Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-03 / 151. szám

.r >~ I MAGYARORSZAG <ncSso99sS|i BeSS ram«-», % f«M«t S3-3B, IMOMnla), gffiiiSafeS*?v!as *» FAF^N^AI Aradi ncca 8. irsi»loti ÍÜS. SS(B8r PaMU Wwla-íSfífiw! í Míffl V»ist«Msá« II S& Szeged, 1926 julius 3, SZOMBAT Ki8!i««fli traki Ej? kúnapra helyben <0.000 kot., Budape«t«o is íidakca 45,000 Sori Egyei utóm ára 'naikOznap 21X10 kor. iBSér- él Banepnap SC3U Karon®. II. évfclyim, 151 (iára Beszél a külváros. Több mint tiz éve, bogy Somogyi Sziivesz(er Szeged polgármestere. Ezalatt az idö alatt igen szépen kifejlődött és nagy érdemeket szerzett. Munkásságának azonban kezdettől fogva egész a tegnapi napig volt egy hatalmas hiánya. Nem foglalkozott se az egész váróira, se a réizlelekre kiterjedően a városiaiság elsőrendű követelményeinek megvalósításával, löt még azzal te gondolt, hogy legalább a véleményét megismerjék ezekről a nagyfontosságú kérdésekről. Epfll a tanyai vaiut, 80 milliárdot költünk el az egyetemre, itl ott köveinek is, de egész tegnapig senki te tudta, hogy mi a szándéka a város polgármesterének, aki pedig csökönyös abban, hogy mindsn csak a saját terve szerint történjen, a város egész területére kiterjedő kövezéssel, vízvezetékkel, csatornázással és világítással. Bizonyára örömmel hallotta nemcsak a polgármesternél járt hatalmas küldöttség, hanem a város egész közömége, hogy két év asulva esetleg megkezdik a ciatornarendizer kiépítését. A legnagyobb mértékben lesújtó azonban, amit Szeged ellő tisztviselője egyebekben mondott. Somogyi Siilve8zter rutinos és Iendüle es szónok, aki ügyesen tudja csoportosít* ni érveit és adatait, amelyekkel szonbtn zsonglőrkedni is szokott, sőt a hatás kedvéért nem riad vissza kis népszónoki iztől, meg lendülettől sem. Ezzel magyarázható, hogy rolotszenyes modorú t lő adásinak hatása alól a legtöbben mm tudják magukat kivonni és ne® veszik észre b*s-édé ben p tátongó hézagoiat, meg olromba hiányokat, amelyek amellett keideliegesek is. A kai* döttsignek adott válasz nagyon ügyesen domborítja ki, hogy milyen hatalmas össtegeköe kerülnének azok a közmunkák, amelyeknek hiányát a legégetőbben természetesen a külvárosrészek lakossága érzi és emel; eket — hiihe, meg kell mondani — sok más dolog há térbeszoritásávaí már (égen meg kellett volna valósítani. 145 milliárdba kerülete, mondja a polgármester, a csatornázás, 100 millíárdoa a Külváros 120 uccájának kikövezése és 80 milliárdba, tehát pontoian annyiba, anennyit az eddigi számítás alapján az egyetem építésére áldoz a város, kerülne az, hogy kullurmódon lenne mindenki ellátva vízzel. Ennek a három közmunkának a megvalósítása, csoportosítja aditait tovább a polgármester, összeaen annyiba kerülne, hogy az eiköitott összeg évi amortizációjára 40 milliárdról kellene gondoskodni, akkora Összegről, amely fslér a mostani költségvetés beviteleinek felévei. Mondjuk, hogy ez a számítás igy rendben van. Mondjuk, hogy ennek a három közmunkának a megvalósítása csakugyan annyi Pénzt emésztene fel, mint amennyiről a polgármester beszéit. Meg kellett volna azonban mondani azt is, hogy a vízvezeték építési költségeinek amortizációja egéizben, vagy részben megtérülne a vízvezetéki dijtkból, hogy a csatornázás költségeinek amortizációjára szintén lenne némi fedezet, meg kellett volna tehát mondani, hogy nem a vízvezeték kiterjesztésé tői éi a csatornázás megépítésétől független bevételi fonásokból kellene gondoskodni e két közmunka építési költségeinek amortizációjáról. Nem lett volna s«b«d elhallgatni, hogy a világítás kiterjesztésével már régóta tartozik a közgyűlés és a tanács a kűl városrészeknek, nemcsak a külvároiré8MkÉrf| hanera „ egész városért. Es nem lett volna szabad elhallgatni még sok mist. Ezzel csak igen röviden világítottunk be a W'dés hatalmas komplekszumába Van azonban Bég egy másik szempont, fontosabb talán mindegyiknél, ami ezzel az üggyel kapcsolaton földerülhet. A küivátosrészak küldöttsége ímeiietf a várospolitika melleit vonult lel és tűntetett, amelyei mi mindig egyedül lehelsé gesnek és jogosnak hirdettünk. A házai nem ugy kezdik építeni, hogy előbb a harmadik emeletet húzzák lel és azután mennek le az alaphoz és a szegény embert nem ugy ruházzák fel, hogy meghagyják testén a rongyokat, de a fejére cilindert nyomra*. A mi várospolitikánk pedig ehhez hasonl&tos. Kövezel keli legelőször, fiz, világítás, csatornázás és egészséges lakás. Sajnos, a közgyűlésen nem igen akadt erőteljes hsngu szószólója ennek a várospolitikának. Epp ezért voit kényleien a külváiosréazek lakossága megszervezkedni, Összeállni, elmenni a polgármesterhez és megmondani neki, bogy íme, a város lakostága ezt a városépítő politikát íarfja jónak, szemben azokkal a közgyűlési teremben domináló számú városatyákkal, akik megalkuvásból, vélt