Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-04 / 152. szám

1926 julius 4. DBLMAQYARORS2A0 3 Gaál Endrét visszatartotta a belügyminiszter, Bokor Pált nyugdíjazta [a minisztertanács. A polgármester szolba! reggeli postája nagy és váratlan meglepetés! boiott a azegedi vá­rosházára : megérkeztek azok a belcgjminisz feri rendeletek, amelyek végérvényesen elinté­zik a stáfnszrendezésiel kapcsolatban felmerült nyugdijai ási Ogveket, Baker Pál helyettes pol­gármester, dr. Oaál Endre tanácsnok, dr. Gyu­rilza Sándor kerületi tiszti orvos és Ferenciy Mátyás városi kapitány nyugdíjazásának az ügyét. A meglepetés! az okozta, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter, illetve a minisztertanács éppen ellenkező álláspontra helyezkedett, mint annak idején a közgyűlés, mart akiket a köz­gyűlés további szolgálatra vissza kiván! tartani, azokat nyugdíjazta, azoka! viszont, akiket a köigyűlés nyufid jazotf, visszahelyezte állásukba. Az egyik rendeletben a miniszter arról érte­Bokor PáL sili a város közönségét, bogy a junius 18-án larloü minisztertanics Baker Pál polgármesierhelyettes szil gdlat­ban való vlsstctariásábax ntm tárult hattá. A február 24 én tartóit közgyűlés — mint ismeretes — ötvenegy szavazattal ötven ellené­ben uty határozott, hogy Boktr Pált, aki lé­nyegesen iulszolgálta már a teljes szolgálat! évét, hetven éves is elmúlt és aki a státusz­aki szemlél. A cél a tárgy s ezt törvények kor­mányozzák. A felvett képzet vagy megfelel a való­ságnak s akkor azt igaznak mondjuk, vagy nem s akkor az hazug. A törvények összhangja a szellem. Az állati én a kifejezésnek eszköze, mely sohasem tökéletes, igy a felvett képzet is mindig el fog térni az igazságtól. Individuális lesz. De éppen ez a baj. Epp ez a hazug. S mit tesz a modern művész? bpp ezt a hazugságot fokozza. Direkte akarja, hogy az a képzet minél jobban el legyen ferdítve s ki legyen vetkőztetve objektiv valóságából. Á'alakitja a maga ábrázatjára s azt mondja: na most már gyönyörQ. Olyan, mint én. S mert állati énünk sem áll az igazságosság rend­jében, szeretjük a hazugságot s nagy kelendősége van ennek az individualista művészetnek. De vájjon az örök cél érdekébeu szabad e a hazugságra törekednünk. Értelmünk azt mondja: nem. Vájjon egyéniségünk tökéielesitésével nem kel­lene e inkább az objektiv igazságot kutatnunk ? Értelmünk azt mondja: Igen. Ebben van ezen irány kritikája. Az objektiv világot törvények sza­bályozzák. A világszellem benne érzékeli magát. Ezt a szellemet, ezt a törvényt kell kutatni, telje­síteni, alkalmazni mindenkinek. Ezt teszi a tudo­mány, a technika, a szociológia. Kérdem: mért nem teszi ezt a művészet ? Beteg ? Az egyetemes szellemi énünknek — mely álta­lank megnyilatkozik a lerántása állati énünkbe és annak öntelt dicsőítése, hamis nézetekkel, ebben való megtartása, ez az az önzés, ez az az átkos filisztertum, mely megüli a világot, belénk fojtja a lélekzetet, gúzsba köti a szellemet, elhervaszt min­den rügyet s önző, csúf méhéből önti a haldlt. Ezt a tudatlanságot, ezt a megtévesztést, ezt a bünt le kell leplezni. Ezt kivánja az emberektől az isteni intelligencia. rendelet megjelenése után rraga kérle nyugdi­jai ását, nem nyugdíjazta, hanem előterjesztést tesz a belügyminiszter utján a minisztertanács­hoz és javasolja szolgálatban való visszatartá iát. A minisztertanács — ugy látszik — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a város nyugdijisabályrendelete értelmében hetven éves életkorán tul senki sem (eljesithei aktiv szol­gálatot. A legérdekesebb az a rendelet, amely dr. Gaál Endre ügyében érkezett le Siegedre. Gaál Endrét — mint ismeretes —• a váró* közómégének legnagyobb meglepetésére 64 szavazattal 47 ellenében njugdijazta a ftbruán közgyűlés. A határozatot azonban mintegy öt­ven városatya megfelebbezte a belögyminisz terhez. De megfelebbezte azt maga dr. Gaál Endre is és felebbezését a nyugdíjszabályren­delefnek arra a rendelkezésére alapította, hogy hatvanöt íves életkora elöl! senkii sem lehe; nyugdíjazni, ba csak fegyelmi ok, vagy a tiszt­viselő betegsége nem teizi ezt szükségessé. A belügyminiszter rendelete többek közölt a következőket mondia: ,A közgyűlés határozatát Prelogg József és lársainsk felebbazése következtében felülvizsgál­ván, feloldom éa felhívom a város közönséfét, bogy nevizett visszatartása kérdéaében újból batárnzon. Igy kellett határoznom, mer! a Kér­dés! eldöntő szavazásban a törvény hatósági bi­zottságnak iisxtvlsílő tagjai Is rísitviitek, már ptáig etek nevixeitnek visszatartása kérdésében teljesen érdekteleneknek nem tekinthetők. Igy, anélkül, hogy a kérdáibin a magam részé­ről állást foilalnék, vagy bármely tekintetben a víros közönségének akaratelhuározása elibe vágni kívánnék, meg kell állapítanom, bogy a kérdéses határozat a várcs közönségének állás­pontlát nem tükrözheti hűen visiza, annál ke­vétbbé, mert a határozatot a törvényhatósági bizottság tagjainak Jelentékeny réize mig is felebbezte." Dr. Gyuriiza Sándor ügyéban — aki! a köz­gyűlés nem kíván! vísszaiartani, határozatát szonbin Várhelyi József pápai prelátus meg­felebbezte — ugy döntött a miniiztar, hogy fóváhegyta a kitgyülis határnatát. ,A neve­zett visszatartása érdekében a minisztertanács­hoz előterjesztést nem tehetek" — mondja a le­irat és igy Gyuritza nyugdíjazása végérvényes. Ferencxy Mátyást a közgyűlés majdnem egy­hangúlag viisia akarta tartani, azonban a mi­nisztertanács nem engedélyezte visszatartását és igy a Maiyi- kapiány is elvonul as aktiv szol­gálatból a jól kiérdemelt nyugalomba. Giál Endre, aki korán reggal érleiült a dCn­lésről, szombaton már meg is jelent a város­házán, résztvett a kistanlctüléien is és hétfőn átveszi ismét a kullurdgyoiztáiy vezelését. Ügyé­vel a szeptemberi közgyűlés foglalkozik ismét, de a tisztviselő városatyák most már, mint „nsm egészen érdektelenek", nem szavazhatnak. A hetven éves hercegprímás ünneplése Amerikában. Budcpest, jutius 3. Newyorki Jelentés szerint Csetnoch Jínos hercegpiimáitól a nyilatkozatok egéiz serege Jelent meg a chicagói lapokbar, amelyek kérdést intéztek hozzá. A hercegprímás csodálatos erővel és Irissiséggel bírja a fára­dalmakat és a chigtcoi magyar egyházközsége­ke! sorra látogatta. Junius 18-án töltötte ba a hercegprimás 70. életévét és ez alkalombél lel­kesen ünnepelték as amerikai magyarok és az euchariaztikus kongresszus nemzetközi réiztvevöi. Justh Ivánt szabadlábra helyezték és nem adják ki. Genf, Julius 3. A svájci ügyészség a vád­fanács határozata értein ében Justh Ivánt 2000 frank kaució létéibehelyezéae ulán sxcbcdlábra helyezte. Ezzel kétségtelenné vált, hogy a ma­nem gyar hatóságok kiszolgáltatási kérelmét teljesítik. Justh Iván ügyében a