Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-30 / 124. szám

Ura 3i8t korona. ÉLMflGYAKORSZAG ••weantMit iM* 1. TOstaa U-I*. xtiMUvatal, SBuSsMaivSfc *> tmlrada: Aradi ncca 3. Vtiafeii Ki. BSBAII r*m (Mx-Mitiiii. ssam TS}J(<,«JÍI» II-M Modeszta nővér rózsái. A gutenbrnnni szanatórium emeleti szobájá­ban Modeuta nővér rózsái alatt fekizik egy leikötött álla halott, akinek fejénél a badeni ctaewra emberei gyújtották meg a halott: s gyer­tyát. Modeuta nővér volt az első, aki észre­vette szombaton reggel, bogy exzellenz Vázsenyi még meleg kézzel, de már kihalt szívvel fek­szik az ágyon s Modeszta nővérnek az volt az slsö gondolata, bogy leszaladjon a kertbe és mire as elörobané orvosok konstatálták a be­állott halált, akkorra a soror könnyeitől harma­tos réssák takarták bs Vássonyi Vilmost. A lelke még skkor ott lebeghetett és bizonyosan mosolygó meghatottsággal nézett visssa. Ami legszebb ezen a világon, májusi róisák mond­tak neki istenhozzádot as élet nevében és eze­ket a rózsákat egy apáca szelid keze ajándé­kozta neki ulravaiéul, mikor elindult s messsi tartományba, melyből nem tér meg ntaső. Mit tudott soror Modeszta Vázsonyi Vilmos­ról? Valószínűleg nem sokst. Azt bizonyosan nem tudta, hogy a legbálványozottabb és a leggyülöltebb magyar politikus feje alatt iga­zítja meg a halotti párnát A tiszta szívű nő­vérnek, aki az irgalomnsk szentelte éleiét, bi­zonyosan fogalma sem volt nemzeti Jogokról, népjogokról, Jogegyenlőségről, még kevésbbé arról, begy a Vázsonyi Vilmos bizájában szék­ért a legelemibb emberi jogokért nagy harco­kat kellelt vivni s legkevesebbet arról tudott, hogy ezeknek a nsgy harcoknak bol mámoros tapsokkal ünnepelt, hol haragos szidalmakkal megbajigált, de mindig emelt fővel járó, soha meg nem alkuvó vezére volt Vázsonyi Vilmos. Arról talán hallhatott Modeszta nővér az orvo­soktél, bogy a szive volt beleg Vázsonyi Vil­mosnak és a szive akkor leit htlálosan beteg, mikor nemrégiben valami ufonálíók támadták meg az uccán. A szegény nővér bizonyosan ugy gondolta, hogy az aranyóráját akartak el­venni, v?gy valami ilyest, — mit tudhatná azt egy szanatóriumi ssimsritána, hogy ez politika volt és hogy a Vássonyi Vilmos basájában vol* tak, akik tipsoltak az utonállóknik, mintha országlelszibaditó hösök lettek volna? Nem, soror Modeszta minderről semmit sem tudoil. Ssm azt nem tudta, bogy az a koponya, ame­lyet ö szokott vizes ruhával köiülsötözgetai s amely most már a gondolatok elhagyott dómjs, bogy as a koponya egy lángelme lakóhelye volt, se ast, hogy a magyar demokráciát szim­bolizálta az a halott, akinek a keze mig me­leg, de a szive már kihalt. Az apáca csak azt tudta, hogy a Vázsonyi excellenz kedves és jó eesber volt s megérdemel néhány, rózsát a balott szivére és igy Miatyánkot és Üdvöslégyet a balhatatlan lelke ödvösiégére. ... Ellenben azok a kurzuspolitikuiok, akik ,mély megrendüléssel" és „őszinte megdöbbe­néssel" szintén letették a maguk hervadt szó­rézsáit a Vázsonyi Vilmos ravatalára: azok tudták, ki volt Vázsonyi Vilmos a magyar köz­életben, — mindjárt tadtdk, mihelyst meghall. Minden ériékét felfedezték, hogy bár más poli­tikai fronton harcolt és más