Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-22 / 167. szám

Ara 2000 kopom. j'-'-.üMaaöiSs asM i. íBUta* üí-js, Kí^t&toalai, K5)uaak«WR*I S» 'ütítoAi' Aradi nec* S. ««le!<j9 IM, ctisí ,«r»ín*9»«M sh4» íTiutosuiua It S4 Szeged, 1926 julius 22, CSÜTÖRTÖK llSüieüii í.aSi Est hónapra helyben 40.000 kor., Budapestéi, ás vid3fe«a Í5.C0G tor Egyse iiám Ira hétköznap znoc kot wjíAi- <1 iDüittiM]! *«B korona. U, évfolyam, 167, Hiti Epistola a hiányzó városatyákról. Alig egy bele terjedt el innak a híre, bogy az OFB megkesdi Slegeden a müködéiét ti bogy tisztviselő házhelyek cél jt ira igénybe fogja venni a város belierüle én lévö fires tehek egy részét, esetleg valamennyit. Az érdekelt lelckíulajdonosok, meg mások is kételkedve fogidták est a hirt. Amint ugyanis utélag kiderült, nem tudlak arrél a közgyűlési határosairól, amely felajánlotta nemcsak az űres városi telkeket, hanem azokat it, amelyek magántulajdonban vannak. Akinek a telkét cl akarják venni, az azt szeretné, ba valahogyan segítenének rajta és nem vágyakozik lermészetesin azután, hogy mulasztást, vigy hanyagságot d3rzsOljenek az orra alá. Egy nagy elv szolgálatában mégis mag kell ezt tennünk. Számtalanszor rámutattunk már, hogy a liberális polgárság zOme közügyekkel kapcsolatosan ugy viselkedik, mintha teljesen érdektelen lenne. Olyankor is távolmaradnak a városi közgyűlésektől, amikor igen iontos ügyek kerülnek olt szőnyegre és elmennek onnan dOntö pillanatokban, ha arról van szó, faoiy három levelel később, esetleg másnap ir]anak alá. A kotelességtudás kétségtelenül a legszebb polgári erények egyike. D« különösen azoknak, akik kOzmegbizatást vállaltak, nemetak az irodákban, műhelyekben és üzletekben vannsk köte lisségeik, hanem helyt kell állaniak ott is, ahova a kösbizalom állitoita őket. Erről a köleiességfudáiről sajnálatosan megfeledkeztek igen sokan, pedig a lelkiismeret pillérein felépített polgári élet legelső parancsszavának kellene lenni, hogy aki a közmegbizafásnak nem tud, vagy nem akar eleget tennf, az adja vissza megbizaiását azoknak, akiktől kapa. Előrelátható volf, hogy ez a nemtörődömség előbbutóbb megbosszulja magát. Mi megjósoltuk számtalanszor, de szavunk Islrahányt borsó maradt, mert az emberek valahogy arra rendezkedtek bí, hogy nem akarnak, nem mernek és nem szeretnek messzire látni és csak a közvetlen veazedclmekre és károkra reagálnak. Nagyon gyakran rámutattunk, hogy a közgyűlési tagok egész táborának betegesen állandó távolmaradása folytán igen gyakran Jönnek léire határozatok, amelyek nem egyeztethetők össze a város és a lakosság helyesen felfogott érdekeivel és amelyek nem egy egészséges Jövendő útjait egyengetik. As ilyen határozatok városszerte kiváltottak éles kritikát, de nem a közgyűlési teremben, hanem a határozat meghozatala után kávéházban, klubokban és más magánjellegű tánaságokbin. A kötelességükről megfeledkezett városatyák is éltek az ilytn helyeken a kritika utólagos fogával, de csak az ilyen helyeken, a közgyűlésre szavazni se mentek cl, vagy eltávoztak onnan a szavazás elölt. Arra azonban csak igtn kevesen gondoltak, hogy a suta határozatok igen közeli közvetlen, vagy közvetett veszedelmeket rejthetnek magukban a város minden egyes polgárára nézve. Most int az élő