Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-27 / 120. szám

ttSefll Mmmmmmm ».«*.»«<•*• >.«<«!> >miM t f«M«* i r-vls. ittiMíőfcltmte!, c-aj»*S««rrJM *» isnyiretUi Aradi ncca 8. traba 19?, ' *<«* f^ápr-saRftiat 1 ixftra TcMjiantm IS Sseged i926 május 27, CSÜTÖRTÖK SMIiuMti Irak: Egy hónapra helyben 40.000 kor., Budapetlen te vidftkea 43.000 kor. Egyet szám ára tutikfiznap 2000 kof. •Mii- é< ?ü!)B(<ii/ir «WC korona. 11. évfolyam, 120 iiftm Idegenforgalom. A húsipari kongresszust él a munkások országos dalosversenyét hasznosítani kellene, amennyire lehet, a város jivári. Ssmmi fel se mutat arra, hogy valamelyik hatóság foglalkoznék ilyesfajta gondolattal. Mégse engedhetjük ezeket az eseményeket végkép levenni a napirendről, mielőtt rá nem mutatnánk bizonyos jelenségekre, amelyek ártanak a városnak, ha véletlenül tömegesen velődnek ide idegének és bizonyok nagy hézagokra, amelyek egyes hatósági intézkedések körül lépten-nyomon feltünedeznek. Idegenforgalmi politikája á hatóságnak egyáltalán nincs. Ennél is nagyobb baj, hogy az idegenforgalomról akkor se vesz tudomást, ha más csinálja. Azt ugyanis a leglecsökkentetiebb igény mellett se lehet komolyan számbavenni, hogy kölcsön ad kocsikat, hogy képviselőt küld a bankettekre, de még azt se, hogy a polgármester mond néhány lelkes éfc meleg szót, amikor a Szegedre tódult idegenek lampionos menettel és szerenáddal tisztelik meg benne a város első polgárát. Ad a hatóság kocsit lakodalmakra is, pedig a házasságokat aztán igazán nem az idegenforgalomért kötik, sőt temetésekre is, amelyek viszont lecsapolják a forgalmat, még pedig messzire ki oda, ánol forgaimatlan csend van, abol csak szél suhog sietve végig a hajlékony fürendeken s ahol virágok élnek a némi kantokon. Mindezzel pidig azt akarjuk mondani, bogy a hatóság statuált önmaga részére bizonyos társadalmi kötelezettségeket s ezeket nyugalmai és uri pontossággal elvégzi olyankor is, amikor idegenek velődnek a város falai közé. De cssk ezeket. Ez azonban nem elég. Epitünk tanyai vasutat. Hatalmas összeggel járulunk hozzá az egyetem felépitéiéhez. Semmisem történik azonbin annak érdekében, hogy fejlődjön a város kereskedelme, erősödjön ipara és emelkedjen a forgalma. Meggyőződésünk, hogy számos intézményünknsk aránylag csekély összeg árán való kifejlesztésével könnyen elérhetnők, hogy a környékbeli községekből, sőt városokból is tóduljinak ide as emberek. Többször láttuk ennek bizonyitékát egy-egy nagyobb hangversenyen, amelyre nemcsak Doroismáról, Szőregről, Kistelekről jöttek be, hanem Makóról és Hcdmezöváiárheiyröl is. Tessék ciak jő vasúti ösizeköttetésröl gondoskodni, azután, ha kell, jelentékavy városi támogatással olyan 8iinházat csinálni, amely mesize, de mesize felülmúlja a mostanit s majd meglátná mindenki, hogy előadásainkra a környékről is egyre többen jönnének, majd szoknának be. Olyan ttjságbftn, amely felnőttek részére készül, teljesen fölösleges arról beszélni, hogy milyen sokat jelentene ez a város fejlődése és jftvője szempontjából. Azután ott van az a palota a Tiszt partján, amelynek homlokzatán as a szó ékeskedik, hogy a közművelődéinek. Mennyi minden összezsúfolva ebben az egy épületben I Holott lehetne már ennek a városnak külön épülete egy nagy képtár-részére, ahol al lehetne helyezni a Somogyi-könyvtárat és külön épülete a muzeum részére, amely gazdag anyagával méltán lenne Szegednek nemciak egyik nevezetessége, binem dísze is. A Tisza partján is magához ragadhatná végre a kezdeményezést a város. Addig beszélünk az áldott jó homokról a folyó partján, a nagyszerű éa örvendetesen fellendült tiizai életről, az egészséget a testbe visszaiúglrzó pompás alföldi napról, mig a cselekvésben megint megelőz valaki más, esetleg olyan város, ahol a part közvetlen közelében nem emelkedik terjedelmes, sfirfi lombozatú, gyönyörű, arányiig gondosan IpclS kert és erdőség. Ez persze már mind idegenforgalmi politika lenne. In iézmények létesítése és fejlesztése az — idegenforgalomért. Átmenetileg — sajnos, liosizu átmenetre van kilátás — megelégednénk azzal is, ba a hafóiág olyankor, amitor íömegesen jönnek ide idegenek, csak valamivel tenne ttbbei, mint amennyit jóösszekfltletésQ urak esküvőjén szokott lenni. Ha beleavatkoznék abba, hogy a vacsorákért ne kérjenek túlsókat, de adjinak valamit enni is. Ha lenne gondja rá, hogy az idegenek megismerjék ezt a várost. Persze nem ugy, ahogy mi ismerjük Csak a jó oldalait. Szóval, ha nem elkésve eszmélne magára és az idegenforgalom jelentőségére, mint a Balatonnal tették más hatóságok és kapzsi magánosok. Kiszokott a külföldre majd az egész ország, mert a Balatonon megfizethetetlen volt az ellátás és