Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-27 / 147. szám

1 DILMAGYAROISZA* 1Í26 junius 27 intézetei tinirok egyesülete folytai]* közgyűlését. Elö Idátokat tartanak VSlker Jóisef igazgató: „Módszerfejlődés él történettanítás a siketnémák intézeteiben", Tóth Zoltán: „4 vakok képzetei" és Schreiw Ferenc: „A vakok beszéde" cimen. A növendékek munkáiból rendezett kiállítás is már kéizen áll a megayiiásr*. A kíállitás egész héten megtekinthető délelőtt 10-12 és délután 4-6 órakor. Junius végén érkeznek Szegedre a szegedi nyári művésztelep miivészei. A budapesti képzőművészeti főiskola Szegedre beosztott hallgatói — program szerint — Junius végével Szegedre érkeznek, ahol a két nyári hónapon keresztül, réizben Szeged városa, részben néhány lelkes művészbarát szivesen iitott vendégei lesznek. Az elszállásolás, ellátás stb. előkészületei már annyira előrehaladtak, hogy semmi akadálya nincsen a kulturális akció tervszerű lebonyolításának. Á leérkező if leány művésznövendékel a belvárosi leányiskolában, a iiztnBl férfihallgatót pedig az alsóvárosi népiskola tágas tornatermében helyezi el a város hatósága. Mindkét helyen egy-egy tanterem áll a modell uláni festés, illetve a belső oktatái céljából rendelkezésre. A belvároson kívüli elhelyezés Rudrnf Gyula mester külön kívánságára történ*. A Mityástemplom, a vasuii állomások, ásatáshelyek, a Tiszapart, Boszorkánysziget sib. festői köselségébsn bő anyag kínálkozik a mü részi fel-.. dolgozásra. í I Miként azt már közöltük, az egyetemi építkezésekkel együtt örökre eltűnő régi Szeged, a ,Patánk" fesői és érdekes részleteinek megörökítése lesz elsísorban feladatuk a szegedi művésztelep tagjainak. A Szegedre érkező fiatal művészgárda anyagilag a lehető legrosszabb helyzetbea van. Az akció vezetősége azon praktikus eszaét vetette fel, hogy a művészek itt tartózkodásának alkalma — szerény anyagi áldozat melleit — praktikusan értékesíthető, hasznos kellékekhez juttathatná Szeged kereskedelmi és iparvállalatait, a bankokat,^mozikat. Plakátok ex libris, kirakatdíszek, cégtáblatervek, mozi veti törekiámok, levélpapír cin és boríték, védjegy, névjegy, báli meghivó, üdvözlő kártya stb. tervezésére áldozzanak valamit mindazok, — csak némi összeget — akik az akcióból eddig részüket ki nem vették. Bejelentéseket elfogad és útbaigazításokat készséggel ad a szegedi művésztelep intéző bizottsága (városháza, I. emelet, főjegyzői hivatal.) MMWMfMMIMfMMIMWWMMaN Három országos rekord a bajnoki atlétikai viadalon. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Magyar Atlétikai Szövetség két napos bajnoki atlétikai viadala szombaton déluán kezdődőit meg. Az első napon a verseny egész ideje alatt kellemetlen hideg szél fujt, ami azonban az eredményre éppenséggel nem roll befolyással, söt a 400 méieres gátfutás kivételével, ahol erősen érezhető volt a beteg Somfay biánya, minden számban kielégítő teljesítményt nyújtott. Hátán országos rekordot is értek el, amelyeket azonban — miután a távolugrásnál és a 200 méteres síkfutásnál hátszél fujt — valószínűleg nem fog bitelesi'eni a szövetség. Részletes eredmények : 200 méteres síkfutás: 1. Bajnok Hajdú FTC 22 másodperc (országos reko'd). 2 Rózsahegyi MAC 222 mp. 3. Fluck BBTE 22 3 mp. 800 méieres sikfutál: 1. Bajnok Barsy BBTE 1 p. 59.4 mp. 2. Rózsa MTE 2 p. 0.4 mp. 3. Fonyó MTK 2 p. 01.4 mp. 5000 méteres s'kfulás: 1. Bajnok Grosz MTK 15 p. 52 2 mp. 2 Papp FTC 15 p. 57.8 mp. 3. Belloni MAC 16 p. 12.4 mp. 400 méteres gátfuás: 1. BjjiokDIoes MAC 59.2 mp. 2 Pallsgi BBTE 61.6 mp. 3. Plavenszky BBTE 64.2 mp. Távolugrás: 1. Btjnok Balog HAFC 722 cm, (országos rekord). 