volt a világnézete, de azért: nagy elme volt, vezéri kvalitás volt, bálor volt, becsflletes voll, puritán volt, s talán még azt is elismerik róla, hogy a maga módja szerint jó bazafi volt. Mert van itt elismerés, van itt becsület a politikai ellenfélnek is: csak éppen előbb meg kell neki halni, áldozatául esni annak a poliükának, amely nem sajnálja a rózsát a halotlói, aki már nem tud neki örülni, de a gyűlölet töviseiből fon koronát mindenki fejébe, akinek a politikája más, mint az övé. Az Isten egy, akárhány féleképpen imádják és mikor idetentről útnak indulunk, egy Itten elé Szeged, 1926 május 30, VASÁRNAP Kttílxa&si árak: Hgy hónapra helyben 40.000 kor„ Budapesten tc v!<MJna 49.000 kor. Egyet uám ára hétköznap 2noo kor. már- ét ftsespaap SOS) korona. II. évfolyam, 124. nám jutunk mindnyájan. Vázsonyi Vilmos lelke csak a Modeszta nöiér rizsáit viszi magával az örök Biró elé, politikai ellenfelei azórózsáit nem. A magyar Isten előtt úgyis sok van a magyar politika rovásán s Vázsonyi Vilmos nem akarhatja azi szaporítani azokéval, akik az élők gyalázását a holtak magasztalásával teszik még kegyetlenebbé. Bratianu mandátum nélkül maradt. (Budapesti tudóstténk tetefonjeleniése.) Buka­restből jelentik: Szombston hozták nyilvános­ságra hivatalosan a kamarai választások végleges eredményét. Eszerint a kormánypártnak 286, a nemzeti és parasztpártnak 77, a liberális párt­nak 15, a Cusa pártnak 9 mandátum jutotf. Iifov megyében, melynek Bukarest a székhelye, a megye 20 mandátuma kőiül 19 Jutott a kormánypárt­nak és csak egy a nemzeti és parasztpártnak. A liberális pártok egyetlen mandátumot sem kaptak és igy Bratianu volt miniszterelnök, aki csak egy kerületben lipett fel, mandátum nél­kül maradt. A szenátusi választások óriási többséget hoz­tak a kormánynak. 113 mandátum közül csak 5 jutott az ellenzéknek. Felhívást intéztek a riff törzsekhez, hogy adják meg magukat. Abd al Krím vagyona 214 öszvér hátán. Párit, május 29. A megbfdolt Abd el Krim sok írást adott át a franciáknak, főként levele­ket, amelyeket most vizsgálnak át. Kiderült, hogy Abd el Krímet különösen olasz részről biztatták ellenállásra és több levélben egy olasz személyiség ugy szertpeli Abd el Krim előtt, mint az olasz kormány megbízottja. A lapok köveielik, bogy a kormány hozza nyilvánosságra Abd el Krim egész levelezését, amelyből világ­boiráay fog keletkezni. Páris, május 29. Steeg förezidens a riff tör­zsekhez felhívást intézett, melyben meghódolásra szólítja fel őket és megígéri nekik, hogy a bé­kéről, jólétüktől, erkölcseik és szokásaik mél­tánylásáról gondoskodás történik. Abd el Krim megmentett vagyonát 214 öszvéren szállították el. Kedden délután temetik Vázsonyi Vilmost az Oktogon térről. A főváros saját halottjának tskinti. — Ki Iasz Vázsonyi utóda: Sztarényf, vagy Bródy Ernő? (Budapesti tudósítónk Ulefonjeleniise.) Szombaton reggel megdöbbents, váratlan hir érkezett a fővárosba: Vázsonyi Vilmos, a magyar parlamenti ellenzék hatalmas* tehetségű, nagytudásu, puritán jellemű, kemény harcos kombattáns vezére a Bécs melletti Badenben hirtelen meghalt. Eltávozott az élők sorából a magyar politikai élet egyik legjellemzőbb