Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-27 / 171. szám

ámm 2000 k®3*®is®. ÉLMAGYARORSZAG MMaBuriiwi Bott (Ncom. r. fsisim 11-B. M*MMw«, 33i<airts»praj is issfüW"' •í^V* J»«IBJ8! Psttö amMíi-^fe-ai Mást t'gteiiafflicrtm l» Nem mindig vöröt, ami nem — fehér. Nyár van <* az utóbbi belekben, egy-két borús naptői eltekintve, igen melegen szokott sütni a nap. Ilyenkor az ntazás kényelmetlen szórakozás, megértjük tehát, nagyon megértjük, ha a szegedi ébredők vasárnapi gyűléseire nem az első, nem a második, még cssk nem is a harmadik garnitúra jött le Budapestről, hanem a helyi piacon kerekek kiválóságot, hogy as ismeretlen budapesti nagyságok mellett az kölcsönözzön fényt él érdekességet a juliusi összejövetelnek. Saját táborukban, ugy látszik, nem találtak ilyen helyi nagyságot az ébredők. Csak ezzel tudjuk magyarázni, hogy olyan közéleti notibilitáshoz fordultak, aki — bár elveit tekintve egészen nyugodtan beléphetne ebbe a sok vihart felkavart és látott társsságba — formailag mégis kivül áll as ébredők egyesületén. Emlékezünk olyan időkre, amikor az ébredők hatalmas helyiségben, nagy tömeg ember jelenlétében tartották meg zajos gyűléseiket. Vasárnap egy kiskocsmába szorultak és mindössze körülbelül negyvenen hallgatták a véresszájú ébredő-zsolozsmákat. Ki tudná megmondani most nyáron, amikor nagy a forróság és a Tisza mellől, meg az erdőségekből még as ébredőknek se szabsdna kocsmába csalogatni az embereket, hogy mi, vagy ki az oka ennek a nagy érdektelenségnek? Fényüket veszitették az ébredő-eszmék, amelyek nemrég még sokakat kápráztattak? A város százezer katolikusa közül mindössze csak negyven embert érdekli, hogy hitvallást tesz as ébredők nemzeii munkája mellett az egyik szegedi kormány főtanácsos ? A nyolcadrangu garnitúra miatt martdiak volna távot a „tömegek", amelyekről az ébredő vezetőség sserte az országban nagy szájjal hirdeii, hogy adott jelre mindig tömören felsorakoznak mögötte? Azt halljuk, hogy az ébredő- alvezáreket meglepte a hallgatók kicsiny száma. Bátor és elszánt fiuknak ismerjük őket, nagyon csodálkoznánk febát, ba a látogatottság hiánya megtévesztené a kitűnő közéleti nagyságokat és arra következtetnének belőle, hogy Szegeden esik negyven hive van az ébredő-eszmének. Ne», Szegeden sokkal, de sokkal több ébredő akad és ha alspos seregszemlét csinálnánk, kiderülne, hogy még 2-300 ébredő is él ebben a több mint százezer lakosú városban. Ez már igen tekintélyes szám és bogy mégis mindössze csak negyvenen érdeklődtek az ébredés vasárnapi lelkigyakorlatai iránt, azt inkább annak tulajdonítjuk, hogy a szónokok, beleértve a magas és kitűnő helyi notabiiitást is, nem érdeklik még az — ébredőket sem. Ébredő érvekkel és szónokiatokkal nem szoktunk foglalkozni. Érveik nincsenek, azokkal tehát egyszerűen nem lehet foglalkozni. Szónoklataik pidig mindig azt a hatást teszik ránk, mint az olyan levél, amelyei jóravaló és ábrándos lelkű háztartásbeli alkalmazottak irnak a müveit társ*lgó hatodik kötetének 29 ik mintája szerint a boldog és nagyreményű kiválasztottnak. Valahogy mind hasonlatosak egymáshoz ezek a szónoklatok: habzanak a gyűlölködéstől, izzanak az izgatástól, feszélyeznek frázisaikkal és rontják a gyomrot. A vasárnapi gyűlés helyi szónoka