2. Püspöki MAC 704 cm. 3. Bikó MAC 672 cm. Rudugrás: 1. Bjiok Ktrlovlch MAC 382 cm. (országos rekord) 2. Farkai FTC 345 cm. Gerelyvetés: 1. Bajnok Stepei MAC 5911 cm. 2 Ghitlányi MAC 5723 cm. 3. Gyurkó FTC 5701 cm. Második lett a .Tisza" nyolcasa." Budapesti tudósítónk telefonál/a: A Magyar EVMŐS Szövetség nemzetközi evezős versanyén a hősök vándordíjáért folyt küzdelemben a nyolcevezős versenyben a Váci SE (5 44 6) után négy hosszal a Tisza Szegedi Evezős Egylet lett I a második 551 eredményei. A siketnéma-intézeti tanárok közgyűlése. Szombaton délután ünnepi díszbe öilflzöft a siketnémák szegedi intézete. Fennállásának negyedszázados jubileumára jöllek Szegedre az ország különböző részeiből a sikelnfima intézetek tanárai, hogy a jubileummal kapcsolatban Szegeden tartsák meg ebben az évben a Siketnémák Intézetei Orsságos Tanári Szövetségének vándorközgyülését. Délután négy órakor nyitotta meg as intézet tornatermében Htródtk Károly, a szövetség elnöke a közgyűlést. Tömörkény városában, a napsugaras Szegeden üdvözli a megjeleni tagokat, mert Szeged feltámadása a hullámsirból mucija, hogy lesz az országnak is feltámadás i. Elmondja, hogy 1901 szeptember 1-én nyitotta meg 13 tanulóval K ug Péter a szegedi intézetet. Ma a szegedi imézet az ország egyik legszebb intézete és 130 tanulója van. A közgyűlést megnyitottnak jelentette ki és átadta a szót Vélker Józsefntk, a soproni intézet igazgatójának, aki a közgyűlés nevében ragaszkodásaikról biztosította Heródek Károlyt abból az alkalomból, hogy a kormányzó elismerését fejezte ki előtte. Az üdvözlésre Heridek Károly meleg szavakkal válaszolt, majd Kug Péter áladta a kultuszminiszter elismerését Klrchenhtulet Ferenc, Schammsn Péier és Schnllzl Gusztáv tanároknak. Volmaan János fö itkári jelentése után Konrád G/örgy pínztáros ismertette az egyesüiet anyagi viszonyait, majd megválasztották a jövő évi tisztikart. A közgyűlési lárgyscrozat után Mllasstn Gyufa, a szegedi intését tanára tarlóit nagy érdeklődéssel hallgatott előadást, amelyben bemutatta a Gáspár-féle módszer előnyeit a siketnémák kombinált rendszerű tanításánál. Utána Hechrein Lajos budapesti tanár értekezett a siketnémák előkészítő osztályáról, majd Igler Antal szegedi tanar gyikoi h!i tanítást mulatott be. Vasárnap délelőtt kezdődik az intézet fennállása butzonötödik évfordulójának ünnepe a következő programmal Vzrhetyi József pápai prelátus 8 őrakor Ünnepi szenleJiét és Tedeumoí mond a fogidllmi templomban. Féltitkor az intézet tornatermében: 1. Megnyitó beszéd, mondja dr. Somogyi Szilveazier polgármester, fb. elnök. 2. As intézel története rövid vázlatokban, Felolvassa Klug Péter igszgató. 3, Üdvözlő beszédek. 4. Csatlés Imre siketnéma tanuló beszéde. 5. Záróbeszéd, mondja Somogyi Szilveszter polgármester. Az ünnepség ulán a sikelnémák és vakok Tömörkény katonája. Irta: Móra Ferenc. Egy kicsit ijedten jelenti az András, hogy egy rokkant katona szeretne hozzám bejönni. Ejnye, mitől lehet ez az András megijedve? Nem amithatom magam azzal, hogy éntőlem, mert én már nyilván ugy teszem le az élet hivatalát, hogy éntőlem senkise ijed meg. Akkor csak a rokkant katona adhatta rá ai ijeszlet az ajtónállómra. — Jaj, András — mondom én is ijedten —, be ne eressze azt a rokkantat, mert az bizonyosan könyvvigéc, attól pedig én is lélek, noha szakmabeli. — Nem a' — csóválja a fejét András —, ez nem olyan uri katona, mert ennek csak lélszeme van. Már sokszor kereste az Igazgató urat. — Hit akkor csak eressze be, ha igazi rokkant. Egy erős, vállas, tömzsi ember robban be as ajtón. Háromcsillagos altiszti ruha van rajta, az egyik szeme bekötve feketével. Az egészséges szeme azonban kettő helyett villan, mint a irissen köszörült késpenge. — Ejnye, hol láttam én ezt a marcona arcot még marconábbnak? Fotográfián láttam, az bizonyos a még azt is tudom, arra gondoltam akkor, Kinizsinek lehetett ilyen emberevő képe, mikor a foga közé kapott törökkel táncra perdült. Már akkor csattan a bokája az emberevőnek, leszes haptákban áll előttem : — Zombory Lajos tiszthelyettes vagyok, obsitos katona huszonhat évi szolgálat után. Hát p:isze hogy Zombory Lajos, a Tömörkény katonája. A lotograliája ott van valahol a háborús