litvánt, aki meg- | állja helyét, ha rossz irányban vezeti is az ügyeket és nem sorozom közéjük Apponyl Albert grófot ssm. (Éljenzés.) Dt kérdem, hol vannak, mit cslnálaak a többiek, akik o váleszlók ezreitől mamdátamol kaplak, (Közbekiáltások: Telekyl Teleiyl) A meghalt grófok bünsil hjflaadi vagyok elfeledni, de az éli grófok büaél és közömbösségéi etem. — Ha veszedelem fenyegeti a polgári társad Imat, akkor erről az oldalról fenyegeti veszedelem. Uj energiiknak kellene fdszabadalni, ehelyett azonban az opportunizmus, a közöny, a vls inertlae üli diadalát. Iikább lüzdjönszáz eszme egymásra', bz köztük rossz eszmék ís vannak, d; ne legyen tespedés, amely elpusztít, megöl mindent. — Mi a szabadság, a haladás pártja akarunk lenni, kell, hogy ezek az eszmék vezessék Magyarországot. Ezért küzdünk és ha a hosszú harcban látszólag {néha el is vesztjük a kedvünket, de hitünk, reménységünk rendületlenül él, mert tudjak, hogy a magyar nép vágyát teljesítjük, amikor a közöny ellen küzdünk, amely mögött mégis ég a vágy a szabadság, a jog után. — Egy pásztortűz fénye elhalványítja a legragyogóbb csillagot, de amikor a piszioriüí kialszik és nen marad belőle más, csak hamu és zsarátnok, a csillag diadalmasan fetragyoj. A csillag akkor is ragyogott, amikor a faidt íüz fénye elhalványi o ta. éppen igy él a mi hitünk is, mert ha nem élne, akksr nem lenni érdemes élni és nem lenne érdemes éltet adni az uj generácliknak. A vacsora közönsége p:rc;iig tsrió, Siüani nen akaró teoisal éa éljinzéssel önnepjlle beszéde vé»éa Rana/ Károlyt. Anig Riísay beszélt, kinn az ég megdördüli, vakító villámok cikáztak. Ebbe a szokatlan természeti tüneménybe kapcsolta bele Baracs Marcel beszédét, amikor a közönség kívánságára Rassa; után fe szólalt. — Amíg vezérünk beszélt — mondolla —, villámlott éi dSrgö.l az ég. Amikor a próféta átvette a t&rvényi a Siaai-hegyen, akkor is dSrgöit éa villámlott és azóia az ignsség miidig az ég dörgést és villámlása kőiben jelenik meg. Amikor a próféta leszállt a begyről, népe as aranyborjú katül 'áncjll, erre föidiöz vágta a tör vény táblákat, lieai szózatot ballolt akkor: földhöz vágtad a táblát, de a törvény hatalma erősbödött. Azok, akik most hatalmon vannak, sokszor földhöz vágják a törvényt, hogy hatalmuk erősbödjm, mi pedig ölel akarlak féldhtz vigei, hogy a törvény hálálna erősbödjön. A nagy tapssal fogidjtt hasonlat után dr. Baracs Mircel a fJ'átosi Neczatí Deaokrata Pari üdvötletéi tolmácsolta a szegedi tesUerpánnsk. Hivatkozol ar;a, bogy valamikor Szeged a siabsdeág, a baladás goadolatánik városa volt. KOÍSU b Lzjos raondo ta, hogy innen fog kisugározni a nemzet »zabidsá««i. Most • azonb»u fordult a helyzet, Budipeslről kell leI jönni Szeg'dre, hogy iit felélesszék a leikek törmelékm?zej« alaít szánjad* zsarátnokot. Esnek okát abban lá'ja, hogy 1867 óta a politikai korrupció egyeiütt a gazda ági korrupcióval. Politizálnia kell mindenkinek, hogy az egyesek ereje egyesülten siállhssson sikra a nemzett eszméért, a haladásért, szabadságért. Deák Ferenc háromszsvas imájfival fejezi ba nagy latásu beszédit: Éljen a hazai Ezután lelkes éljinzés közepette Huaka Vilmos szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a magyar