Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-04 / 77. szám

10 DELMAGYARORSZAQ 19X6 április 4. Waterlooi gondolatok. Irfa: Tonelli Sándor. Tavaly junius végén, majdnem pon'osan a walerlooi csata száztizedik évfordulóján, jártam be a napoieoni háborúk utolsó, de talán leghíresebb csataterét. Délután öt éra tájban álltam meg a Mont St. Jean előtti kis halomsoron, melynek peremén az angolok és hannoveriek órákon keresztül dicoltak a francia vérlesek és a császári gárda bősz rohamaival. Szemben velem látni lehetett a kis Belle Alliance korcsma körvonalait, ahonnét Napoleon a csatát vezette. Az idő ugyanolyan volt, aminő a witerlooi csata nepján lebe'eU az egykorú feljegyzések szerint. Nehéz, ólmos felhős úszkáltak az égen és a föld át volt ázva az előző napi szakadó záportól A két hadállást egymástól elválasztó lankásban kis tócsák csillog ak. Junius vége volt és mikor este kilenc óra tájban visszatértem Brüsszelbe, még majdnem nappali volt a világosság. A zsebemben hoztam egy csomó Napoleon-levelezőlapot, az agyamban pedig kavargott a Waterlooi csatának a képe, melyhez már a genius loci is hozzátapadt. ... Különös dolog, ha valaki most mában világháborút látott és világháborút méretekhez szokott szemekkel láogatja mrg a Waterlooi csatateret. A néhai angol álá'ok közepén emelkedik az úgynevezett Oroszlánhalom, egy 45 méter magas mesterséges domb, mehre 226 lépcsőfokon lehet fejű ni. A halmot 1823—26 között a németalföldi kormány emeltette azon a helyen, ahol az orániai herceg, a későbbi holland király megsebesült. Innét, a halom tetejéről át lehet tekinteni az egész csatateret. Délkeletnek, nem egészen másfél kilométernyire van Belle Alliance, észak felé pedig szépen müveit, zöldelő földek között lehet látni Waterloot. Minden, a falvak, a tanyák, a fasorok és a febéren húzódó utak olyan békességesek és ha nem az emlékdombon állnának és nem volnának szemünk előtt a többi csataemlékek, semmi sem árulná el, h?gy a világtörténelemnek következéseiben egyik legnigyobb jelentőségű csataiere van alattunk. De Különösen a méretek lepik meg azt, aki egészen más arányokhoz szokott hozzá a világháborúban. Légvonalbm az egész hadállás hossza, amelyet Wellington elfoglalt, nem több három kilométernél. Ebbe a bírom kilométerbe azonban már a fedezetnek kiküldött oldalszárnyak is bele vannak számítva. Maga a tulajdonképeni védelmi pozíció, melyen az ütközet zöme lezajlott, nincsen több két kilométernél. Az angook által megszállott La Haie Salnte major és a franciák első vonala közölt a távolság alig nyolcszáz méter. Mikor az ütközet megkezdése előtt N.poleon fehér lován végiglovagolt a hadsorok előtt, a túlsó oldalról szabadszemmel egészen jól lehetett öt látni, amit egyébként az angol tisztek emlékiratai is mrgemlitenek. A majorságok, melyekén déltől késő estig folyt a küzdelem, szinte mosolyogni valók. Falakkal vannak körülvéve és ezekbe a falakba a csata reggelén lő.éseket vágtak be, az igaz, de manapság egy jól irányzott gránát, több kilométer távoságból leadva, egy pillanat alatt lehetetlenné tenné az otímaradást. És ezeket a majorságokat néhány száz ember hosszú órákon keresztül tudia tartani az akkori világ legelső hadseregének veteránjaival szemben. Azok számára, akik átélték és közvetlen tapasztala ból ismerték meg a világhiboru borzaimait, ezeknek a kis méreteknek a láttára szinte akaratlanul felmerül a kérdéi: milyen mértékben tebették próbára a napoieoni háborúk az idegeket és egyáltalán megvan e a jogosultsága, hogy összehasonlítást tegyünk a száz év élőt i és mostani háború között, mikor nemcsak lőfegyverek techn kája emelkedett hallatlan mértékben, hanem repülőgépek, bombák, drótakhdáyok, szárazföldi aknák, fojtó és mérges gázak állottak a hadvezérek rendelkezésére. A fehlet erre