tárgyalás! rövid idő alalt megtartják. Barangolás felsővárosi uocákon. Ahonnan a külvárosrészek küldöttlégének egyrészt rekrutálódott. A külvárosok elfeltjfelf, elhanyagol! uccáinak latossága cselekedett. Memorandumot szerkesz­tet! és csendes tömörüléssel, békességes szán­dékkal a polgármester elé járult, hogy romladoió, süppedékes útjaira, házaira, sötétségbe burkolt városrészeire fordítsa a hatóság tekintetét. Ezzel a megmozdulással megindították maguk a kül­telkiek a hircot életűkért, egészségűkért, a belvároson tul (erjedő civilizációért, áz ered­mény, bízunk benne, nem maradhat el. Ahol egye'em épül, ott nem szabadna aránylag közeli uccákban wildwesti állapooknak szégyenkez­niük. A mostani városépítési rendizer, hála Istennek, kinyitotta a külvárosok lakosságának szemét, összetartásba és letlre sodorta őket, hogy megvédjék jogaikat és fényt vessenek sötétben maradt életükre. A tegnapelőtti nagy megmozdulás megérlelte elhatározásunkat, hogy bebarangoljuk a város kitagadott uccáit, mert megint képet kell fes teni íz ottani helyzetről, hogy mint ismételt mementó ez a kérdés az illetékesek és a város mirden lakójának lelkiismerete előtt lebegjen. Nem is kell aokat barangolni, máris ősi, csendes faluban vagyunk. A háztetők eltörpül­nek, az élet elhalkul, burján ül ki az uccákn, ahol a járdán végigvezetett ölvén év előtti fapailók helyett bevert, göröngyös téglák vál­toztatták csak meg a régi helyszint. A legtöbb­ször mindössze félméteres járdán csak egyenkint mehet az ember, mellette mindjárt mély árkok fúródnak át az úttesten, mint valami hadszín­térről visszamaradt provizórikus lövészárkok. A gyerekeket a legtöbb helyen nem me­rik kiengedni az uccára, nehogy bele­essenek a szennyes viszel, békanyál lat, bűzzel és;posvánnyal (el! nyilt csatornákba, amelyeknek vize most az eiő után olyan mély, hogy egy például kétéves kicsike fel­tétlenül belefulladna. « Az árkokra magas fflvek, bokrok borulnak, amik valamennyire eltakarják a városnak ezt a geny­nyes sebét, amely hiába kiált orvos után, leg­feljebb csak kuruzsló tapaszokat kap, amiket az egyes házak lakói saját pénzüktől, saját munkájukkal házilag raknak rá. A kocsiúton pedig egyáltalában nem lehet közlekedni. Feneketlen, fekete sár borítja ijesztően mély pocsolyákkal. A beteget, ha szállítani akarják, karban viizik a legközelebbi kövexett utig. Ha orvolt hívnak, a kocsis be se megy az uccákba, messze kint áll meg és sz orvos csupán az égtől világított vagy sDtétifett uccán vakon keresgélhet, mig betegére talál. Lámpa kilométeres távolságokban sem lát­ható. Ez az átlagos képe az itteni uccáknak. Ha azonban mélyebben tekintflnk beléjük, kissé meg is bolygatjuk a méhkast a csendesen szuny­nyadó lakókkal, akkor tömegesen zudulnak fel a panaszok, könnyek és keservek, akárhova fordulunk. Ez alkalommal a felsővárosi látogattuk me?, bekanyarodva a Csongrádi sugárutról legelőször a Debrecent uccdba. Jóképű fiatal parasztasz­szony dobálta a földet kapájával valami te ken, amely inkább kacsaúsztatóra emlékeztetett, mint épi ésnek szánt területre. A sziszifuszi munka fáradságának gyöngyöző nyomait törölgette homlokáról. Néztem egy darabig, vájjon mit akarhat eizel a tengerrel. Végre közelebb ke­rülve, beszédbe elegyedtünk. — Ja| kérem, rettenetes egy állapot ez — mondotta Prágai Mihályné —, megvettük ezt a

Next

/
Thumbnails
Contents