Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-03 / 203. szám

4 DELMAQYARORSZAQ 1926 szeptember 8. Merényletet követtek el a berlini ország­úton az automobilok ellen. Berlta, szeptember 2. A berlin—hamburgi országúton, amelyen sflrfl as automobilforgalom, a mult éjizsks iiméi meriayletei kivettek el az automobilok ellou. Mikor egy csoport motor* kerékpiros Jött Hamburgból Berlin falé, néhány kilométerrel Peritbtrg slött a legelöl haladó motorkerékpáros lefordult ax ilitről, mert az országúton keresztben dritbuxal volt kifeszítve. Szerencsére a dráfkötél az egyik oldalon még nem volt a fához erOiitve, tehát a motorkerék­páros estében elháríthatta s igy táriainsk nem ssett bajuk. A motorkerékpárosok látták, hogy a sötétben egy férfi fuláinak ered. Revolverek­kel lövöldöztek utáns, de a merénylő elment* költ. A lezuhant kerélpSros sérülései eég súlyosak. aMMMMWMNMMIMM^^ Dollinger Gyula szerint a klinikák mellett is fSltétlenül szükség van a kozkérházra. As orvoskongresszus 200 tagja meglátogatta a szegedi gyárakat ét közintéz­ményeket. (A Dilmagyarország munkatársitól.) As or­voskongressíus Siegedre érkezeit legiai közöl a hivatalos aktus leiajlása ulán körölbelöl még kétszázan iti maradtak és csoportokra oszolva megtekintették a város nevezetességei*. A hölgy­bizottság és a szegedi orvosi kar egyes taglal­nak veselésével megnézték a tereket, szobrokat a kultúrpalotát és benne különösen a Somogyi­könyvtárat, a gyárakat, a vágóhidat, a templo­mokat és a Csillsfbfiriönt. A kerületi börtön­ben nagy érdeklődéssel találkoztak a rabok munkái, különösen a kazetták és a festmények, amelyek után nagy kereslet mutatkozott, ugy, hogy valamennyi ilyen tárgy elfogyott és még mindig akadt volna vevő a Csillagbörtön lakói­nak művészi munkáira. Sokan a kongreiszui tagjai közöl meg sze­rették volna nézni a tanyát és a környéket. Ezeknek autót bociátott a város rendelkezé­sekre a meeielintették a Somogyi- telepet, Tá­pét és a Nagyfai majort. A vágóhídon az igazgató* főorvos tartott ériékes előadást a hus­vizsgálatról. Az orvosok el voltak ragadtatva Szeged szépségétől, a fogadtatástól és attól a azivélyességtöl, amelyben a hatóság, magáno­sok, az itteni orvosi kar és minden faktor ré­széről találkoztak. Ezzel a kongresiznssal — mondta informátorunk — négyszáz baráto! szerzett Szeged, alik mindig ciak |ót és szé­pet fognak mondani a városról. Egy cioport, amely Dollinger Qyula egye­temi tanárral az élén fáradhatatlanul tanul­mányozta a váróit és amelyet dr. Machánsxky László kórházi főorvos kalauzéit, délben meg* nézte a városi közkórházat. Dollinger régi tanítványait találta itt és visszaemlékezett arra, hogy ö egyszer Sláger Mátyás idf jében már volt a szegedi közkórházban éi a legnagyobb meg­lepetéssel látta, hogy milyen más most a kór­ház, mint akkor volt. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy ilyen széppé tették és gratulált Szeged kórházi berendezéséhez. Mert as nem baj, mondla Dollinger, hogy a falak ré|iek, a legfontosabb, hogy szép, világos és modern a berendezés. Lelkesedéssel buzdilotta a jelenlévő orvosi kart, hogy tovább dolgGzzanak a meg­kezdett irányban, mert ő a maga példájából mondhatja, hogy amikor az irgalmisrendi kór­házban elkezdte munkáját, tapasztalta, hogy a legnagyobb öröm az orvosra, ba egy régi intéz­ményből szép, modern kórházat teremthet. Látja, hogy még nincs befejezve a munka, de meg van gyOződve réla, hogy az egész tataro­zás olyan szépen fog sikerülni, mint a már készen lévő rísz. Ezután arról beszelt Dollinger, hogy feltét énül szükség van a kórházra. A páriái egyelem példáját hozta fel. El kell k$lőniieni, monata, a klinikáknak tanításra szóló anyagát a kórházi bt­tegaoyagtól, mert a klinikáknak a ta­nítási célra meg kell válogatni az anya­got s igy a gyógyításra szoruló, az ő szempontjukból felesleges anyagot a kórházba kell utalni. Más a feladatuk a klinikáknak it más a Urházakuak. Mégegyszer megnézte Doliinger a Boros­emléket és igen kedvesnek és találónak mondta a dolog megoldását. Az orvoskongresizus tagjai közfii igen sokan pénteken is Szegeden ma­radnák. Látogatás egy öreg doktornál, akinek elfelejtettek aranydiplomát adni. Drágasági pótlékkal együtt havi 460 papírkorona főorvosi nyugdíj. (A Dilmagyarország munkatársától.) A két nap elölt lezajlott oivoskongresizus program­Iának letárgyalása közben, tisztelettel köszön­tötte a szegedi orvosi kar két legrégibb tagját, dr. Kovács Józsefet és Andrássy Ferencet abból az alkalomból, hogy az időn ünneplik műkö­désűknek ötvenéves jubileumát Amint as ilyen­kor szokás, felterjesztik a két érdemes szegedi doktort az aranydiptomára, ami természetesen mindenki legmelegebb rokonszenvével lalálko­zik. Valahogyan kiesett azonban a felierjesztök figyelméből egy szerény csendes szegedi dok­tor neve, aki évtizedek óla ró!ja Szeged ucciit, aki közdöit a máiok éleiéért és most, hetvenöt éves korában, az alkonyat lemondásával szivé­ben, kőzd a saját megélhetéséért. Az érdemes öreg orvos neve Spitzer Ignác. Az egyik köz­tiszteletben álló kartársa ma felment Wolf Ferenc tiszti főorvoshoz és szóvá lette előtte a mulasztást, hogy Spitzer Ignác már 1875-ben, tehát ötvenegy éve kapta meg diplomáját és igy őt is megillette volna az annydiploma. Wolf Fereacz, aki belásta hibá­|át, megígérte, hogy Imre József egyetemi tanár­nál, az Orvosszövjtrég elnökénél közbenjár és egyébként gondoskodni fog az érdemes Spitzer érdemeinek honorálásáról. Ei alkalomba fel­kerestük vz 51 évi praktizáld doktort Mérey­uccai lakásán. A rendelőjében a munka nyoma, kloroform illat, sok könyv és Spitzer doklor ruganyos lép lei szinte meghazudtolták azt az aktualitás?, amelyért meglátogattuk. Elébb kon­venciókon eltünk át. Spitzer doktor elmesélte, hogy 1880 ban jött Szegedre mint bőrgyógyász, tehát negyvenhat ive, hogy Pestet elhagyta és a vidéki prakszis ksserü kenyerét eszi. Szege­den hamarosan megszerették. Veszedelmet, emhervészei idők törték le az ország szine­javát azokban az években. A kolera dühöngött. Spitzer doktor végig gyógyitolta mind a hét kolerajárványt, éjjel-mppal intpekciózoit a töb­biekkel együtt és leeguszta a gyilkos kort. — Voitak* e babonák, ameivek a járvány előtt az orvosi munkát gátolták? - kérdeztük. — A babonák nem tudlak gyökeret verni, mert már akkor is olyan szigorú rendszabá­lyokkal dermeszteltfik meg a lakosságot, hogy nem mert az orvosoknak ellentmondani, pedig d« sokan elhallgatták eleinte a megbetegedésü­ket, csakhogy orvost ne kelljen látniok és