a kérdésre csak relatív lehet. Bizonyos, h gy a napoieoni háborúkban még az olyan frontokat, mint amely a Vogézektöl terjedt a csvornáig vagy a rigai öböltől a moldvai halárig, nem ismerték. Abszolút számokban a veszteségek sem voltak akkorák, mint amennyit a világháborúban egy több napig tartó és végeredményben rendszerint sikertelen áltörési kísérlet megkövetelt. Ellenben a nagy mérkőzések, melyek egy-egy hadjárat sorsát eldöntötték, sokkal kisebb terüeten, rövidebb idő alatt, ugyszőlván koncentráltabb formában zajlottak le és ilyenformán egyáltalán nem voltak kevésbbé rettenetesek és kevésbbé véresek. Lignynél 154.000 emberből húszezernél több sebesült meg és esett el egy délután, Waterloonál körülbelül százhetvenezer emberből hatvanezernél több. És ebből a rettenetesen njgy számból negyvenezer halott és sebesült egy alig hat négy szögkilométer nagyságú területre esett. Mindehhez pedig még valamit hozzá kell számítani. Az orvostudomány, sebészet és tábori egészségügy akkori állása mellett a sebesülések sokkal nagyobb százaléka volt halálos kimenetelű, mint ma. Arány;ag könnyű sebesültek is, napok multával, éhségtől, szomjúságtól, hőségtől, fagytól, üszkösödéstől nyomorultan pusztultak el a csatatereken, alnl senki sem szedte fel őket. Nem csoda, ha egy ilyen mérkőzés után a megvert fél jő idör: elvesztette akcióképességét. A napoieoni háborúknak ezek a nagy veszteségei a napoieoni, helyesebb forradalmi hadi taktikával állanak összefüggésben. A tizennyolcadik század kabinet-háború val összehasonlítva, a francia forradalom hidviselési rendszere felforgatta a hadi tudományokat. A fejedelmek szempontjából a zsoldos hadsereg mindenekfelett értéket jelenteit. Anglia, mely legelőször emelkedett a modern finánctudomány magaslatára, már a tizennyolcadik század véfén egész pontosan tudta, hogy minden katona mekkora befektetésnek felel meg. Qyalogosoknál ezt az összeget kétszáz fontra tették, amit mai értékben bízvást 1200—1500 fontra lehet becsülni. Az ilyen értéket természetesen kímélni kellett. Ezért vrnnak tele a kab net-háborúk históriái előnyomulásokkal, visszavonulásokkal, megkerülésekkel, taktikázásokkal, végtelen ütközetekkel. Azok voltak a nagy hadvezérek, akik olyan helyzeteket tud ak teremteni, hogy az ellenfél megvertnek érezze magát. Katonailag a forradalom legnagyobb ujitása volt a néphadsereg, amellyel szemben egyszerre meg kellett bukni a régi hsdviselés rendszerének. A koalíció copfos tábornokait megdöbbentették az embert nem kímélő tömegrohamok és a stratégia szabályait megcsúfoló váratlin mozdulatok. Eleinte teljesen tehatet énül állovak a fiatal forrada'mi tábornokokkal szemben. Űrökké klasszikus d szpéldánynk marad ezeknek a cop fos hadvezéreknek az Ulmnál bekerített és kapitulációra kényszeritett Mack tábornok, eki a hadbíróság előtt azzal védekezett, hogy a bekeri'és kritikus időpontjában a következő napokra szóló részletes utasítások kidolgozásával volt elfoglalva. A francia forradalom katonailag a fiatalok győzelme volt az öregek felett. De még egy nagyon jellemző vonásuk van a forradalom és napoieoni idők háborúinak. A nagy rohamok vezetéséi a tábornokok és törzstisztek nem bízták alantas tisztekbe, hanem maguk álltak a hadoszlopok élére. Tábornokok sorában is szobásban vott a hősi halál, sőt mindig rettenees volt a veszteség éppen a legmagasabb rangú tisztekben. Napoleon legjobb tábornokai: Desaix, Kléber, Lsnr.es, Bessiéres és még sokan csatákban és ütközetekben pusztultak el. Eylaunál egyetlen napon tizenhat tábornok esett el, Borodinonál tizenhárom. Igaz, hogy a síüntelen háborúk egymásután termelték a harctéren bevált uj katonai tehetségeket, alik fiatalon magas rangokra emelkedtek. De Waterloo elölt a helyzet egészen más volt, mint a forradalom és császárság