Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-18 / 164. szám

s D 192$ julius 18 |ő republikánusnak azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a parlament mechanizmusa nem mindig az ország üdve és bogy as or­szág mindenek felett áll. Briand után Louis Marisé hangsúlyozta, hogy a Caillaux által kért felhatalmazáat iel|esen fe­leslegesnek és rendkívül veszélyesnek tartja. Utalt arra, hogy Keynes angol közgazdász azt a kijelentéit telte, hogy a francia pénzfigy­miniizter kezében a korlátlan felhatalmazással a francia bank aranykészletéhez akar nyalni. Caillaux Hl idegesen közbekiáltott: — Nem igazi — Holnap már ön is másképpen fog gon­dolkozni, — felelt Louis Maríné. — A kormány most is befejezett tények elé akar állítani ben­nünket, mint a locarnoi szerződéseknél. Marine-nek ez a kijelentése láthatólag fal­izgatta Briandt, aki felugorva helyéről, Marine felé kiáltott: — Téved, képviselő uri A ksmsra tudott a locarnoi szerződések elkészítéséről él minden fázisáról. Egy kommunista, majd egy szociáldemokrata képviselő utasította vissza még a Javaslatot, azután 7 óra 45 perckor az elnök szavazásra felte fel a részletes vita megindításának kérdését. A vita megkezdése mellett 243-an szavaztak, ellene pedig 288-an, ugy, hogy a kormány, melynek nevében Briand miniszterelnök, még előbb felvetette a bizalmi kérdést, 45 szavazattal kisebbségben maradt. Pont­ban 8 órakor hirdette ki az elnök a szavazás eredményét, mely a tizedik Briand-kormány bukását megpecsételte. A kormány tagjai ezután rögtön elhagyták az üléstermet, az Elyséeben siettek és átnyújtották a köztársaság elnökének le­mondásukat, amelyet az elnök el is fo­gadott és nyomban hozzálátott az u] kormány meg­alakítására vonatkozó tanácskozások megindí­tásához. Fél 11- kor magához kérette a kamara és a szenátus elnökét és elsőkéit szándéka Doumer­gue elnöknek, hogy ha kell, akár éjszaka is tárgyal, de az uj kormánynak hétfőre meg kell alakulni, nehogy a kormányválság károsan be­folyásolja a frank árfolyamának alakulását, A kamara folyosóin a képviselők csoportókba verődve tárgyalták a kormány lemondásával kapcsolatban bekövetkezhető eseményeket. Rend­kívül jellemző, hogy még félórával a szavazás befejezése előtt biztosra vették, hogy a kor­mány többséget kap. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a kormány megalakítására Herrlot kap megbízást, aki Poincaré és Marine részvé­telével fogja megalakítani kormányát, amelyben Poincaré, vagy Marine kapja a pénzügyi tár­cát, akik mindketten a washingtoni egyezmény teljes visszautasítása ellen foglalnak állást. Szó van még Leon Blum megbízatásának lehetősé­géről is. Brtená teljesen visszavonul és semmiesetre sem vállal tárcái. Egyelőre Caillaux teljesen el van intézve és nem tartják valószínűnek, hogy második kudarca ulán hamarosan szerepet kapjon a francia politikai életben. Mssas? Szombaton 30 fővárosi mintkásgyermek érkezett Szegedre. Munkáagyeimek-nyaraltatás — tgy gyár bevonásival. Ismeretes a nyilvánosság elölt, hogy a sze­gedi munkásság immár évek óta a Gyermek­barát Egyesület vezetésével saját erejéből gyer­meknyaraltatási akciót tart fenn a nyári hóna­pokban, hogy a Tisza partján üdüljenek fel a sápadt, sovány munkásgyermekek. Ez az igazi emberbaráti akció a mai súlyos helyzetben sem szűnt meg, sőt kiszélesedett — egy fő­városi nagy gyár bevonásával. A gyermeknyaraltatási akció keretében ugyanis Igazolja magát. Irta: Juhász Gyula. Hol volt, hol nem volt, inkább nem volt, mint volt egyszer egy ország, ahol csodálatos módon már életűkben megbecsülték a nagy embereket. Nem csupán megbecsülték, de mégis jutalmazták. Szobrot emeltek nekik, márványból és a leleplezés­nél az illető nagy ember mondotta magáról az ünnepi beszédei, amelyben illő szerénységgel mél­tatta tulajdon érdemeit. (Mindenki magáról tudja legjobban, mennyit ér és ha nem tudja, ez az ő baja.) Ennsk a szokatlan megbecsülésnek külön­ben igen egyszerű oka volt. Rengeteg márvány