Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-06 / 129. szám

2 DSZ.MA<lTABOXSZAa junius 6 A város felirata a kormányhoz i kedvezményes vasúti tarifáért. Az OMKE urnapi kecskeméti ?yümö!cenapjáról a Délmagyarország pénteki számában részletesen beszámolt és ismeriette azt a sérelmei is, hogy a kereskedelmi miniszter a külföldre irányított gyümölcs kedvezményes szálii tásábíl Szegedit érthet ittenit kihagyta. A város tanácsa a kereskedelmi kormány rendelkezését a városra nézve sérelmesnek találta és annak megváltoztatási! most titiraibm kérte a kereskedelmi minisztériu mtól. A felirat elmondja, hogy mivel Szegedre nem terjesztettéi ki a kedvezményes szállítási tanfát, a város gyümölcstermeléssel foglalkozó lakossága kénytelen terméseit jóval olcsóbb áron eladai, taint a kecskeméti, avagy a nagykőrösi termelők. Ez a rendelkezés a várói gazdatársadalmát méltán megdöbbentette. Sérelmes a rendelkezésnek szón része is, ameiy a ládákba csomagoll árukra további kedvezményt nyújt, amelyből Szeged isméi kimaradt. Köz'udomásu ugyanis, hogy Szeged, azonkivül körnjéfee, úgymint Tápé, Al«yő, Kiszombor stb. a kosárfonással, mint Msiiparral nagymértékben foglalkozik, i likosságnak jelentékeny jövedelmi forrását képezi. S hs fig?e~ i«i®be vesszük, hogy már a világháború előtt is leginkább a világtalanok volta* azok, akik msm kereseti ágat űzték, m« is ugya^euk folytatjuk, akikhez hozzájárul még a világhábo* rubin ilszeresctéilenedetiek nagyszáma is, akik más fpsrl, vagy mezőgazdasági foglalkozásra teljesen képtelenek, A felirat végül is arra kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a vasait kedvezményt Szegedre és Szeged környékére ts terjesssze ki, úgyszintén, hogy a 10 százalékos kedvezmény a kosárárukra is vonatkozzon. Jól keidett-e munkába a Képzőmtivésieii Tánulat ? A közelmúlt napokban ujjSalakulf Kípzöművészeti Társulat a héten megválasztotta tisitikarát és igazgatóságát. Nem akarunk ezzel kipCíolatosan a társulás működésének elözstes kritikával elébe ^ágni. Meg kell mégis mondani, hoiy a választmány, az ipzgstóság és a tisztikar érdekes, de csak igen kis arányszámban hozzáértő egyénekből áll, akiket leginkább társadalmi, gaxdaiági, tudományos, tehát más tereken kifejtett működésűkért ért a társulat megtisztelő válssztása. Ez igy nincs rendjén, mert egy képzőművészeti társulatnak a művészet életét irányító, valamennyi számottevő faktort s a müvtaekst, a Hatóságot, a pénzügyi kapacitásoké, de a hozzáértőket és a sajtói is egyesitei kell, fcsoigy ninél nagyobb eredmenyeset érhigsen el. A ligutóbbi és egyben első vátesztmánii ülésen Pfeithr Elek tanár leissőlalásávsl apesi eselet az eredményeket látjuk •mzéSyesíetífg. A tanár ur, aki egyetlen indit?ányoíó volt, a tárktok tsrtama alatt megszervezendő előadásokért szállt síkra. Megdöboentf, hogy sztti8és«saek fartoíti erről egyáltalában beszélni. Mi, amikor Igen sok művészeti ©roblém* vár megoldásra, a Képzőművészeti Tármist egyik tisztviselője még oit tart, hogy a tárlatokban éi az elősdásokban látja a működéi egyetlen céljií és ez«n előadásokról mint valami vivmány-goidoletról beszél. Valamikor régen falán kielégiiő lett volna igy is. A Képző- j művészeti Társalat működésének beszüntetése 1 óta az újból faló meg sl igásig azonban gyö kereien megváltozott a világ. Ami akkor lelki- , ismeretes és Icörüítekiniő tevésenfsíg volt, sz ' ma játék és egíszen kaxdeilegej isiunfeálsodás Ssans, amely semmit sem, vagy csak elenyészően keveset ssgitsas és leadíteae előre. Ha a társulatiak es»k a háború előtti program megvalóiitása a terve, akkor szomorúan taegálispith&ijuk, hon igen könnyen nélkülözhető izerve lesz ugy a műrészeteknek, mint a társadalomnak. £* ha as elhangzóit egyetlenegy indítvány Jelképes! a társulat most megkezdődő működésének ftaiadá szsilemét, lelkesedését, ötleteit, újításait, akkor sok eredményt nem várhatunk erről a konzervatív parancsnoki mdről elhangzó mentési utasitásoktai. Nsm a tárlatok randezésc a társulat egyetlen hivatási. Ez lényagbevigó iéved&t. Iit van ;^gyéb