Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-19 / 216. szám

API* 3000 korina. Szerkesztőség] Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, MHcaBakOni«Ur és jegyiroda: Aradi ucca S. sz. Telefon 30é. " "*u Petoti Sándor sugárul 1. szám. Telefonszám 16^34 Szeged, 1928 szeptember 19, VASÁRNAP Bslii::«íl liilti Est Msam helyisen <Q.HM kor., BuiaptMen •it »hMJ»h 4W2OT k«r: Imrei nám ára MtkOirap anoo ktr wití- it eaavfuy sara torma. tí. Motyain, 216,"» ám Az eltékozolt örökség. Az eltékozolt örökséfet a tör énelem agy Mvle, hogy: Kosta b Lajos. A migyír nép w hívta, bogy: Koescnr ipánk. Most van a születése n»pj« é»f rdu'ója. Onnan tudjak, bogy az evangélikus egyház rálát ad az Is ennek izé t, bogy ezt a világító embert világra, lehelte magából és erre a bilaadó istentiszteleire meghívta á Kostuth népét. Ha az evangélikus egyház törvényivé nem teiii a legyeletet, Koisuth Mos szflletéie napját nyilván nem tartaná számon senki A , magyar állam bizonyosan nem. A magyar törvényhozásban még senkinek aoba olyan gondolata nem támidt, hogy (Örvény avassa az iskolák pitosbeiüs napiává a szeptember tizenkilencet. Talán nem volna baj, ha Kossá h Lajosról is szavalnának verseket, mint a boldogtalan királytsszonyról és talán nem tenne kéri az if,u nemzedékben, ha meg tanítanák rá, bogy rundén magyarok kOzfll a Kosiu h hevét ás&erlsfegíüuuan a viíág, mért az be ária a fődet esyik sarkától a másikig, miat önféryfl csillag. Talán a nagyobbakat meg febeine tanítani rá, hogy a Ko suh Lajos neve több. mint egy érettségi tétel vs ta<án a kiseb beknek a a ivébe lehetne vésni a Tóth, Kálmán versének refrénjét: „K síub nevét, fi.m, el hé iécddl* Tatán ezUs megértenék ugy, mint a Höfi d.I ama sorát, amit a legújabb tanterv már az ábécís könyvekbe belepar«ncsol: ,a lege'ső magyar ember a királyi TVlái ^ nyebbvoüialitaniMnakTíoaWhLBioir gy»ázni; m nt iirá^szködnr a feleletet arra a kérdésre, hogy méri lövetett: hát rí a magyar kiriyi kormány Budaörsnél á. királyra, ha 'már az ábécés könyvbén is az á!lé*eliö magyar ember?...De* aohá törvényhozó még meg nem inditfányozta, hogy szeptember tizenkilenc Kossu b napja cimen vezettessék be a nemzeti kaendáriumba Talán a ; Habsburg-világban, amikor rém lehele t iyen indítvány tenni, akadt törvényhozó, akinek ilyen, gondolata támadt. A HabBburgokióMQggetlen magyar torvény oqzáibannein jut eszébe senkinek Jóbb isimértItaztvaznák. Hisien mikor pár evvel ezelőtt va'ami naiv - törvényhozó a március tizenö öt akarta törvénybe itattatni, abból is borány lett.' A hlv*talos Magyarország közelebb van a balolt Habsburgokhoz, mint az éló Kossá fa Lijóshoz. " Di il-e még Kossuth Ltjos? Eleven erö-e még ez a hév, v»gy már cs«k muzeumi emlék, mint a bankája ?Ha még egyszerazt üzenni, elmennénk-c mindovájsn? Hit e, remény-e, imádság-a még a „Kosmih apánk" az 0 népe szivében, a lehérfalu tanya Házak közt, ahol a bábom előtt még vékoay gyásafályol al««t óristák kemény papírból préselt képit? És lilik é még a L»J s-napot aa akácok alatt, ugy, mint a régi világbaö, mikor nemzeti költök lángoló vaiaelt szavalván az unoka, öregipó aikorinyeaett ezen és örtganyó ciöndeien sírdogált örömében? Most harminc esztendeje, mikor egy helyi lap gyűjtést Indi olt a szegedi Kossu b szoborra. Mint az már gyűjtésnél szokás, különféle helyekrtl étkeitek adományok, — amiket személy szerint nem kértek senkitől se. Messzi pussták (anyai emberei porciőliieéskor bantiárván a nekik szín e idegen városbm, keresve keresgélték, bogy bol van az az újságlap, ahol Kossuth apánknak ia le lehet tóni a porciót. Padig mi azoknak a szobor, akik bal órányira laknak a várostól ? Mégis ugy hozták a lorintjaikal, mintha oltana adták volna. A szombat eite az ^asgyerekské volt, a nígyknjcsros áldozatoké " a vasárnap a mestereké és legényeké. Es c»Q senkise talált semmi különöset, semmi •aghatól akkor, ez így volt természetes is magától érlelődő. Ha Kossuth születése napján felvetjük a ké dist, bogy meg lihelne-e ma közáldozstból csinálni a Kossuth szobrát, sem merünk fele.'nl rá.0 Azt a kérdést meg fel se mer|flk vetni, bogy kapna-e ma mandátumot Kossuth Lajos a foggetlan Magyarországon, akár abban a városban is, amelyet nemzete büszkeségének is szegény elárult hazája oszlopának nevezett... ? Ninca rajta mit csodálni Abban az országbth, amely atámüsle a demokrlclát, megtagadta a llbsralizmust, lörvénykönyvéből kitörölte a jogegyenlCségef: abban az országban a Kossuth azallame akkorls csak hszíjfrő lélek lehetne, ha winden bronzból neki OotOt'ek és minden márványból neki faragtak volna szobrot. Mi spáinktól mint asz aét; hoztok örökségbe Kos»utbö», de fiainkra nam tudtak átörökíteni az eszmét. Elszedte tőlünk alkotmányon abszolutizmus, viláibáboru, forradalom, ellenforradalom a ez nagyobb minden v siteségníf, amit ez a boldogtalan ország szervedet!. A legnagyobb veszteség, mirt anélkül az eszme nélkül, amely Kössu h Lsjoibsn testesült meg, se a légi Magyarországot visszaszerezni, se ai ujat felépíteni ne a lese'. MMtMMMMMMMWMWa^^ ú A spanyol gyalogság visszalépésre szólította ffol Primo de Ri varát. London, szeptember 18. A Daily Ooücle madridi jelentése szerint a spanyolországi helyzet isméi kiéieződöit. 4 gynlogsdg eutinkozotl a iizétsig mozgalmához és ail a határozott Spanyolország lemond Tángér felszólítási Műin Primo do Rlverdhot, hogy lépjen vissza. A diktátor ms Saa Ssbasííán'oa ulaxik, hogy, jelentést tegyen a királynak a helyzetről •• es ujibb felhatalmazásokat kétfen. r. ^ s> ^ ^ 4 » , ^ . • ú London, szepiémber 18. A Times jelintése aierint a spanyol korminy már nem ragaszkodik ahhov, hogv Tangert bekebelezzék a marokkói zónába. Legu óbbi jegyzékében ast Javasolja, hogy w tóo^tí - f^ödés jslá. (ja értekezlelre Jifen.öf üí." ,'i , ö t i Ilí {BadopuU iadősilink teltjonjiltnliu.) Londonból jelentik s Ciok, a banyászssöveiség főtitkára Í ujsbb propaganda körútra indult a bányakarfileiekban. Elutazása előtt ugy nyilatkozott, hoiy a tdnfnmnnkdstk semmletotro megjegyzi, hogy erre Sz érlékezlette nincs szükség és nsgyobb gyakorlati haszonnal j&na, ha Franciaország és Spsnyolország, mint a kát leginkább éidekait hatjilom, formális megbeszélést fdlflitna.; a :..;'. ,/ Baldwin jtvialatit. % nem mmek Ma abba, kogy kviMenként kMISn-kMn egyezkedjenek a bdnylatajdonosokkal. Cook véieméaye szerint Baitiwln tegnap közölt javallatát a bányászszövetség minden valiuMiig iurint elatasiija. 3 « \ ÍMMlaiMlN|iaMWfÍ^^ Briand ás Stroaemann világt&rtéiialiiii novoxoftoaaégü villáaroggoBijo Thoiryboii. SlreEemann csak nagyon szűkszavúan nyilatkoztak. Briand ciak anayit mondott, hogy- al>> (Budapesti tadősilónk telefonjelentisr.) Páriától jelentik: Thelifken, az Aisne-deparlement csodaszép helységében találkozott tegmp Btinnd francia és Streumann német külügyminiszter. Egy óra tájban villásreggeli volt, amelyen, ha hinni lehet a jeléknek, megtörtént az igazi békekötés Frsnciaország és Németország közölt. A világtörténelmi fontosságú villásreggelin történt megállapodásoktól ugy Briand, mint | bm az ,esetbenr ba két nagyhatalom igen nagy * U8 egymáshoz. Striieraann még szűkszavúbb VolL A konferenciáról közösen megszövegezett kommünikét adlak ki, amely azonbsn nem árul el a konferenciáról semmi érdemlegesek i. Stresemann nem megy Párisba. H PdrlsMl Jelentik: Briand ma dőlulán magához kérette a sajtó kapviseiőit és hosaauan beszélt genfi utláról. Csak nagy általánosság ban beszélt, részleteket nem közölt Stresemannal folytatott tanácskozásairól, meri -- mint mondotta — előbb kormányának kíván lelentest tenni róla. Kijelentette, hogy a maga rfr nalon, amig ő irányítja Franciaország Mlpoltti* káját, nehogy a világháború borzalmai megismétlődjenek. Az újságíróknak ana a kérdésér^ hogy Jön e Párisba Stresemann, Brland tiqtítmM mnemi mel válaszolt C f^P'^z&F** 11 Briand délulán Potomét keresd fel, akivel síétől továbbra is mindent meitesr, hogy Le- kél ór? boaszat tárgyalt és rlszletes jeknléal carno békés szelleme érvényesüljön minden w- | (e»! d genfi eseményekről. « V A thoiry-í egyezség. i t Genf; szeptember 18. Anaol fonáscUió! szerzett értesöléaflak szerint Briand elfogadta a németek két fő köve élésé*, még pedig: • 1. a II. éi III. zéndnak lehető legrövidebb idő alatt megtirti ő kiürítését és 2. a Saarvldéhnek' a versatllesi szerződés rendelkezései érielmében rendezendő népszava' zds előtt wiá kiürítését. Stresemann ennék ellenében a kővetkező engedményeket tette: : 1. Németország megfelel annak a francia követelésnek, hogy a szövslségesközi katonai etlenőnőbizc '.tság ielenKsa értelmiben-ujlászerveii rendőrségét, hadseregét sUTé Z Az el'enőrzia álrabáxáia a ssövefségeskösi ellenőrző bizottságról a nemzetek szöveg cégére, aately külön ellsnőrzéii módozatot állM pit meg.' 3. A Saariídék Hüriléie ellenében Németország a Saatmedcnce bányáit az idiiglmeuii