iparosok szoros viszosybin vannas a demokráciával. Miskolcon minden ipiros demobata ét ellenzéki. Csak csufolkodás az, hoiy az iparosság a nemzet gerince. A mai magyar élet, sajnos, mást mutat. — A nemzetgyosessn eredményes munkát ma végezni nem lenet. Mi reméljük ast, hogy az eijörendő válasz ások alkalmavsl az egyesült balpárl megeröaődik. Azt kívánom, hogy Szeged éppen olyan város legyen, mini Miskolc. Ne egyszerű szavazópolgárok legyünk, hanem apostolok. A következő szónok Szakács Andor volt. — Én évikkel czslő't egységespárti voltim — mondo la —, de ma már nem lehelek misuit, csak ott, ahol a szsbidság barátai vannak. Nem tartozhatom már az egységes pártba, mert ott a reakció dul. — Beszédedben áldozni aksrok a legnagyobb magyar ember emlékének, Vázsonyi Vilmosnak Eletemben nigyon kevés embarrel tslilkoxia**, aki olyan magyar ember Isit volna, mint 0. 0 lett volna hivatva arra, hogy a mai rendszert felborítsa, de 0, sajnos, elment közülünk. — Szívemből örülök annak, hogy Szeged népe megtslálts az egyesülés módozatait a baipárital. As egyesülés letéteményest a mi vezérünk Rassay Károly, aki ms a legnagyobb politikai értékünk. Bródy Ernő felszólalásában megköszönte Békés követének. Szakács Andornak megemlékezését vezéréről, Vázsonyi Vilmcsról. — Vázsonyivai együtt és vele egy egész generáció nőtt lel. A mi köl.őak Petőfi és Arany volt, bálványnak pedig Kossuth és Deák. As egyesült balpárl tagjii Qtallés- és f<jküönböz>t nélkül a magyar nemzat fial bennünket űbből a hátából Alizni nem lehel és ml sohissm leszünk hűtlenek ahhoz a földhit, amelyen születtünk és amelyen mtghalunk. — Most egy u] mozgalom van keletkfzőben — mondotta ezután. — Aaneiz'itt akarnak adni a bünösöznek. Én azt mondom, hogy ne a bünisiknek adftnait amnesztiát, hanem as árt ellát oknak. Az Ipsrosoknak, kereskedőknek, dolgozóknak, adj inak azoknak amnesztiát, akik dolgoznak a kőiért, dóig >znak a hazáért. Bródy Ernő nagy éljenzéssei fogadott beszéde ulán Dónes István szólilt fel. Beszéde előtt felöl'asti Makó demokrata polgárságá ak üdvözlő sürgönyét, anelyet ifjú Márton Bilin' dr. Adler Ar ur, dr. Szilágyi István, Fritd Ármin, Zicmbeti Lajoi és Kotroczó István írtak alá. — Uraim — mondotta ezután amig gondolatunkat nem fejezhetjük ki szabadon, addig itt diktatúra van. Ma ezt nézik hogy kinek miíven az orra és asután engedni be az iskoliba. Ebben az országban öntudatos magyar csak az lehet, aki az ellenzék mellé áll A politikusok Idszóalása uán dr. Pap Róbert kifej et e. hogy a szegedieknek most már cselekedni kell. Dr. Könyves-Kolonics József a makói tk üd> vözleiét tolmácsolta maid nagy hatást váltott ki Berta János felsőtanyai kisgazda felszólalása, »ki a tanyák népének üdvözie ét bozta. Elmondotta, bogv a tanyák magyarsága az erőt és aitet a Délmagyarországbúi meriti. Dr. Nagy La«zl6 Kecskemét üdvözletét tolmácsolta, dr. Fajka Lajos a Déimagyarország gárdájának munkáisására ürítette poharát. Rassay és társai 12 órakor távozlak el a jelentős és lelkei hantulatu vicioráról, hogy vasárnap kibontsák most már formálisan a lobogót. A vasárnapi gyűlésen, amelyet a Belvárosi Moziban délelőtt 10 órakor tartanak meg, felszólatnak Rassay, Szakács, Haska, Diaes, Baracs és Bródy.