feladtok melleit a miviszek tömörítése, gazdasági és miviszi dijaik elősegítése. Ha alán eíserülíe volna a j&lenlegi vezetőség figyelmét számos ctökben propagált indítványunk 4£ építendő bérházakba beépíthető műtermekre vonatkozólag, most újólag megpendítjük szt az eszmét. Ez lenne például egyike a legsürgősebb tennivalóknak. Meri hi az ország nsves mű/éásei: festők, szobrászok tudomást szereznek majd arról, hogy Szegeden működik egy tár° suiat, amely srtíes ieiüietekte kiterjedő propasandával dolgozik, hogy topábbá itt rendes városi műtermek ácsnak rendelkezésre, akkor ez a város hamarosan mivészeti tenírum lehetne. A művészeti élet fejlődésével és alkotásaival a közönség érdeklődése is felébred, majd izmosodik és a képzőművészet idővel ugyanolyan népszerű, sőt nélkülözhetetlen szükségletévé válnék az embereknek, akárcsak a színház és * növekvő zenei érzékkel a hangversenyek. Természetesen ehhez a tárlatok is kellenek. Ez alkalommal még csak egyetlen másik munkakörre mutatunk rá és ez a társulatnak <i virosszéplsiet megteremtése és fejlesztése körit víIó nagy leiadatköre lenne. Nemrég a polgármester nagyon helyesen, mint a legfontosabb teendők egyikéről bsszélt erről a munkáról. Ne^nk ez uj hangnak te szelt, de ha már megtörtént ez a kijelentés, ami persze a legnagyobb mértékben örvendetes, akkor a Képzőművészeti Társulat kötelessége legelőször odaállni a kitűnő gondolat mellé és a hatéság eme munkáját ötletekkel, javaslatokkal, műértés361 támogatni és elősegíteni, hogy a város az elkövetkezendő években necsak a hasznos, hanem a szép szempontjai szerint is fejlődjön. Egyelőre ennyit egy sántikáló gondolat felvetődése kapcsán. Kíváncsian várjuk, hogy a hibásan összeállított vezetőség meg tud-e majd csak réskben is felelni a rá váró feladatoknak és iud-e majd ennek érdekében eredeti és korszerű eszméket kitermelni. Mert nyomatékosan hangsúlyozzuk: nem sablonmunkára, hanem ilyenirányú működésre van szükség. Ha ezt nem tudja a mostani veietőség kifejteni, akkor az elnöknek kell gondoskodnia arról, hogy uj és arravaló erők kerüljenek mellé a társulat élére. Lengyel Vilma. Elmaradt a Budapest—Prága válogatott mérkőzés, Budapest—Pozsony t:\ (1:1). {Budapesti tadósUónk kiefon jelentése.) Prágából jelentik: Óriási érdeklődés előz'e meg szombaton délután azt a válogatott mérkőzést, amelyei Badspest második garnitúráján ik kelleti volna megvívni Prági csapatával. A cseh fővárosban kora délntán óriási felhőszakadás volt, a pályák víz alá kerültek, igy a mérkőzést vasárnap délután fél 6 órára hüasztotidi, Budapesten ezzsl szemben megiarjollik szombaton délután a Budapest—Pozsony mírközést, craelyet 1: l-es félidő után a magyar főváros harmadik prnüurája nyert meg 2:1 arányban. A harmadik garnitúra erős játék u(á3 nem keltelt csalódást.' =B! Őseink a föld alatt. N Irta: Móra Ferenc. L 1 fi 'Vt'i / Éppen hatodik hete telfk be, hogy rakatjuk a Ballsgi- tóban a Kundombot és szedegetjük ki as ősöket a Sakukiüvek, meg a pipitér-virágok aiui. Illőnek találom beszámolni rois, hogy mifíie kincseket találtunk mellettük. Először a kincsek dolgát tisztázzuk, mert ezeken lordul meg az ősök kérdése. A kincsek előszedje belekerült egy marék millióba, meg is telik velük egy szekrény, tesz is, aki eljön őket megnézni még Londonbó! is. (A csőkai Kremenyákből ki3£edegeie'.t cserepeimért la egy hetet töltött itt a minap egy acgoi, a British muzeum embere, rajzolta, fotografálta őket s mióta elment is, egyre nyaggat bennünket a leveleivel. Nem tud nyugodtan aludni addig, mig meg nem irjuk neki, hogy hány méter mélységben találtam egy bizonyos kanta-fület.) De hát ezt nem dicsekvéskepen mondom. Be kell vallanom, hogy a Ballagi tóban talált kincseink nem sokat fognak lendíteni a város anyagi helyzetén. Nincs a kundombi szőlőkben egy menyecske, aki adna értük egy liter cseresznyét és nincs az a szegedi kocsma, ahoi mérnének értük egy pohár sört. Ezek előrebocsátása ulán érdemes e felvetni a kérdést, hogy őseink voitak-e, vagy nem, akiknek a csontiéit kiszedtük a Kundombból és a zsákunkba raktuk ? Hát ki hogy van veiük. Szegény emberek voltak, földszint laktak, gyalog jártak, csizmát se igen viseltek, legalább nyáron és egy krajcár nem sok, de annyi pénzük se volt, — hát én a magam részéről vállalhatom őket őseimnek, mert minősítve vagyok örökösüknek. Legfeljebb a csizmátaíansá gom ulán lehet kérdőjelet tenni, de azt se sokáig. Ha még egy kicsit tartanak as ásatások, meg az esők, akkor nemsokára én is olyan mezítlábas destruktív leszek, mint ők voltak. Két pár cipőméi már megette odakint a Ko?