Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-05 / 102. szám

4 BHLMAdYARORSZAG mt Májas 5 a jogkört nem ambicionálja, de mindaddig, amig a bflntetönovellát le nem tárgyalják, ez irányban is felelősséggel tartozik az országnak. Kizvitienül a forradalmak alán neki is az volt a felfogása, hogy egyes lapokat he kell tiltani. Ma azonban erről beszélni nem lehet. Egy kötelességünk van és pedig az, hogy a nemzet érdekeit figyelembevéve, nem nézve sem jobbra, sem balra, mindent, ami visszaélés és forradalmakra vezetne, lehetetlenné tenni. Eckhardt kifogásolta a sajtóosztály működését, hogy nem informálta kellően a külföldi lapokat a banküggyel kapcsolatosan. Beismeri, hoiy ő adta a sajtóosztálynak azi a rendelkezést, bogy a frankigy tárgyalásáról, illetőleg a parlamenti bizottság tárgyalásairól ne adjon ie információt. Nem sajoálja, hogy nem lépte tul a köteles diszkréció határait. Amikor a parlamenti bizottsághoz kiküldték, nem merte feltételezni azt, ho|y ataddatnak egyesek, akik indiezkréclót követnek el. Újból hangoztatja, hogy becsületesen járt el, meri amiért vannak becstelen emberek, ez nem jogcim arra, hogy ö is becstelenséget kövessen el. Rátérve a mai sajtóra, Bethlen kijelenti, hogy szerinte a sajtószabadságot azért iktatták törvénybe, hogy a nemzet gazdagabb legyen kultúrában, erkölcsökben, de nem azért, bogy szabadságot teremtsenek olyan emberek szamára, akik napról-napra megmérgezik a nemzet lelkét. Szeder képviselő ur azi mondotta, bogy a MTI. híreivel a vidéken rossz hírét keltik a szociáldemokrata is az ellenzék mozgalmainak. Az MTI. ellen az utóbbi időben semmiféle panaszt sehonnan nem kapott, meggyőződése szerint az MTI. tökéletesen teljesiti kötelességét és abszolúte megfelel annak a feladatának, hogy pártatlanul informálja a közönséget. Peyer Károly azt állította, hogy a bécsi és a londoni lapokat megfiiettük azért, hogy a frankügyben bizonyos Ügyeket leadjanak. A londoni lapokat nem lehet megfizetni, az angol lapok olyan magaslaton állanak, hogy ott megfizetett cikkekkel nem lehet dolgozni. Pesthy Pál igazságügyminiszter szólal fel: Szeder Ferenc utasittatni kivánta a kormányt, hogy az OFB eddigi működéséről terjesszen be Jelentést. A kérdésre nyomban megsdhalja a választ. Csonkamagyarország összes községeinek száma 3744. Ebbsl a megváltási eljárás elrendelését kérte 3567 község. Ezek közül Ítéletet hozott 2951 esetben, döntésre várnak az ügyek az OFB nil 349 községre vonatkozólag, 264 községre vonatkozólag pedig még a tárgyaló birák kezében vannak az ügyek. E szerint megállapítható, bogy az OFB hoz eddig beterjesztett ügyek október haváig teljesen befejezést nyernek s hogy a még a tárgyaló birák kezén levő ügyek 1927 január végével ugyancsak befejeződnek, ugy hogy január végén a földbirtokrendezési eljárás az egész országban tulajdonkép befejezést nyer. Ugyancsak határozati javaslatban kérdezték, mennyi volt a vagyonváltságföldek holdankénti összege és mennyi föld felett rendelkezik az OFB. A vsgyonváltsági földek komplexuma 400-420000 katasitrálls holdat tesz ki és as OFB ebből már 384000 katasztrális holdat osztott ki az igénylöknek. Hátra van még az eljárás 349 községben. Ilyenformán a vasyonváltságföideket ujyszőlván teljes összegükben igénybe veszik földbirtokpoltiiksi célokra. A Ház ezután a miniszterelnökségi tárca költségvetését általánosságban elfogadja. Pesthy Pál miniszter beterjeszti az okirati kényszetről, továbbá a jelzálogjogról, valamint az örökösödésr eljárás módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezután a határozati javaslatok felett dönt a Ház. Ezek során elfogadja Szabó Imrének azt a határozati javaslatát, melyben kívánja, hogy a kormány a békebeli szokásokhoz képest terjesszen be a közálhpotokról szóló jelentéseket. A többi határozati javaslatot elvetik. A tárca részletes tárgyalásánál a kormányzósági tételnél Szabó Imre és Györki Imre szólalnak fel, követelvén a kormányzó rendelkezési alapjának törlését és a palotaőrség lét«»á mának csökkentését. Örffy előadó bejelenti, hogy