Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-11 / 82. szám

1926 április 11. DBLMAGYARORSZAQ 3 II tiszapályaudvari átrakodó-állomás mellett döntött a város tanácsa. Másfélmilliárd koronával drágább ez a megoldás. Megírta a Délmagyarorszdg azokat a bonyodalmakat, amelyek a tanyai vaeut átrakodóállomáss körül fölmerültek és amelyek keresztülhúztak sok, biztosnak vélt számítást. A közigazgatási bizottság vasuli albizottságának zárt ülésén ugyanis kiderült, bogy abban az esetben, ba a tanyai vasút átrikodó főállomását nem a Rendező-pályaudvar, hanem a Tiszapályaudvar mellett építik föl, körülbelül hárommilliárd korona költségtöbblet keletkezik, mert mintegy tizezer kvadrát-öt idegen terület kisajátítása szükséges ehhez a megoldáshoz. Ez a váratlan költségtöbblet nagy konsternációt keltett a városházán és első következményeként a polgármester ulasitására a mérnöki hivatal azonnal beszüntette a tízmilliárd koronás u] városi béi palota terveinek készítését, mert h'szen ugy volt, hogy ez a tízmilliárd korona megmarad a tanyai vasút építésére fölvett külföldi kölcsönbö). A város tanácsa az átrakodő-állomás ügyében szombaton délelőtt rendkívüli ülést tartott, amelyen résztvett Szesztay László műegyetemi tanár, a tanyai vasút ferveiője, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, Mihályffy László főmérnök és Kiss Ferenc miniszteri tanácsos is. A tanácsalésnek három, a tanyai vasúttal kapcsolatos tárgya, még pedig fontos tárgya is volt, de a harmadik tárgy megbeszélésén a nyilvánosság képviselői nem vehettek részt, mert a tanács szigorúan bezárkózott. Először az állomások kérdésébsn döntött a tanács. Szesztay László és Mihályffy László javallatára végérvényesen elhatározta, hogy az eredeti vasuttervgn szereplő legtöbb állomás közé egy-egy feltételes megállóhelyei is beiktat. Voltak ugyan olyan vélemenyek, hogy a tutsok állomás a forgalom gyorsaságának rovására megy, de a többséget az a fölfogás kapta meg, hogy a tanyai lakosság kényelmének érdeke fontosabb a forgalom gyorsaságánál is és a két-két rendes állomás közé iktatott feltételes megállóhelyekre éppen ezért van szükség. Az állomás-ügy letárgyalása után Berzenczey Domokos az átrakodó-állomás dolgában tett előterjesztést. Elmondotta, hogy a város ha'ósága annakidején föntartolta magának a döntés jogá', hogy a kínálkozó megoldás közül melyiket válassza, hz első, az eredeti terv szerint a kisvasúi átrakodő'állomása a Rendező-pályaudvar közelében épü'ne föl. Ez ellen a megoldás ellen azonban nagyon súlyos érvek sorakoznak fül. Először is a rendezCpálysudvari álrakodó, illetve főállomás, — amelytői csupán egy szárnyvonal vezetne a Rudolf-téri végállomásig, a kapun, mert a palofát éjjel-nappal őrizték a sbirrek s mindenkit igazoltattak, aki a kapun kilépett. Végre is az exíerritoriális jog segítette ki a maiqulst. Az nemcsak a követ házára vonatkozik, hanem a követ kocsijára is. Befogatott egy reggel a hatlovas diszhintóba, beleült feleségestől s a gyilkosokat elbujtatta a hintó fenekén a takarók alá. Az volt a terv, hogy a város faialn tul átveszi őket tizenkét fegyveres ember s a montlerrati erdőkön át keresztülvágja magát velük Velence felé. A sétakocsikázás azonban kicsit hosszura nyúlt. Mert alig gördült fel a hintó a kapun, rögtön körülvették a régensnő lovasai és nem akartak tágítani mellőle. Hiába hivatkozott a diplomata a nemzetközi jogra, a lovasok azt felelték, a nemzetközi jog nekik nem tiltja meg, hogy ne sétálhassanak együtt a francia követtel. Villars msrquisnak végig kellett kocsikázni egész Piemontot, a díszkíséret csak az ország határán maradt el tőle. Ott azonban tehetetlenül kellett nézni a törvény embereinek, amint a pigneroli országúton a követ kitette a hintóból a két gonosztevőt és szerencsés utat kívánt nekik. A francia király méltóságát megmentelte a diplomácia és a Contarini-család egy hét múlva tisztelgő követség utján fejezte ki háláját a tudni követnek. A megmentett gyilkosok pedig négy