első éveiben. A beérkezettek, akikből marsallok, hercegek és udvari méltóságok lettek s akiket a császár vagonokkal ajándékozott meg, nagyon is megtanulták élvezni a párisi udvari élet gyönyörűségeit s miután elér ék az elérhető legm gasabbat, nem érezték a szükségét, hogy hir, előlép etés, jutalom fejébsn ugy kockáztassák életüket, mint azelőtt. A régiek közül e tekintetben úgyszólván csak Ney maradt kivétel. A tábornokok körében lassankint az a meggyőződés kapott lábra, hogy Napoleon szomjúhozza a háborút és mindnyájuknak az less a sorsuk, hogy harcmezőn pusztulnak el. Duroc a bautzeni ütközet előestélyén balsejtelemtől gyötörve mondta a többieknek: ,A császár mindnyájunkat elemészt." Másnap a visszavonulás alatt a császár közelében érte a halálos golyó. Viszont Napoleonnak az volt a véleménye tábornokairól, hogy elhasználódnak. Először Austerlitznél Ordener tábornokra alkalmazta ezt a kifejezést. Más alkalommal azt mondotta, hogy a hadi mesterség három-négy év alatt megőrli az embereket. Ebben a megállapításban lehetett is igazság. Azt a háborút, melyben tábornokok körében is bőségesen aratolt a halál, nem lehetett sokáig bírni. Az emberek csakugyan felőrlődlek. Felőrlődött maga Napoleon is, csak a saját személyén ezt nem akarta észrevenni. A császár, akinek későbbi éveiben egyre gyakrabban ismétlődlek az epileptikus rohamai, melyek órákon át képtelenné tették az intézkedésre, nem volt már az olaszországi hadjárat fiatal és rugalmas tábornoka. A szolgálat kerekei sem forogtak a régi pontossággal körülötte. Érezhető volt es már az oroszországi hadjárat, de különösen a száz nap alatt, mikor a legjobbak közül már sokan nem voltak mellette és nagyrészt a második garnitúrával volt kénytelen megelégedni. Ebben vin a Waterlooi csatát megelőző nagyon sok végzetes következésű bizonytalanságnak, félreértésnek és katonai hibának a magyarázata. Viszont az esztendők során, a másik oldalon is elsajátították a napoieoni hidvezetés titkait. Abban a mértékben, amint az osztrákok, poroszok, orossok és angolok is megtanulták a tömeges emberáldozat módjait és nem riadtak vissza, liogy a kíméletlen áttörési kísérletekre épen olyan kíméletlen ellentámadásokkal feleljenek, vesztették el a franciák taktikai felsőbbcégűket. Talán Wagram az eltolódásnak első nagy állomása. Egyenlő szívósság és egyenlő kíméletlenség mellett, még ha a nagyobb katonai zseni és p esziiis bizonyos előnyt biztosított is Napoleonnak, végűi is érvényesülni kellett a nagy számok törvényének. Ezt a törvényt igazolía 1813, 1814 s erre a törvényre tette a pontot Waterloo. Napoleon waterlooi haditerve jól, sőt zseniálisan volt kigondolva, mégis, ami ott töríént, nem volt véletlen, hancn a dolgok ermészetes rendje szerint ugy kellett történnie. Idegfeszitő bravúrok sorozata április 8-tól a KGrzóban. SZENZÁCIÓS HÚSVÉTI VÁSÁR részletfizetésre is! Kosztümök . ... K 500.ooo-töl Remek szövetruhák. . , 250.ooo „ „ selyemruhák . „ 350.ooo „ Prima delén pongyolák minden szinben . . „ 95. ooo „ Kazánbluzok ... . „ 150.ooo * Selyemzsemperek . „ 135.ooo , » 'ujj'a/ ' » 95.000 „ Opál batiszt blúzok . , 125.ooo „ Női ing 32.ooo „ „ nadrág . ... „ 32.ooo „ valamint az öiszes raktárén lévő áruk mélyen leszállított árban kerülnek eladásra MQihoffer Nővérek női divat áruházábtn 847 Síécbenyi tér 13. azim. (Barcsay patika mellett.) Ebédlők, hálószobák, ^ZIX konyhaberendezések, elsőrendű kivitelben, nagy választékban, rendkívül olcsó áron kaphatók H£1pÍ« íitlílQ asztalossá; 744 muciil Jc&liUS Butorraktár, Valéria tér 10. sz ÜZLET ATHELYEZES! Értesítem az igen tisztelt vevőimet és a nagyérdemű közönséget, hogy üzletemet Széchenyi tér 6. szám alól, Széchenyi tér 5. szám alá helyezem át Telefon 8-38. További pártfogást kérve maradok Tisztelettel 8il uri szabó