azonban, aki nera EME tag, felszólalásában a helyi köié'et több jelenségével foglalkozott, mégpedig azokkal, amelyek miatt egészen biztosan nem ittak haj* nalig tartó áldomást annak idején az ébredők. Tudvalevőleg nemcsak a vendéglátó házigazdát, hanem a vendéget is kötie bizonyos szabályok. Nem tudjuk, ennek hódolt- e az ÉME vasárnapi gyűlésén sserepelt helyi nota» Szeged, 1926 julius 27, KEDD 3816fl«iMai fcrsk: Egy kúnapia helyben 40.000 korN öudapcfUa is 9i<JSte 45.000 Kar; Egyei uáta Ars hétköznap 2OC0 koi Msfti- ts Snaajntp 5000 korona. li. évfolyam, 171. Hln bililás, amikor sietett kijelenteni, hogy az £UE nemzeti munkál vigex. Nyilvános szereplésről lévén sző. a házigazdával szemben valú lova* gisskodásban nem szabad túlságosan messzire elmenni, mert különben könnyen kerülhet kómikus helyzetbe a vendég. Azt szeretnénk tudni, mikor végzett nemzeti munkát az ÉME. Talán akkor, amikor pofozkodott, vagy akkor, amikor kiderült, hogy mindazok a jeles slakok, akiket merényletekkel kapcsolatosan nyilvántart a rendőrség, as ÉME kötelékébe tartoznak ? Az Erger-Berger cimü dal népszerűsítése talán még nemzeii mnnka, mert hiszen bizonyára nem azért énekelték, tanították és terjesztették, mert az van benne, hogy minden zsidó gazember, hanem azért, mert a dal, a magyar dal kultuszát akarták szolgálni és terjeszteni. Ha dr. Tóth Imre ilyen emelkedett szempontra gondolt, amikor úgyis mint vendég, úgyis mint közéleti nagyság érdemrendet tűzött az ÉME gomblyukába, akkor természetesen egyetértünk vele. Nem érhet bennünket ugyanaz a megtiszteltetés a nagyképzettségü, nagytudásu és szónoki tehetségéről szerte ismert szegedi kiválóság ama véleményével kapcsolatosan, amelyet a kereskedelmi és iparkamarai választásról, az ipartestületi szakosztályok tisziujitásárói kegyeskedett közölni a figyelmesen borozgató negyven hallgatóval. A kamarai választás régen elintézett dolog, sőt ha nem csalódunk, elnöksége is van az Oj kamarának. Az ipartestületben mindössze talán négy szakosztály változtatta szinét „vörösre". Mi ugyan másképp látjuk a helyzetet, de ha az emiilett közéleli nagyság szeme elölt vörösben káprázik azoknak az ipartestületi szakosztályoknak a vezetősége, amelyek egy csapásra ttakitotlak a kurzussal, akkor nekünk még egyszer meg kell vizsgálnunk est a szint. Mi as igazság fanatikusai vagyunk. Nem tehetünk tehát ugy, mint ama bizonyos Polónlus cselekedett, aki mindig igent mondott, akár teve*, akár borjú-, akár menyélalakunak .látta" is a szegény és finomlelkű dán királyfi a felhőt. De as olyan közéleti kiválósággal szemben, mint aminő most szerepelt az ébredők gyűlésén, nem szabad sző nélkül a tagadás álláspontjára sem helyezkedni. Teháf. Az ipartestületi szakosztályok nem vedlettek vörössé. Ez tévedés, csak a palitikaifehirel vetkőzték le egészen és azon már igazán réges-rég tul vagyunk, hegy bárkivel el lehessen hitetni ebben az országban, hogy szükségképp vörös, ami nem — fehér. Vázsonyi szellemében zászlót bontoit az egységes ellenzéki balpárt. Risiay Károly hatalmas beszédben vázolta programját: a tiszta dtmokráciát. .Az utolsó idők legnagyobb politikai eseményt ez a zászlóbontás.