év múlva fejezték be végérvényesen vállalkozásukat. A sebeiből fölépült Siradelía már akkor feleségül vette Hortensiát és 1681 ben Génuában jártak látogatóban, amikor Contarini felelőtlen elemei sok íőrszurással megölték őket, Olaszország akkori legnagyobb zenei lángelméje mindössze harminchatéves volt akkor. Kétszáz: év múlva Floícw operát Irt róla, az olasz, francia ti angol könyvtárakban őrzött kompozíciói egy résaét kiadták 1906 bari és mo3t szülővárosában, Nápolyban szobrot akarnak neki emelni. Mellékalaknak mindenesetre meg kell rá mintázni az európai diplomáciát. ahol viszont teheráru feladásra nem lehet berendezkedni — öt kilométernyire fekszik a Rudolf tértől. Ha tehát valaki a városból teherárut akir fölsdni a tanyai vasútra, annsk azt ezen a hosszú uton ki kell előbb szállítania a Rendező-pályaudvar mellé, a vasúti töltéseken és síneken keresztül. A másik fontos szempont a műszaki főtanácsos szerint az, hogy az atrakodó-állomás meglehetősen messze fekszik magától a Rendező pályaudvartól Is, igy a kisvasúiról a nag^ vasútra, vagy a nagy vasútról a kisvasúira való átrakás költsége megdrágítaná nagyon a szállítás*. A tiszapályaudvari megoldás ezeket a nehézségeket mind kiküszöbölné, mert igy az átrakodó-állomás benn lenne a város területén, a központ közvetlen közelében és a nagy vasút feladó* állomásának tőszomszédságában. — Az újságíró urak sok bolondot irtak öszsze ezzel kapcsolatban, bocsánat a kifejezésért — mondta Berzenczey Domokos —, mert állandóan az átrakodó-állomás és a városban levő végállomás köiöiti összefüggésről beszéltek. Ezzel szemben tény az, hoiy a kettő között semmiféle összefüggés nincsen, akármelyik helyen lesz az átrakodó állomás, a végállomást éppen ugy fche'jak a Rudolf térre, mint a Mars térre, minden kölísígtöbblet nélkül. A ísza pályaudvari megoldás azért költségesebb, mert több kis telket kell itt kisajátítania a városnak. A költségtöbblet körülbelül másfélmilliárd korona lesz. (Ami pedig Berzenczey Domokos műszaki főtanácsosnak az újságírók bolond iiásaira vonatkozó megjegyzését illeti, egészen szerényen csak annyit kívánunk rá megjegyezni: Az öszszefüggést a tanyai vasút végállomása és átrakodó-állomása között nem az újságírók, hanem a polgármester találta ki a márciusi közgyűlésen, amikor Wimmer Fülöp indítványára adóit ,fölvilágosi!á8ában"kijelentetse,hogyaMars téri végállomás iscén száihusz uj kisajátítási eljárást kellene indítani a városnak. Amit tehát az újságírók irtak, azt a polgármestertől tanulták és ehtiez éppen Berzenczey Domokos adott tárgyi bizonyítékot, amikor a szombati ülésen kijelentette, hogy a Wimmer Fülfp által ellenze t 'íszapálynudvari á'rakodó-állomás másfélmilliárd koronával kerül többe mint a rentíezöpályaudvari.) A tanács ugy határozó t, hogy a liszapályaudvari átrakodó-állomást építi föl. Zárt ülésen foglalkozott a tanács a vagonok és mozdonyok beszerzésének kérdésével, az ülés után a polgármester érdeklődésünkre kijelentette, hogy » tanács egyelőre nem döntött, mert az összes eddigi ajánlatokat drágáknak találta és igy további alkura utasította a mérnökséget. Julius elsején kezdik meg a Zsétér-ház harmadik emeletének kiépítését. A belügyminiszter — mint ismeretes — néhány tssp előtt érkezett leiratával jóváhagyta a közgyűlésnek a Zjóiér-ház megvételére vonatkozó határozatát és as igy jogerőre emelkedett. A határozat végrehajtásának azonban egyelőre formai aküdálya van, a házra ugyanis a „Korzó Mozi R.t."