kellemetlenek a viszonyok. Most iz'án megindult a prospektusok küldésr, az árak leszállítása, egészen buonyos, bogy elkésve, mert a balatoni gazdálkodás rengeteg károkat okozott eddig is as országnak. Szegeden sem kell olyan nemtörődömséggel élni, hogy minden idevetődött tíz ember közül tizenkettő legyen kénytelen a legrosszabb impressziókkal távozni A herceg és Nádosy büntetése 4 évi fegyház és 3 évi hivatalvesztés. Barosst és Szörtseyt bizonyítékok hiányában felmentették. — Enyhitö körülmény : hazafias érzés és férfias viselkedés. — A fianciák kárkövetelése indokolt. — „A kormány nem tudott a bamikitisrél", — mondja az itélet, — A főügyész nem felebbezett súlyosbításért. Nádosy és Windischgraetz kivételivel mindenkit szabadon engedlek. T (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) Egész Európa szeme a szerda esti Ítélethirdetés leié fordult. Szinte példátlan izgalommal várták mindenütt az Ítéletet és az izgalom csak növekedett akkor, amikor félhét órakor még sehol sem volt ismeretes Nádosyék büntetése. Szegeden is még soha sem tapasztalt izgalommal várták a fővárosi telefonjelentéseket, két órától kezdve percenkint csilingeltek a szerkesztőségi telefonok. Elsőnek a Délmagyarország budapesti munkatársa Jelentkezett a Markó-uccai törvényszék épületéből és félórával az ítélet elhangzása atán a Délmagyarország renáklvüli kiadásban tudatta Szeged nyilvánosságával a biróság határozatát. Egynegyed nyolc órakor másodpercek alatt elkapkodták a rikkancsoktól a Délmagyarország rendkívüli kiadását és csoportokba verődve tárgyalták az Ítéletet. A Délmagyarország most is teljesítette kötelességét: elsőnek közölte, félórával a kihirdetés után az Ítéletet. BudapesU munkatársunk most részletesen beszámol az itéletkihirdetésről: Rendőrkordon a Markó uccában. A nagy dráma utolsó fejezele lepergett. Esle hat órára volt kitűzve a frankpör Ítélethirdetése, de már öt órakor megkeidődöit az érdeklődők felvonulása. Az utolsó sápok lanyha érdeklődése után hihetetlen roham Indult meg a belépőjegyekért. Peulay bíró, akit Töreky elnök a jegykérelmek elbírálásával bizott meg, egész napon át állandó osfrom alatt állott. Politikusok, diplomaták, társadalmi előkelőségek és a vádlottak hozzátartozói kértek, könyörögtek, erősiakoikodíak jegyekért, legnagyobbré szük sikertelenül. Ezek a kiszorultáé a törvényszék folyosóin és a Markó-uccai kapu elölt sorakoztak fel, hogy itt lesiék a iulsiutol, teremből kiizivirgó híreket. A rendőrség is nagyobb készenlétben vonult fel és szigorúan igazoltatott mindenkit, aki a főtárgyalási terem felé igyekezett. Amikor s Markó occában nagyon felszaporodott az érdeklődök tömege, o rendőrség kordont vont c Marki ucca Vilmos császár-ati torkolata előtt is csak Jeggyel rendelkezőket engedlek át a kordonon. Jegyeket csak korlátolt számban bocsájiottak ki, rengetvg újságíró jelent meg. A törvényszéken külön erre az alkalomra sajtószobát rendeztek be megfelelő számú telefonnal. Háromnegyed 7 órakor már Bécsbe, Berlinbe, Párisba különkiadásokba diktálták az i életet. A rendelkező rész felolvasása után az újságírók egyrésze elrohant az épületből, a tömeg körülvette őket. Néhány pe c alatt az egész főváros iimerie a frankhamisitók büntetését. ítélet e!őtt. A nagy főiárgyalási (erem fél 6-kor már tulisufoit. A megszokottnál is elevenebb, szine sebb kép. Rengeteg nö, legtöbbnyire a vádlottak hozzátartozói. Szokott helyén egyizeiü kék kosztümben Windlschgraetz herceg telesige, közel hozzá egy idősebb hölgy, Haits tábor nokni. Itt van Kurtz ezredes és Oerö őrnagy hitvese is, akik szívszorongva váriák a biróság bevonulását. A páholyokban a diplomáciai kar. A politikai világot szerdán Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés alétoöke képviseli. Az ő társasagában vannak Rubinek István, a frankbisottság volt előadója, mellette WUd József, Karafiáth Jenő és Bartha Richárd, a kabinetiroda főnöke, lent közvetlenül a vádlottak hátamögött Nagy Emil, volt igazségflgyminiszter és rengeteg igazságügyi tisztviselő, kúriai birák, főügyészek, táblabírák és az ügyészség tagjai. Hat óra előtt tiz perccel vezették be a tárgyalóterembe a vádlottakat. A vádlottak hangulata ma nem olyan vidám, mint eddig. Komoran, magukbamélyedve ülnek a vádlottak padján. Nádosy, . Windischgraetz, Haits, Kurlz és a többiek számlálják a perceket, amig a biróság bevonul. Már régen elmúlt hat óra, az izgalom is a hősig a teremben kibírhatatlan. Véfre háromnegyed 7 előtt Sztrache főügyész és Makkay alelnök elfoglalják helyüket és néhány pejccel utóbb bevonul a tanács. Az egész terem pillant t alatt talpon van és állva hallgatja ' végig, amint az elnök ecunciálja: „A magyar állam nevében I"