gyűjteményünkben, valahonnan az orosz frontról küldte fiz eszter.dóvel ezelőtt. Mindenféle öldöklő fegyverek a derekán, hátán, vállán, az övében rohamkés, a két markában kézigránát és olyan elkeseredett düh az ábrázatán, hogy attól a muszkának menten medvecukorrá kellett váinL — Nini — rázom meg a kezét —, hát maga az a Zombory őrmester, akit az én néhai szegény gazdám mindig ugy hfít, hogy Zombory hős apám, — En voltam, — recsegi a maicona ember. — Eíbeszé'ést is irt rólam az UJ Idők ben, az volt a cime: Üzenet a másvilágról. Vendége is voltam a háború alatt két nnpig Pista bátyámnak. Sok matériát adtam neki. £n ám, én voltam Zombory Lajos. — Nono — mondom —, most is az tán még? — Nem vagyok — kap a szeméhez, amelyből nagy könnycsepp gördül a barázdás arcon a deresedő bajuszra. — Nem vígyok én már semmise. Legurult gomb vagyok az asztal alatt. A kutyának ss Kellek. Ríg agyonlőttem volna magam, ha a három gyerekem nem volna. De hát szeretném öket mégegyszer látni, mielőtt felfordulok. — Sícrené látni? Hát hol vannak a gyerekei? — Az Isten tudja. Tán valahol S'etíinben, a hajógyárban. Egy szegedi jóbarátomra biztam öket, mikor elvittek a háborúba. Ha valami bij érne, vegye Őket magáhcp, mert ő ott jóhelyzetben van. Hát a baj megjött párostól. Az asszony meghalt, engem nyomorékká tettek, aztán elvittek Irkuckba. Mire hazakei ültem, akkorra itthon holttá nyilvánítottak 8 már a gyerekeimet 3e találtam ... irtózat egy ötvenéves fíifi-sirását hal'gatni, aki huszonhat esztendeig volt katona. Próbáitamolyan témát keresni, ami elállítaná a zokogásá'. — Hát kitüntetése van-e? — Van, de nem rakom föl. Mit ér az? — legyint a kezével. — I t vannak róla az írásaim. írása van egész zsebbet. Lányi Llndner Gusztáv tábornok levele, József fóherceg levele, aki imakönyvet és száz aranykoronát küldött neki 1916 ban és egész kazla a bizonyítványoknak, amik mind arról szólnak, hegy milyen derék ember ez a Zombory Lajos. — Nem adnak erre semmit, uram, — csuklik el a hangja. — Egy deka keryeret sem. — Nyugdija mennyi van? — Nyolcszázegynéhányezer koronám egy hőnapra. Meghalni sok, élni kevés. Három esztendeje koldulok valami kis állásért. Iskolát is végeztem, négy nyelvet beszélek, de elmennék szo'gának, kapusnak, ielügyelőnek, kertőrnek, akárminek a világon. Hiába, nem kellek senkinek, semminek. Most ajánlólevelet kotorász elő. Alig lehet elolvasni, ugy elkopott már a sok mutogatásban. Kószó István államtitkár bizonyitja benne még 1923 ban, hogy Zombory Lajost gyerekkorától fogva dsrék, becsületes, minden pártfogásra méltó magyar embernek ismeri. — Pista bátyám jószácdékkal volt —, mered a levegCbe az egy szem —, meg a többi méltóságos ur is, de mit segit az én rajtam? Ahová először megyek az t jínlósoraimmal, ott megveregetik a vállam. Másodszor megyek: Majd e őjegyeznek. Harmadszor megyek: vagy nem fogadnak, vagy azt mondják, hogy: most nem érünk rá, Zombory... Nem ériem a dolgot é3 próbálom vallatni az embert, hogy tán ö benne van a hiba ? Tán italos vagy kötekedő, vagy nagytermészetü ? Vagy tán az egy helyet nem állja? — Még sehul se próbáltak ki —, mondja kurtán és elhallgat. En is hallgatok. Mit kotyogjak neki frázisokat, mit veregessem meg a vállát, minek bolonditsam azzal, hogy majd etőjegyzem? Mikor újra megszólal, már egész suttogőra keseredett a vezényléshez szokott kemény hangja: — Három esztendeje koldulok hiába... Mért éppen csak én? Hiszen as országot rám lehetne bizni megőrzésre, olyan kötelességtudó ember vagyok. De egy szőlőkaró érőt se biz rám senki. Már azt gondoltam, hogy tán emiatt a katonaruha miatt van, amivel Szávita ezredes ur szánt meg, mert a régi gúnyám lerongyollolt rólam. Tán emiatt nem kapok foglalkozást ? Az emberek igy azt gondolják, hogy egy értetlen obsitos katona vagyok, aki csak káromkodni tud? Rászántam magam, kértem egy öltödet ruhát a népjóléti miniszter úrtól. Az l3ten áldja meg, ki is utalta. Ehol