-nek elővételi joga ?an, amelynek batárideje egy hónap. Abban az esetben, ba a Korzó Mozi is fölkínálja a tulajdonosoknak a város által megajánlott négy és félmilliárd korona vételárat, a városnak vissza kell lépnie a vételtől. Erre azonban előreláthatólag nem kerül sor, mert a Korzó-Mozi nem igen mutat vásárlási hajlandóságot. Az egyhónapos opció egyébként május elsején jár le és így, ha addig a mozi nem Jelentkezik, a ház a városé és azért köteles a teljes vételárat készpénzben kifizetni, a májusi bérjövedelem azonban már a városi illeti. Dr. Taróczy Mihály tiszti főügyész a szombati kistanácsülésen mutatta be a Zsólér-ház megvételére vonatkozó adás vételi szerződés tervezetét, amelyet a tanács egyhangúlag elfogadott. Ha tehát nem jön semmi közbe, a várót május elsején tulajdonába veszi a Zsótér-házat, amelynek megszerzése olyan régen szerepel a városi közigszgalás programján. A hatalmas öreg épület végső sorsa természetesen a lebontás lesz, hogy lelkén fölépüljön valami uj, díszes és a Széchenyi- térre illő középület, lehet, hogy a zenepalotával kombinált művé sze ek háza. Egyelőre azonban atm tehet szó a Zsótér-ház lebontásáról, sőt arról van szó, tén aránylag kevés költséggel husz-huszonnégy uj lakást nyer a város. A terv szerint a hatalmas épület harmadik emelete épülne föl ugy, hogy a tetőt, illetve a falakat körülbelül egy méterrel fölemelnék. A jelenlegi csonkaharmadik emelet ugyanis manzard-szerü, alacsony ablakai és szobái vannak, lakásra tűzbiztonsági okok miatt nem használhatók. Fölmerül? ezzel kapcsolatban az az indokolt aggodalom, hogy a Zsólér-ház fölemelése sokat remhat a városháza művészi hatásán, mert a hatalmas, tagozaiian épület valósággal agyonnyomná a szomszédos kisméretű épitészeii remekművet, Lechner Ödön alkotását. A városházi szakértők véleménye szerint ez az aggodalom azért abplslsu, mert a Zsólérház a harmadik emelet fölépítése esetén mindössze egy méterrel lesz magasabb, mint a mostani állapotában, es az egy méteres differencia pedig szerintük nem számit és nem boníja mtg a városháza egységes művészeti hatását. A harmadik emelet fölépilése ugy történne, hogy a tetőgerincet több helyen elfűrészelnék és a Időrészeket külön-külön föle síelnék ugy, hogy a falat a tetőszerkezet alatt emelhessék föl a szükséges magasságra. A módszer ugyanaz, mint amellyel a dohánygyár központi gyárépűlelét épi;ik raagssabbra mosf. A polgármester érdeklődésünkre ugy nyilatkozott, bogy a város julius elsején megkezdi a Zsólér-ház htrm*dik emeletének fölépítését, ha gaűvésieii szempontból komoly kifogás nem merül föl ellene és ha nem lesz a város száhogy a várcs megszaporítja az öreg ház laká- mán- nigyon drága mulatság. A költségvetés salnak a számát. A mérnöki hivatalban készen hever az a terv, amelynek megvalósítása ese öEsxeállidsára a mérnöki hivatal a ház birtokbavétele ufáa kapja meg az utasítást. Négy évre ismét a Csillagbortönbe kerül a festőművész betörö. A Tábla helybenhagyta Láailó Sándor büntetését. A legutolsó időkben igen fantasztikus betörőikei kellett foglalkoznia a szegedi rendőrség bűnügyi osztályának. Az egyik bgförő társaság féregirtó-vállalatot alakított és igy hitolt be a Másokba, másik alkatommal pedig egy festőművész — váa;nak és rézkarcok helyett — vette a ktzibe a betörő szerszámai, alig hogy kikerüli öt év után a Csillagbörtönből. Még emlékezetes a nyilvánosság eiőtt, hogy az elmúlt év öazén betörtek Fodor Mihílyné Mariit- uccui lakásába és onnan több mint nyolcvanmillió korona ériéket tartalmazó VMkczeltát vittek magukkal. A nyomozás nagy energiával indult meg és nemsokára & kor-ón sikerüli is elfogat c vakmerő betörőt, aki igen elegánsan öltözködött és akirői kiderült, hogy festőművész —, de csak néhány héttel eielött szabadult ki öt év után a Cd lagbörtönböf. A detektívek előtt azu'án elmondotta unszolás nélkül élettörténetét, hogyan került rossz társaságba és mert nem tud«..t a művészeiből megélni, betörö lett. Igy volt legutóbb is. Amikor kiszabadult a börtönből, elhatározta bogy megjavul és dolgozni fog. Ki is ment a városból, Dorozsma határában béreit magának .műtermei" és hozzáfogott rézkarcok készítéséhez. Napokon keresztül dolgozott. Ez alatt az idő alatt uindsnnapi kenyerét abból a néhány ezer koronából fedette, ameljfet a bCrlönben gyűjlöt!ek itú össze munkájáért. Enifán hozzálátoii a rézkarcok eladásához, mert ptoze teljesen elfsiycíu Senki sem akart rézkaicot tenni —, ismét bejőst a városba és munkába kezdett a Margit uccí.ban.