termett abban az országban, amely csupa hegy volt, annyi márvány, amennyi elég lett volna, hogy a világ összes egyetemi tanárainak és miniszterei­nek emléket állítsanak. Oyan olcsó volt ebben a szerencsés országban ez a becscs kő, mint a há­borúban az emberélet, vagy mint a békében a becsület. Igy történt, hogy már kora ifjúságában szobrot kapott Fanyar Fábián, a filozófus. A világi dicsősig semmiségéről és gyölrelmeiről cimü ké kötetes müvével vonta magara az antik­váriusok és az öngyilkosjelöltek figyelmét. Fanyar Fábián nem vette komolyan a megtiszteltetést, tiltakozott is ellene a Filozófiai Szemleben, de ezt az akadémikus lapot csak az egerek olvasták a nyilvános könyvtárakban. A szobor elkészüli. Hogy a munkanélküli szob­rászoknak elegendő alkalmat adjanak, mind a négy égtáj felé egy-egy mellékalakot tervezlek, amelyek a Világot, a Dicsőséget, a Semmiséget és a Gyötrelmet ábrázolták, életnagyságon felül méretekben. Fanyar Fábián önkéntes száműzetésbe menekült a telep ezés elöl, egy olyan országba, ahol csak a haláluk után becsülik meg, de akkor sem követi az igazi nagyokat. A szobor leleplezés azonban mégis megförlént és pedig fényes keretek között. Fanyar Fábián filozófiatanára, aki annak idején a vizsgálaton el­buktatta, mondotta a magasan szárnyaló és termé­szetesen mélyen szántó ünnepi beszédet, amely után a lepel lehullott és Fanyar Fábián, jobbjában kétkötetes könyvével, baljában pedig esernyővel, ott állott a hálás kortársak fölött, akik közül a vezető emberek a tizenkéifogásos ebédre gondol­tak, amely a legméltóbb befejezője a dicsőségnek és amelynek csak egy gyötrelme van, hogy végig kell hallgatni a városi tanács tizenkét tagjának pohárköszöntőit. Fanyar Fábián helyét üresen hagyták az ünnepi lakománál, de csakhamar el­foglalta azt és teljesen betöltötte a pocakos Durva Könyök Viktor, aki nélkül nem lehetett el semmi öröm, vagy gyász sem abban az országban. Kö­nyök is mondott egy nagyszabású beszédet, amely­nek végén kijelentette, hogy hajlandó az összes költségeket megtéríteni, ha a saját szobrát felállít­ják a város főterén. (Két meliékalak is elég lesz a szobron, jobbról a Szerénység és balról a ön­zetlenség géniusza.) Fanyar Fábián ezalatt külföldön tartózkodott, ameddig a pénze el nem fogyott és ekkor szép csendesen visssatért hazájába, ahol közben ter­mészetesen egészen elfeledték. A szobor hamaro­san sötét patinát kapott, a könyvről sz esők le­mosták a cimet és a fölírást letördelték a vasár­napi mulatozók, akik a carpe diem horatiusi elve alapján az éjszakából is nappalt csinálnak. A szobrok az emberi mulandóság legnyilvánva­lóbb bizonyságai, különösen olyan országban, ahol sietnek emléket emelni a jelesnek, még mi­előtt elégtelenné válik. Fanyar Fábián mindig óva­tosan elkerülte azt a teret, ahol művészi mása áttolt, mint ahogy őt is elkerülte a szerencse, a jólét és a boldogság. Statuaria (igy hívták ezt az országot) ugy érezle, hogy eleget tett Fanyar Fá­biánnak, megadta neki, amit csak adhatott, többet már igazán nem kívánhat tőle. Igy történt, hogy Fanyar Fábián állás nélkül maradt és olyan szegény lett, mint a templom egere. Mint kipróbált fatalista, nem 3okat törődött az egésszei, kiskocsmákba járt felejteni és mivel a feledést is pénzért adják, évenkint szerkeszteti egy kalendáriumot, amelyben télre hideget, nyárra meleget, januárra farsangot, októberre szüretet jó­solt és kiadott egy álmoskönyvet, amelyben meg­irta, hogy sarokházat örökölni szerencsét jelent, temetőbe járni szomorúság és összeállított egy vi­déki müveit társalgót, amelyben szerelmi levelező és vófélykönyv is volt, valamint a divatos uj tán­cok szemléltető leírása. Ezekből mindig telt neki feledésre, a reménységet pedig ingyen adják és ő már nem kért belőle többet. nemcsak szegedi és környéki gyermekeket he­lyeznek el az ujszeiedi telepen, hanem főváro­siakat is. Igy szombaton délután harminc fő­városi munkásgyermek érkezett Szegedre, akik­nek szülei mind a budapesti Hazai