á83sá vált agyag, még pedig katucsnistól. (Féfkalucsnlm leragadt a kocsiúton, a muika- aztán utána hajítottam. Csaknem csutcskodom végig a várost féiksiucsniban. Mikor aztán it'hon lehámozták rólam sz ásató gúayát, akkor derűit ki, hogy nem is maradt íe as egyik féikaiucani, csak cdanöi's a lábamhoz. Da már most a másik felét csak otthagyom a pocsolyában, ha már odastóníam. Miírt ne tegyek jói a régészek jövő nemzedékével ? Valamelyikük ki fogja ásni száz év maivá s mivel az nem olyan minden lében kanál laikus lesz, mint én vagyok, hanem tanult régész, meg fogja állapítani, hogy a kaiucsni egy hajdani pigmeus nép csónakja volí, ir róla egy monográfiát és beválasztják érte az Akadémiába. Már most szivből gratulálok hozzá.) De ükik válogatósabbak nálam ősök dolgában, azok is belenyugodhatnak a megváüozhatatlanba. Igenis nekik is őseik voltak Szeged legrégibb pjígárai — már ameddig régibbek elő nem kerülnek — a másfélezer évei szarmaták. Es jeles népek voitak azok, ha a kütiöldi valuták jegyzékében nincs is felsorolva a pénzük. Kik voltak azok a szarmaták, akiknek a hazai fö'd magyarok előtti történetében olyan nagy szerepük voü, hogy a rómaiak, meg az avarou közi eső hosszú korszakot, a IV. százsdtói a VII ig, róluk nevezi el a magyar archaelógia ? (Különben az orosz föídst i3 róluk nevezik szarmát síkságnak.) Hát az igazat meg'/alív?, az egész szarmata probléma meglehetős zavaros rejtély és nyiiván sokáig az is marad. Mondják őket 3ziávoknak, germánoknak, most nem minden valósainüség nélkül turánoknak tartják őket, akik alighanem azonosak voitak Hérodotosz szkitkáival, akiket mi szittya néven ismerünk. Uralaltáji nép volt, valami török féle laj, amely igen összekeveredett s Csádokkal, a cseremiszek őseivel. A szarmata név is esettre vezethető vissza, nem is a szármára. A cseremisz-bőt Isit cermisz, abbói szármisz s ebből a csúdos mata végzettei & szarmata. Est persze én magamnál okosabb emberek után mondom, mert én se nyelvészeihez, se történetem • hess nem értek. Da ha a kajapucoiáj-ból a falusi ember szájában lehet kalapzsirolaj, akkor a cseremiszből is lehetett szarmata. Eanyii a kundombi ősök nevéről. Akit a szarmaták története érdekei, azl is megtalálhatja a lexikorban, könnyen eliír benne, mert elég kis történet. A szarmaták együs törzse, a jazlg, körülbelül Krisztus születése idején és k«iet felől való vándorú jában a Dunáig, itt az Alföldön meg is telepszik, van is egy nagyobb szállásuk, amit PtrJomaios Pathiscam nak ne^ez, azonban ezt Pariiscum nak is olvassák, akkor pedig annyit jelent, hogy: Para Tiscam — a Tisza mellett. Némeiyik német tudós a római imperiumot feltüntető térképen ezt a szarmata várost ide is rajzolja a mai Szeged helyére —, igaz, hogy kérdőjelé! i3 biggyestí meiié, mert bizonyaág még eddig nincs rá, hogy a szarmaták városa csakugyan a mi környékünkön volt. Kétségtelen bizonyságot ezután se lógunk rá találni. A szarmata ja?.igok nem laktak kővárosokban, hanem vagy nomád módon sátorozik, vagy sárkunyhókban éltek teteiepedett életet, amik nyomtalanul összeomlottak és elkeveredtek a földdel. Ami megmaradt belőlük, az csak a temetőjük. A Kundomb, amely évezredekkel ezelőit és valószínűen a középkorban is hatalmas szigetként domborodott ki a Tisza mocsaraiból, még ma is igen nagy terüiet Parasztosan mérve egy óra kell a megkerüléséheit. A dombnak mi CJak jelentékíelenQl kis darabját ástuk meg s azoknak a síroknak a azáma, amiket mellékleteikkel együtt gondosan sserba- számba szedtünk, hetven fele