kiemelkedő vezéregyénisége, aki minden önös érdeken tul a kisemberek boldogulá­sáért, kenyeréért és a magyar demokráciáéit küzdött. Nincs többé az a vezér, aki évtizedeken át oly számos harcot vezetett a közéletben és a politikában. A hír megdöbbentő hatást váltott ki pártkülönbség nélkül mindenkiből, az emberek csoportokba verődve tárgyalták éppen ugy, mint Szegeden. A megdöbbentő lesújtó hirt a délelőtti órákban elsőnek a Délmagyar­ország külön kiadása közölte a szegedi nyilvánossággal. Betegsége. Vázsonyi Vilmost már régóta kicoifa régi sziv- és gyomorbaja. Rendszerint évente fölke­resett egy-egy külföldi szanatóriumot, gyógyu­lást, enyhaiést keresve a sok harc után. Leg­utóbb a frankügy túlságosan igénybevette ide­geit és orvosai, valamint családja pressziójára néhány nappal ezelőtt eiősiör Bécsbe utazott, majd cevonult a badeni régi Guttenbrunn sza­natóriumba. Orvosai állapotát kielégítőnek talál­ták, csupán az irgalmaktól óvták, de közvet­len veszély nem fenyegetett. A szanatórium csendjében igen jól érezte magát, politikával egyáltalán nem foglalkozott és csupán bárom bét múlva akart basatérni. Az utolsó órák. Pénteken olyan frissen érezte magát, hogy rgyik ismerősével még kirándnlást tett. Délután lefeküdt, majd este egyik szerkesztő jóismerő­sével diskurált, aki akkor érkezett hozzá a fő­városból. Kedélyes hangulatban folyt a diskur­zus éjfélig, semmi különöset nem veitek észre. Reggel félnyolckor reggelit akartak bevinni szobájába. Akkor vcfíék észre, begy Vázsonyi fehéren, mozdulatlanul fekszik az ágyon. Hiába rázták, költögették, nem mozdult. Vássonyi Vilmos halott. Percek alatt fent volt az egész szanatórium. Vássonyi szomszédja 7 óra előtt arra lett figyelmes, hogy a volt miniszter csendesen hortyog. Nem nagyon ügyelt rá, pár perc múlva elhallgatott. Es az orvosi vizsgálat megállapította, hogy néhány perccel 7 óra előtt OrOkre elszende­redett. Drámai jelenetek a Vázsonyi-villában. A Bulyovssky-uccai csendes villában szivei megrendítő drámai jelenetek játszódlak le, ami­kor a bxdeni telefon megszólalt Csergő Hugó szerkesztő, akivel Vázsonyi az níolsó szavakat váltotta, hívta fel először a villát. A telefon­hoz fia, Vássonyi János tántorog oda. Nem iud|a fogni a kagylót, kiejti kezéből, ahogy mondja a részleteket Csergő. Görcsös zokogás­sal fut ki a szobából, Pakots József veszi fel a kagylót, ő hallgatja először a részleteket, ő sem birja sokáig. Megnedvesedik a szeme. Az egész szoba könnyezik. Éltes, idős politikusok fordul­nak ki sírva, remegőn a szobából. Vázsonyi János felsír: — Apánkat veszítettük el... Vázsonyi felesége könnyeit törölgeti és mig a politikusok tmgindnltan, szó nélkül állnak, Vázsonyi János ráborul anyjára, ugy simák a karosszékben együtt. Vázsonyi fia és felesége délután fölulaztak Bécsbe. A holttestet érckoporséba helyezik, minden szertartás nélkül hizahozzák. Pályája Vássonyi Vilmos 1868-ban született a zala­vármegyei Sümegen. Tanulmányait Budapesten végezte és elsőizben a véderőmozgalomban tant fel, mint az ifjúság vezérszónoka. Az 1896 iki általános választások alkalmával két bslyen lépett fel, de kisebbségben maradt. Vé*

Next

/
Thumbnails
Contents