Fésűs, Főnő és Szövő Részvénytársaság üzemeiben dolgoinak. A gyár vezetősége ugyanis legutóbb érintke­zésbe lépett a szegedi munkás gyermeknyaral­tatási akció vezetőségével, egy nagyobb össze­get helyezett kilátásba és leküldte Szegedre az üzemében dolgozó munkások nyaralásra szoruló sápadt gyermekeit. A gyermekeket munkás* CJalddok fogadták teljesen ingyen gondozásba, akik hajlékot adnak az apróságoknak, mig a Gyermekbarát-Egyesület gondoskodik ellátásuk­ról. A gyermekek hat hélig maradnak Szegeden és az időt Jobbára az ujszegedi munkásslran­don fogják eltölteni. A gyermekekkel Szegedre érkezett Matős Jenő országos elnök is, aki figyelemmel szemlélte meg a szegedi munká­sok emberbaráti és szociális intézményéi. k szegedi üzlctvszctőség területén volt a legnagyobb gyümölciekszport. Budapest, Julius 17. A Miv. most közzétett Jelentése szerint a Jnlius hóban feladásra került gyümölcsök és főzelékek kimutatásában az or­szágban feladott négy vagon salátából a leg­nagyobb feladással, két vagonnal, a szegedi üzlelvczetőség szerepel. A 27 vagon uborka teljes mennyiségiben a szegedi üzletvezetősig területiről kerüli ki. Ebből Budapestre 15, Ausztriába három, Csehországba 9 vagon irá­nyult. A 297 cseresznye és meggyből a szegedi üzletvezetőség területén adtak fel 64 vagont. A 99 vagon barackból 94 vsgsnl adtak fel a sze­gedi üzlelvezetősig területin. 47 vagon Ausztriába, 14 Csehországba, 9 Németországba kerül. Kubinyi professzor kinevezése. Buda­pestről Jelentik: A kormányzó a vallás- és közoktatátügyi miniszter előterjesztésére dr. Kulinyi Pál szegedi Ferenc József Tudomány­egyetemi nyilvános rendes tanárt a budapesti Pázmány Péler Tudományegyetemen üresedés­ben lévő I. sz. szülészeti és nőgyógyászati tanszékre egyetemi nyilvános rendes tanárrá kinevezte. Egyszer késő este, ami kora hajnalnak is beil­lett, baktatott hazafelé hónaposszobájába és mivel a tér É3 idő iránt való érzéke meglehetősen el­homályosult, azon a téren keresztül haladt éppen, amelyen az idő mohától alaposan ellepett szobra állott. Fanyar Fábián leült a szobor talapzatára, felnézett az égre, ahol az örök csillagok virrasz­tottak as örök elmúlás és nyomor fölött. Fanyar­nak széles jókedve támadt, kényelmesen vackot készített magának levetett ruháiból és ekkor még az is eszébe jutott, amire józan fejjel nem akart gondolni, hogy holnap, vagyis ma elseje van, ő pedig a szoba árával már a mult hónapról tarto­zik és jóságos házigazdája tegnap jelentette ki, hogy föl is ut, le is ut, kí fogja tenni az uccára mindenestül. Fanyar egészen megörült az uj szál­lásnak, amely itt van a város kellős középén és amely teljesen ingyen van, annyira, hogv örömé­ben egy forradalmi indulóra gyújtott. De mivel éppen akkor el enforradalom volt az oiszágban már vagy tiz esztendeje (mivel a harmincéves há­borút elvesztették), a rend őre ruganyos léptekkel és hivatalos komolysággal felszólította, hogy elő­ször igazolja magát és azután kövesse az ellen­forradalmi vésziörvényszékre. Fanyar Fábián lassan magára és sorsára esz­mélt, de hiába tapogatta és fordiiotta ki összes zsebeit, igazolványt egyet se tatált. A holdfényben egyszerre csak felrémlett előtte a saját szobra. Szembenézett vele és ugy köszöntötte, mint ide­gent szokás. — Igaz, majd elfelejtettem, ez én volnék, tulaj­don magam, életnagyságban, tessék szembesíteni vele. A patinát és éveket szíveskedjék leszámítani biztos ur! A rend őre azt gondolta, hogy rossz tréfát űz­nek vele, mire a hivatalos tekintélyt megduplázta és előrelóditotta az éjszakai csendháborítót. — Tegye lóvá az öregapját I — mondotta na­gyon szigorúan és Fanyar Fábián látta, hogy itt nem lehet mást tenni, mint engedelmeskedni. Még egy második és utolsó pillantást vetett a szoborra, amely a maradandóság közönyével nézett le im­bolygó földi mására és ezzel elindult a rend őre előtt a felkelő nap irányában. — Rassz szobor, — motyogta magában és ti­tokban szerfölött örült neki...

Next

/
Thumbnails
Contents