a palotaőrséget 58 fővel csökkentik. Várnai Dániel a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására előirányzott összeget kevesli s ezért annak törlését javasolja. Hibáztatja, hogy olyan helyeken, ahol tömegesen élnek magyarok, nincs konzulátusunk. Bethlen István elismeri, hogy az előirányzóit télelek nem elegendők, de ha a pénzügyi helyzet javulni fog, ugy ezt az összegei fel fogiak emelni. Kijelenti, hogy a közel jövőben Rio de Janeiroban fognak konzulátust felállítani. Nagyobb vita volt a vitézi rend főszéktartóságának céljaira előirányzóit összegnél. Oyörki Imre azt hangoztatja, hogy a mai demokratikus korszakban nem lehet fentartani egy ilyen intézményt. Peyer Károly: A vitézi széket semmiféle (örvény nem létesítette a annak részére nem lehet összegeket előirányozni. Szeder Ferenc is kijelenti, hogy nincs szükség a vitézi székre, mindaddig, amig a hadirokkantakról nem gondoskodnak, Bethlen Isiván: Nem tudja megérteni, hogy miért volna a magyar vitézi szék jutalmazása elleniéiben a demokráciával. Ezt a nemzetet nemcsak a béke munkájával, hanem a magyar vitézséggel is meg kell védeni. Ezzel a miniszterelnöki tárca költségvetését részleteiben is letárgyalták. Majd az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalására tért át a Ház. A költségvetést örffy Imre előadó ismertette. Szilágyi Lajos a hadiköicsön valorizálásával foglalkozott. Az állami háztartást a kormány szerint is már egyensúlyba hozták, az állam tehát, mint adis, abban a helyzetben van, hagy fizethet. A hitelezők, a kis ekszisztenciák ezzel szemben a szanálás következtében az összeomlás küszöbén állanak. Györki Imre határozati javaslatot nyújt be, követelve a forradalom alaii elkövetett bűncselekmények tetteseinek szabadonbocsdtdsdl, továbbá, hogy az igazságűgyasiniszter nyújtson be törvényjavaslatot, amelynek alapján a politikai és sajlódeliktumok elitéi!jei bármelyik fegyintézetben az államfogházban szokásos elbánásban részesittessenek. A nemzetgyűlés ezután elfogadja Dobási Halász Móricnak azt az indítványát, hogy az ütések tartama a legközelebbi üléstől kezdődően napi nyolc órában dllapittassik meg. Legközelebbi ülés szerdán délelőtt lesz. A szegedi iparosok és munkások az egyetemi építkezéseknél. Szeged város lözgyülése elsősorban azért szavazta meg as egyetemi építkezésekhez nyolcvanmilliárd koronás hozzájárulását, hogy enyhítsen a Szegeden uralkodó nagy munkanélküliségen, amely a tönk szélére juttatott számos iparost és kenyerétől fosztotta meg a munkások százait. A közgyűlés azt remélte és a város közönsége alvár|s, bogy a nyolcvanmilliárd koronás áldozatnak ezen a téren is meglesz a gyümölcse, hogy elsősorban a szegedi iparosok és a szegedi munkások jutnak munkához az egyetemi épUksziseknü. Az utóbbi időben azonban egyre erötbCdik az aggodalom Szegeden, hogy a közgyü éi nyíltan kimondott kívánsága nem teljesül abban a mértékben, mint ahojty Mst a v<ros kösöniége joggal elvárja. Pedig ebben a kérdésben kell, hegy a városnak dön.ő szava legyen. Kérdést intéztünk dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, aki a szegedi iparosok és munkások körében felmerült aggodalmaskodásokkat kapcsolatban a következőket mondotta: — Én a magam részétől hatalmas eredménynek tartom már azt is, hogy végre sor kerül az egyetemi épiikezésekre, meri ez azt jelenti, hogy at egyetem véglegesen szegedi egyetemmé válik. Amit a szegedi munkások és iparosok részére el lehet érni, azt a város hatósága minden bizonnyal kiverekszi. A munkákat azonban az országos közszáliitási szabályok értelmében országos pályázet formáiéban írják ki és igy bizony megiirtinhetik, hogy egyik-másik munkát nem szegedi iparos kapja meg. Azt azonban • kikötöttük és betartásához feltétlenül ragaszkodunk, bogy az egyetemi építkezéseknél elsősorban szegedi munkásokat kell foglalkoztatni. A szegedi érdekeket bizonyára meg tudják majd védelmezni azok a szegediek, akik bekerültek a kultuszminiszter által kinevezett egyetemi épitésí bizottságba. Beszéltünk erről a kérdésről Khmendy