kényszerből, vagy bármi máe okból támogatlak egy egészségtelen városépítési irányzatot. A kűi városrészek városatya-vrzeíés nélkül való együttes megmozdulása tehát azt is bizonyította, hogy a kiöregedett közgyűlés gerinctelen semlegességével és hajtókotásával a latorság fOme teljesen jóllakott és mert a kOzgyülés nagy többségénél nem íáfja jíkezekben a soriát, megmozdult maga, hogy erőteljesen, öntudatosan, okosan és egészségesen próbáljon a sorsás segitení. Lehet, hogy ez mementó lesz a közgyűlésnek, amely most már remélhetőleg utolsó hónapjait éli, lehet, bogy tovább megy a rég taposott utakon, amelyek azonban nem oda vezetnek el, ahova jatni szeretne a város, ugy látszik, örvendetesen öntudatos lakossága. Ez a küldöttaégjárás azonban akkor sem log nyom nélkül elmúlni, ha a közgyaiésen a legkisebb visszhangja sem támadna és ha a közgyűlési tagok nagy többsége továbbra sem lenne hajlandó tudomást venni arról, hogy mit kiván Szeged népe. A polgármester a külvárosrészek együttes hatalmas küldöttségének memoranduma alapján elkezdett foglalkozni az alapvető városi intézményekkel, amit mondott, az ma még nem kielégítő, de ha meg akarja találni és fenn akarja tartani a kapcsolatot a lakosság legszélesebb rétegeivel, akkor most már egy pillanatig sem izabad szem elől tévesztenie, hogy külsőségek, cicomák helyett elsősorban igenis egészséges vizet akarnak, büz- és pormentes uccákat, jól világított járdákat és kocsiutakat, egészséges lakásokat és olyan körézéit, hogy ne kelljen bokáig a sárban járni, a kocsi pedig ne rázza ki a rajtuk ülő emberek beleit. A szumalpai földrengés elpusztította Psdang-tsrtomány fővárosát., mok cW, de bizonyos, hogy még sok ac áldozat és a sebesfliíek száma ennél is nagyobb. Egy személyvonatot, amely a földrengés pillanatában indult el a vasútállomásról, a bedőli pályaudvar maga alá tüneteit. A főváros uccáin tátongó sztkadikok támadtak és más városokban is sok ház bedőlt. Pcdang, julius 2. Ujabb földlökés folytán számtalan ház elpusztult. Az egész vidéken okozott kárt Mbmlllló holland loiinira becsüli*. London, julius 2. Bafáviábó! ujibb hirek jöttek a Szamaira szigetén történt földrengésről. Paoang tartomány lő áros*, Padang Padleng Witstn elpusztult, egén házsorok omlottak be is eddig iébb mint 200 halottat ástak ki a ro aaaaíwwaaíwíww^^ Lezuhant a Páris—prágai utasrepülőgép. Öt halott, egy súlyos sebesült. (Budapesti tudósítónk telefonjeieniise,) Prágá- ! fekedő egyik repülőgép lezuhant. A pilita is bői jelentik: Pfrannberg közelében a cseh— négy utas szörnyethalt, egy utas súlyosan megbajor határ mentén a Paris—Prága között köz- | stbesiít. Marx kancellár iemondott9 de lemondását visszavonta* h kormány visszavonta a fejedelmi vagyonokról szóló javaslatot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jeieniik: A birodalmi gyűlésen pénteken harmadszori olvasásban szerepelt az uralkodóházakkal létesítendő vagyonjogi megállapodásról szótő törvény. Ugy az ülésteremben, mint a karaitokon rendúvül sokan jelentek meg. A fílszóUlások után Marx kancellár mondott beszédet, amelynek szenzációja az volt, hogy a kormány nem fektet tibbi súlyt a tirviny Javaslat tárgyalására is a javaslatot visszavonja. Erre az állát pnlra pedig azért helyezkedett a kormány, mert kitűnt, hogy a szélső pártok elvetik a javaslatot és igy a megszavazás elé akadályok tornyosultak, A kancellár kijelentette, hogy nagyon sajnálja, hogy a birodalmi gyűlés nem intézte el törvénnyel az egé«z népet izgató kérdést, de változatlanul bizik abban, hogy eljön az a% idö, amikor meglesz a kétharmad többség a javaslat elfogadásához. Ilyen körülmények között a kormány a tárcákat a birodalmi elnök rendelkezisire bocsátja, Ettől a szándékától azonban elállott, mert Hindenburg a lemondást nem tartotta helyénvalónak. Loebe elnök ezután formálisan is levette a javaslatot a napirendről. Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés folyosóján s képviselők izga'oltan várták a minisztertanács határozatát. Délután fél 2 kor jött a hír, hogy a Marx-kabinet a lemondás melleit döntiti. A kormányt támogató pártok vezetői mindjárt tanácskozásra ültek össze és abban állapodtak mag, hogy a birodalmi kancellárt sxistdikdaak megmásitdsdra fogják blrnt. A délutáni órákban már mint befejezett dolgot bsizélték a birodalmi gyűlés pilótájában, bogy Marx kancellár még ma be fogjs nyújtani az egész kormány lemondását Hindenburg elnöknek. Hindenburg nem fogadja el a lemondást. Berlin, julius 2. A birodalom elnöke pénteken a következő levelet intézte Maix kancellárhoz : Azt hallom, hogy a kormány, tekintettel a fejedelmi házakkal való vagyonjogi megegyeiés törvényjavaslatának várható meghiutuláiára, a birodalmi gyű és feloszlatásának kérdéséről és a birodalmi kormány visszalépéséről tanács-