példa. Városatyák és nemvárosatyák kíváncsiskodva kérdezték egymástól, hogy hát csakugyan van ilyen határozat és amikor meggyőződtek róla, hogy van, elszörnyüködve kérdezték, hogy miként lehetett megszavazni. A dolog nagyon egyszerű. Ugy lehetett ilyen határozatot hozni, hogy a városatyák legnagyobbréize — nem beszélve most más szempontokról, amelyek miatt ez a közgyűlés rég elvesztette Jogosultságát — méltatlanná vátt arra a diszes közmegbizatásra, amelyet betölt és ugy lehetett, hogy a dolgozni kívánó igen kevés várcsatyanak sincs módjában a közgyűlés tárgysorozatáról idejében és alaposan tájékozódni. Mi nem sajnáljuk a tisztviselőktől a házhelyeket, bár meg kell őszintén mondanunk, hogy az állami gondoskodáinak ebben a kényelmes utódjában, amelynek a szociális érzékéhez sző fér, van némi túlzott egyoldalúság is. Hs a szegény ember, akinek bálán háza, kebelén kenyere, épitkeihetik a magánosoktól birói uton elvett telkeken, akkor az átlami gondoskodás terjedjen jóval, de jóval tul a köztisztviselők tisztes táborán és juttasion valamit as áilitólsgos szociális malasztból például a magántisztviselőknek, a munkásoknak és a kisiparosoknak is. A telektulajdonosok miatt nem táj a fejűnk, bár hiszen a telekspekuláció vádja nem mindegyikkel szemben áll meg, a spekulációval meg ugy vagyunk, hogy az egyik ember felekkel, a másik aranyakkal, a harmadik mag a Jó Isten ludja, mivel spekulált. Ug? látszik, azok járnak legrosszabbul, akik „legügyeUenebbűi" spekuláltak és ügyetlenül, mini a példa mutatja, az spekulált, aki hadkölcsönbs fektette pénzét, azután az, aki földet, vagy telket vásárolt. Mégis helyes, legalább is helyesebb, miat amit a hadikölcsönOkkel csinál a kormány, ha a telkeket épitkizési célokra igénybeveszi. Dt azután építkezzenek raj uk és gondoskodjanak arról, bogy ne érje szégyen a gondohtot és igazságosság lengje át ennek az aktusnak minden mozzanatát. Ajánl|anak lel kisajátításra kivétel nélkül minden, de minden telket, tekintet nélkül arra, hogy ki a tulajdonosa és ad|ák rendelkezésére a biróságnsk mindazokat az adaiokat, amelyek siflkségesek és alkalmasak arra, hogy mindenki megkapja a kisajátított telek rendes árát és nc annak leiét, negyedét, vagy ötödét. Moxt tanulhatnak a maguk és polgártársaik kárán, akik eddig azt hitték, hogy az olyan embernek is, aki közszereplésre vállalkozott, c«ak a magánéletében vannak kötelességei. Sokakat most kOzvatlen veszedelem fenyeget, amelyet egy mérsékeltebb, körültekintőbb és okosabb köigyűlési hstározattal esetleg el IsbeSett volna hárítani. A jelen esetben még mindent Jóvá tehet a biróság bölcsessége. Ez azonban nem változtat a városatyák ismert indolens magatartásán és nem enyhít felelősségükön. Még Jőnéhány bónapnvi élete föltétlenül van ennek a közgyűlésnek. Eszméljenek fel végre, akik zavartalanul élik balga kis polgári életüket és kezdjék el teljesíteni kötelességüket. A Herriot-kormány megbukott, a tömeg meg akarta lincselni Herriot-t Viharos jelenetek a kamarában. — Az «l*ö alkalommal leszavazták DtMonzlet. Véres ütközet a kamara előtt — Páris forradalmi hangulatban. (Budapesti tudötüink telefonjelentise) Párisbói jelentik: Hertiot ma délelőtt hosszasan tárgyalt a frtneia Jegybank elnökével, majd Dt Monzle pénzügynhiazlert kérette