Mátyással, az ipartestület elnökével, aki a következőket mondotta: — Abban biztos vsgyok, hogy az "asztalosmunkákat szegedi Iparosok kapják meg, mert mi legalább 25 százalékkal olcsább ajánlatot tehetünk, mint akár a pestiek, akár a vidékiek. A vízvezetéki és villanyszerelési munkálatoknál azonban nem igy átl a helyzet, pedig az egretemi építkezések költségvetésében ez lesz az egyik legnagyobb tétel. Ezen a téren a fővárosi iparvállalatok előnyösebb helyzetben vannak és igy valószínű, hogy az állami munkát nem a szegedlek, hanem a fővárosiak kapják meg. SMMMMMMAMMfVMAMMMMNSMMMAMM A delejes asszony és a tápéi kliens A tápéi Vavró- gyerek esetével kapcsolatosan megszólaltattuk lapunk keddi számában dr. Szabó Í

őzsei egyetemi tanárt, az idegklinika igazgatóját. Jgyancsak ebben az ügyben levelet küldött hozzánk dr. Balla Izidor, aki a többi között ezeket Írja: — Április 25 én délután Tápín voltam és hazafelé jövet az ottani községi orvossal találkoztam, aki elkisirt egy darabon. Dr. Boga Dezső figyelmessé tett a töltésen játszó gyerekek közt egy mindkét lábára béna fiúcskára, •ki! szülei a sashegyi kuruzslóasszonyhoz felvittek Budapestre. A gyermek szülei is odsjöttek s elmondták, hogy a gyerek 6 éve volt lázas beteg, utána mindkét lába megbénult. Jobb lábát Vidakoviis tanár operálta, az jobban is lett, amennyiben kissé mozgatni tudja azóta. Pár hete voltak a javasasszonynál, az megsimogatta vattával és biztató szavakkal elbocsájtoita magától. Fizettek érte, ha jól emlékszem, vagy 200.000 koronát, de nem neki, hanem az orvosnak, akivel összedolgozik. — A gyerek tipusos példája a Heine Mediaféle gyermekbénulásnak. A beteg csak ülni tud, kezeivel fel tud kapaszkodni, egyik lába teljesen béna, a másik alig mozog kissé. Szülei nagyon bizakodnik, hisznek a csudában s ugylátszik, a szülők bizakodása ha ott a gyerekre is, amennyiben fürgén vonszolta magát a fflvön és karjaival egy gerendán felkapaszkodott. Lábai bénák s temmi remény, hogy azokra valaha ráállani tudjon, hisz az agyban és gerincben ilyenkor már elsorvadt területek vannak. — Meglepetten néztem a kis nyomorék gyereket és a szülök fanatizmusát, hogy az aszszony kidelejeti belőle a bajt s a kis Ferkő egészséges lesz. Szegény emberek, de nagyot fognak csalódni. — Mundus vult decipi, ergo decipiatur. Régi bevált elv s még mindig nagyszerűen jövedelmezett. A háború utáni erkölcsi és gazdasági dekadenciában pedig minden szédelgés és ámitás sikerűi, sőt virul. — Ha van valamelyes látszata az ilyfajta gyógyításnak nevezett kuruzsláinak, az csak az idegességre hajló egyének kissé zavaros lelkületében töriént autoszuggeszció. Az emberek mindennek bedőlnek manapság s háborúk után mindig ilyen volt a köj szellem. Terjed a koplaló bicsérdyslák száma, terjed a kuruzslás, terjed a babom. Wunderiichné delejes szédelgése, amelynél csak az szomorúbb, hogy néhány haszonleső orvos statisztaszerepet játszik mellette, teljes kifejezői a háború utáni néphangulatnak, a morális dekadenciának. Minden fanatikus népámi ónak óriási sikere van, csak a természetiudományi, józan s becsületes gondolkodás nem tud gyökeret verni a nép lelkében. Az ügy aktáinak ezzel a levéllel való lezárása előtt még néhány szót kell mondanunk. Wunderiichné működött és működik. Mentek hozzá gyógyulást keresni az ország minden részéből, Szegedről is, Tápéról is. Képtelenség, hogy az újságíró erről ne vegyen tudomást. Más lapra tartozik, hogy milyen módon győgyit a delejes asszony, vagy hogy egyáltalán gyógyít-e. Ennek eldöntése már orvosi dolog. Az események megírása mellett van természetesen kulturkötelességünk is. Teljesítettük ezt is, amikor a delejes asszony egyik itteni esetével kapcsolatosan megszólaltattuk az egyetemi idegklinika igazgatóját és amikor mai számunkban leközöljük egy olyan gyakorlőorvos hozzászólását, aki lattá a kis Vavró-gyereket. Még csak egyet. A lapok nem csináltak reklámot a delejes asszonynak, akihez a rendőrhatóságok tudtával már régesrég tódultak a betegek, amikor az első riportok megjelentek róla.