biv­niok. A paraszt azivesebben tsalt meg, minthogy orvoshoz forduljon, meri félt, hogy a desin* fakctö&o* szükséges anyagot is r.eií keil mijd msgf zelni. — Mi volt még nevezetesebb élmény doktor ur életében ? — Gondolkozik az öreg dokforbicsi, majd igy felel: — Istenem, már olyan régen volt minden nagy dolog, le kell nyúlni az emlékezésben elraktározott fiókok legalaóbbikaihoz. Igaz. Az influenza. A 90 ei években hallottunk először róla. Németországból Jött Ausztrián át és as egész orvoii kar meghorkant a hirre, hogy Pesten is felütötte a fejét. Nem voit olyan súlyos méreg a bacülusa, mint a spanyolé, de nem ismertük még a tüneteit. Arról tadtuk meg, hogy itt van, akikor egy nap alatt ai egész cialéd ágyba karült. Spitzer doktor mosolyog, boldoggá festi as emlekezés a mult időkre, amelyekei a fiataliá­gával remegett át. Mik a mai nagy dolgok azokhoz képest. — A'lásai? — Sok állásom volt, — mondta Spitzer dok­tor. — A szegedi belegsegélyzö pénztárnak, a báró Hirsch Mór-egyesületnek két évtizeden át főorvosa voltam, egéizen addig, amig az orizá­gos belegsegélyzö pénztárba mindezek bele nem olvadtak. Engem ezek is átvetlek, mint egyik legrégibb orvost főorvosi minőségben és fize­téssel. Olt dolgoztam harminc évig. 1914 ben nyugdíjaztak, havonta 460 papirkoronával. Ab­ban az időben, de nem sokáig szép pénz volt. Csakhogy as orizág szerencsétlenségével a pénz is romlott. Mindenki megforgatta elveit, megváltoztatta számításait, a világ is nagy csi­koídulással egyet fordult velünk, de a beleg­segélyzö pénz'ár szilárdan ílll a p»pitkorona alapján. 1924 ig pontosan kaptam 460 koro­nát. A postai cstkk bélyegiiletéke már 700 korona voli, az én nyugdijam havonta még 460-nál álit. Pirultam a szégyentől, írtam, követeltem a valorizálását nyugdijamnak, etre csak azt a választ adták, ha kellemesebb, egyszerre küldik az egész évi illetményemet. Most lemondtam nyugdijamról, erről „az egyet­len biztos" bázisról. Nemrégen kérvényt küld­tem ismét ebben az ügyben Vass népjóléti mi­niszterhez. Igen kedvesen válaszolt. Utána járt az ügyemnek — irta — és a betegsegélyző pénztárnál a következő felvilágositált lapta: „Mivel a pontosan küldött nyugdijsmbm a drd­gasági pótlik is benfoglaltatott mir, a kfrvény elu'asittaük.* 460 korona nyugdij drágaságí pótlékkal, háború, forradalom, pénzkrizís, har­mincéves beciületes munka u'án, ez az orvos öregségének keresztfája, vigasztalása, szemfedője és jörője. l. v. j Orvosi köpenyek, 5?Síg0k I Soóená', Szeged, Iskola ucca 11. KOROHDI és LICHYQlSn CIPŐK " PÁLFY FERENCNÉL Sieged, Kölcsey u. 1. (Royal- szállé-őpület.) Telefon 18-15. Nagy választék legujabbdivatucipökUlönlegességekbeii Rózsafa és drapp divatcipök ^JQ ezer koronától. Szürke divatcipök 35 -37 számig 290 kor> Varga Mihály XU Szeged Hfidi igei 4. Telefon 469. Mindemen ü kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szölókötöző fonalak és háló es gyári áron kapható. Alapíttatott i 1SSO. 910 BUDWEISI valamint más gyártmányú CSERÉPKÁLYHAK TokoréklUihely és falburkolö csempék, továbbá cement, és mozaiklapok éa az összes építkezési anyagok jutányos ir mellett beszerezhetők LAMDESBERQ fflSÍÍX SZEGED. Bocskay ucca ÍO—12- Telefon ca. VETKEZIK, Szegediek találkozó helye.

Next

/
Thumbnails
Contents