magához; axulán a kormány rendkívüli minisztertanácsot tartott, amelyről as Elyséebe vonultak és Doumergue elnöklete alatt az államtanács megszövegezte a kormánynyilatkozatot. A kamara sorsdöntő ülését délután öt órakor nyitották meg. Azonnal Herriot miniszterelnök Jelentkezett szólásra, lelolvasta az u] kormánynyilatkozatot, amely feltűnően rövid volt. A nyilatkozat ulal arra, hogy a pénzügyi problémák megoldása pillanatnyi haladékot sem szenvedhet. Kiemelte, hogy a parisment ülésszakának elnapolásával a kormány nem foglalkozik. A kormányprogram alapja, hogy az országot saját erejéből kell talpraállitant. A kibocsájtandó bankjegymennyiséget a kormány semmi körülmények között sem fogja túllépni. Főcélja a valuta stabilizálása. A francia bank függetlenségét a kormány tiiztelelben fogja tartani és a felállítandó amortizációs pénztár teljesen autonom fesz. A fogyasztás Úrin nagyaránju korlátozásokra lux txüks/g. Kérte, hogy a ka msra döntsön haladéktalanul, vagy megadja részére a bizalmat, vigy más kezébe teszi le az ország ügyeinek intézését. A nyilatkozatot a kamara nagy ciendben hallgatta végig és amikor Herriot elhagyta a szónoki emel *ényf, a nagy csendet semmiféle tetszésnyilvánítás nem szakította félbe. Ezután Cachln kommunista képviselő követelte a kamara azonnali feloszlatását. Majd De Monzie pénzügyminiszter szólalt fel. Utalt a helyzet rendkívül komolyságára és bejelentetlr, hogy a kincstár még tegnap a Irancia banknál 230 millió Irank kOvetaléasel rendelkezett, ez az öiszeg ma reggelre 60 millióra csökkent. A helyzet megoldására azt a módot ajánljt. hogy a kincstár a tulajdonában lévö devizákra nagyobb összegű előleget vegyen fel. A pénzügyminiszter azután hangsúlyozta, hogy nem tesz mást, mint amit Caillaux tervezett, — Akkor minek kellett Caillauxol megbuktatni — kiáltották többfilől. — Hs a kamara a pénzügyi javaslatokat le is szavazza — mondotta tovább —, akkor is végié fogom hajtani az általános intézkedéseket és ha a képviselő urak akarják, ugy a legfőbb törvényszék elé állíthatnak engem. A francia történelemben azonban éppen nemrégen volt példa arra, hogy a törvényszékről is vissza lehet lépni a politikai életbe. A pénzügyminiszternek erre a kijelentésére olyan hatalmas vihar kerekedett, hogy az filést fel kellett függeszteni. Félórai szünet után nyüolták meg az filést és a pénzügyminiszter először is saját magát korrigálta, mert kijelentette, hogy az államkincit át ban nem 60, hanem 150 miilli frank van. Iimét Herriot szólalt lel és hevesen tiltakozott az ellen az állitás ellen, hogy csalárdul cölte volna le a Briand-kormányt. Franklin Bouxillon belelenlelte, hogy a kormány ellen szavas, mert Herriot minőilibe/etienüi cteliktdell, amikor megbuktatta a Brtandkormányt. Azután a kamara rátért Battide radikális képviselő napirendi indítványának a szavazásáar és 307 szóval 295 ellenében megtagadta a bizalmat a Herriotkormánytól. A szavasás ulán a kormány tagjai nyomban az Elytiebt tieitek és átnyújtották a köztársaság elnökinek itmonddsukat. Politikai kOrökbin elterjedt hirek szerint az uj miniszterelnök és pénzügyminiszter Poincaré less, akit az elnök holnap reggelre már magához is kéretett, belügyminiszter Barthou lesz, a külügyi tárcát pedig Briand lógja betölteni.