* (Budapesti tudősitánk telefonjelentise.) Hétfőn este a ré&i demokrata párt nagytermében hivatalosan is a nyilvánosság elé lépett és kibontotta zászlaját az egyesűit liberális balpárf. A nagyjelentőségű zászlóbontásra százak éa százak özönlöttek és essegállapitbató, hogy ez az alakulás az uíalsá idők legjelentősebb palitikei eseménye. A megalakulásnál a baipárt ismét dokumentálta, hogy Vázsonyi tiszta, harcos sássiajával indul a demokrácia nagy küzdelmébe. Az értekezletek Brddy Ernö nyitotta meg hosszabb beszéddel. Mindenekelőtt űdtözClte a Független Nemzeii Demokrata Párt elnökét, Rassay Károlyt és mindazokat, akik a demokrata párt sorsdöntő fordulatánál megjelentek. — Ebben a teremben Vdzsatyl Vilmos szelleme él és lüktet — mondotta Bródy —, a halott vezér bevonult a történelembe és szomorúan sajnálatos, hogy ilyen hirtelen távozott el közülünk és búcsúszó nélkül hagyott itt bennünket. Vázsonyi Vilmos 32 évvel ezelőtt alapította meg a nemzeti demokrata kört és a nemzeti demokrata kör maradt mindig a jogegyenlőség alapján tömörült fővárosi polgárságnak as otthona. A polgárság jogainak, szabadságának, érdekeinek volt harcosa. Ax ilei arra int, hegy Stimmel tagadjuk ezt ax alakulatai amely a Figgetleu Nmzetl Demokrata Pártban a baloldal szitszirt elemeit egyesiteíi akarja. (Nagy taps.) A demokrácia nem engedf meg magának azt a fényűzést, hogy külön csapatokban meneteljen. Magyarországon a demokráciának mély gyökerei vannak. A demekrácia nálunk nemzeti tradíció. A közjogi ellentétek dacára a 48 ban és a 67-en tul Kossuth és Deák szellemei találkoztak a demokráciában. A dsmokrícia egységes és oszthatatlan, egységes eszmékért, egységes elvekért, egységes célokért küzd, ezeket a célokat csak jogegyenlőség mellett lehat megvalósítani. A cél világos: j»g is kenyir, ezirt kell kizdeni. — A Független Nemzeii Demokrata Párt a maga élére emelte Rassay Károlyt, (percekig tartó taps és éljenzés) aki minden tekintetben alkalmas óriási feladatának betöltésére, főjjin a kurzus visstailissi után, a magyar királyi sza• btdulmazoii liberalizmus utda, ax alkotásokban ilő demokrácia. Ezután Bródy felkérte Rassiyf, hogy fejtse ki programját. Amikor Rassay Károly szólásra emelkedett, a zsúfolt terem közönsége mint egy ember ugrott talpra és olyan hatalmas ovációt rendesett Raessy mellett, hogy Rassay az ünnepléstől percekig nem tudott szóhoz jutni. Azzal kezdte beszédét, hogy Vdzsosyl neve is a magyar demokrácia fogalma irik Időkre egybefonódtak. A mai nap Vázsonyi emlékének dicsőítése ir, mert a demokrácia erőinek összefogása Vázsonyi vágya és akarata volt. — A gyakorlati politika: harc és minden harc sikerének záloga a dolgok helyes megítélése. Ez az objektivitás vezet, amikor megállapitom, hogy 1920 óta a magyar parlamentnek is a magyar politikának nem vall olyan nevezetes eseminye, mini a mai pártalakulás. A háboruelötti pártok közjogi differenciákon épültek fel és ezért az összeomlás után nem tudtak befolyást gyakorolni az eseményekre. A bolsevizmus u'án a keresztény és nemzati célokat maguk elé kitüiö páríok kétségtelenül magasabb célokat fogadtak, de megállap;tbató, hogy csak dtsoluclót vontak maguk utá», Nem tudlak as emberi haladás eszméi uralomra jutni, sőt még csak megfelelő képviseletet sem tudlek ísjpni, a liberális eszme legfeljebb síinfoltokként jelentkezett egy kaleidoszkópban.